gondolkodj képekben

L á t s z o l

Vad Balaton

interjú Bagladi Erikával a film producerével és forgatókönyvírójával

2018. július 26. - BartiMagdolna

Július elején a Balaton északi partján egy kertmoziban láttam (stílszerűen) a Vad Balaton című filmet. Elképzelések, elvárások nélkül, kíváncsian vártam a kezdést és közben azon gondolkodtam, hogy vajon mit fogok látni? Mit fognak mutatni 60 percben? 7. éve járok vissza a Balaton partjára és igyekszem fotózni a kirándulásaink során felbukkanó állat- és növényvilágot, sokszor bosszankodva. Talán épp aznap volt, hogy a Gyurgyalagok tréfát űztek velem, miközben a családom a kocsiban szaunázott, én pedig a nyakig érő gazban vártam, hogy közelebb jöjjenek. Ilyen friss tapasztalatokkal, ültem a kertmoziban. És eljött a pillanat, ahogy leoltották a fényeket és elindult a film, néma csend lett a a nézőtéren. A közönség egyszerre lélegzett. A széken ülők fele gyerek volt (3 évestől a 15 évesig), a többi felnőtt, meg néhány kutya. Csurig telt a nézőtér. Időnként, a gyerekek ismételgették az állatneveket vagy a szüleiktől rákérdeztek egy-egy részre. A mellettem ülő nagypapa az unokájával beszélte meg az aktuális történéseket. Mindenki együtt élt a filmmel. Az ismerős helyek látványa közös-ismerős érzéseket keltett bennünk nézőkben. Érezni lehetett a levegőben, hogy: igen, itthon vagyunk. És emellett még azt is: hűha, azt a ...!

Szóval, ezután az élmény után kerestem meg és kértem fel Bagladi Erikát a film forgatókönyvíróját, producerét, hogy válaszoljon pár kérdésemre az "Egy portrékép, 5 kérdés" interjúsorozatom keretein belül.

20170410_105634.jpg

A képen Bagladi Erika (producer, forgatókönyvíró) és Mosonyi Szabolcs (rendező-operatőr)

(fotó Bagladi Erika engedélyével)

Barti Magdolna: 1. Honnan jön ez a szenvedély? Mikor érezte, hogy filmek készítésével kell foglalkoznia?

Bagladi Erika: Közel 20 éve foglalkozunk filmgyártással. Egy kis kamerával, hobbiként kezdődött, ami azt jelenti, hogy hétvégén jártunk forgatni, és a szabadságunk jó része is erre ment rá. Mivel nem a szakmánk, amatőrként kezdtük, és a magunk tapasztalataiból, valamint külföldön készült természetfilmekből tanultunk. Az első filmünket, ami a Kárpátokról szólt, a Duna Televízió sugározta, talán azért is, mert akkoriban nem készültek hosszabb, „tiszta” természetfilmek a Kárpát-medence élővilágáról.

B.M.: 2. A Vad Balaton forgatókönyvét és a narrátorszöveget is. Hogyan történik ez? 

B.E.: Húsz éve dolgozunk együtt, Szabolcsé az operatőri munka, a rendezés, a vágás, de a forgatásokon én is gyakran segítek. A filmek gyártását egy – másfél évig tartó előkészítés előzi meg, bejárjuk a terepet, Szabolccsal együtt kiválasztjuk a lehetséges forgatási helyszíneket és a fajokat, vagyis a szereplőket. A filmeket 2-3 perces szekvenciákból építjük fel, amit egy főszereplő – a Vad Balaton esetében a tó köt össze, és arra törekszünk, hogy kevesebb fajt, vagy természeti jelenséget mutassunk be, de azt minél részletesebben .

Például a Vad Balaton egyik szekvenciája a vándorsólymokról szól, láthatjuk a még pelyhes fiókákat, a szülőket, amint vadásznak és hordják a táplálékot, miként zajlik az élet a fészekben és akkor veszünk búcsút tőlük, amikor már szinte kirepülés előtt állnak. Az előkészítési/ gyártási szakaszban a szekvenciák, a „mini” történetek egy-egy papírlapra kerülnek, és ezek a lapok egymás után sorakoznak egy táblára tűzve a falon, gyakorlatilag ez a vázlat.

Ha a forgatás során belefutunk egy új témába, amit nem lehet kihagyni a filmből, újabb lapként felkerül a táblára, és ami kiesik – ez a tervezettek akár 40%-a is lehet- , ezekkel pótlódik. Például véletlenül csöppentünk bele a mocsári teknősök tojásrakásába, vagy a repülni tanuló hollókba is, mert eredetileg a hollófészekben zajló élet szerepelt volna a filmben. A „mini” történetek is alakulnak, például a kabócák filmezésénél a táplálkozó kabócákat szerettük volna megörökíteni, miközben megjelentek a hangyák, és eltakarították a maradékot. Ebben az esetben a hangyák lettek az „írók”, ők alakították, továbbvitték a sztorit. Amikor a forgatások felénél tartunk, már kezdjük a vágást, hogy lássuk, mely szekvenciából mely képek, jelenetek hiányoznak, például egy totál, vagy egy szuper közeli, vagy éppen kevés az anyag.

Ekkor kezdjük az írást is, ami úgy történik, hogy Szabolcs felvázolja, mit szeretne elmondani, én megírom, Ő átírja, aztán újra én, és a végén, kb. a huszadik verziónál megegyezünk. A szerkesztés is hasonlóan zajlik, mi kerüljön bele a filmbe, mi maradjon ki – általában ez a legnehezebb kérdés, mert szinte
mindig túlforgatunk.

B.M.: 3. Mi jelentette a legnagyobb kihívást a Vad Balaton forgatása közben? Ki tudna emelni valamit, ami a  legnehezebb volt, amire nagyon nem számítottak, de ott a terepen meg kellett oldani?


B. E.: Talán a süllők forgatása. Előtte sokat gondolkoztunk azon, hogy leforgassuk-e műteremben, de a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. munkatársaival konzultálva úgy döntöttünk, megcsináljuk a terepen. Ettől a cégtől nagyon komoly szakmai támogatást kaptunk. Velük jártuk be a terepet és választottuk ki a helyszíneket, ők voltak, akik rendszeresen ellenőrizték a halak ívóhelyét és szóltak, amikor kezdődtek az események. Ők adták a hajót, vitték a búvároperatőrt, és minden simának tűnt egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a halak félnek a búvártól, nem tud elég közel úszni hozzájuk és a vízben kicsi a látótávolság. Ekkor jött az ötlet, hogy egy hosszú, 5 méteres rúdra rászerelünk egy kis kamerát és mellé egy másik, a horgászok által használt kamerát, ami csak továbbítja, de nem rögzíti a képet. Az első tehát a felvételt készítette, míg a másodikkal láttuk a mélyben zajló eseményeket. Ez a kis eszköz már nem zavarta a halakat, de nagyon nehéz volt a hosszú rudat és a hajót is egy helyben tartani, ez utóbbihoz nem csak a horgony, hanem a motor is kellett, hogy még egy fél méterrel se vigyen arrébb minket a hullámzás.

B.M.: 4. Mi az ön legkedvesebb története a forgatással, a filmmel kapcsolatban? Ami igazán megragadta és szívesen emlékszik vissza rá?

B. E.: Általában arra törekszünk a filmekben, hogy olyan fajokat, jelenségeket mutassunk, ami nem szerepelt az előző munkáinkban. Egy új film tehát nekünk is sok újdonságot, érdekességet és persze kihívást jelent. A Vad Balaton jelenetei közül kiemelném a kabócákat. Napokig jártuk a Tihany melletti erdőt, kerestük a talajból kibújó lárvákat. Ezek a lárvák a fák törzsén megkapaszkodnak, kireped a hátukon a bőr és előbukkan az ekkor még nagyon szép, zöldes árnyalatú kabóca. Ez a látvány nagy élményt jelentett. A zöld színt egyébként gyorsan elvesztik, pár óra alatt bebarnulnak. A másik talán a balinok tánca. Éjjel forgattunk a Zalában, és a halak olyannyira belefeledkeztek az ívásba, hogy meg lehet érinteni őket, nem menekülnek el. Szinte körülöttünk forogtak, „táncoltak”.

B.M.: 5. Ősztől iskolai vetítéseket is szerveznek igény szerint, az iskolához közeli moziban. Csak a Vad Balaton kapcsán, vagy a Vad Kunság és a Vad Szigetköz című filmekkel kapcsolatban is lehetséges ez?


B. E.: A Vad Balaton, a Vad Kunság és a Vad Szigetköz bár önálló filmek, tudatosan építettük fel őket és választottuk ezeket a témákat azért, hogy hazánk fő élőhely típusait mutassuk be.

A Balaton az állóvizek, a mocsarak, a Szigetköz a folyó és a mellékágai, a Kunság pedig az alföld élővilága. Mindhármat vetítették a mozik, és igény szerint műsorra tűzhető bármelyik, vagy egymás után a három, akár sorozatként is.

A pedagógusoknak köszönhető, hogy a nézők jelentős részét a gyerekek, a fiatalok alkotják, és a mozival a nagy vászon nyújtotta élmény, látvány mellett éppen az a fő célunk, hogy őket elérjük. Egy alkalommal például, amikor az ürgés jeleneteket forgattuk, egy, talán negyedikes-ötödikes gyerekekből álló csoport tagjai boldogan kiáltottak fel, amikor meglátták az ürgéket, hogy nézzétek, szurikáták! Azt hiszem, ez mindent elmond.

B.M.: Engedjen meg még egy plusz kérdést!

6. Készül már a sorozat negyedik része a „Vad erdők, vad bércek – A hiúz nyomában" címmel, amiben az Északi-középhegység a helyszín. Mikorra várható, hogy ez is mozikba kerül? 

B. E.: A „Vad” filmek gyártását a Médiatanács támogatja, és elsősorban a televíziók számára készülnek. Ahogy említettem, szinte mindig „túlforgatunk”, és így születhetnek meg a hosszabb, például a mozikba szánt verziók. A Vad erdők jövőre lesz kész, és kerülhet a képernyőre és a vászonra, és ezzel a filmmel egy újabb élőhely típus, a
középhegységek élővilágával ismerkedhetnek meg majd a nézők.

B.M.: Köszönöm szépen a válaszokat!

A film kapcsán Mosonyi Szabolccsal egy rádióbeszélgetést lehet a KARC FM oldalán a SPÁJZ című műsorban, a következő linken lehet meghallgatni: INTERJÚ
KARC FM műsora: SPÁJZ archív felvétel
A film trailere pedig:

"

Honlapjuk: NatFilm Hungary Kft.

-----------

Itt találod a többi interjút: EGY PORTRÉKÉP, 5 KÉRDÉS (Kattints!)