gondolkodj képekben

L á t s z o l

Interjú Agócs Írisz illusztrátorral

2020. február 20. - BartiMagdolna

Aki már régebb óta követi a Látszol oldalát, valószínűleg találkozott már az "Egy portrékép, 5 kérdés" című interjúsorozatommal. Ennek a hagyományát idén is szeretném folytatni egy különleges hívószó égisze alatt, ez pedig a KÖNYV. Hozzám többféle stílusú, témájú könyv áll közel, mégis (élethelyzetemből adódóan) az egyik legközelebbi kategória a gyerekkönyvek. Így találkoztam össze néhány évvel ezelőtt Agócs Írisz illusztrációival is egy mesekönyv oldalán, amiben egy kislány és mackójának történetei öltenek kedves formát általa. A "Julijuli és Mackó" című könyv, amiben Tasnádi Emese történeteit olvashatjuk a Manó Könyvek Kiadó közreműködésével, azóta is kiemelt helyet foglal el a könyvespolcunkon. Azt hiszem, ez volt az a momentum, amikor elkezdtem követni Agócs Írisz munkásságát.

Az "Egy portrékép, 5 kérdés" mostani részében ő válaszol a kérdéseimre:

86732385_264281111220723_1623473925373558784_n.jpg

Agócs Írisz

(A fotót: Dömötör Csaba készítette)

Barti Magdolna: 1. Az első kérdés, a mai világ egyik nagy kérdése sok anyuka számára. Engedd meg, hogy ezzel kezdjem. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat az anyasággal? Mennyire lehet az alkotói munkát kisgyerek mellett csinálni? Azt gondolom, hogy az alkotáshoz egyedüllét és elmélyülés szükséges. Te hogyan csinálod?

Agócs Írisz: Több dolog együttállása teszi lehetővé, hogy a kisfiam mellett tudjak dolgozni. A legfontosabb, hogy van egy olyan fantasztikus párom, és a munkámban is társam, aki maximálisan alkalmazkodik, és partner abban, hogy a könyves munkáimat megcsinálhassam. Bár ő is dolgozik, de jóval több időt tölt Barnabással, mint egy átlagos dolgozó apuka. Sok munka alvásidőkben jön létre, és a háztartásunk, azt hiszem, eléggé megsínyli egyelőre ezt az életmódot.

Illetve, kell egy erős függőség, mint amilyen nálam a rajzolás.

Kattognak a fejemben a képi ötletek, és egy idő után mindegy, hogy mi van körülöttem, muszáj kiszakadnom, és kirajzolnom magamból.

Pont emiatt az erős alkotói vágy miatt hoztuk meg a döntést, hogy most úgy osztjuk be az időnket, hogy elsősorban most én tudjak teljesíteni a kiadók felé, és a maradék munkaidőt használja ki a párom.


B. M.: 2. Beavatnál egy kicsit az alkotói folyamatodba, abba ahogyan dolgozol? Nekünk itthon az egyik kedvencünk Duplavé, a vízimanó, a már korábban említett Julijuli és Mackó című könyvből.

Hogyan tervezted, hogyan álmodtad ilyenné, hogyan lett pont ő a könyv lapjain?

A. Í.: Nálam ez a része, hogy mi miért olyan, amilyen, úgy működik, mint egy mozi. Olvasom a szöveget, látom a képet. A szöveg alapján megjelenik a figura. A nehezebb, hogy ami a fejemben létrejön kép és a papírra megrajzolt közelítsen egymáshoz minél jobban.

Minden könyves munka elején létrehozok egy rendszert, egy vizuális világot, ahol a figurák harmonizálnak rajzilag egymással, megvan, hogy milyen bonyolultságú - illetve az én esetemben, inkább egyszerűségű - a háttér, mennyire részletgazdag. És persze a technika, az alkalmazott plusz kis elemek. Ha megvan ez a rendszer, akkor pedig szép lassan, rajzról-rajzra belakom ezt a világot.

Minden könyvhöz először végigrajzolom ceruzával az illusztrációkat, és utána egy második körben hozom létre a végleges képeket, az esetek nagyon nagy többségében akvarellel, ritkábban gépi színezéssel.

B. M.: 3. Dolgoztál már együtt Berg Judittal, Varró Dániellel, de készítettél illusztrációkat Tandori Dezső könyvéhez is. Most pedig, a napokban jelent meg legújabb munkád Lackfi Jánossal az "életem első könyve" című kiadvány, amelyben humorral és kedvességgel jelenítitek meg egy kisgyerek életének első élményeit. Gondolom, ez alatt a közös munka alatt a személyes élő tapasztalataid is élénken felelevenedtek benned. Hogyan történnek ezek az együttműködések? Teljesen szabad kezet kapsz vagy vannak esetleg egyedi kérések az illusztrációk kapcsán?

A. Í.: Remélem, hogy ez általánosan elmondható, hogy itthon most már olyan gyerekkönyvkiadók vannak, akik megbíznak az illusztrátorok kompetenciájában, rutinjában, tapasztalataiban, és szabad kezet adnak. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom, hogy az esetek nagyon nagy többségben, amikor engem keresnek, akkor az azért van, mert azt szeretnék látni, amit már tőlem megismertek.

De a munkastílusom egy kellemetlen következménye, hogy nem tudok irányítottan dolgozni.

Úgy rajzolok, hogy próbálom minél jobban kikapcsolni a kontrollt, és a tudatosságot - ez nem megy, ha közben rajzi kikötéseket kell figyelembe venni. Még most is küzdök, hogy méret keretek közé szorítsam magam egy-egy munka alatt. De megpróbálom minél jobban előkészíteni azt a terepet, ahol tényleg flowban áramolva csak a rajzolás van, és semmi más.

B. M.: 4. Van-e valami számodra kedves és esetleg vicces történet, ami egy rajzolt karaktereddel kapcsolatos? Mesélnél egy ilyen sztorit az olvasóknak?

A. Í.: Sok általam rajzolt figurát kaptam már meg varrott formában ajándékban, és ez mindig hatalmas meglepetés és élmény. Az egyik ilyen esetben Oroszországból írt egy nagyon klasszikus mackókat készítő hölgy, hogy egy medvés illusztrációm medvéit elkezdte gyártani, és szeretne küldeni egyet, választhattam, hogy két, rajzon szereplő medve közül melyiket kérem három dimenzióban. Szegény medve ráadásul kétszer utazott Oroszországtól Magyarországig, mert a posta valami miatt visszafordította egyszer. Azóta itt üldögél a könyveim mellett. Az más kérdés, hogy ez nem teljesen hivatalos útja a merchandise-nak, de nem vagyok túl jó a szerzői jogok érvényesítésében. Most nekem van egy orosz medvém, még sok orosznak van általam tervezett medvéje �

B. M.: 5. Ha jól tudom, workshopokat is tartotok. Hogyan zajlik egy ilyen pontosan és mikor lesz a következő?

A. Í.: Most már 8 éve, hogy elköltöztünk Budapestről, ahol addigra már elég jól kialakult, hogy milyen alkalmakkor, design vásárokon és boltokon keresztül, vagy akár a lakhelyünket meglátogatva, hol vagyunk elérhetőek. Ez megszűnt a költözésünkkel, és folyamatosan jelen van az igény, hogy elérhetőek legyenek a termékeink, vagy akár az eredeti illusztrációk, amikből ugye, csak egyetlen példány létezik és az leginkább ott, ahol készült.

Ez találkozott azzal, hogy a párom, Seres Tamás, kézi szitatechnikával dolgozó grafikus, és néhány általa vezetett szita workshop alatt kiderült, hogy ez valami nagyon nagyon izgalmas dolog mindenki számára, és gyorsan nagy népszerűségre tett szert.

Így találtuk ki, hogy időről - időre megnyitjuk a stúdiónk kapuit, és lehetőséget adunk minden általunk tervezett, és készített termék egy helyen való megtekintésére, és a délután egy részében a kézi szitatechnika kipróbálására egy workshop keretében. Legközelebb március 21.-én szombaton lesz ilyen esemény. De a szitaszekció facebook oldalán (https://www.facebook.com/pg/notonotes/events/) jó előre feltüntettük a következő időpontokat, hogy időben jól tervezhető legyen, akár messzebbről is idelátogatva.

Ráadásul épp most van egyeztetés alatt, hogy egy-egy ilyen stúdió látogatás összeköthető legyen helyi gasztro- és kalandtúra programokkal is.

B. M.: Köszönöm szépen a válaszokat! További sok sikert kívánok!

Agócs Írisz Facebook oldala: ITT

------

Ha lemaradtál az eddigi interjúkról vagy újra szeretnéd olvasni valamelyiket, itt megtalálod őket: Egy portrékép, 5 kérdés

----------

és továbbra is:

Gondolkodj képekben!

A bejegyzés trackback címe:

https://latszol.blog.hu/api/trackback/id/tr5515481656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.