gondolkodj képekben

L á t s z o l

Egodetox

ahol az egonak tényleg nincs helye

2018. december 10. - BartiMagdolna

Kaptam egy kedves meghívást Tóth Artintól a legújabb filmjének bemutatójára és a vetítés utáni beszélgetésre. December 7-én Szentendrén a P'Art Moziban. Pár órával korábban mentem, mert meg akartam nézni a Vajda Lajos és Vajda Júlia kiállításokat is. Vajda Lajos munkáit nagyon szeretem. Főként a halálához közelebb készítetteket. De ez legyen egy másik bejegyzés itt a blogon.

Most kanyarodjunk vissza a filmhez.

Szóval, Tóth Artin legújabb dokumentumfilmjét láthatta egy szűk közönség pénteken, a hivatalos nagyközönségnek szóló bemutató előtt.

44402498_382723722265881_7203378896694149120_n.png

Fotó: Drahos-Pintér Kata, plakát: Tóth Artin

Egodetox

Rendező: Tóth Artin
Szereplők: Drahos István
Kamera: Kiss Aurél

A film címe elsőre megfogott, ezért egy korábban készült interjú során rá is kérdeztem. Tóth Artin ezt a választ adta a kérdésemre:

"Amikor Istvánnal (Drahos István a szánhúzókutyák irányítója, gazdája. A film főszereplője. - a szerk.) elkezdtünk gondolkodni a filmen, hogy egyáltalán miről szóljon, mit akar megmutatni ő és mit én, akkor elég sokat beszélgettünk. Kértem tőle archív filmfelvételeket, cikkeket, interjúkat, amiket aztán alaposan végigböngésztem. Ezek közül az egyik vele készült interjúban olvastam azt a mondatot, miszerint: “Ezt a sportot nem lehet egóból csinálni -itt nem a hajtók dicsőülnek meg, hanem a kutyák.” Ezen a mondaton elgondolkodtam: ez tényleg akkora alázatot követel meg a kutyaszánostól, hogy erre érdemes lehet felfűzni az egész filmet. Így lett a film címe Egodetox."

Miről szól a film?

Egy szimbiózisról kutya és ember között. Amikor a kutya feltétel nélküli bizalma és szeretete gazdájuk iránt és az értük vállalt felelősség mindent felülír. A film a szentendrei Drahos István musher (kutyaszánhajtó) életébe enged betekintést. Látható, mennyire fontos az, hogy a kutyákat kölyökkoruk óta ő és felesége látja el és neveli, edzi és ez egyben a saját edzését és tanulását is folyamatosan megköveteli. Nem lehet eredmény, ha bármelyik is hiányzik a közös munkából. A filmben archív filmfelvételek és fotók is láthatók, amelyekben látszik az indulás, a kezdetek. Hogy honnan indult, és hogyan jutott el oda, ahol most tart.

Persze, azért semmi sem olyan egyszerű, mint aminek látszik. Ez kiderült a film utáni beszélgetésből, ahol Tóth Artin mesélt a forgatás kalandjairól, alakulásáról is. Apróságok, gondolhatná az ember, és ma már talán nem csak kínjukban vicsorognak rajta a forgatás résztvevői. Olyan dolgok, amik alapjában borítanak mindent, tervet, elképzelést... Mindent, ami emberi.

Hogy csak néhányat említsek meg közülük:

Magyarországon, még az indulás előtt születtek meg a kiskutyák, ezért meg kellett szakítani egy időre az utazást, míg a befogadó ország (Svédország) oltási szabályainak (első veszettség elleni oltás) megfelelő időintervallum letelik. Hogy legyen valami pozitív is a kényszerpihenővel kapcsolatban: a jávorszarvasok kíváncsian nézegették a stábot, ezért bekerülhettek ők is a filmbe.

Az eredeti forgatóköny 3 alapilléréből, csak 3 nem teljesült. Ebből az egyik, hogy: nem esett a hó Norvégia legészakibb területén, ahol a film szereplői élnek, dolgoznak, edzenek. E miatt az edzéstervet nem tudták tartani, így a versenyre sem tudtak felkészülni, és ezért le kellett mondani a nevezést is, amire eredetileg készültek.

A szereplők még sosem dolgoztak filmesekkel. Egy eleve rettenetesen monoton, és magányos életstílusba most belecsöppent plusz 5 ember. Akikhez alkalmazkodni, akikre figyelni kellett. Mivel a forgatásra nem volt sok idő: egyszer 2 hét ősszel a Magyarországról Finnországba tartó út alatt, majd márciusban 2x6 nap a versenyen, és a szezon végén. Ez az idő elég kevés az összeszokáshoz, miközben élesben megy a forgatás.

Nehézséget okozott még a technika. Az volt a mondás, hogy -40 fokra készüljenek. Igaz, hogy ebből csak -25 fok teljesült, de már ehhez is külön melegítő kellett a kamerákhoz. De ilyen melegítősátrat a drónra nem lehett szerelni, így mire el lehetett indítani a felvételt, a drón feladta. 25 percre lehetett számítani, ebből gyakorlatilag 5-10 percig bírta a levegőben, utána le kellett szállnia, és melegíteni, tölteni kellett az akummulátort.

Ember tervez...

Snitt.

A nehézségek ellenére, a film elkészült. Érdemes megnézni. És én már várom a folytatást a jelenlegi kölykökkel...

 

További képeket és filmdarabkákat a forgatásról az Egodetox-dokumentumfilm és a Balansz Film Facebook oldalán is nézhetsz:

Egodetox dokumentumfilm
Balansz Film

A korábban készült interjút Tóth Artinnal itt tudod elolvasni: interjú (katt)

Ha minden igaz, december 30-án várható a film vetítése a televízióban.

Jó filmnézést kívánok!