És most következzen egy újabb interjú a Látszol oldalán. Aki már hosszabb ideje követi a blogot az valószínűleg találkozott már az "Egy portrékép, 5 kérdés" című interjúsorozatommal. Ennek a hagyományát idén is folytatom egy különleges hívószó égisze alatt, ez pedig a KÖNYV. Hozzám többféle stílusú, témájú könyv áll közel, mégis (élethelyzetemből adódóan) az egyik legközelebbi kategória a gyerekkönyvek. Így találkoztam össze néhány évvel ezelőtt Ráduly Csaba illusztrációival is egy mesekönyv sorozatnak, a Mirr-Murr kalandjai oldalán, aminek szomorú aktualitása, hogy a mesék írója, Csukás István idén februárban hunyt el 83 évesen.

Az "Egy portrékép, 5 kérdés" mostani részében Ráduly Csaba illusztrátor válaszol a kérdéseimre:

Ráduly Csaba

Barti Magdolna: 1. Kérlek, mesélj egy kicsit a Mirr-Murr kalandjai című könyvek készítéséről! Hogyan zajlottak a munkafolyamatok? A karaktereknek már volt előélete, talán-e miatt súlya is. Nem volt ijesztő őket újraalkotni?

Ráduly Csaba: Illusztrátorként töltött éveim alatt ez volt az egyik legnehezebb feladatom, de ezt nem technikailag értem. Amikor a Könyvmolyképző Kiadó felkért a Mirr-Murr sorozat első kötetének illusztrálására, nagyon megtisztelőnek éreztem. Ahogy újranéztem az eredeti bábfilm epizódjait, rögtön felelevenedtek bennem a szereplők, a gyermekként megélt hangulat. Mikor leültem vázlatokat készíteni, még könnyen ment. Nagyon szeretem ezt a fázist a munkáim során. Viszont amikor elkezdtem felvinni a színeket, sorra ugyanabba a hibába estem az első rajzoknál. Nem tudtam kilépni a fejemben már létező „megfakult” világból. Ha egy új mese látványvilágának megalkotásán dolgozok, az valahogy önmagát hozza létre a fejemben olvasás közben. De itt ez a szabadság nem volt meg. Kicsit meg kellett magam erőszakolnom, hogy a kopott színek helyett egy mai gyermek számára élvezhető - és a kiadó által támasztott szempontoknak megfelelő - mesekönyv születhessen.

Azért is volt nehéz ez a feladat, mert minden illusztrációs munka során van egy pillanat, amikor érzem, hogy ez jól fog sikerülni, azt, hogy büszke leszek rá. És ezúttal ez a pillanat kicsit később jött el, mint máskor. Sokáig olyan érzésem volt, mintha elrontottam volna, mintha elvettem volna az értékéből azzal, hogy a szürke csacsit kékre színeztem. Úgy gondolom, kellő tisztelettel álltam a feladat elé, hiszen a Mirr-Murr kötetek után volt szerencsém A legkisebb ugrifüles sorozat illusztrálásához is.

B. M.: 2. Hogyan jöttek a mesekönyvek? Milyen érzés volt az első?

R. Cs.: Egész kis korom óta rajzolok. Rengeteget másoltam, főként mesefigurákat, akcióhősöket. Aztán gimnázium alatt már jöttek a saját figurák, karikatúrák. De pályaválasztásnál az ember nem áll a szülei elé azzal, hogy én mesefigurákat akarok rajzolni. Így ez akkor megmaradt hobbinak. Bár nem kerültem nagyon messzire, hiszen az iskolák után dekoratőrként és grafikusként dolgoztam évekig. Majd 10 év után hirtelen ötlettől vezérelve készítettem egy illusztrációs portfóliót és szétküldtem azoknak a kiadóknak, akik mesekönyvekkel is foglalkoznak. Persze nem érkezett válasz és fél év csend után kicsit megkopott a lelkesedésem.

2014 karácsonya előtt két hónappal kaptam egy üzenetet, hogy egy készülő könyv illusztrátora betegség miatt nem tudta vállalni a munkát és lehetőséget kaptam akkor átvenni a helyét. Ez a könyv volt Ferenczi Szilvia Pormanó felbukkan című könyve. Életem első illusztrációs munkája. A könyv, ami következő év elején a Könyvek Viadalán az év mesekönyve díjat nyerte. Ezzel elindultam ezen az úton.

B. M.:  3. Mit gondolsz, egy gyerekeknek szóló könyvet nehezebb illusztrálni, mint egy felnőtteknek szólót? Van egyáltalán különbség közöttük?

R. Cs.:  Egészen más szempontok alapján alkotok, ha nagyobb gyerekeknek, vagy felnőtteknek készítek illusztrációkat. Valamiért engem főleg a legkisebb korosztály számára szóló könyvekkel találnak meg a kiadók. Számomra egyébként ez jelenti a nagyobb kihívást. Vicces, de éppen a szabadon szárnyaló fantázia az, amiből nekem kevés adatott. A felnőtt illusztrációknál tudok támaszkodni a technikai tudásomra, a látványos megoldásokra. Arra, hogy emlékezetből szinte bármit le tudok rajzolni, amit már láttam. Viszont a piciknek szóló könyveknél nem az az érdekes egy gyermek számára, hogy négy lába van e az asztalnak. A textúrák, a mozdulatok, az apró részletek és azok a dolgok, amiket csak sejtet egy egy rajz. Irigylem azokat az illusztrátorokat, akiknél ezek maguktól jönnek. Nekem ezeket tudatosan, néha kicsit erőltetve kell belecsempészni a munkáimba. De folyamatosan dolgozom rajta, hogy ez ne így legyen. Sok időt töltök azzal, hogy mások illusztrációit tanulmányozom és keresem önmagamat bennük.

B. M.:  4. Úgy tudom, hogy te magad is apuka vagy. A személyes élmények, tapasztalatok mennyire vannak jelen a munkáidban? Van olyan, aminél úgy érezted, hogy a személyes tapasztalat birtokában sokkal könnyebb "megfogalmazni" a képet?

R. Cs.:  Ez az a kérdés, ami rendszerint felmerül az életem során. Kézenfekvő, adja magát a válasz. Én is így gondoltam sokáig. Szerettem volna magam olvasni a kisfiamnak azokból a könyvekből, amiket illusztrálhattam. Szerettem volna elmesélni neki, hogyan készültek a rajzok, vagy azt, hogy minden könyvbe belerejtem a születési dátumát. A kisfiunk, Barnus 5 és fél éves. Autista. Egészen más dolgokra tanít meg, mint azt hittem, vagy reméltem. Megváltoztatott, megtapasztalhattam egészen különleges dolgokat mellette. Talán az előző válaszban említett szárnyaló fantáziát tőle kapom majd meg.

B. M.:  5. És az utolsó kérdés, amit az olvasók mindig szívesen olvasnak. Biztosan van neked is egy vicces vagy kedves történeted, amire szívesen gondolsz vissza a munkáddal kapcsolatban! Egy karakterről, egy meséről vagy egy képről akár.

R. Cs.:  Ez nem egy konkrét pillanat, inkább egy visszatérő motívum a munkám során. Mikor egy könyvvel elkészülök, nyomdába küldés előtt meg szoktam kérni a páromat, hogy nézzük át együtt a rajzokat, nem maradt-e valami hiba, baki, amit rajzolás közben nem vettem észre. És rendszerint minden alkalommal találunk valami égbekiáltó, azonnal észrevehető dolgot, mint az egylábú szereplő, vagy a két képkocka között indokolatlanul átöltözött főhős. És persze mikor kézbe veszem a kész könyvet kinyomtatva, rögtön ott nyitom ki, ahol még találok valami apró hibát. Jókat szoktunk rajta mosolyogni.

 B. M.: Köszönöm szépen a válaszokat! Sok sikert és alkotó erőt kívánok!

Ráduly Csaba portfóliója: www.barnagrafika.myportfolio.com

------

2020 a KÖNYV éve itt a blogon. A témához kapcsolódó blogbejegyzések linkjeit itt találod: 2020 a KÖNYV éve

------

Ha lemaradtál az eddigi interjúkról vagy újra szeretnéd olvasni valamelyiket, itt megtalálod őket: Egy portrékép, 5 kérdés

----------

és továbbra is:

Gondolkodj képekben!

2020 a könyv éve nálam erről itt írtam egy bevezetőt: KÖNYV.  Most megint az írás folyamatáról írnék egy kicsit azért, mert számomra roppant tanulságos és érdekes folyamat ez az egész. Ha úgy veszem a dolgot, már 28 éve írok, de ha a gyerekkori ez meg azt leszámítjuk, komolyabban véve, kisebb-nagyobb szüneteket leszámítva 10-12 éve. Viszont, ilyen hosszú szöveget, regényt még nem írtam. Ez egy teljesen új terület számomra. Így, nem csak írok, nem folyamatosan gondolkodom is rajta.

Úgy, mint pár napja is:

Kézzel írni, olyan mintha rajzolnék.

Egyébként mennyire fura dolog ez. Belegondoltál már? Én most kézzel írás közben. Gondolok valamit, hallom a fejemben a gondolatot vagy inkább mondom (diktálom) magamnak és a gondolattal párhuzamosan mozog a kezem a papír felett. Alakokat formál, amik betűvé lesznek. A betűk szavakká, azok mondatokká válnak és végül összeállnak egy hosszabb szöveggé.

Az utóbbi héten leálltam az írással, mert engem is az foglalkoztat, ami szinte mindenkit az egész világon. Az új vírus. És nem vagyok nyugodt. Látom magam körül az emberek reakcióit. Látom, ahogy gúnyolják egymást. A "hívők" és a "nem hívők". Mire jó ez? Nem értem.

Ezért inkább újra a saját dolgaimmal foglalkozom intenzívebben. Visszatértem az íráshoz is.

Nálam a regényírás több szakaszból áll:

1. Először többnyire kézzel írok. Leülök és írom a történetet, mintha mesélnék valakinek.
2. Azután ezt begépelem. Gépelés közben már van olyan rész, amit átírok, átfogalmazok az első variációhoz képet.
3. Ezt egy doksiba gépelem, aminek az elején szerepel egy kezdetleges szinopszis. Ennek annyi a értelme most, hogy mutatja a honnan hová és néhány főszereplő.
4. Alatta van egy megjegyzés rész, itt azok a menet közben eszembe jutó ötletek, gondolatok szerepelnek. Ezek még nem biztos, hogy felhasználásra kerülnek, de leírás nélkül biztos, hogy elfelejteném őket.
5. Utána gyűlnek felsorolva és bővülve, ahogy haladok a szereplők és helyszínek nevei, jelentésekkel, magyarázatokkal kiegészítve.
6. Ezek után pedig indul a történet, a begépelés időpontjával jelölve a haladást, a könnyebb követhetőség miatt.

Az így írt új fantazy regényemről és -ből osztok meg gondolatokat, apró részleteket az Instagram oldalamon, az alábbi videós bejegyzések alatt (már van 3): 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Ha hosszabb ideje követed figyelemmel a bejegyzéseimet, talán emlékszel rá, hogy az előző évben könyvírásba fogtam. � Az egyik ilyen könyv (a háromból, az egyik) alakulásának a történetét, egy-egy mondatot belőle és a hozzá kapcsolódó élményeimet fogom itt megosztani, bízva benne, hogy nem csak szórakoztató, de talán tanulságos is lesz valakinek. Ha kíváncsi vagy rá, keresd a hírfolyamban mindig ezt a képet, videót. � Hogy miért ez a kép? Mert ez és a hozzá kapcsolódó élmény nagy szerepet játszott bennem a történet hangulatában és egy nagyon fontos helyszín leírásában. Bár ez nem az első könyv helyszíne, talán megbocsájtható nekem ez a csúsztatás, mert az első részletek egy része ehhez kapcsolódóan született és innen indult el bennem a történet fonala és talán véglegesnek mondható váza, ami aztán végig kíséri a Vándort és társait, akikkel az Úton találkozik majd. Egyébként ezt a videót 2017 január elején Fonyódnál a Balaton jegén készítettem. Amiről körülbelül mostanáig azt gondoltam, hogy soha többé nem szeretnék oda kimenni ilyen szélben és hidegben, annyira átfagytam akkor. A széltől folyó könnyeim is azonnal elkezdtek az arcomra fagyni. És tudod: Gondolkodj képekben! �

Barti Magdolna (Látszol) (@barti_magdolna) által megosztott bejegyzés, Jan 11., 2020, időpont: 9:46 (PST időzóna szerint)

Könyvvel és könyvírással kapcsolatos egyéb bejegyzéseket is találhatsz még az Instámon. �

Itt a blogon az interjúk között találhatsz kapcsolódó tartalmat: ITT. És, ha már az interjúknál tartunk, halkan megsúgom, hogy már 4 újabb interjú esetében csak a válaszra várok és további 6 már készülőben. �

Szóval, mindenképp érdemes visszatérni olvasni!

A LÁTSZOL Instagram oldalt itt találod.

----

Gondolkodj képekben!

Újabb adag gyufacímke a '60-as évekből, egy hozzám közelálló témában.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Gyufacímkék a '60-as évekből. � Tudom, nem könyv, de egy érdekes sorozat ez abból a szempontból nézve, hogy mennyi minden változott azóta. Gondolkodj képekben! �

Barti Magdolna (Látszol) (@barti_magdolna) által megosztott bejegyzés, Márc 2., 2020, időpont: 11:51 (PST időzóna szerint)

 A korábbi gyufacímkés posztotokat láttad már? Nézd meg itt: SZIKRA, a Csepel Vas- és Fémművek,  a Ford , az Egészségre nevelés és a Hogyan neveltek a gyufacímkével a '60-as években?, Gyufacímke, mint egyfajta "szórólap", Éttermek rendezvények , "Debrecenbe kéne menni..." (bélyegek a '60-as évekből), Hirdessen gyufacímkén!, A tiszta víz érték!

 -------

Az idén sok KÖNYV-es téma lesz, cikkek, interjúk. Ha valami különösen érdekelne ebben a témában, írd meg kommentben!

És...

Gondolkodj képekben!

Őrület. Rúzsa Magdi koncertezett az Arénában hétvégén.

B@sszus! Őrület volt! Profi látvány. Imádtam. Ezért mentem (első :) ) másodsorban.

Profi előadás.

Profi hang.

Be kell vallanom, hogy ez volt az első Rúzsa Magdis Aréna koncertem és már nagyon régóta vártam, hogy eljussak ide. A látvány, a design miatt. Rettentően kíváncsi voltam rá, milyen élőben egy Aréna. Egyszerűen leírhatatlan. A fények, az animációk, a koncert közvetítése és a képek összhangja. Imádtam.

És Rúzsa Magdi előadása, műsora döbbenet. Profi.

És ahogy vitte a közönséget a közönség pedig minden dalt hangosan énekelt.... hát... mekkora katarzis fent a színpadon és lent is.

Ennyi. Ehhez nincs mit hozzátenni. Bár Rúzsa Magdi azt szokta nyilatkozni, hogy mindig szeretne valami újat hozzátenni... nem tudom, mit lehetne még. Kíváncsi vagyok a jövő évre.

És minden alkalommal eszembe jut, hogy mennyi meló van ebben. Mennyi meló, hogy idáig eljutott. Mennyi munka, fegyelem, akarat, tett, hogy itt tart most. Igen, kell a csapat, a támogatás, de a csapat hiába próbálná támogatni, ha ő maga nem szeretné mindezt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Rúzsa Magdi Aréna 2020 Robbanás, dobbanás, őrület. Látvány, hang, előadás. Profi csapat. Ennyi...

Barti Magdolna (Látszol) (@barti_magdolna) által megosztott bejegyzés, Febr 24., 2020, időpont: 1:43 (PST időzóna szerint)

Szóval, csak így tovább!  

Megyünk még.

----------

Gyere és kövesd a Facebook oldalamat is, az egyéb tartalmakért: LÁTSZOL

és továbbra is:

Gondolkodj képekben!

Aki már régebb óta követi a Látszol oldalát, valószínűleg találkozott már az "Egy portrékép, 5 kérdés" című interjúsorozatommal. Ennek a hagyományát idén is szeretném folytatni egy különleges hívószó égisze alatt, ez pedig a KÖNYV. Hozzám többféle stílusú, témájú könyv áll közel, mégis (élethelyzetemből adódóan) az egyik legközelebbi kategória a gyerekkönyvek. Így találkoztam össze néhány évvel ezelőtt Agócs Írisz illusztrációival is egy mesekönyv oldalán, amiben egy kislány és mackójának történetei öltenek kedves formát általa. A "Julijuli és Mackó" című könyv, amiben Tasnádi Emese történeteit olvashatjuk a Manó Könyvek Kiadó közreműködésével, azóta is kiemelt helyet foglal el a könyvespolcunkon. Azt hiszem, ez volt az a momentum, amikor elkezdtem követni Agócs Írisz munkásságát.

Az "Egy portrékép, 5 kérdés" mostani részében ő válaszol a kérdéseimre:

Agócs Írisz

(A fotót: Dömötör Csaba készítette)

Barti Magdolna: 1. Az első kérdés, a mai világ egyik nagy kérdése sok anyuka számára. Engedd meg, hogy ezzel kezdjem. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat az anyasággal? Mennyire lehet az alkotói munkát kisgyerek mellett csinálni? Azt gondolom, hogy az alkotáshoz egyedüllét és elmélyülés szükséges. Te hogyan csinálod?

Agócs Írisz: Több dolog együttállása teszi lehetővé, hogy a kisfiam mellett tudjak dolgozni. A legfontosabb, hogy van egy olyan fantasztikus párom, és a munkámban is társam, aki maximálisan alkalmazkodik, és partner abban, hogy a könyves munkáimat megcsinálhassam. Bár ő is dolgozik, de jóval több időt tölt Barnabással, mint egy átlagos dolgozó apuka. Sok munka alvásidőkben jön létre, és a háztartásunk, azt hiszem, eléggé megsínyli egyelőre ezt az életmódot.

Illetve, kell egy erős függőség, mint amilyen nálam a rajzolás.

Kattognak a fejemben a képi ötletek, és egy idő után mindegy, hogy mi van körülöttem, muszáj kiszakadnom, és kirajzolnom magamból.

Pont emiatt az erős alkotói vágy miatt hoztuk meg a döntést, hogy most úgy osztjuk be az időnket, hogy elsősorban most én tudjak teljesíteni a kiadók felé, és a maradék munkaidőt használja ki a párom.


B. M.: 2. Beavatnál egy kicsit az alkotói folyamatodba, abba ahogyan dolgozol? Nekünk itthon az egyik kedvencünk Duplavé, a vízimanó, a már korábban említett Julijuli és Mackó című könyvből.

Hogyan tervezted, hogyan álmodtad ilyenné, hogyan lett pont ő a könyv lapjain?

A. Í.: Nálam ez a része, hogy mi miért olyan, amilyen, úgy működik, mint egy mozi. Olvasom a szöveget, látom a képet. A szöveg alapján megjelenik a figura. A nehezebb, hogy ami a fejemben létrejön kép és a papírra megrajzolt közelítsen egymáshoz minél jobban.

Minden könyves munka elején létrehozok egy rendszert, egy vizuális világot, ahol a figurák harmonizálnak rajzilag egymással, megvan, hogy milyen bonyolultságú - illetve az én esetemben, inkább egyszerűségű - a háttér, mennyire részletgazdag. És persze a technika, az alkalmazott plusz kis elemek. Ha megvan ez a rendszer, akkor pedig szép lassan, rajzról-rajzra belakom ezt a világot.

Minden könyvhöz először végigrajzolom ceruzával az illusztrációkat, és utána egy második körben hozom létre a végleges képeket, az esetek nagyon nagy többségében akvarellel, ritkábban gépi színezéssel.

B. M.: 3. Dolgoztál már együtt Berg Judittal, Varró Dániellel, de készítettél illusztrációkat Tandori Dezső könyvéhez is. Most pedig, a napokban jelent meg legújabb munkád Lackfi Jánossal az "életem első könyve" című kiadvány, amelyben humorral és kedvességgel jelenítitek meg egy kisgyerek életének első élményeit. Gondolom, ez alatt a közös munka alatt a személyes élő tapasztalataid is élénken felelevenedtek benned. Hogyan történnek ezek az együttműködések? Teljesen szabad kezet kapsz vagy vannak esetleg egyedi kérések az illusztrációk kapcsán?

A. Í.: Remélem, hogy ez általánosan elmondható, hogy itthon most már olyan gyerekkönyvkiadók vannak, akik megbíznak az illusztrátorok kompetenciájában, rutinjában, tapasztalataiban, és szabad kezet adnak. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom, hogy az esetek nagyon nagy többségben, amikor engem keresnek, akkor az azért van, mert azt szeretnék látni, amit már tőlem megismertek.

De a munkastílusom egy kellemetlen következménye, hogy nem tudok irányítottan dolgozni.

Úgy rajzolok, hogy próbálom minél jobban kikapcsolni a kontrollt, és a tudatosságot - ez nem megy, ha közben rajzi kikötéseket kell figyelembe venni. Még most is küzdök, hogy méret keretek közé szorítsam magam egy-egy munka alatt. De megpróbálom minél jobban előkészíteni azt a terepet, ahol tényleg flowban áramolva csak a rajzolás van, és semmi más.

B. M.: 4. Van-e valami számodra kedves és esetleg vicces történet, ami egy rajzolt karaktereddel kapcsolatos? Mesélnél egy ilyen sztorit az olvasóknak?

A. Í.: Sok általam rajzolt figurát kaptam már meg varrott formában ajándékban, és ez mindig hatalmas meglepetés és élmény. Az egyik ilyen esetben Oroszországból írt egy nagyon klasszikus mackókat készítő hölgy, hogy egy medvés illusztrációm medvéit elkezdte gyártani, és szeretne küldeni egyet, választhattam, hogy két, rajzon szereplő medve közül melyiket kérem három dimenzióban. Szegény medve ráadásul kétszer utazott Oroszországtól Magyarországig, mert a posta valami miatt visszafordította egyszer. Azóta itt üldögél a könyveim mellett. Az más kérdés, hogy ez nem teljesen hivatalos útja a merchandise-nak, de nem vagyok túl jó a szerzői jogok érvényesítésében. Most nekem van egy orosz medvém, még sok orosznak van általam tervezett medvéje

B. M.: 5. Ha jól tudom, workshopokat is tartotok. Hogyan zajlik egy ilyen pontosan és mikor lesz a következő?

A. Í.: Most már 8 éve, hogy elköltöztünk Budapestről, ahol addigra már elég jól kialakult, hogy milyen alkalmakkor, design vásárokon és boltokon keresztül, vagy akár a lakhelyünket meglátogatva, hol vagyunk elérhetőek. Ez megszűnt a költözésünkkel, és folyamatosan jelen van az igény, hogy elérhetőek legyenek a termékeink, vagy akár az eredeti illusztrációk, amikből ugye, csak egyetlen példány létezik és az leginkább ott, ahol készült.

Ez találkozott azzal, hogy a párom, Seres Tamás, kézi szitatechnikával dolgozó grafikus, és néhány általa vezetett szita workshop alatt kiderült, hogy ez valami nagyon nagyon izgalmas dolog mindenki számára, és gyorsan nagy népszerűségre tett szert.

Így találtuk ki, hogy időről - időre megnyitjuk a stúdiónk kapuit, és lehetőséget adunk minden általunk tervezett, és készített termék egy helyen való megtekintésére, és a délután egy részében a kézi szitatechnika kipróbálására egy workshop keretében. Legközelebb március 21.-én szombaton lesz ilyen esemény. De a szitaszekció facebook oldalán (https://www.facebook.com/pg/notonotes/events/) jó előre feltüntettük a következő időpontokat, hogy időben jól tervezhető legyen, akár messzebbről is idelátogatva.

Ráadásul épp most van egyeztetés alatt, hogy egy-egy ilyen stúdió látogatás összeköthető legyen helyi gasztro- és kalandtúra programokkal is.

B. M.: Köszönöm szépen a válaszokat! További sok sikert kívánok!

Agócs Írisz Facebook oldala: ITT

------

Ha lemaradtál az eddigi interjúkról vagy újra szeretnéd olvasni valamelyiket, itt megtalálod őket: Egy portrékép, 5 kérdés

----------

és továbbra is:

Gondolkodj képekben!

Az már sokak számára köztudott, hogy az egyik legnépszerűbb fantazy sorozat, a Witcher (Vaják) jó részét itt, nálunk forgatták (mint ahogy az egyik előzetesben a Tatai vár is feltűnik).

De mi ősszel az első évad hatodik részéből a zöld sárkány barlangjában jártunk. Te voltál már ott?

Vaják, a zöld sárkány barlangja

De, hogy hol is van ez?

A Szelim-barlangról itt találsz leírást a Duna-Ipoly Nemzeti Park oldalán: ITT (kattints) 

És akkor ezek után:

Toss a Coin to Your Witcher... salala...lalala...

A korábbi kirándulásos bejegyzéseket itt találod: Sóskút, Kapolcs, Tihany

-------

Ha egyedi grafikát vagy képet szeretnél, kattints ide és vedd fel velem a kapcsolatot!

Gondolkodj képekben!

Ez egy rövid bejegyzés arról, hogy mire számíthattok 2020-ban itt a blogon.

Aki követ az Intagramon, vagy a Facebook oldalamon, az találkozhatott már azzal, hogy egy fantasy könyvet írok és folyamatába is bemutatom a készülését. De mivel ez kívülről nézve sokszor kevésbé látványos tevékenység, arra gondoltam, hogy ezzel párhuzamosan olyan tartalmakat is készítek, amik más alkotók gondolkodásába is betekintést enged vagy a praktikus megvalósításhoz nyújt segítséget. 

Hogy mire is gondolok pontosan? Ebben, az Instagramon megosztott bejegyzésben olvashatod:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mostanában kicsit eltűntem. Ennek több oka volt. Egyrészt nagyon belemerültem az új könyvem folytatásába, a Vándor című fantasy írásába. Erről külön bejegyzéseket, híreket olvashattok kéthetenként itt a posztjaim között.⠀ ⠀ Másrészt meg elkezdtem megtervezni és megszervezni a 2020-as év következő posztjait, írásait. Többek között, ismert írókkal, illusztrátorokkal is felvettem a kapcsolatot, akik egy egy interjú keretében mesélnek majd munkájukról.⠀ ⠀ Valamint terveim között szerepel egy-egy nyomda megkeresése is, ahol az ottani szakemberek segítenek, tanácsot adnak majd azzal kapcsolatban, hogy egy könyv készítésénél mire is érdemes figyelni.⠀ ⠀ --------⠀ ⠀ Hogyha téged is érdekel a téma, nyomj a követés gombra!� ⠀ --------⠀ ⠀ És tudod, gondolkodj képekben! �

Barti Magdolna (Látszol) (@barti_magdolna) által megosztott bejegyzés, Febr 5., 2020, időpont: 4:12 (PST időzóna szerint)

Egyébként, könyves témában már voltak posztok a blogon:

Korábban itt írtam arról, hogy én hogyan írok, miket alkalmazok: Hogy írtok ti?

Itt egy könyv készítéséről volt szó: Egy könyv születésének folyamata 5 lépésre bontva

Ebben a bejegyzésben egy általam tervezett, konkrét könyv születéséről írtam: ...engesztelés...

Itt pedig néhány gyerekeknek szóló könyvet hoztam a könyvespolcunkról: Olvas a gyerek

----------

És Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram