gondolkodj képekben

L á t s z o l

Amire megtanított több mint 10 évnyi edzés

2019. július 15. - BartiMagdolna

bartimagdolna_com_edzes_vizualis_kommunikacio.jpg

Már jó ideje nem edzek. Néha eszembe jut, de most nem ennek van itt az ideje, ezért mindig ritkul, aztán el is marad. Más foglalkoztat, vagy másképp érdekes számomra a mozgás. Majd lehet, hogy erről is mesélek egyszer. A sok kihagyás ellenére viszont több olyan hatása van még most is annak az időszaknak, amiket ma is hasznosítok és használok.

De előtte még pár gondolat arról, hogy miért is hozom itt rendszeresen példaképp a mozgást egy vizuális kommunikációval foglalkozó blogon? A test kinézete, ahogy az ember tartja magát, ahogy megy, ahogy áll, ül, mindegyik egy történet. Mindegyik mesél valamiről és ezt nagyban befolyásolja az, hogy az ember milyen állapotban van mind testileg, mind lelkileg.

Egy tánccal kombinált összetett példa a mozgásra, a testtel, képekkel mesélésre. Jó, jó tudom, hogy a film, a zene, a színhely, mind tesznek hozzá, de mégis:

A következő példát pedig egyszerűen imádom, ez régi kedvencem és már megszámolni sem tudom, hogy hányszor láttam. Marina Abramović művészete egyébként is elég erős. A testbeszéd, a mimika, a szem. Azért egy ilyet bevállalni, hát...

Most pedig a kis kitérő után visszatérve az edzésre.

Azzal kezdeném, hogy senki nem úgy indul neki, hogy ha belevágok ez vagy az lehet. Ilyesmiket csak utólag ismer fel az ember és jó esetben hasznosítja a megtapasztalt dolgokat.

Az első edzésen úgy kellett indítanom, hogy 12 percig kellett futnom egy futópályán, erőnléti felmérésként. Ma már tudom, hogy ennek Cooper-teszt a neve. Nos, némi túlzással, én életemben összesen addig nem futottam annyit, mint akkor. Utána meg olyan rosszul voltam és olyan hányinger kerülgetett, hogy kiegyenesedni sem bírtam egy darabig. Az edzést, ami ezután következett, már egész könnyűnek éreztem. Így indult és több mint 12 éven át tartott ezután, minden nap. Volt, hogy csak napi másfél órás edzéssel, de volt olyan időszak is, amikor naponta nyolc órás edzés volt a megszokott. Na, ez utóbbi elején előfordult olyan, hogy eszembe sem jutott leülni, mert utána a felállás egy sírva röhögős perceken át tartó eseményszámba ment. Röhögős, mert olyan szerencsétlenkedős, hova támaszkodjak, hova  kapaszkodjak jajgatós lett. Sírós, mert rettenetesen fájt minden izmom, még az is amelyikről nyilvánosan nem beszélünk.

Aztán elmúlt ez az időszak. Időnként még csinálok egy-egy ismerős mozdulatot. Jó barátként köszönnek vissza, még tíz évnyi kihagyás után is.

Ami viszont megmaradt tanulságnak és a hétköznapokra:

  1. Az ember megismeri önmagát. Minél tovább csinálja, annál inkább. Nem csak a külső, de a belső határait is, amikről újra és újra kiderül, hogy folyamatosan változnak és tolhatóak. (Ez az egyik legfontosabb szerintem.)
  2. A test adja fel hamarabb. Ezt jó észben tartani, ez segített nekem mostanában is.
  3. Az elme, a szellem, a lélek, a szív? (Nem tudom, minek nevezzem.) Sokkal erősebb, mint gondolnánk. Minden ezoterikus felhang nélkül, ha a szív/lélek irányítja a testet, ez ad erőt, sokkal tovább juthatunk. Olyan helyzetben is tudunk még egyet lépni, ahol a test már feladta és már nem is gondolnánk, hogy lehet. (...gondolnánk... hát, ez is megérne egy metafizikai kitérőt)
  4. A sporttal, a rendszeres edzéssel változik az ember személyisége is. Mivel jobban érzi magát testileg, lelkileg, nagy valószínűséggel az önbizalma is növekedni fog.
  5. A betegségek (gondolok itt az influenzára vagy hasonló téli járványokra) nehezebben döntik le a lábáról. Én legalábbis ez alatt az időszak alatt csak akkor voltam beteg, ha már év végén nagyon elég volt a dolgokból, a melóból.
  6. Az sem elhanyagolható szempont, hogy több, mint 10 év kihagyás után sem romlott a fizikai állapotom olyan sokat.
  7. Edzi az akaraterőt, kitartóbbá válik az ember.
  8. Kiváló stresszcsökkentő.
  9. Ugyan, az előbbivel összefügg, de szerintem fontos, hogy nyugodtabb lesz az ember. Mert a fentit nem feltétlenül úgy kell elképzelni, hogy mikor az ember szét akar robbanni a feszültségtől, akkor elmegy egy órát mozogni, hanem egyszerűen kevésbé vagy kevesebbszer kapja fel a cukrot.

És legyen még egy tizedik, ami inkább csak egy összegző, de ha már 10 év szerepel a címben, akkor:

Mozogj! Bármit. Nagyon fontos. Neked.

----------

És tudod:

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

A bejegyzés trackback címe:

https://latszol.blog.hu/api/trackback/id/tr3714643162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ételizésítő 2019.07.15. 17:37:34

"Mozogj! Bármit. Nagyon fontos. Neked."

Izgi ezt olyasvalakitől hallani, aki azzal kezdi, hogy 10 éve nem teszi ezt.

BartiMagdolna 2019.07.15. 17:43:06

@ételizésítő: Kedves ételízesítő! Ha olvastad a bejegyzést, az elején írtam, hogy "másképp foglalkoztat a mozgás", nem úgy, mint régebben. Ez a bejegyzés a 10 év összegzése. És ma is mozgok. Ha olvasod a blogot láthatod.