gondolkodj képekben

L á t s z o l

Kikapcs

2019. július 25. - BartiMagdolna

Az olvasás és a kirándulás mellett kikapcsolódásképp képeket készítek. Ez ugyanolyan tünetekkel jár, mint a munka, csak ez egy másmilyen állapot.

Itt nincs különösebb cél, inkább élvezet, lazulás, közben pedig tanulás. Az évek során már nem is tudom, hány sorozatot készítettem. De ez nem azért van mert, így szokás, vagy éppen divat. Jellemzően folyamatban gondolkodom és ami a sorozatokból még pluszban kihozható, az annak a megfigyelése, hogy egy téma, hogyan hat többféleképpen. Amolyan kísérletezés, amit megjegyzek, elteszek valahol az agyam egyik polcára és mikor szükséges előveszem és használom.

Ugyanilyen kikapcsolódás az itt lent látható sorozatom néhány darabja is. A kompozíció, a színek, a formák (a betű is egy forma) párbeszéde, egymásra és együtt hatása. És mindegyikhez tartozik egy-egy szó, aminek a képen látható betű és ami a kép együtt adja a hozzá tartozó hatást és a jelentést. Kis személyes sztorik ezek. Ugyan lehetne őket hosszan ecsetelni, de felesleges. Ami érdekesebb inkább, hogy a külső szemlélő, ha nyitott egy kis játékra, mit lát bennük? És ez már az ő saját történetét tükrözi.

 Az itt szereplő utolsó képről azért mégiscsak írok pár mondatot. Az ehhez tartozó szó a KIKAPCS. Az alapnak használt képet egy családi nyaralás alkalmával készítettem, talán két éve, de az is lehet, hogy három. Mindegy. Na, szóval! A rajta lévő állat nagyon mókás volt ott a réten, ahogy minket nézett. Közel s távol nem volt senki más. Tehát lefotóztam ezt az állatot, amit én kecskének hívok, de simán lehet, hogy inkább valamilyen juhféle. (A vizuális kommunikációhoz kapcsolódóan, itt megjegyezném, hogy a célközönség kulturális ismerete, tudása vagy jelen esetben nem tudása, az én nem tudásom, nagy mértékben befolyásolhatja az értelmezést.) Én most úgy döntöttem, hogy nekem ez kecske. Ezért passzol hozzá a K betű. Kikapcs úgy lett belőle, hogy van ez a furcsa, zizegős, erős hatású online világ, amiben rengeteg időt töltök és amiből tudom, sokszor tudatosan kell kikapcsolódnom. Ezt a kikapcsolódást pedig számomra a természet, a friss levegő, a kirándulások adják meg.

Játék ez. Különösebb mondandó nélkül.

bartimagdolna_com_abc_sorozat_k.jpg

Szóval, akkor most KIKAPCS!

----------

És tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Azt csak halkan súgom itt titokban, hogy az IGTv-n (terveim szerint) heti 3-szor jelentkezem, egy-egy kb. másfél perc erejéig tartó képekkel kapcsolatos észrevétellel, gyakorlati tippel.

Mekkora az influenszer felelőssége?

A minap láttam egy óriásplakátot, amin egy viszonylag ismert celeb fotója volt fehér háttérrel és mellette egy felirat, hogy ő is abba az üzletbe jár. Ezt nyilván azonnal elhitte mindenki, aki elolvasta. Gondolom. Aki mégsem, az legfeljebb röhögött egy jót, így elsőre. Mennyire hiteles ez az üzenet egy semmi háttérrel? 

De mennyire fontos a hitelesség? Fontos ez egyáltalán?

A másik kérdés, ami felmerül bennem, a felelősség kérdése. Van e felelőssége az influenszernek, a celebnek vagy egyáltalán bárkinek, aki "közkinccsé" teszi a gondolatait, véleményét, akár csak egy komment formájában is?

Mekkora a felelőssége annak az influenszernek, akinek a célközönsége kiskorú? A gyerekek számára ők a példakép és ennek minimum az a hatása, hogy a gyerekek nagy hányada a "Mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre azonnal rávágja, hogy videós.

De miért van ez, hiszen régen is ott voltak a filmek, az énekesek, miért lenne ez más, miért erősebb az ő hatásuk a filmeknél? Mert más a környezet. A színészek, az énekesek egy megközelíthetetlen közegben, egy álomvilágban léteztek. Valahogy mindenki érezte, tudta, hogy az nem a hétköznapi valóság. A mai videósok, akikre most gondolok, szinte még maguk is gyerekek és alig néhány évvel idősebbek a közönségüknél. Ráadásul, a felvételeken is teljesen hétköznapinak tűnnek. A néző azt érzi, hogy akár a szomszédjában is lakhat az, akit éppen néz. A köztük lévő különbség érzése nagyon kicsi, míg az "egy vérből valók vagyunk": hasonló korosztály, hasonló környezet, látszólag hasonló érdeklődési kör, mind-mind azt sugallja, hogy akár a nézők bármelyike is lehetne ott, a kamera másik oldalán. A gyerekek ezt valóságnak érzik. Azt gondolják, hogy az a videós egy barát, akivel lehet beszélgetni, akivel lehet játszani, aki ugyanolyan, mint ők, csak menőbb kivitelben.

bartimagdolna_com_grafikus_influenszer.jpg

De kié a felelősség?

  • A termékeket forgalmazó cégé, aki megbízza az influenszert a terméke a reklámozására?
  • Az influenszeré, akit megbíznak a reklámozással?
  • A gyereké?
  • Vagy a szülőé?

Ugye, hogy nem is olyan egyszerű ez a kérdés?

Kitágult világban élünk. Ez már régen nem a "kulcsos gyerekek" kora. Sok gyerek már csak a nagyszüleinél lát TV készüléket. Mindemellett pillanatok alatt megtanulják kezelni a számítógépet, a különböző programokat és teljesen otthonosan mozognak az online világban.

Hol itt a felelősség? Kinél?

Bármennyire is nehéz, de gondolom egyáltalán nem fog újdonság erejével hatni, hogy a felelősség nagy része a miénk, szülőké. Nem azt mondom, hogy tiltani kell a fent említett világtól a gyerekeket. (Ez már nem lenne életszerű.) De oda kell rá figyelni. Szinte állandóan. Állandó kommunikációt, párbeszédet igényel. Szülő és gyerek között. És mindezt úgy, hogy a jelenlegi szülők nagy része még nem ebben a világban nőtt fel. Ezt a kitágult világot még mi is ugyanúgy tanuljuk és ezzel párhuzamosan tanítjuk, legalább is a legelején. Nem könnyű és nem egyszerű, de! Az a bizonyos "de", ami nagyban leegyszerűsítheti a problémát. Mert mi is az, amit látunk? Egy óriási katyvasz, beleömlesztve mindenféle a világ minden tájáról. Jó, rossz. Való, nem való. Ez a része most lényegtelen és ez egy újabb téma lehetne. De, ami első lépésként fontos, hogy egyszerűsítsünk. Ugyanaz jön mindenhonnan. Egy kicsit másképp fogalmazva, egy kicsit más kinézettel, de ugyanaz. Alkothatunk akár kategóriákat is: felnőtt/gyerek, reklám/mese/film/játék, tanulás/szórakozás, stb. Így már szűkítjük és ez által könnyebben beazonosíthatóvá tesszük a nagy halmazt. 

Miért jó ez nekünk szülőknek? Mert átláthatóbbá válik számunkra is az egész. Miért jó a gyereknek? Mert számára érthetőbb és a folyamatos beszélgetéssel értelmezhetőbb lesz ez a világ.

Miért fontos az érthetőség? Mert a gyerekeink bármennyire is nagynak akarnak látszani, bármennyire is menőnek és vagánynak tűnnek, ez sokszor csak egy felvett szokás, ami egyfajta bizonytalanságot takar. Ráadásul, esetleg korukból adódóan sem tarthatnak még ott, amit láttatni szeretnének. Az, hogy érthetővé teszünk számukra valamit, akár azt is vállalva, hogy mi sem értünk mindenhez, már elindít bennük egy gondolatot és ez folyamatában az értelmezés képességét. 

De ez nem egyszeri alkalom. Ez egy rendszeres, állandó folyamat. Olyasmi, mint amikor a már járni tudó kisgyereknek elmondja az anyukája meg az apukája minden egyes alkalommal, mikor az úttesthez érnek: Úttest. Itt megállunk, körülnézünk, hogy jön e autó. Először balra, majd jobbra és megint balra. Ha nem jön autó, mehetünk. És ezt, egy séta alkalmával akár hússzor is, ha szükséges. Éveken keresztül. Mindig. Újra és újra. Már a kezdetektől fogva.

Józan, egyszerű gondolkodás és folyamatos párbeszéd a gyerek korának megfelelően. 

Ehhez viszont szükség van arra is, hogy figyelemmel kísérjük a tevékenységüket. És ezt időnként együtt is tegyük, időnként pedig csak távolról figyeljük. Csak így tudunk segíteni, ha szükséges. Azt gondolom, hogy a szülő felelőssége óriási.

Menjünk tovább az influenszerre. Ezen már jó ideje gondolkodom. Egy gyerek korú influenszer felelősségének mértéke hová tehető vajon a skálán? Nem gondolom, hogy azért mert valaki kiskorú létére valamilyen "népszerűségre" tett szert, érzelmileg és szellemileg nagy mértékben különbözne kortársaitól. Ezért itt, a szülő és akár a pedagógusok felelőssége még nagyobb. Ráadásul a baráti kör itt is nagyban befolyásoló tényező. Persze, aztán már kamaszként vagy fiatal felnőttként a súlypontok változnak, de az alapot mégis az előzmények adják. Vajon a befolyásoló szerepüknek és hatásuknak mennyire vannak tudatában ezek a fiatalok? Érzik e ennek a súlyát? Remélem, hogy egyre jobban.

Nézzük a cég felelősségét. Egy cég, amelyik az adott korosztálynak megfelelő, teljesen törvényes, tisztességes szolgáltatást, terméket kínál, reklámfelületnek használja az influenszert. Ebben az esetben, talán az ő felelőssége a legkisebb. Ő, "csak" hírt akar adni magáról. El akar jutni a közönséghez, hogy tudjanak róla és utána vásároljanak. Persze, ez is soktényezős.

Visszatérve a kiinduló kérdésre: Mekkora az influenszer felelőssége? Azt gondolom, hogy emberekre, mások életére hatni mindig felelősség. Ezen belül a gyerekek életét befolyásolni óriási. Óriási, mert jóval kevesebb az élettapasztalatuk és ezáltal sokkal sérülékenyebbek.

Felnőtt korú célközönség esetén, már kisebbnek érzem a súlyt, mert gondolkodó, döntésképes emberek felé történik a kommunikáció. Akik jobban meg tudják ítélni, hogy valami jó vagy rossz számukra, vagy legalábbis könnyebben megtehetik, hogy döntenek.

Pár héttel ezelőtt írtam egy hasonló bejegyzést influenszer témában. Itt el tudod olvasni: Hogyan használd kkv-ként az influenszert?

----------

Ez a mai cikkem megjelent a Minner.hu oldalán is.

----------

És tudod:

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Éttermek, rendezvények a '60-as évekből

És egy újabb adag címke:

A korábbi gyufacímkés posztotokat láttad már? Nézd meg itt: SZIKRA, a Csepel Vas- és Fémművek,  a Ford , az Egészségre nevelés és a Hogyan neveltek a gyufacímkével a '60-as években?, Gyufacímke, mint egyfajta "szórólap"

----------

És tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Amire megtanított több mint 10 évnyi edzés

bartimagdolna_com_edzes_vizualis_kommunikacio.jpg

Már jó ideje nem edzek. Néha eszembe jut, de most nem ennek van itt az ideje, ezért mindig ritkul, aztán el is marad. Más foglalkoztat, vagy másképp érdekes számomra a mozgás. Majd lehet, hogy erről is mesélek egyszer. A sok kihagyás ellenére viszont több olyan hatása van még most is annak az időszaknak, amiket ma is hasznosítok és használok.

De előtte még pár gondolat arról, hogy miért is hozom itt rendszeresen példaképp a mozgást egy vizuális kommunikációval foglalkozó blogon? A test kinézete, ahogy az ember tartja magát, ahogy megy, ahogy áll, ül, mindegyik egy történet. Mindegyik mesél valamiről és ezt nagyban befolyásolja az, hogy az ember milyen állapotban van mind testileg, mind lelkileg.

Egy tánccal kombinált összetett példa a mozgásra, a testtel, képekkel mesélésre. Jó, jó tudom, hogy a film, a zene, a színhely, mind tesznek hozzá, de mégis:

A következő példát pedig egyszerűen imádom, ez régi kedvencem és már megszámolni sem tudom, hogy hányszor láttam. Marina Abramović művészete egyébként is elég erős. A testbeszéd, a mimika, a szem. Azért egy ilyet bevállalni, hát...

Most pedig a kis kitérő után visszatérve az edzésre.

Azzal kezdeném, hogy senki nem úgy indul neki, hogy ha belevágok ez vagy az lehet. Ilyesmiket csak utólag ismer fel az ember és jó esetben hasznosítja a megtapasztalt dolgokat.

Az első edzésen úgy kellett indítanom, hogy 12 percig kellett futnom egy futópályán, erőnléti felmérésként. Ma már tudom, hogy ennek Cooper-teszt a neve. Nos, némi túlzással, én életemben összesen addig nem futottam annyit, mint akkor. Utána meg olyan rosszul voltam és olyan hányinger kerülgetett, hogy kiegyenesedni sem bírtam egy darabig. Az edzést, ami ezután következett, már egész könnyűnek éreztem. Így indult és több mint 12 éven át tartott ezután, minden nap. Volt, hogy csak napi másfél órás edzéssel, de volt olyan időszak is, amikor naponta nyolc órás edzés volt a megszokott. Na, ez utóbbi elején előfordult olyan, hogy eszembe sem jutott leülni, mert utána a felállás egy sírva röhögős perceken át tartó eseményszámba ment. Röhögős, mert olyan szerencsétlenkedős, hova támaszkodjak, hova  kapaszkodjak jajgatós lett. Sírós, mert rettenetesen fájt minden izmom, még az is amelyikről nyilvánosan nem beszélünk.

Aztán elmúlt ez az időszak. Időnként még csinálok egy-egy ismerős mozdulatot. Jó barátként köszönnek vissza, még tíz évnyi kihagyás után is.

Ami viszont megmaradt tanulságnak és a hétköznapokra:

  1. Az ember megismeri önmagát. Minél tovább csinálja, annál inkább. Nem csak a külső, de a belső határait is, amikről újra és újra kiderül, hogy folyamatosan változnak és tolhatóak. (Ez az egyik legfontosabb szerintem.)
  2. A test adja fel hamarabb. Ezt jó észben tartani, ez segített nekem mostanában is.
  3. Az elme, a szellem, a lélek, a szív? (Nem tudom, minek nevezzem.) Sokkal erősebb, mint gondolnánk. Minden ezoterikus felhang nélkül, ha a szív/lélek irányítja a testet, ez ad erőt, sokkal tovább juthatunk. Olyan helyzetben is tudunk még egyet lépni, ahol a test már feladta és már nem is gondolnánk, hogy lehet. (...gondolnánk... hát, ez is megérne egy metafizikai kitérőt)
  4. A sporttal, a rendszeres edzéssel változik az ember személyisége is. Mivel jobban érzi magát testileg, lelkileg, nagy valószínűséggel az önbizalma is növekedni fog.
  5. A betegségek (gondolok itt az influenzára vagy hasonló téli járványokra) nehezebben döntik le a lábáról. Én legalábbis ez alatt az időszak alatt csak akkor voltam beteg, ha már év végén nagyon elég volt a dolgokból, a melóból.
  6. Az sem elhanyagolható szempont, hogy több, mint 10 év kihagyás után sem romlott a fizikai állapotom olyan sokat.
  7. Edzi az akaraterőt, kitartóbbá válik az ember.
  8. Kiváló stresszcsökkentő.
  9. Ugyan, az előbbivel összefügg, de szerintem fontos, hogy nyugodtabb lesz az ember. Mert a fentit nem feltétlenül úgy kell elképzelni, hogy mikor az ember szét akar robbanni a feszültségtől, akkor elmegy egy órát mozogni, hanem egyszerűen kevésbé vagy kevesebbszer kapja fel a cukrot.

És legyen még egy tizedik, ami inkább csak egy összegző, de ha már 10 év szerepel a címben, akkor:

Mozogj! Bármit. Nagyon fontos. Neked.

----------

És tudod:

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Szerelem második látásra

Megnéztem a Szerelem második látásra című filmet. Egyszerűen jó a film. Sokkal több, mint amit a trailer mutat. Az előzetes alapján egy kis lötyögős szórakozásra számítottam és kellemesen csalódtam. A film tele van érzelmekkel, így egy randi mellé tökéletes lehet. Félix (akit Benjamin Lavernhe alakít) a jó barát, tökéletes színfolt. Nélküle csak egy szerelmi szál lenne az egész, de vele együtt még humoros is, ami sokat dob a történet menetén.

Egy érzelmekkel teli kikapcsolódás, humorral fűszerezve.

Most azon gondolkodom, hogy van e olyan rész, amit kiemelnék belőle, ami igazán megragadott és amit elmondhatok anélkül, hogy spoilerezném a poénokat? Nos, van egy dolog, ami tulajdonképpen két jelenetben jelenik meg nagyon erősen. A művészi és a hétköznapi élet találkozása, egybefonódása. Az, hogy hogyan lesz egy alkotás része az alkotó hétköznapi érzelme, élete. Persze, ez nem állandó és nem általános érvényű dolog, de óhatatlanul is előfordul. Az egyik ilyen jelenet a Raphael által írt könyv befejezése, ahogy lezárja a történetet. A másik ilyen rész pedig Olivia egyik fellépése, ami a film vége felé látható. Ez az a két katarzis, ami...

De, hogy mi is pontosan? Nézzétek meg ti magatok! :)

  

---------

SZERELEM MÁSODIK LÁTÁSRA

Eredeti cím: MON INCONNUE

francia, szinkronizált, romantikus vígjáték, 117 perc
Rendező: Hugo Gélin (Derült égből apu)

Főszereplők:

Raphaël Ramisse / Zoltan - François Civil
Olivia Marigny / Shadow - Joséphine Japy

Gabrielle - Edith Scob
Félix / Gumpar - Benjamin Lavernhe

Rendező: Hugo Gélin
Forgatókönyvíró: Hugo Gélin, Igor Gotesman, Benjamin Parent
Producer: Laetitia Galitzine, Hugo Gélin
Operatőr: Nicolas Massart
Vágó: Virginie Bruant

Bemutató: 2019. július 11.
Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott

Raphael és Olivia első találkozása a gimiben szerelem volt első látásra. 10 év boldog házasság és sikeres írói karrier mellett Raphael élete tökéletes; legalábbis ő így gondolja.
Önmaga sikerességétől megrészegülve észre sem veszi, mennyire elhanyagolja feleségét.
Egy viharos estén a probléma felszínre kerül és veszekedésbe torkollik. Másnap reggel Raphael egy párhuzamos világban ébred, amelyben ő egy nőtlen középiskolai tanár átlagos életét éli, a híres és gazdag Olivia pedig nem is ismeri őt. Vajon sikerül-e másodszor is meghódítania imádott szerelmét?

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Mi köze a színeknek a kommunikációdhoz?

Mit fejezhetsz ki a színekkel? Hangulatot, érzelmeket, életérzést. Üzenhetsz vele, elmesélheted, hogy ki, mi vagy azoknak, akiknek szeretnéd elmesélni. De ha rossz színt (most maradjunk csak a színeknél) használsz, nem az lesz a legnagyobb gondod, hogy nem megy át az üzeneted, hanem az, hogy rossz üzenet megy át. Vegyünk egy egyszerű példát. A fehér nálunk lehet a tisztaság, átláthatóság színe, míg más országban a gyászt jelképezi. Érted? Ezért nem elég, hogy tudat alatt hatnak, még kultúrafüggő is a dolog. Hiába tetszik valamelyik trend, hiába gondolod, hogy átvennéd valakitől az ötletét és saját képedre fordítanád, attól még simán mellélőhetsz, ha nem gondolod át a miérteket. Hogy miért az, miért itt, miért kinek, miért most? Ehhez tudnod kell, mi a cél! A vállalkozásod célja, mit szeretnél kommunikálni és utána úgy alakítani, hogy az jöjjön át a képeken keresztül is, ami vagy, a közönség számára érthetően. 

Itt lentebb egy képet láthatsz többféle megoldással, csak a színeken változtattam. Nézd meg és próbáld megfogalmazni, melyik milyen hatású szerinted és vajon melyik milyen közönségnek szólhatna!

Nézd meg ezt az utolsó két képet! Ugyanolyan a kettő. Ugyanaz a két kép. A különbség a szöveg tálalásában van. Az elsőn a szöveg színe a kék és a szöveg alatti sáv a barnás. A másodikon ezt megfordítottam. Egyébként a szöveg és a háttérsáv színét is az alatta lévő képről választottam. De mit láthatsz. A két kép teljesen ugyanaz, a felirat és a csík miatt mégis más hatást keltenek. Az elsőn inkább háttérbe szorul az üveg. Az egész kép egyneműbb homogénebb, kevésbé erős. Míg a másodikon a szöveg színe és az üveg barnás részei erősítik egymást, élénkebbnek tűnik, jobban kiemelkednek.  a síkból. Nem nagy változtatás, a különbség mégis óriási. És, hogy melyik típust, mikor érdemes használni? Na itt jön a gondolkodás arról, hogy mit is szeretnél elmondani? (Ez a példa igaz az első két képre is egyébként.)

bartimagdolna_com_vizualiskommunikacio_hogyan_hat_11.jpg

bartimagdolna_com_vizualiskommunikacio_hogyan_hat_12.jpg Még egy apró titok. Tudod, hogy csináltam az eredeti fotót? (Az első kettő képen ezt láthatod.) Néztem egy profi videót egy profi stúdióról, ahol robotkarok mozgatják a tárgyakat, tartanak, öntenek, innen lámpa, onnan lámpa, ernyők, stb. és közben eszembe jutott ez a poszt, meg az is, hogy csináljak ehhez új képet. Fogtam ezt az üveget - először üvegpoháron gondolkodtam, de az üvegnek izgalmasabb az alakja, - bevittem az ablak nélküli fürdőszobába, a mosógép tetejére tettem egy fekete pólót és még próbáltam a harmadik kezembe fogni és irányítani egy biciklis lámpát, miközben igyekeztem exponálni a telefonnal úgy, hogy ne dobjam el közben. Példának és hozzá látványnak megteszi, ugye? Aztán a többit már a gépen alakítottam. Izgalmas dolog ez.

Nem mondom, hogy ez profi fotó, de szeretném, hogy egyfajta szemléletmódot tükrözzön. Például, hogy ha képről, fotókról beszélek, magam csinálok hozzá példaképet és ezeket a képeket is ugyanúgy megtervezem, elgondolkodom rajtuk, mint a munkáimon. Hogy miért? Mert egyszerűen élvezem, hogy ilyesmivel foglalkozom.

És mi mást írhatnék így a végére, mint azt, hogy:

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Gyufacímke, mint egyfajta "szórólap"

Szinte már rajongok ezekért a pici grafikákért. (Na, jó! Nem csak szinte.) Terveztem már hasonló méretűeket és egyszerűen élvezet ilyen piciben úgy kigondolni, összerakni, hogy minden elem látható, olvasható, értelmezhető legyen. Ez adja ezeknek a pikantériáját.

Ezek után itt a következő adag a gyufacímkékből. Most pár régi cég "szórólapjaként" brandépítés céljával:

A korábbi gyufacímkés posztotokat láttad már? Nézd meg itt: SZIKRA, a Csepel Vas- és Fémművek,  a Ford , az Egészségre nevelés és a Hogyan neveltek a gyufacímkével a '60-as években?

----------

És tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram