gondolkodj képekben

L á t s z o l

Rúzsa Magdi az Arénában

2020. február 24. - BartiMagdolna

Őrület. Rúzsa Magdi koncertezett az Arénában hétvégén.

B@sszus! Őrület volt! Profi látvány. Imádtam. Ezért mentem (első :) ) másodsorban.

Profi előadás.

Profi hang.

Be kell vallanom, hogy ez volt az első Rúzsa Magdis Aréna koncertem és már nagyon régóta vártam, hogy eljussak ide. A látvány, a design miatt. Rettentően kíváncsi voltam rá, milyen élőben egy Aréna. Egyszerűen leírhatatlan. A fények, az animációk, a koncert közvetítése és a képek összhangja. Imádtam.

És Rúzsa Magdi előadása, műsora döbbenet. Profi.

És ahogy vitte a közönséget a közönség pedig minden dalt hangosan énekelt.... hát... mekkora katarzis fent a színpadon és lent is.

Ennyi. Ehhez nincs mit hozzátenni. Bár Rúzsa Magdi azt szokta nyilatkozni, hogy mindig szeretne valami újat hozzátenni... nem tudom, mit lehetne még. Kíváncsi vagyok a jövő évre.

És minden alkalommal eszembe jut, hogy mennyi meló van ebben. Mennyi meló, hogy idáig eljutott. Mennyi munka, fegyelem, akarat, tett, hogy itt tart most. Igen, kell a csapat, a támogatás, de a csapat hiába próbálná támogatni, ha ő maga nem szeretné mindezt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Rúzsa Magdi Aréna 2020 Robbanás, dobbanás, őrület. Látvány, hang, előadás. Profi csapat. Ennyi...

Barti Magdolna (Látszol) (@barti_magdolna) által megosztott bejegyzés,

Szóval, csak így tovább!  

Megyünk még.

----------

Gyere és kövesd a Facebook oldalamat is, az egyéb tartalmakért: LÁTSZOL

és továbbra is:

Gondolkodj képekben!

Interjú Agócs Írisz illusztrátorral

Aki már régebb óta követi a Látszol oldalát, valószínűleg találkozott már az "Egy portrékép, 5 kérdés" című interjúsorozatommal. Ennek a hagyományát idén is szeretném folytatni egy különleges hívószó égisze alatt, ez pedig a KÖNYV. Hozzám többféle stílusú, témájú könyv áll közel, mégis (élethelyzetemből adódóan) az egyik legközelebbi kategória a gyerekkönyvek. Így találkoztam össze néhány évvel ezelőtt Agócs Írisz illusztrációival is egy mesekönyv oldalán, amiben egy kislány és mackójának történetei öltenek kedves formát általa. A "Julijuli és Mackó" című könyv, amiben Tasnádi Emese történeteit olvashatjuk a Manó Könyvek Kiadó közreműködésével, azóta is kiemelt helyet foglal el a könyvespolcunkon. Azt hiszem, ez volt az a momentum, amikor elkezdtem követni Agócs Írisz munkásságát.

Az "Egy portrékép, 5 kérdés" mostani részében ő válaszol a kérdéseimre:

86732385_264281111220723_1623473925373558784_n.jpg

Agócs Írisz

(A fotót: Dömötör Csaba készítette)

Barti Magdolna: 1. Az első kérdés, a mai világ egyik nagy kérdése sok anyuka számára. Engedd meg, hogy ezzel kezdjem. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat az anyasággal? Mennyire lehet az alkotói munkát kisgyerek mellett csinálni? Azt gondolom, hogy az alkotáshoz egyedüllét és elmélyülés szükséges. Te hogyan csinálod?

Agócs Írisz: Több dolog együttállása teszi lehetővé, hogy a kisfiam mellett tudjak dolgozni. A legfontosabb, hogy van egy olyan fantasztikus párom, és a munkámban is társam, aki maximálisan alkalmazkodik, és partner abban, hogy a könyves munkáimat megcsinálhassam. Bár ő is dolgozik, de jóval több időt tölt Barnabással, mint egy átlagos dolgozó apuka. Sok munka alvásidőkben jön létre, és a háztartásunk, azt hiszem, eléggé megsínyli egyelőre ezt az életmódot.

Illetve, kell egy erős függőség, mint amilyen nálam a rajzolás.

Kattognak a fejemben a képi ötletek, és egy idő után mindegy, hogy mi van körülöttem, muszáj kiszakadnom, és kirajzolnom magamból.

Pont emiatt az erős alkotói vágy miatt hoztuk meg a döntést, hogy most úgy osztjuk be az időnket, hogy elsősorban most én tudjak teljesíteni a kiadók felé, és a maradék munkaidőt használja ki a párom.


B. M.: 2. Beavatnál egy kicsit az alkotói folyamatodba, abba ahogyan dolgozol? Nekünk itthon az egyik kedvencünk Duplavé, a vízimanó, a már korábban említett Julijuli és Mackó című könyvből.

Hogyan tervezted, hogyan álmodtad ilyenné, hogyan lett pont ő a könyv lapjain?

A. Í.: Nálam ez a része, hogy mi miért olyan, amilyen, úgy működik, mint egy mozi. Olvasom a szöveget, látom a képet. A szöveg alapján megjelenik a figura. A nehezebb, hogy ami a fejemben létrejön kép és a papírra megrajzolt közelítsen egymáshoz minél jobban.

Minden könyves munka elején létrehozok egy rendszert, egy vizuális világot, ahol a figurák harmonizálnak rajzilag egymással, megvan, hogy milyen bonyolultságú - illetve az én esetemben, inkább egyszerűségű - a háttér, mennyire részletgazdag. És persze a technika, az alkalmazott plusz kis elemek. Ha megvan ez a rendszer, akkor pedig szép lassan, rajzról-rajzra belakom ezt a világot.

Minden könyvhöz először végigrajzolom ceruzával az illusztrációkat, és utána egy második körben hozom létre a végleges képeket, az esetek nagyon nagy többségében akvarellel, ritkábban gépi színezéssel.

B. M.: 3. Dolgoztál már együtt Berg Judittal, Varró Dániellel, de készítettél illusztrációkat Tandori Dezső könyvéhez is. Most pedig, a napokban jelent meg legújabb munkád Lackfi Jánossal az "életem első könyve" című kiadvány, amelyben humorral és kedvességgel jelenítitek meg egy kisgyerek életének első élményeit. Gondolom, ez alatt a közös munka alatt a személyes élő tapasztalataid is élénken felelevenedtek benned. Hogyan történnek ezek az együttműködések? Teljesen szabad kezet kapsz vagy vannak esetleg egyedi kérések az illusztrációk kapcsán?

A. Í.: Remélem, hogy ez általánosan elmondható, hogy itthon most már olyan gyerekkönyvkiadók vannak, akik megbíznak az illusztrátorok kompetenciájában, rutinjában, tapasztalataiban, és szabad kezet adnak. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom, hogy az esetek nagyon nagy többségben, amikor engem keresnek, akkor az azért van, mert azt szeretnék látni, amit már tőlem megismertek.

De a munkastílusom egy kellemetlen következménye, hogy nem tudok irányítottan dolgozni.

Úgy rajzolok, hogy próbálom minél jobban kikapcsolni a kontrollt, és a tudatosságot - ez nem megy, ha közben rajzi kikötéseket kell figyelembe venni. Még most is küzdök, hogy méret keretek közé szorítsam magam egy-egy munka alatt. De megpróbálom minél jobban előkészíteni azt a terepet, ahol tényleg flowban áramolva csak a rajzolás van, és semmi más.

B. M.: 4. Van-e valami számodra kedves és esetleg vicces történet, ami egy rajzolt karaktereddel kapcsolatos? Mesélnél egy ilyen sztorit az olvasóknak?

A. Í.: Sok általam rajzolt figurát kaptam már meg varrott formában ajándékban, és ez mindig hatalmas meglepetés és élmény. Az egyik ilyen esetben Oroszországból írt egy nagyon klasszikus mackókat készítő hölgy, hogy egy medvés illusztrációm medvéit elkezdte gyártani, és szeretne küldeni egyet, választhattam, hogy két, rajzon szereplő medve közül melyiket kérem három dimenzióban. Szegény medve ráadásul kétszer utazott Oroszországtól Magyarországig, mert a posta valami miatt visszafordította egyszer. Azóta itt üldögél a könyveim mellett. Az más kérdés, hogy ez nem teljesen hivatalos útja a merchandise-nak, de nem vagyok túl jó a szerzői jogok érvényesítésében. Most nekem van egy orosz medvém, még sok orosznak van általam tervezett medvéje �

B. M.: 5. Ha jól tudom, workshopokat is tartotok. Hogyan zajlik egy ilyen pontosan és mikor lesz a következő?

A. Í.: Most már 8 éve, hogy elköltöztünk Budapestről, ahol addigra már elég jól kialakult, hogy milyen alkalmakkor, design vásárokon és boltokon keresztül, vagy akár a lakhelyünket meglátogatva, hol vagyunk elérhetőek. Ez megszűnt a költözésünkkel, és folyamatosan jelen van az igény, hogy elérhetőek legyenek a termékeink, vagy akár az eredeti illusztrációk, amikből ugye, csak egyetlen példány létezik és az leginkább ott, ahol készült.

Ez találkozott azzal, hogy a párom, Seres Tamás, kézi szitatechnikával dolgozó grafikus, és néhány általa vezetett szita workshop alatt kiderült, hogy ez valami nagyon nagyon izgalmas dolog mindenki számára, és gyorsan nagy népszerűségre tett szert.

Így találtuk ki, hogy időről - időre megnyitjuk a stúdiónk kapuit, és lehetőséget adunk minden általunk tervezett, és készített termék egy helyen való megtekintésére, és a délután egy részében a kézi szitatechnika kipróbálására egy workshop keretében. Legközelebb március 21.-én szombaton lesz ilyen esemény. De a szitaszekció facebook oldalán (https://www.facebook.com/pg/notonotes/events/) jó előre feltüntettük a következő időpontokat, hogy időben jól tervezhető legyen, akár messzebbről is idelátogatva.

Ráadásul épp most van egyeztetés alatt, hogy egy-egy ilyen stúdió látogatás összeköthető legyen helyi gasztro- és kalandtúra programokkal is.

B. M.: Köszönöm szépen a válaszokat! További sok sikert kívánok!

Agócs Írisz Facebook oldala: ITT

------

Ha lemaradtál az eddigi interjúkról vagy újra szeretnéd olvasni valamelyiket, itt megtalálod őket: Egy portrékép, 5 kérdés

----------

és továbbra is:

Gondolkodj képekben!

Toss a coin to Your Witcher...

Az már sokak számára köztudott, hogy az egyik legnépszerűbb fantazy sorozat, a Witcher (Vaják) jó részét itt, nálunk forgatták (mint ahogy az egyik előzetesben a Tatai vár is feltűnik).

De mi ősszel az első évad hatodik részéből a zöld sárkány barlangjában jártunk. Te voltál már ott?

vajak6.jpg

Vaják, a zöld sárkány barlangja

De, hogy hol is van ez?
p1170883.jpg

A Szelim-barlangról itt találsz leírást a Duna-Ipoly Nemzeti Park oldalán: ITT (kattints) 

És akkor ezek után:

Toss a Coin to Your Witcher... salala...lalala...

 

A korábbi kirándulásos bejegyzéseket itt találod: SóskútKapolcs, Tihany

-------

Ha egyedi grafikát vagy képet szeretnél, kattints ide és vedd fel velem a kapcsolatot!

 

Gondolkodj képekben!

2020 a könyv éve (nálam)

Ez egy rövid bejegyzés arról, hogy mire számíthattok 2020-ban itt a blogon.

Aki követ az Intagramon, vagy a Facebook oldalamon, az találkozhatott már azzal, hogy egy fantasy könyvet írok és folyamatába is bemutatom a készülését. De mivel ez kívülről nézve sokszor kevésbé látványos tevékenység, arra gondoltam, hogy ezzel párhuzamosan olyan tartalmakat is készítek, amik más alkotók gondolkodásába is betekintést enged vagy a praktikus megvalósításhoz nyújt segítséget. 

Hogy mire is gondolok pontosan? Ebben, az Instagramon megosztott bejegyzésben olvashatod:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mostanában kicsit eltűntem. Ennek több oka volt. Egyrészt nagyon belemerültem az új könyvem folytatásába, a Vándor című fantasy írásába. Erről külön bejegyzéseket, híreket olvashattok kéthetenként itt a posztjaim között.⠀ ⠀ Másrészt meg elkezdtem megtervezni és megszervezni a 2020-as év következő posztjait, írásait. Többek között, ismert írókkal, illusztrátorokkal is felvettem a kapcsolatot, akik egy egy interjú keretében mesélnek majd munkájukról.⠀ ⠀ Valamint terveim között szerepel egy-egy nyomda megkeresése is, ahol az ottani szakemberek segítenek, tanácsot adnak majd azzal kapcsolatban, hogy egy könyv készítésénél mire is érdemes figyelni.⠀ ⠀ --------⠀ ⠀ Hogyha téged is érdekel a téma, nyomj a követés gombra!� ⠀ --------⠀ ⠀ És tudod, gondolkodj képekben! �

Barti Magdolna (Látszol) (@barti_magdolna) által megosztott bejegyzés,

Egyébként, könyves témában már voltak posztok a blogon:

Korábban itt írtam arról, hogy én hogyan írok, miket alkalmazok: Hogy írtok ti?

Itt egy könyv készítéséről volt szó: Egy könyv születésének folyamata 5 lépésre bontva

Ebben a bejegyzésben egy általam tervezett, konkrét könyv születéséről írtam: ...engesztelés...

Itt pedig néhány gyerekeknek szóló könyvet hoztam a könyvespolcunkról: Olvas a gyerek

----------

És Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Te is ott voltál a PeCsában 20 évvel ezelőtt?

És szombaton a Papp László Budapest Sportarénában, a Dream Theater Celebrating 20 years of scenes from a Memory koncertjén?

20 év, te jó ég! 2000 július 19-én a PeCsában voltam először koncertjükön, az (akkori) új lemez azonnal a kedvencem lett és azóta is az. Ezért különösen örültem, mikor megtudtam, hogy a február 8.-i koncert különleges lesz. Nem csak az új lemezről játszanak majd, de ezt a régi lemezt is előadják.

Izgalommal és várakozással telve érkeztünk a koncertre. Vajon milyenek lesznek? Sikerül-e visszahozni azt a régi hangulatot? Én leginkább Mike Manginira voltam kíváncsi, lesz-e olyan jó, mint annak idején Mike Portnoy?

Nos, a közönség már korán gyülekezett és elég vegyes volt. 10 éves gyerekektől kezdve a 60 évesekig minden korosztály képviseltette magát, de a többség mégiscsak 30 és 50 közöttiekből állt.

Pontban 8 órakor kezdtek. Végül is egy három órás koncertet nem nagyon lehet késve indítani. Az elején viszont kicsit megijedtem. A hangzás kicsit szétesett volt, mintha nem találták volna sem magukat, sem egymást. Aztán menet közben állítottak a gitár-, a szintetizátor- és szerintem az énekes hangzásán is, ami kifejezetten jót tett az egésznek. Úgyhogy az első 3/4 órát vehettük "bemelegítésnek" (persze, örülnék, ha én is képes lennék így bemelegíteni), ami alatt új számokat játszottak. Ezután következett 20 perc szünet. És végre 9:20-kor a sokak által várva várt Scenes from a Memory. A reakciókból ítélve a többség ezért jött. A közönség azonnal felébredt és a zenekar is, talán épp a közönség hatására. És a vége felé már úgy tűnt, hogy élvezik is a játékot. LaBrie azt is elmondta a számok között, hogy már egy éve folyamatosan turnéznak, ami azért elég kemény lehet. Azt is elmondta, hogy a menedzserük sokat segít ennek a menetnek az élvezhetőbbé tételében. Az a pillanat, pedig, amikor LaBrie arra kérte a közönséget, hogy vegyék elő a telefonjukat és világítsanak vele dal közben, az est csúcspontja volt. Erről felvételt is készített a színpadról.

Igaz, hogy a PeCsában tartott koncert hangulatát nem sikerült visszahozni. De akkor még mindenki 20 évvel fiatalabb volt és a helyszín is más feelinget adott hozzá. Ettől függetlenül, ha az apró döccenésektől eltekintünk jó volt a koncert. Örülök, hogy elmentem.

És emlékül hoztam pár képet is az eseményről hangulatidézéshez:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Dream Theater, Budapest, 2020 február 8.

Barti Magdolna (Látszol) (@barti_magdolna) által megosztott bejegyzés,

 A 2000 július 19.-i listát PeCsában játszott dalok listáját itt találod: Metropolis Pt. 2: Scenes From a Memory

Az én kedvenc dalom pedig ez:

Nekem azért Portnoy hiányzott a dobok mögül.

De, hogy egy kicsit a képekről is legyen szó, korábban írtam egy bejegyzést velük kapcsolatban itt is: Ne csak a zenét hallgasd, nézd a képet is!

----------

És Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Édes, sült csirke

Egy újabb receptet hoztam a konyhánkból.

Azt továbbra is szeretném kihangsúlyozni, hogy nem vagyok szakács, sem cukrász. Egyszerűen annyi van, hogy szeretek finomat enni és ha ez otthon jön össze, miért ne osszam meg itt is, képpel illusztrálva a dolgot? Hátha valaki másnak is megtetszik.

Szóval, a mai recept Édes, sült csirke, amihez köretként sült répa-, sült krumpli- és sült céklakockákat tálaltam.

edescsirke_2.jpg

Nézzük, mi is kell hozzá 3 személynek, 1 és fél ebédre :) :

A csirkéhez

  • - 1 kg csirkecomb
  • - 3-4 evőkanál balzsam ecet
  • - 3 evőkanál méz
  • - olaj vagy zsír a sütéshez (nem sok)
  • - kevés só
  • - kevés majoranna

A körethez

  • 2-3 szem cékla
  • 3-4 nagyobb répa
  • 0,5-1 kg krumpli

A csirkét megtisztítjuk. Utána egy lefedhető edénybe kis zsiradékot teszünk, majd bele a csirkét. Enyhén megsózzuk, majorannázuk és hirtelen megpirítjuk mindkét oldalát. Majd kisebb lángon lefedve sütjük tovább. Kb. 10 perc elteltével meglocsoljuk a balzsam ecettel. Időnként forgatva sütjük. Kb. 15 perc múlva rácsurgatjuk a mézet és forgatva lassú tűzön (ne égjen oda a méz), egyébként lefedve puhára sütjük. Mellé megpucolt, kockára vágott krumplit, répát és céklát sütünk. Érdemes a krumplit nagyobbra vágni. Megsütjük mint a hasáb burgonyát olajban, vagy akár tepsiben.

Akár egy kis enyhén sózott kígyóuborka is mehet még mellé.

Jó étvágyat kívánok!

----------

És Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram