Mi, családilag sokat kirándultunk korábban. Most ezek, a helyzetre való tekintettel vagy inkább kényszer miatt elmaradnak, eltolódnak. Egy ilyen alkalom számomra mindig felér egy meditációs gyakorlattal. Ezek most nagyon hiányoznak, ezért elővettem a régi képeket.

Solymár közelében jártunk egy elhagyott bányató környékén, ahol a következő képeket is készítettem.

Nagyon hangulatos volt. Vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy meg volta hely sajátos hangulata. Mintha egy másik bolygóra csöppentünk volna.

Iszap, sár, homok, víz, kövek és némi növényzet.

Ilyen alkalmakkor igyekszem magamba szívni a tájat, amennyire ez egy kisgyerek és egy kutya mellett lehetséges és átadni magam egy üres, tiszta csendnek.

Alkotói munkám során van néhány hely, ahová ismétlődően el szoktam menni. Mert érdekel a változása vagy éppen változatlansága. Kíváncsi vagyok arra, hogy ugyanúgy hat-e rám következőleg is, mint az előtte lévő alkalommal. És vajon "meg tudom-e fogni" újra és újra? Vagy csak kapálózok össze-vissza és utána bután bámulom az üres kezeimet?

...hát... így...

----------

És tudod: Gondolkodj képekben!