gondolkodj képekben

L á t s z o l

Voltak elefántok

2019. március 21. - BartiMagdolna

Talán többen emlékeznek az elefántokra, amik 2009-ben hosszabb ideig álltak végig kiállítva az Andrássy úton és az 56-osok terén. Most nem a projekt eredményességéről szeretnék beszélni itt (erre nincs is rálátásom), inkább csak pár gondolat a készülés élményéről, az általam készített elefánttal kapcsolatban.

Egy pályázat keretében lehetett tervet küldeni rá. Viszonylag gyors határidővel, ha jól emlékszem, a megkeresés után egy-két napos volt talán. A rövid határidő és az, hogy az akkor írt diplomamunkám témája szorosan kapcsolódott a gyerekekhez, meghatározta a témámat. Ha úgy tetszik egy "aranyos és cuki" kölyökelefánt lett belőle, pizsamában, aki már várja az esti mesét. Nem volt benne művészi túlgondolás, egy gyerekek számára kedves dolgot akartam csinálni. Amikor pedig elmentem megnézni, azt tapasztaltam, hogy sikerült is, mert egy óvodától nem messze állították ki és az arra járó gyerekeknek nagyon tetszett. Már messziről örültek neki és közelebbről is meg akarták nézni, fel akartak mászni rá. Jó volt látni. Úgy éreztem, megérte foglalkozni vele.

De a készítésről akartam írni. Nagy izgalom volt számomra ez a feladat. Teljesen megilletődve érkeztem a helyszínre az első napon. Tél vége felé volt, kint már kezdett melegedni a nap. Már el lehetett mondani róla, hogy nem csak fényt, de meleget is adott időként. Azonban ez a készítés helyszínére nem volt igaz. A Vörösmarty téren az egyik régi, akkoriban felújításra váró épület földszintje volt berendezve erre a célra. Az elefántok ott sorakoztak végig a nagy teremben és dermedten várták, hogy fessenek rájuk.

Szürreális volt az a félhomály, az utcai hőmérsékletnél jóval hidegebb levegő (amit, én olyan -2 - +4 közé saccoltam) és a kongó csend. Az első nap megrázó volt. Pár óra után már annyira át voltam fagyva, hogy nem bírtam rendesen fogni az ecsetet a kezemben. Igaz, hogy gázzal működő melegítő valamik lettek később, de inkább voltak büdösek, mint melegek, így nem használtam őket. Az első néhány óra után, mikor újra kiléptem az utcára a napsütésbe, azonnal elkezdtem olvadni a kinti kb. tíz fok, szinte nyári melegnek tűnt a benti levegő után.

Másnap már több réteg ruhával felszerelkezve érkeztem, ez javította kicsit a komfortérzetemet, de túl sok ideig ez sem volt elég. A megoldást a mozgás jelentette végül, a hajolás, a guggolás, a mászkálás festés közben.

A festéket nem ismertem előtte, amit ott adtak, ezért menet közben derült ki, hogy az egyes színeket többszörösen kell felvinni, persze úgy, hogy előtte meg kellett várni a száradást. Az is egy izgalmas kérdés volt, hogy mennyire fedi az egyik szín a másikat?

Ez utóbbi akkor vált még izgalmasabbá, mikor egyik reggel arra érkeztem, hogy az elefántom nem úgy áll, ahogy hagytam, ez még a kisebbik izgalom volt. A nagyobbikat az jelentette, hogy valaki, a már festett sárga részen, nyomot hagyott fekete festékkel.

Így az egész felületet, ami ahhoz a részhez tartozott újra kellett festenem, több réteggel, száradási időkkel, hogy az a lyuk ne legyen feltűnő.

Végül azért elkészült, talán tíz napot adtak rá, hogy kész legyen. Az utolsó napon mikor kiléptem a kapun és otthagytam, kicsit aggódva, még szomorkodtam is, hogy vége lett.

20190316_072835.gif

A megmaradt elefántok a parádé után többször költöztek, először egy üzletközpontba (itt találkoztam is többel), végül pedig a Hungexpo területére. Ez utóbbit egy ismerősöm mesélte, aki arra járt.

 ----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

A bejegyzés trackback címe:

https://latszol.blog.hu/api/trackback/id/tr2214691924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.