gondolkodj képekben

L á t s z o l

Fejleszd a gyermeked gondolkodását játékkal

2019. május 02. - BartiMagdolna

Így, nyári szünet közeledtével nekem is, mint sok más szülőnek is az egyik keresőradarom mindig a táborok leírását, lehetőségeit kutatja. Emellett viszont az is fontos számomra, hogy ha lehet, ez társuljon valamilyen fejlesztéssel is. Ez van, hogy "egyszerű" szemléletváltás, más szemszögből megnézése egy már ismert dolognak. De olyan is van, hogy egy teljesen új helyzet.
Így figyeltem fel Ádám Olga Sakkmatyi Képességfejlesztő és Tehetségkutató Sakkiskolájára is.

Az "Egy portrékép, 5 kérdés" következő interjúalanya most Ádám Olga.

 

adamolga.jpg

Ádám Olga

a Sakkmatyi Képességfejlesztő és Tehetségkutató Sakkiskola megálmodója

Barti Magdolna: 1. Az én találkozásom gyerekkoromban minimális volt a sakkal. Ugyan, 6 évesen már játszottam, amolyan unaloműző volt az óvodai, iskolai szünetek alatt, de az elsődleges cél mégis csak az volt, hogy nyugton maradjak. Fel sem merült olyasmi, hogy ezzel komolyabban foglalkozzunk. Most így felnőttként gondolkodva a témán, a "Polgár lányokat" tudnám megemlíteni egyedül. Te, hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a játékkal, sporttal. Mióta foglalkozol vele? Mi az, ami miatt ennyire közel áll a szívedhez?

Ádám Olga: Nekem édesapám mutatta meg a játék alapjait már olyan fiatal koromban, hogy nem is emlékszem rá! :) De az alapok ismeretén túl nem foglalkoztam vele egészen 10 éves koromig, amikor az akkor 5 éves öcsém elkezdett sakkra járni, és pillanatok alatt legyőzött engem. Na, akkor úgy éreztem ez nem maradhat ennyiben és én is elkezdtem edzésekre járni, versenyezni. Hamar eredmények is jöttek - lányok között viszonylag könnyebb az élre kerülni, mert kevesebben vagyunk, mint a fiúk. De arra, hogy évekig a korosztályos élvonalba tartoztam, mindenképp büszke vagyok. Aztán elkezdtem felépíteni gyerekkori álmomat, ami nem a sakk volt, hanem a tanítás. És adta magát, hogy ez a kettő összekapcsolódjon. Gyakorlatilag, mire a Tanítóképző Főiskolát elvégeztem, már egy kisebb klubnyi aktívan versenyző tanítványom volt és lényegében főállásban csinálhattam a sakkoktatást, amit azóta is imádok.

B. M.: 2. Öt éves kisgyereket sakkozni tanítani? Az én fejemben az a kép van, hogy komoly felnőtt emberek hosszan (vagy épp villámsebességgel) gondolkodnak és csendben rakják a bábukat ide-oda. Ez sehogy sem passzol egy 5 éves gyerek jelleméhez. Hogyan fogja mégis szeretni, élvezni ezt, hogyan lesz számára játék?

Á. O.: Gyerekversenyeinken az utóbbi időben elkezdtem rövidebb videópillanatokat rögzíteni, hogy meg tudjam mutatni a "laikusoknak", mennyire mozgékony egy ilyen dolog. Folyamatosan járnak a kezek-lábak, de még gyorsabban az agykerek. Ahhoz képest, hogy kb. száz 6-12 éves gyerek van egy terembe hosszabb ideig beültetve, egész nagy a csend, jól hallani a sakkórák kattogását :)

A gyerekek parti közben felállnak, leülnek, izgulnak, örülnek, elpityerednek, a legkisebbek néha szinte ugrálnak a tábla mellett az izgalomtól, de végig arra az egy partira koncentrálnak. Szóval nem egy olyan "pókerarcos" dolog ez :D

A sakktanítás persze nem a versenyekkel kezdődik, habár szerintem az is egy nagyon jó tanulópálya. Sokkal inkább azokkal a játékos feladatokkal, amik alapján a Sakkmatyi Sakkiskola módszertana felépül. Ez a "Sakktáblás Játékok" módszer, aminek az a lényege, hogy minden szabályt, elméletet is gyakorlatot is rövid páros- vagy csoportos játékokkal, amolyan sakktáblán játszható társasjátékokkal tanulunk. Tehát nem kell a gyerekeknek minden szabályt ismerni és érteni, hogy máris egy izgalmas "sakkcsatát" vívjanak, akár a legelső sakkfoglalkozáson.

Kifejezetten jót tesz a gyerekek lelkesedésének, ha a játékokat szüleikkel is tudják játszani. A legjobb, hogy ehhez nem kell különösebb előzetes sakktudás, a szülők megtanulhatják őket akár a gyerekektől is.

És ha ez a remek közös időtöltés beépül a család szokásai közé, akkor várhatóan a gyermek (és a család is) hosszútávon megmarad a sakkrajongók között.

B. M.: 3. Tehetséggondozás. Ez mindig olyan megfoghatatlan, ködben úszó dolog. Szülőként azt gondolom a gyerekemről, hogy tehetséges, ő a legügyesebb, legszebb, tökéletesebb már nem is lehetne. De, hogyan derül ki, mi látszik, mire figyeltek ti a sakk tanításánál. Mire mondjátok, hogy tehetséges? És ha igen, mi történik ezután?

Á. O.: A mi területünk elsősorban a tehetségfejlesztés. Vagyis azt "használjuk ki", hogy a sakkjáték egy nagyszerű fejlesztő eszköz. Rengeteg gondolkodási képessége fejlődik kortársainál jobban annak a gyereknek, aki ezt kiskorától rendszeresen űzi, gyakorolja. Többek között a problémamegoldó képesség, a feladattudat, koncentráció, logikus gondolkodás, stb. De legalább ugyanennyire fontosnak tartom a kudarctűrés képességét vagy épp a sikerélmény helyes feldolgozását, stb, ami mind tanulható, és amire odafigyelünk a foglalkozásokon.

A tehetségek megtalálása és fejlesztése viszont egy nagyon nehéz téma. Minél többet tanulmányozom - mert persze engem is érdekel, figyelek rá és gondolkodom róla -, annál megfoghatatlanabb :D

Szerintem amúgy minden gyerek tehetséges valamiben, ott van benne a lehetőség, hogy zseni legyen. (Nézd csak meg a Polgár-papa elméletét.) És ebben nagyon sok múlik a szülőn. Sőt, megkockáztatom, hogy a tehetség kibontakoztatásában a szülő a legnagyobb tényező.
De persze vannak gyerekek, akik bizonyos területeken könnyebben, gyorsabban tanulnak, vagy kiemelkedő érdeklődést mutatnak. De általában szerintem nem lehet azt mondani, hogy valaki egy "született sakkzseni" ahogy nem lesz valaki "született zongoraművész" vagy "született matematika professzor" sem. Csak a tudományok/ művészetek valamely területe őt kiemelten érdekli és abban gyorsabban tanul, és ha ehhez megkapja a megfelelő kapaszkodót - például egy sakk-készletet egy jó sakktanárral - akkor valamelyik speciális területen kevesebb munkával is be tudja előzni a társait. De korántsem biztos, hogy abból a gyerekből lesz később sakknagymester vagy világklasszis, akinek kiemelkedő érzéke van a sakkhoz.


Sokkal jellemzőbb, hogy az elszántság, a kitartó munka és nem kevés áldozatot igénylő töretlen szülői támogatás, biztatás, menedzselés virágoztat kiemelkedő eredményt akár átlagos képességű gyerekekből is.

Most már legtöbbször a szülők hozzáállásából, motivációjából szoktam eldönteni, hogy melyik gyerekkel érdemes többet, kiemelten foglalkozni, és ki az akinek elég a játékélmény, a játék megismerése és képességfejlesztő hatása. Bár a kiemelkedő, társaikat spontán beelőző gyerekek szüleit általában megpróbálom megkeresni, megmutatni nekik az utat, amin a gyermek elindulhatna, és bízom benne, hogy felismerik a lehetőséget, megteremtik a gyereknek a feltételeket.

B. M.: 4. A sakkoktatás mellett, nyári táborokat is szerveztek Budapestre és környékére. A korosztály elég széles: 5-14 éves korig. Hogyan hidaljátok át ezt a hatalmas korkülönbséget? 

Á. O.: Igen, míg év közben a iskolai-óvodai szakkörök és versenyzők rendszeres edzéslehetősége a programunk, nyáron ezt felváltja a táboridőszak. Ahogy növekszünk (már majdnem 20 lelkes oktatónk okosítja a gyerekeret rendszeresen, és ősztől ez még több lesz), úgy tudunk egyre több helyszínre eljutni év közben és a nyári időszakban is. Napközis táborokba, amikből idén 13 turnust is meghirdettünk Budapest legkülönbözőbb helyszínere, valamint Nagykovácsiban, és több helyre a Pilisben - elsősorban 5-12 éves gyerekeket várunk. Valamint lesz egy ottalvós táborunk is, oda pedig a picit nagyobbak (6-14 év) jöhetnek.

Szerencsére a sakk egy "kortalan" játék. Talán az az egyik legszebb benne, hogy teljesen egyenrangú partnerként játszhat egy ügyes 6 éves óvodás az egész életében hobbisakkozó nyugdíjas nagypapájával. Úgy, hogy tényleg mind a ketten élvezik a játékot, nem kell hagynia magát az öregnek, sőt büszke lehet rá, ha még nyerni tud! :)
Így a táboros korosztály már nem is tűnik olyan tágnak. Amikor kiscsoportos bontásban (4-8 fő) sakkozunk a gyerekekkel, akkor is inkább tudás szerint és nem életkor szerint bontjuk őket. Nem ritka, hogy a "nagyok" csoportja 10-12 éves gyerekekből és egy 6 évesből áll, míg a "kicsiknél" többnyire 5-7 évesek vannak, meg két 11 éves, aki még sosem sakkozott. És teljesen jól érzik így magukat.

Persze nem csak sakkból áll a nap a táborban, hiszen sok egyéb programot is szervezünk. Kreatívkodunk, sportolunk, és vannak olyan "attrakciók", mint a kincskeresés, logikai játszóház vagy épp egy kirándulás. Itt a csoport - ami általában nem nagy létszámú, igyekszünk 20 fő alatt tartani -, úgy viselkedik, mint egy család. A nagyok segítik vagy pátyolgatják a kicsiket, vagy épp a kicsik cukkolják a nagyokat, mint otthon a tesók. Ha pedig csapatokban megyünk mondjuk akadály-túrázni, akkor tudjuk életkor szerint is csoportosítani őket, hogy a megfelelő szintű segítséget vagy önállóságot kaphassák. Azt hiszem a legfontosabb szempont itt (is) a rugalmasság. Igazodunk a gyerekekhez, a kialakult csoporthoz.

Idén kicsit nagyobb fába vágtuk a fejszét, mert ennyi turnust még sosem hirdettünk. De úgy érzem igény van rá, örülnek ha eljutunk a város egy eddig távolinak számító pontjára is. Vannak is már jelentkezők, de azért fontos látnunk, hogy valóban meglesznek-e a szükséges létszámok az egyes helyszíneken. Így május 10-ig várjuk az előjelentkezéseket, addig a jelentkezéssel gyakorlatilag "szavazni" lehet rá, hogy melyik turnusokra van valójában szükség. Utána a kis létszámú helyeket lemondjuk vagy átcsoportosítjuk. De szeretném inkább azt remélni, hogy a meghirdetett 13 turnus többsége végül el is indul, mert mindenhol van már legalább 1-2 kisgyerek, aki várja a Sakkmatyi tábort. :)

B. M.: 5. Van-e valami nagy álmod, ami minden reggel ott lebeg a szemed előtt, amiért érdemes elindulni nap, mint nap, amiért csinálod ezt az egészet?

Á. O.: Hmm :) Időről időre szembejön egy ilyen kérdés, és próbálok valami magasztosat megfogalmazni. "Sakkozzon minden kisgyerek" vagy "Legyen a sakk a hétköznapok gyógyszere minden családban". De nem, szerintem ez nekem nem célom. Inkább úgy alakult ez az egész, ami miatt vállalkozást építettem a hobbiból indult sakkoktatásomra, hogy elkezdett több lenni az érdeklődő gyerek, mint az én kapacitásom. És én meg jobb híján tovább ajánlottam őket versenyző társaimnak, vagy kluboknak. És persze vannak szuper-ügyes kollégák a sakkvilágban, de vannak sokan akik viszont nem veszik ezt olyan komolyan, vagy épp nem képesek a játékot úgy levinni a gyerek szintjére, és ezért a sakkért lelkesedő kisdiák és vele együtt a szülő, család elveszíti az érdeklődését a játék iránt. Ez engem bántott, hiszen engem keresett meg, én nem tudtam vállalni, ezért ajánlottam tovább, és végül mégis csalódás lett. így elkezdtem megérteni magamat: miért működik amit csinálok - ez sokáig csak spontán dolog volt -, majd továbbadni a most már tudatos módszertant új kollégáknak.

És azt szeretném végső soron, hogy ha az országban bárhonnan megkeres valaki, hogy szeretné ha a kisgyermeke olyan játékosan ismerné és szeretné meg a sakkot, ahogy a Sakkmatyi Sakkiskolában szokták a gyerekek, akkor tudjak nála csoportot szervezni, hozzá ügyes, képzett oktatót küldeni! :) Bárhol az országban.

B. M.: Köszönöm szépen a válaszokat!

A táborral kapcsolatos és egyéb információk itt kérhetők:

E-mail: info@sakkmatyi.hu Telefonszám: 20/544-7776

Táborra jelentkezés (első körben május 10-ig): Sakkmatyi Napközis Tábor (KATT)

Népszerű sakkverseny-sorozatunk: Sakksuli kupa, "a kezdő gyerekek sakkversenye" 

A Sakkmatyi Iskola weboldala
Sakkmatyi Facebook oldala

----

Itt találod a többi interjút: EGY PORTRÉKÉP, 5 KÉRDÉS (Kattints!)

 ----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

A bejegyzés trackback címe:

https://latszol.blog.hu/api/trackback/id/tr114794810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.