A képek csodálatosak. Hihetetlen dolgokra képesek. Előbb szólalnak meg, mint az ember. Olyanok, mint a vihar, hol előbb látod a fényt és sokszor csak jóval utána hallod a mennydörgést.

A képek mesélnek. Néha csak egy-egy pillanatról, egy állapotról, de sokszor egész történetek, évtizedes sorsok vannak bennük. Meglátod és érzed. Az emberek többsége csak érzi, egy röpke időre, aztán rohannak tovább. Nem gondolkodnak el rajta. De a rohanó emberben a szín, a forma, a fény és az árnyék visszhangoznak tovább. Belül. Mélyen. (Ezt a hatást használják a reklámokban is.) Egy mondat, egy szöveg megértéséhez, hatásához több időre, több körülményre van szükség. És az is csak akkor él igazán, ha ízeket, színeket, emlékeket, érzéseket indít el.

Képek. Itt most képekről írok, de idegondolok mindent, ami látvány.

Pár poszttal korábban egy holló röptéről, életéről osztottam meg néhány képkockát. Ezeknél nem az élesség, a közelség, ha úgy tetszik, nem a minőség voltak fontosak. A történet, a mese volt a lényeg. Minden ember szereti a meséket. Minden ember követ történeteket. És itt nem csak a tényleges mesefilmekről van szó. Ugyanez a social media (Facebook, Instagram, stb.) A hollóról elég lett volna egy kép is, akár szöveg nélkül. A szöveg adhat a képhez, erősíthet, de ugyanúgy gyengíthet is, zavart okozhat. Segíthet a gondolattársításban, az érzelemkeltésben, az értelmezésben. Ez egy konkrét termékreklámnál kimondottan hasznos, mondhatnám szükséges előbb vagy utóbb. De, ugye itt sorozatból indultam ki, és a mese, a történet lenne most a lényeg. A kíváncsiság, az érdeklődés, a várakozás izgalma. Egy jól kitalált sztori, megfelelő képekkel és megfelelő szöveggel... (Most az Ikea a Star wars-t használja sztorinak, a termékeihez csatolva. Érdemes megnézni azt is.) De egy teljesen sajátot kigondolni. Ez mindig nagyon izgalmas.

Képek milliói, ha nem milliárdjai jutnak el az agyunkig nap mint nap.

Képek százait láttam most, innen a fotelből, az ablakon át kinézve, csak azáltal változva, hogy fúj a szél...