Néhány hete újra eszembe jutott ez a blog. Most meg lassan egy órája ülök itt és nézelődöm. Próbálom újraélni a négy évvel ezelőtti feelinget, ami az itteni íráshoz társult bennem. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy sikerült. Leginkább csak gondolatokra, helyzetekre emlékszem, amik a blog elindítását, majd egy idő után az abbahagyását hozták magukkal.
Vajon milyen lenne folytatni az évekkel ezelőtt abbahagyott utat vagy annak egy mellékágát? Tudnám-e csinálni ugyanolyan lelkesedéssel? Nem tudom. A régi blogosok is, akikkel annak idején - még egy másik felületen - indultam már mind abbahagyták és szinte teljesen eltűntek a látókörömből.
Na, nem mintha nem lenne tennivalóm. Általában több is, mint amennyi szükséges.
Meglátjuk.
--
Gondolkodj képekben! (Hű, milyen fura ezt újra leírni.)
Rakéta sebességgel közeledik az iskolakezdés. Még senki nem tudja, hogy pontosan mi is fog történni. Az egyetlen dolog biztos, hogy hagyományos iskolarendre készülnek jelenleg a tanárok, az iskolák. Mai interjúalanyom kicsit kilóg a sorból, a téma nem az itteni megszokott. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem csak számomra érdekes, de mindenkinek fontos, amiről szó lesz most. Akit kérdezek most: Balatoni József, Jocó bácsi.
Jocó bácsi
Barti Magdolna: Örülök, hogy elfogadta a felkérésemet és válaszol a kérdéseimre az "Egy portrékép, 5 kérdés" című sorozatomban. A téma, amivel kapcsolatban megkerestem önt - szerintem nem meglepő - az online oktatás. Ön történelem tanárként nyerhetett személyes tapasztalatokat ebben a hirtelen bekövetkezett kényszerhelyzetben. Hogyan élte meg az első napokat? Milyen nehézségekkel találta szembe magát? Volt-e olyan probléma, amit egészen a tanév zárásáig nem sikerült igazán megoldani?
Jocó bácsi:Az első napokra a kétségbeesés és a káosz volt a jellemző, bennem is. Hisz annyira hirtelen jött, hogy nem is tudtunk rá felkészülni. Aztán persze megoldottuk, de nagyon nem volt könnyű. Amit év végéig nem sikerült megoldani, az a rengeteg plusz munka, amit az online oktatás okozott. Nem volt ritka, hogy 14-16 órát dolgoztam egy nap, ami hosszútávon embertelen volt. A bezártság okozta lelki megzuhanásról meg ne is beszéljünk.
B. M.: Mit tapasztalt a diákok részéről? Ők, hogyan vették az akadályokat? Mi okozott számukra gondot leginkább?
Jocó bácsi:5. osztálytól 12. osztályig tanítok, így elég széles skálát láttam a helyzetből. Nagy nehézséget okozott a gyerekeknek egy állandó, és jól működő napirendet kialakítani, valamint azt tisztázni, hogy ez nem szünet. A többség akart tanulni, jól vették az akadályokat, de ehhez kellett a kollégák és a szülők áldozatos munkája is. A legnagyobb probléma nekik az volt, hogy nem jöhettek iskolába, nem találkozhattak a társaikkal, velünk. Szóval a karanténnak pozitív hozadéka is van:
a gyerekekben felértékelődött az iskola, mint közösségi
hely szerepe.
B. M.: Ön személyesen videós élő tanórákat is tartott, de sok helyről hallottam és tapasztaltam is, hogy volt, ahol csak a tankönyv, munkafüzet szerinti napi oldal- és feladatszámokat küldték el minden magyarázat vagy útmutató nélkül. Teljesen magára hagyva ezzel a diákokat és a szülőket is. Ennek lehetnek technikai, eszközi és készség szintű hiányosságai is többek között. Ön mit gondol erről?
Jocó bácsi:Nekem és a gyerekeknek is megkönnyítette a tanulást, tanítást az, hogy rendszeresen tartottam élő videós órákat.
Nagyjából az óráim felét tartottam így - többet nem is
lehetett volna, mert a gyerekek számára az már nagyon
megterhelő lett volna. A többi órámon pedig igyekeztem
Sajnos vannak olyan kollégák, akiknek ez a saját - adott esetben több - gyerekeik mellett ezt nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudták megoldani. Nekik sem róható ez fel, hisz hatalmas feladat ez. És igen, vannak a kik a tanóráikba sem fektetnek energiát, ők az online oktatást is megúszósra vették, csak ez most sokkal jobban látszott a szülők felé, így sok esetben felháborodást, ellentétet váltott ki.
B. M.: Mit gondol? (Bár tisztában vagyok vele, hogy mind a pedagógusok, mind diákok és mind a szülők számára extra erőfeszítést igényelt ez a helyzet.) Van-e olyan dolog, amiben a szülők esetleg előre vagy éppen éles helyzetben tudnának segíteni, hogy gördülékenyebben menjen az oktatás és a tanulás? Vagy van-e olyan, amit kollégáinak tanácsolna a diákok és a szülők segítésére?
Jocó bácsi:A szülőknek azt tanácsolnám, hogy egy dolgot tartsanak szem előtt: ők nem tanárok, és nem is elvárás, hogy azok legyenek. Én azt gondolom, hogy egy ötödikes korú gyereknek már a tanulás a saját, önálló feladata, a szülő esetleg segíthet benne, de nem elvárás az, hogy ott üljenek mellettük. A kicsiknél persze teljesen más a helyzet. A kollégáknak pedig két szót mondanék:
mértékletesség és kreativitás. Ez a kulcsa.
B. M.: Ez most nagyon nehéz kérdés lesz, azt hiszem. Én a családommal szerencsés helyzetben vagyok. Vannak eszközeink, internetünk, még segíteni is tudunk a tanulásban itthon. De mit lehet tenni olyan helyzetben, ahol mindezek nem adottak? Ahol nincs számítógép, ahol egy szobában 10-en laknak, ahol a szülők iskolázottságukból adódóan nem tudnak úgy segíteni, ahogy szükséges lenne?
Jocó bácsi:Sajnos nagyon sok ilyen család van. Akinek tudtak az iskolák, adtak vagy szereztek eszközöket, több gyűjtés is indult, de ez csak átmeneti megoldás, a valódi probléma ezzel nem szűnt meg. A rendszer pedig ilyen, senki sem kérdezte meg, hogy a gyerekek - sőt, sok esetben tanárok - rendelkeznek-e megfelelő háttérrel. Ők pedig óriási hátrányba kerültek, az amúgy sem túl jó helyzetük tovább romlott.
Ez végtelenül szomorú, és beláthatatlan
következményei lehetnek hosszútávon.
B. M.: Tapasztalataim szerint a gyerekek nagyon rugalmasak és gyorsan képesek megtanulni a különböző eszközök és felületek kezelését, használatát. Sokszor a felnőtteknél, adott esetben az őket tanító pedagógusoknál jóval könnyebben. Ezt nem gondolom sem jónak, sem rossznak jelen esetben. Ilyen világban, helyzetben élünk. Életünk részei ezek az eszközök. Ezért azt gondolom, hogy amit, most a kényszerhelyzetben gyorsan meg kellett tanulni, nem kellene elfelejteni. Sőt, érdemes lenne továbbra is használni, alkalmazni ezt a tudást. Tudom, hogy ez már egy - ha a jelen oktatási formát nézzünk -, inkább valami alternatív pedagógiai forma irányába mutat, de mégis. Ön a jövőben megtart bármit is ezekből, többet fog ilyen megoldásokkal élni? Ezt most kényszerhelyzettől függetlenül kérdezem.
Jocó bácsi:Az biztos, hogy néhány platformot, az online teszteket, és az általam kitalált, online feladatokat, gyakorlatokat biztos, hogy meg fogom tartani, és próbálom beépíteni a normál oktatásba, mert vannak nagyon jó dolgok, amiket kár lenne veszni hagyni.
A következő sorozatom vagy ha úgy tetszik, ezek a variációk egy ottawai kiállítás felhívására készültek.
A címe: Kapcsolódás I.-XI. Egy sorozatban az az izgalmas, hogy ugyanaz vagy legalábbis nagyon hasonló elemekből több kép készül, amik nem sokban különböznek, mégis a jelentésük egy kevés formai változtatástól akár az ellenkezőjére is megváltozhat. Izgalmas játék ez. Az is előfordul, hogy egy folyamat játszódik le a szemünk előtt az alakulás által. Egy történet kerekedik ki, ami végül vagy beteljesül vagy sem, de a mese, a gondolat mindenképp elindul.⠀ Hogy kinek milyen és kinek mi? Ez a következő izgalmas kérdés.
Akkor most mutatok néhányat a sorozatból:
⠀
A különbség nem túl nagy a képek között. A feszültséget, az érzelmi és tartalmi változást mégis ezek a kisebb eltérések adják. Az, hogy a "gubanc" a képnek melyik részén hangsúlyosabb és az, hogy milyen színű éppen. Ami még befolyásolja a jelentést, hogy egyes elemek milyen mértékben látszódnak tisztán. Ez utóbbi a sorozatot egybe nézve nyer igazán tartalmi jelentést. Ez mutat egy folyamatbeli alakulást. Ettől egy plusz történetet nyer az egész. Míg önmagában egy kép, egy pillanatnyi állapotot mutat. A történetet leginkább a néző teszi hozzá, egy sorozat esetében egy alkotói történet is létrejön, ami segíthet egy mélyebb megértésben is. Vagy újabb történeteket indít el a nézőben.
A fenti elektrográfiáimat is 4 alapképem felhasználásával készítettem. Jellemzően 3-4 saját készítésű képet szoktam továbbvinni. Ezeket alakítom, színezem, duplikálom teljes egészében vagy csak részleteiben és így hozom létre az új képet. (Itt olvashatsz másoktól az elektrográfia műfajáról.)
MIT GONDOLSZ, MILYEN ELEMEKET HASZNÁLTAM AZ ÚJ KÉP KÉSZÍTÉSÉHEZ?
Csak a kép aljáig görgess, ha találgatni szeretnél, mert utána elárulom a megoldást! ;)
Írd meg kommentben, te mire tippeltél! Kíváncsi vagyok rá. :)
.
.
.
És jöjjön a megfejtés:
A négy alapkép a következő volt:
1. Egy földimogyoró terméséről készített fotóm (Ez a képet hasonló módon készítettem, mint egy korábbi bejegyzésben szereplő üvegről készített képeket: Miköze a színeknek a kommunikációdhoz?)
2. Egy elvirágzott pitypangról készített kép
3. Olajos üveg tükröződése a konyhaasztalon
4. És egy szelfi
Te melyikre tippeltél a 4 közül?
---
Ha szeretnél még képekről, képek szerkesztéséről olvasni, itt találsz pár korábbi bejegyzést:
Egy különleges interjúval készültünk. Ilyen még nem volt az "Egy portrékép", 5 kérdés" című sorozatomban. Most egyszerre két válaszolóm is lesz, Kádár Anna, a Titkos átjáró irodalmi mesekönyv írója és Fatér Anna, mesekönyv illusztrátora. Őket kérdeztem a közös munkájukról, az együttműködésről.
Fatér Anna és Kádár Anna
Barti Magdolna: Meséljetek egy kicsit erről a könyvről, mi is az a "Titkos átjáró"?
Kádár Anna: A Titkos átjáró múzeumi mesekönyv, melynek célja, hogy a Károlyi-palotát és a benne működő Petőfi Irodalmi Múzeumot olyan új perspektívából mutassuk be, amely hozzáférhetővé teszi a klasszicista műemléképület és az irodalmi múzeum komplex ámde első hallásra nem túl sok izgalommal kecsegtető működését, történetét a 9-10 éves korosztály számára. A könyvben rokonszenves, kissé bunfordi lények bukkannak fel az épület és a múzeum különböző tereiben: K. Dezső, vakond, aki a palota falainak járataiban él és titkos kiállításokat rendez, Hilda a szenvedélyes betűgyűjtő galamb, akinek az ősei a palota padlásán megalapították a Különleges Iratok Gyűjteményi Osztályát (KIGYO) és Dzsenkó a lázadó kiscsikó, aki a Pilvax kávéházban tanyázik és Petőfi követőjévé válik. Mulatságos szokásaikon, történeteiken keresztül újraképzelhetjük a palota tereineit, bekukkanthatunk például a kézirattár vagy a relikviatár működésébe. A történet fináléjának helyszíne a könyvtár, ahol az irodalmi világokról és magáról az olvasásról gondolkodhatunk és ennek kapcsán a titkos átjárók rejtélyére is fény derül.
B. M.: Ez egy irodalmi kiadvány. Hogy kerültél te a képbe? Hogyan kezdődött ez az egész munka?
Fatér Anna: Kádár Annával dolgoztunk együtt közösen más típusú projekteken és egyszer mesélte, hogy mesét ír a múzeumról. Rögtön nagyon izgalmasnak tűnt a projekt. Aztán több illusztrátor közül engem választott a csapat. Ehhez érdemes tudni, hogy a mesét ugyan Anna írta, de a Petőfi Irodalmi Múzeum teljes múzeumpedagógiai csapata részt vett az alkotásban.
B. M.: Természetes, hogy egy közös munka egyeztetésekkel, megbeszélésekkel jár. Nálatok hogyan zajlott ez pontosan?
K. A.: Kifejezetten dialógusra, a gyerekekkel közös alkotómunkára alapoztuk a kiadvány megtervezését. A könyv témája, szereplői először hétvégi gyerekprogramokhoz, múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz és egy nyári táborhoz kapcsolódtak, a történetek a gyerekek visszajelzései ötletei alapján jöttek létre. A könyv megírásában a teljes múzeumpedagógiai csapat segített, de legintenzívebben Czékmány Anna kolléganőmmel működtünk együtt a szöveg megalkotásában. Anna szorosan követte, fejezetről fejezetre olvasta, szerkesztette, formálta velem a szöveget. Az eleinte háromszor négyszer ilyen hosszú jócskán túlírt fejezeteket ő nyeste meg úgy, hogy követhető és élvezetes legyen a nagy óvodás, kisiskolás korosztálynak.
B. M.: Megkerestek, hogy készíts illustrációkat ehhez a kiadványhoz. Volt egy csomó információd, egy mese, amit követni kellett. De hogy lesz ebből kép? Van-e valamilyen folyamata ennek?
F. A.: Mikor a közös munka elkezdődött, még nem volt egészen kész a mese, így ez egy egészen egyedi, közös alkotó folyamat volt. A fő karakterek készen álltak a szereplésre és a mese fő vonala is megvolt, de a pontos szöveg és ív sokat alakult a munka alatt. Fontos szempont volt, hogy szerethetőek legyenek a karakterek (ugyanakkor kicsit viccesek maradjanak) és, hogy felismerhetőek legyenek a helyszínek, bizonyos, a múzeum gyűjteményeiben fellelhető képek és tárgyak. A karaktereket együtt választottuk ki sok vázlatból. A helyszíneket bejártuk, fotóztam és kaptam sok archív felvételt is.
Három típusú kép található a mesében; a klasszikus illusztráció, ami a hangulatot, karaktereket hivatott megjeleníteni, színesíteni, a magyarázó ábrák, amelyek a szövegben kifejtett, vagy éppen abból kimaradt információkat tartalmazzák és a kis karakter rajzok, amelyek jellemzően a könyv margójára kerültek. Minden típus esetében volt, hogy teljesen konkrét elképzelést valósítottam meg és volt úgy is, hogy egy lazábban körvonalazott, helyszínhez, történéshez viszonylag szabadon alkottam meg a karakterek mozgását, tevékenységét. A magyarázó képek megvalósítása is rajtam múlt. Mindent meg és átbeszéltünk, próbálgattunk elképzeléseket, elfogadtunk és elengedtünk ötleteket. Végig nagyon szorosan dolgoztunk együtt. Nem mondanám, hogy egy energiatakarékos együttműködés volt, sőt! Viszont a végeredmény azt hiszem mindenkinek megnyugtaó lett.
B. M.: Történt-e valami érdekes, vicces dolog a közös munka során, ami igazán emlékezetes lesz mindkettőtök számára?
F. A.: Húha...ilyet most hirtelen nem tudok. Sok vicces és sok jó közös pillanat volt. Arra mondjuk büszke vagyok, mikor Annával elmentünk a nyomdába “gép indításra”.(Ekkor kezdik nyomtatni a könyvet és még van némi beleszólás milyen lesz.) Mikor büszkén megmutatták nekünk a kész borítót, csak összenéztünk, hogy..hát...ezek nem azok a színek, amiket mi küldtünk. A végeredmény olyan lett, amilyet szerettünk volna.
K. A.: Számomra a teljes alkotómunka mennyei volt a gyerekprogramok és a tábor megalkotásától kezdve a szöveg megírásán át az illusztrációk kitalálásáig és végleges kiadvány kialakításáig. Egy fantasztikus, szabadon gondolkodó és alkotó csapat szenvedélyes és rengeteg munkával járó közös kalandja, amelyben nem csak a múzeumpedagógiai osztály, hanem a múzeum számos kutatója, szakembere segített korrektori munkával, szakmai tanácsokkal, olvasmányokkal, véleményezéssel, otthoni teszteléssel és még sorolhatnám.
B. M.: Hogy éreztétek magatokat a közös munka során? Lesz-e folytatás, terveztek további közös projekteket?
F. A.: Intenzív, jó közös munka volt. Remélem lesz folytatás. Akár könyv, akár más.
K. A.: A könyv kiadását követően igyekeztünk több fórumon bemutatni, visszajelzéseket gyűjteni gyerekektől, szülőktől, tanároktól, mesekönyvekkel és múzeumi kiadványokkal foglalkozó szakemberektől. A következő rész megalkotásakor segítségünkre lesznek mindezek a lelkes olvasói és hallgatói visszajelzések és szakmai meglátások.
B. M.: Min dolgoztok most, mire számíthatunk a közeljövőben tőletek?
F. A.: Nálam egyszerre fut több projekt. Egy arculaton dolgozom egy nagyon izgi gyerek könyvekkel foglalkozó weboldalnak. Az arculat illusztrációs jellegű, több karakter alkotja, őket rajzolom, mozgatom különböző helyzetekben. Emellett múzeumi edukációs tartalmakat fejleszetek a Kiscelli Múzeumnak. Ebben lesznek animációs tartalmak is, amiket én alkotok és lesznek különböző korosztálynak szóló foglalkozások is amik közös ötletelés eredményei.
K. A.: Az elmúlt egy évünk egyik legfontosabb vállalkozása a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítóterében egy múzeumpedagógiai tér kialakítása volt, amely lehetővé teszi a csoportjaink számára, hogy saját kiállításokat hozzanak létre. A tér már megépült, és a nemrég újranyitott múzeumban most már minden látogató számára bejárható, sőt múlt héten egy gyerektábor keretében fel is avattuk már. A nyár egyik legfontosabb feladata, hogy átgondoljuk, előkészítsük a térben zajló foglalkozásainkat, amelyek az állandó Petőfi és Ady kiállításokhoz illetve a az ősszel nyíló Édes Anna kiállításhoz kapcsolódnak majd.
B. M.: Köszönöm szépen a válaszokat! További sok sikert kívánok!
Most a Magyar Múzeumok oldalán megjelent írásomat ajánlom figyelmetekbe, ami az elmúlt időszak online kiállításaival kapcsolatban íródott. A cikket itt olvashatjátok (KATT).
------------ Ha kíváncsi vagy rá hogyan készítem a képeimet és az írásaimat kövesd a Látszol Facebook oldalát, hogy ne maradj le a következő bejegyzésről sem! :D ------------ ⠀ Gondolkodj képekben! ;)
"Várakozás" - ez a címe ennek a körülbelül két évvel ezelőtt készült elektrográfiámnak, ami egy sorozat egyik darabja. Idáig egy önálló és egy országos kiállításon mutatkozott be a közönség előtt. Egyik fő ihletforrásom, ahogy ezen a képen is látszik, a természet, a természeti formák, természeti elemek és színek. Általában maximum 3-4 saját készítésű fotót használok egy egy elektrográfia elkészítéséhez. Az is előfordul, hogy egy kép egyes részleteit többször is felhasználom egy kicsit átalakítva.�⠀ ⠀
Talán, ilyen szemszögből értelmet nyer az is, hogy miért osztok meg olyan sokszor természettel kapcsolatos, természetben készült fotókat. Ezek a fotók számomra nem dokumentációt jelentenek. Ezek nem családi fotók, nem emlékek a jövő számára, hanem nyersanyagok. Egy új művészeti alkotás darabjai, lehetséges alkotóelemei.⠀ ⠀ A Várakozás-on, ha jól megnézed, felfedezhetsz fagyökeret, mohos sziklákat, mohát, nádast, utat. Hogy milyen a hangulata? Te mit gondolsz? Ez egy nyugodt, csendes várakozás? �⠀
------------ � Ha kíváncsi vagy rá hogyan készítem a képeimet és az írásaimat kövesd a Látszol Facebook oldalát, hogy ne maradj le a következő bejegyzésről sem! � ------------ ⠀ Gondolkodj képekben! �
Gondoltam, hosszú idő után először, írok arról, hogy mi a helyzet a könyvvel.⠀ ⠀ Nos, az utóbbi hónapok és az online leckeírás, -küldés annyi energiát és időt vett el minden mástól, hogy a könyv írásával és készítésével lelassultam. Egy darabig haladtam vele, de egy idő után be kellett lássam, hogy vagy lassítok és elengedem egy kis időre a dolgot vagy a kimerültség miatt teljesen szétesik minden körülöttem, velem együtt.⠀
Amire viszont nagyon jó volt ez az időszak nekem. Teljesen leszűkítette a felesleges ez meg azt. Sokkal könnyebb volt a látszólag naaaagyon fontos dolgokat kiválogatni. Sokról kiderült, hogy nemhogy nem fontosak, de feleslegesek is.⠀ Amivel viszont sikerült haladnom mégis ebben a szétdarabolt helyzetben a korábbi vázlatok pontosítása, bennük szereplő részletek kibővítése és volt olyan logikai rész is a történetben, ami eddig sánta lábakon állt, aztán el is dőlt. De most már sikerült rá megoldást találnom. Ami izgalmas volt még számomra a könyv történetének alakulásával kapcsolatban, hogy bekerült olyan új szereplő is, akire azelőtt nem gondoltam, most viszont kulcsfontosságú szerepet kapott.⠀ ⠀ Szóval, alakul minden, még ha kicsit másképp is, mint ahogy év elején gondoltam volna. :)⠀ ⠀ Gondolkodj képekben! ;)
⠀
Fatér Anna és Kádár Anna
