Először az "Egy portrékép, 5 kérdés" sorozatot kezdtem el életre kelteni, mert munkám során folyamatosan találkozom érdekes emberekkel. Olyanokkal, akiknek az útjuk, a hivatásuk vagy a gondolkodásuk valamiért felkelti a figyelmemet.

Az "új évad" harmadik interjúalanya érkezik most Ruzsa Dénes személyében, akivel több közös munkánk is volt az évek során (Magyar Elektrográfiai Társaság által szervezett kiállítások, International 105x148 mm Mail and E-mail art Triennále, GYIMT).

Fotót készítette: Spitzer Fruzsina

Barti Magdolna: Az első kérdés egyszerű. Hogyan lettél művész? Mi tart ezen a pályán?

Ruzsa Dénes: Experimentális rövidfilmek készítésével kezdtem, majd egyre több fesztiválon azt emelték ki, hogy a videóim képkockáit kiemelve önálló képzőművészeti alkotásokként is működnének.
Először egy-egy ilyen képet mentettem le a videókból, majd tovább dolgoztam ezeken és
ezután a mozgókép mellett az állóképek is egyre fontosabbá váltak. Nem pályaként tekintek erre, hanem mint az ember mindennapjainak fontos rituáléjára, mely nélkül még jobban kiszolgáltatottak lennénk.

B. M.: Főképp elektrográfiával, videó művészettel foglalkozol alkotóként. De rengeteg kiállítás megnyitását is vállalod vagy cikket írsz róluk, hogy fér össze ez a sok minden a hétköznapi életeddel? Tanítasz is. Hogyan fér ennyi minden egy napba? Szigorú időbeosztással dolgozol vagy csak úszol az árral?

Ruzsa Dénes: A S.C.A.N. - Searching Alternative Nature című síkágyas szkenerrel készült animációt neveztem Spitzer Fruzsinával a Magyar Elektrográfiai Társaság által meghirdetett I. Nemzetközi Digitális Agora című pályázatra. Ezen a tárlaton ismerkedtünk meg HAász Ágnessel, a MET alapító elnökével és ekkor találkoztunk az elektrográfia fogalmával. A művészeti alkotás mellett a tanulmányaim során médiaelmélettel, filmelmélettel foglalkozom, így ez a két terület mindig is összekapcsolódott és ez alkotja az általad említett „hétköznapi” életet. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ezek a területek különböző gondolkodást igényelnek és nehezen összeegyeztethetők. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha tudatosan szeretnénk alkotni, akkor ez a két terület egyre szorosabbá fog válni és rájövünk, hogy mindannyian ugyanazt csináljuk csak más-más formában. A gondolat, az információ a fontos és mindegy, hogy milyen formában juttatjuk el vagy kapjuk meg, képekkel, írásokkal vagy egyetemi szemináriumok keretében.

B. M.: Tavaly alakult meg a Neumann Társaság Képzőművészeti tagozata, ami nagyon egzotikusan hangzik, de mit is jelent pontosan?

Ruzsa Dénes: Nagyon örültünk, amikor lehetőséget kaptunk az NJSZT-től és ebben nagy segítségünkre volt HAász Ágnes, Képes Gábor és Dandoy Gabriella valamint több MET-tag is, akik tapasztalataikkal, szakmai tanácsaikkal nagyban hozzájárultak, hogy megalakulhassunk. A szakosztály pontos neve Számítógépes Művészeti Szakosztály, mely célja, hogy összekapcsolja a számítógéppel alkotó művészeket és az ezt kutató elméleti szakembereket. Ez egy kicsit szűkebb terület, mint az elektrográfia, hiszen az elektrográfia kategóriájába beletartozik minden olyan alkotás, amely technomédiummal készült, nem csak a számítógépes művészet,
vagyis az archaikus technomédiummal alkotó művészek munkái is ide sorolhatók (fénymásoló, analóg kamerák, stb.). A Számítógépes Művészeti Szakosztálynál nagyobb hangsúlyt szeretnénk helyezni az elméleti diskurzusra. Kelle Antal Artformer közreműködésével a bemutatkozó kiállításunk, melyet egy konferencia is kísér, Kalocsán a
Nicolas Schöffer Gyűjtemény kiállítótermeiben lesz, terveink szerint ezt egy budapesti rendezvény fogja követni.

B. M.: főként videó installációkat, elektrográfiákat készítesz alkotó emberként. Hogyan dolgozol? Van-e valamilyen munkamódszered, felépített meneted, amit a legtöbb esetben követsz a munkafolyamat során?

Ruzsa Dénes: Általában az ötletek gyűjtése az, ami a legfontosabb számomra, nem cél, hogy mindenből alkotás legyen. Az űrművészet (space art) területe mindig is nagyon foglalkoztatott. Fontosnak tartom az űrmédiumok által közvetített világ tanulmányozását, számos munkámban használom fel valamilyen formában ezeket a képeket. Például a cambridge-i egyetem egyik teleszkópja időnként bérelhető, ekkor bárki ráirányíthatja az égbolt egy általa kijelölt részére és készíthet vele felvételeket. Az űrkutatással kapcsolatban Carl Sagan már évtizedekkel korábban felhívta a figyelmünket arra, hogy egy nagyon izgalmas időszakban élünk, most kezdünk kilépni a világba és kezdjük megismerni a körülöttünk lévő dolgokat. Az űrhajók és űrszondák által készített fotók Földünkről vagy távoli világokról egy teljesen új látásmódot adnak, rávilágítanak arra, hogy a történelmünknek nem a Sagan által is emlegetett „véres kezű hadvezérekről” kellene szólnia, hanem a „valódi”, egységben gondolkodó emberekről.

Úgy gondolom, hogy az emberiség túlélése fontosabb lesz és az önző egyéni érdekek egyre inkább a háttérbe fognak szorulni, mert amíg nem ismerjük fel, hogy egymástól szorosan függünk és nem csak a többi embertől, hanem minden egyes földi élőlénytől, addig sosem fogjuk felismerni valódi szerepünk az univerzumban és nem fogjuk jól érezni magunkat benne.

B. M.: Új év, új tervek? Te hogy állsz ezzel? Művészként vagy a szakmai életedben idén lesz
valami, amit másképp csinálsz majd? Vagy valami olyan, amit eddig nem csináltál, de
majd most(!)?

Ruzsa Dénes: Nem hiszek az ilyen fogadalmakban. Az ember sajátja, hogy kíváncsi és mindig többet szeretne tudni vagy valami újat szeretne csinálni, úgyhogy mindig lesznek új tervek, nem kell hozzá egy új év.

B. M.: Van-e esetleg egy egymondatos tanácsod annak számára, aki most indul ezen a
pályán?

Ruzsa Dénes:

Maradjunk mindig kíváncsiak és többet kérdezzünk, mint kijelentsünk.

Köszönöm szépen!
Ruzsa Dénes honlapja: https://dokuweb.hu/hu/

Fotót készítette: Spitzer Fruzsina

B. M.: Köszönöm szépen az interjút, további sok sikert kívánok!

Tetszett az interjú? Olvasnál még? Kattints a korábbiakért:

És hamarosan jönnek az újabbak is.

Gondolkodj képekben!