gondolkodj képekben

L á t s z o l

Interjú Bényei Judittal, a MOME oktatójával, egyetemi docenssel

2019. szeptember 12. - BartiMagdolna

"Még márciusban, a Ludwig Múzeum által szervezett "MEGOSZTÁS – ENYÉM, TIÉD, MIÉNK" címet viselő múzeumpedagógiai konferencián hallottam Bényei Judit (PhD, egyetemi docens, tanszékvezető (MOME Elméleti Intézet) előadását, ami a fiatalok média szokásairól, és azok használatának fontosságáról szólt. 

Az "Egy portrékép, 5 kérdés" következő interjúalanya Bényei Judit: 

benyei_j_foto_lakos_mate.jpg

fotó: Lakos Máté

Barti Magdolna: A digitális gondolkodást, véleményem szerint, nem csak az oktatásban időszerű alkalmaznunk, több okból sem. Egyrészt, mert ha szeretnénk a fiatalokkal továbbra is egy közös nyelvet beszélni (egy olyat, ami számukra mindennapos), új eszközöket, új technikákat, és nem utolsósorban ezt az újfajta gondolkodást is szükséges elsajátítanunk. Másrészt, a mi segítségünk szükséges ahhoz, hogy a kezdeteknél ne beszippantsa őket ez az online-, digitális világ, hanem fokozatosan és gondolkodva tudjanak vele együtt élni.

Ezzel összecsengőnek érzem, a jó néhány évvel ezelőtti, ön által publikált tanulmány részletét:

"Nemzetközi tájékozódásunk szerint a médiaismerettel foglalkozó tantárgyak kiindulópontja a világ legnagyobb részében a diákok mindennapi élményvilága (Gundacker 1999, Hart 1994). Ez a megközelítés teszi csak lehetővé azt, hogy a médiaoktatás sikeresen teljesítse kitűzött célját, azaz megtanítsa a diákokat kritikusan értelmezni és élvezni azt, ami a médiából nap mint nap feléjük árad (Bazalgette 1991)." (Forrás: Médiakutató internetes oldal)

Azóta eltelt majdnem 20 év és azt gondolom, a médiaoktatás, mint órarendi tantárgy, már akkor is kevés volt. Többek között a szűkös idő- és eszközbeli lehetőségek eléggé behatárolttá tették az ilyen irányú törekvéseket. Mára azonban, már  egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni a világ változását. Az online mindenhol jelen van. Az ezt szolgáló és szolgáltató digitális eszközök ott vannak már az alig járó totyogóktól az idős emberekig, mindenki kezében. Itt egy olyan szintű figyelem és tanulás - ami sokszor a tanítással egy időben történik - szükséges, ami már rég nem csak az oktatás feladata, azt gondolom. A közvetlen környezet, a szülők azok, akik elsősorban hatni tudnak és szükség esetén segíteni tájékozódni ebben a viszonylag friss, de rohamosan változó világban. Először. Néhány évig. Amikor is fordul a kocka és a szerepek felcserélődnek.

1. Ön mit gondol erről? Az első időszak átláthatatlan káosza után - talán már mondhatom ezt-, látszik valamiféle fejlődés, esetleg rendeződés?

Bényei Judit: A tudatos médiahasználóvá nevelés már a hagyományos, nem interaktív médiumok korában foglalkoztatta a világot, mivel a tömegkommunikációs médiumok (nyomtatott sajtó, rádió, film, televízió) befolyása a tömegtársadalomban, a globális világban óriási hatású volt korábban is. Részben az információ szerzés egyik legfontosabb forrásaként, hiszen a kitágult világról ismereteinket jórészt közvetett módon, médiumok segítségével szerezzük, másrészt a médiumok nagy befolyása, rábeszélő és mintaközvetítő szerepe miatt is.

Mégis felkészületlenül ért bennünket a behálózott társadalom kialakulása, az interaktív, digitális médiumok (internetalapú kommunikációs eszközök) elterjedése. Nagy remények és túlzott szorongások egyszerre jellemezték ezt a folyamatot. Egyik hozzáállás sem eredményez jó stratégiát az új, digitális kultúra hatékony és biztonságos kihasználására. A szemünk előtt alakult ki ez a világ és formálódott meg a domináns gazdasági, társadalmi viszonyoknak megfelelően, mégis spontán módon. Nehéz pontos visszajelzéseket adni és tervezni olyasmivel kapcsolatban, amiről senkinek nincs előzetes tapasztalata. Nagy óvatosságot kíván minden beleavatkozás, korlátozás, de a támogatás is ebbe a folyamatba, ha meg akarjuk őrizni az internet demokratikus természetét. 

Mára világosabban látunk, lassan felnő az első netes nemzedék, akik már valóban beleszülettek az interaktív digitális környezetbe, „digitális bennszülöttek”, az ismert terminológia szerint. A kutatási eredmények mégis gyakran ellentmondásosak, nehéz általános igazságokat állítani a digitális kultúra természetéről és hatásairól. Hiába születünk bele meg kell tanulni továbbra is az együttélés szabályait és a hatékony működést ebben az új kiber-fizikai, vegyes környezetben. (Az offline és az online világ ugyanis szétválaszthatatlan, nem értelmezhető külön.) A kockázatok és a lehetőségek pedig gyakran egy tőről fakadnak. Az egyén esetében nagyon komplex az a kontextus, amiben formálódik, nagyon sok tényező befolyásolja, hogy hasonló hatások mellett két személy hogyan reagál ugyanarra a média jelenségre: saját személyisége és szerzett tapasztalatai, a család nevelő hatása, a kortárs kapcsolatai, az intézmények, melyeknek tagja (pl.: iskola), civil közösségek, melyek körbe veszik és támogatják. 

Az mára világos, hogy nagy felelősség hárul a nevelőkre, kezdetben a szülőkre, majd az iskolára és a kortársakra, hogy tudatos és felelős médiahasználatra neveljük gyerekeinket saját érdekükben és a közösség hasznára. 

Tapasztalataim szerint az első lépcsőfok a még olvasni nem tudó gyerekek játékos tanítása. Mivel ők elsősorban még a látványra figyelnek, a különböző médiumok, amikkel nap mint nap találkoznak hihetetlen befolyásoló hatással vannak rájuk, úgy, hogy nagy részét nem is értik. A következő lépcsőfok pedig, mikor már tudnak írni is olvasni, de élettapasztalat hiányában, könnyen kerülhetnek bajba.

B. M.: 2. Ön szerint hol és mivel kellene kezdeni ezt az egészet?

B. J.: Azt tapasztalom, hogy a szülők számára egyre világosabb, hogy a digitális kultúrában helytállás eredményessége nem múlhat csupán a spontán formálódáson. Attól, hogy a gyermek már nulla éves korában digitális eszközt kap a kezébe, nem lesz felkészült a tartalmak kezelésére, sem a biztonság szempontjából, sem a jól szervezett tudásépítés vonatkozásában.  A családnak aktívan szerepet kell vállalnia a felkészítésben.

Ez a szülőket gyakran inkább szorongással tölti el, hisz ők maguk sem tudják feltétlenül mit is jelent ez az egész és hogy kellene hozzálátni. A világon mindenhol előtérbe kerül ez a kérdés, a szülők „oktatása”, felkészülés erre a nevelési feladatra.

Ehhez, egyelőre kevés támpontot találni. Szükség van arra, hogy kutatásokon alapuló pedagógiai fejlesztések jöjjenek létre és válhassanak szabadon elérhetővé ezen a területen mindenki számára. Ebben a munkában ma nagy szerepet vállalnak a médiatudatossággal foglalkozó civilszervezetek, nálunk pl. a Televele Médiapedagógiai Egyesület. Azonban szükség lenne rendszeres forrásokat és infrastruktúrát biztosítani erre, mint ahogy minden tanár felkészítésére is a tanárképzésben és utólagos továbbképzések formájában, általánosan a médiatudatosságról és a szaktárgyakhoz kapcsolódóan a digitális kultúra lehetőségeiről.

Nem lesz ez ennyire nehéz kérdés, mikor kialakul egy médiatudatos nemzedék. Bár a média világa nagyon változó, állandóan új jelenségekkel találjuk magunkat szemben, így a terület folyamatos kutatása és fejlesztése, az anyagok és képzések elérhetővé tétele rendszeres gondoskodást igényel az állam részéről is. Természetesen nem előíró szereppel, hanem a lehetőségek biztosításával, az érdekeltek együttműködésének biztosításával.

B. M.: 3. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanít, egyetemi docens. Hogy látja, a MOME-ra felvételiző fiatalok mennyire részesei már ennek a digitális világnak? Tudatosan gondolkodnak és értik már ezt a gondolkodást, vagy a képzésük része ez még? (Gondolom, az eszközhasználat nem okoz számukra már problémát.)

B. J.: Az egyetemre frissen bekerülő diákok már szinte együtt nőttek föl az okoseszközökkel, de ez a nemzedék még inkább felhasználói attitűddel közelített a technológiához. Számukra az eszközhasználat felhasználói szintje nem okoz gondot a mai 40-50 éves generációhoz képest. Ugyanakkor, kevesen értenek a programozáshoz, így nehézséget okoz számukra, hogy érdemileg beleszólhassanak a digitális világ alakításába. A tartalmak előállításban is sokkal aktívabbak, mint a néhány évvel idősebbek, de nem mondhatnánk, hogy mindenki aktív tartalomelőállító és tudatos terjesztő. A MOME-ra járók, valószínűleg fölülmúlják kortársaik átlagát, de várhatóan más lesz az a generáció nálunk is, aki 5-10 éven belül érkezik a „maker-kultúrából”, olyan digitális „laboratóriumokból”, ahol játékosan tanulnak robotokat fejleszteni, digitális, interaktív eszközöket építeni, programozni. Egyre szaporodik az ilyen műhelyek száma Magyarországon is és van törekvés arra, hogy ez a köznevelésben, az iskolákban is megjelenjen.

B. M.: Lát-e valamilyen különbséget a hazai és a nemzetközi szintű médiaoktatásban? Van e olyan rész, amit érzése szerint itthon még erősíteni kellene?

B. J.: A magyar médiaoktatás sokáig élen járt a világban, mivel kevés helyen vált a nemzeti tanterv részévé elkülönülten ez a tudásterület. Magyarországon az 1990-es évek végétől létezik a Mozgóképkultúra- és médiaismeret tantárgy, ami kötelező része volt eddig a Nemzeti alaptantervnek. Ugyanakkor, nem épült ki széleskörűen az ehhez kapcsolódó tanárképzés, így nem terjedt elég gyorsan a szakszerű tanítás.

Mára a médiatudatos viselkedésre felkészítésnek ez a tempója tarthatatlanná vált. Ezt részben a kockázatok növekedése, a kiskorúak biztonsága indokolja, amire nálunk érzékenyebb az oktatásügy és a felnőtt társadalom általában, így könnyebben belátható mindenki számára.

Ugyanakkor maximálisan kihasználni a digitális (valójában kiber-fizikai) környezet lehetőségeit sem lehet anélkül, hogy átlátnánk ennek a környezetnek a működését, megértenék jelenségeit és tisztában lennénk szereplőinek érdekeivel és szándékaival, amellyel jelen vannak és befolyásolni szeretnének bennünket. Amire a magyar médiaoktatásnak figyelnie kell a szükségesen közelgő új szakaszában ez az egyensúly: a kockázatok elkerülése mellett a kritikai gondolkodás fejlesztése is feladata, ami alapja a lehetőségek tudatos felhasználásának.

A tudatos befogadóvá nevelés mellett jelen kell legyen a kreatív médiatartalom előállítás, az önkifejezés képessége fejlesztésének, az igény kialakításnak a részvételi magatartásra a digitális kultúrában, valamint a korábban emlegetett „digitális íráskészség” fejlesztésének is, hogy a következő nemzedék aktív alakítója, ne csak passzív elszenvedője (vagy pusztán szórakozva élvezője) legyen a környezetének. 

B. M.: 5. Vannak e tervei a közeljövőben ilyen, vagy hasonló témával kapcsolatban, amit meg tudna osztani velünk most?

B. J.: Szerencsére, ma már rengeteg kezdeményezés van arra, hogy a fiatalok ezzel a kreatív attitűddel, aktívan vegyenek részt a digitális társadalom alakításában. A MOME-n is több irányból próbálkozunk. Személy szerint én több mint 10 éve vezetek egy Digitális múzeum kurzust Ruttkay Zsófiával, aki ezt megalapította. Itt a múzeumi tudásszerzés megújításához szeretnénk hozzájárulni a hallgatók felkészítésével. Olyan alkalmazásokat hozunk létre partner múzeumok és a BME informatikus hallgatóinak közreműködésével, amelyek élvezetessé, interaktívvá és közösségivé teszik az informális „tanulást” a múzeumokban. Vagyis segítenek abban, hogy a kurátorok üzenetei kortárs megfogalmazásban és aktív felefedezés útján jussanak el a közönséghez. A MOME TechLab oldalán megtekinthető néhány ilyen fejlesztés.

A másik kurzusunk, ami szintén a korábban emlegetett célokat segít megvalósítani, szorosabban kapcsolódik az iskolai tanuláshoz. A MOME Digital CraftLab vezetőjével, Lipóczki Ákossal készítünk föl néhány éve hallgatókat arra, hogy közreműködjenek a STEAM módszertan terjedéséhez a kisiskolások körében, az iskolai órákon.

A Be STEAM-nek nevezett módszer arról szól, hogy miként járulhat hozzá a design (itt szorosabban a (digitális) tárgyalkotás) a természettudományos tárgyak és a matematika élvezetes, saját tapasztalatra és felfedezésre épülő, aktív tanulásához. Közreműködő partnereink innovatív szellemű iskolák, lelkes tanáraikkal és diákjaikkal. A megvalósult projektekbe a MOME honlapján lehet betekinteni.

B. M.: Köszönöm szépen a válaszokat!

-------

ajánlott linkek:

https://techlab.mome.hu/hu/

http://digitalcraftlab.mome.hu/development/ 

https://librarius.hu/2017/04/04/egy-modszer-amivel-a-real-targyakat-is-jatszva-tanuljak-a-diakok-interju-lipoczki-akossal/ 

http://televele.hu/szuloknek/

http://buvosvolgy.hu/cikk/118/Kiadvanyok

http://buvosvolgy.hu/alhirek/

https://digitalisjoletprogram.hu/hu/tartalom/dgys-magyarorszag-digitalis-gyermekvedelmi-strategiaja 

 ------

A fotót Bényei Judit engedélyével használom.

------

Ha lemaradtál az eddigi interjúkról vagy újra szeretnéd olvasni valamelyiket, itt megtalálod őket: Egy portrékép, 5 kérdés

----------

és továbbra is:

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram és nézd meg az IGTv-n a rövid videóimat (hamarosan újabbak is lesznek).

A bejegyzés trackback címe:

https://latszol.blog.hu/api/trackback/id/tr1315054528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.