gondolkodj képekben

L á t s z o l

L á t s z o l

Hivatalosan még két hét van ebből a tanévből

2020. május 29. - BartiMagdolna

Nem tudok pontos dátumot mondani most.

Nemsokára...

jovok_1.jpg

Köszönöm a türelmet!

Több mint két hónapja

Most már kezdek fáradni, a napi feladatok mellett Legkisebb napi szintű oktatása, a család ellátása és a kutya is kinézi a számból a reggelit, szóval úgy érzem, már sok ilyen körülmények között. Ezt a bejegyzést is egy hete kezdtem el írni és minden egyes alkalommal, mikor leültem, hogy folytassam, inkább csak húztam belőle.

Ti, hogy érzitek magatokat?

Én úgy érzem, mintha valami sűrű tésztaszerű zavarosan áttetsző folyadékban kellene evickélnem. Úsznék, én ha lehetne, de ahhoz jó lenne tudni, hogy hol van a felfelé és hol a lefelé és egyébként meg, hogy merre az előre és a hátra.

És aggódom. Nos, nem magam miatt. A Legkisebbért, aki most már napi rendszerességgel nyilvánítja ki hangosan is, hogy elég volt. És én nem tudok neki mit mondani. Nem tudom biztatni. Nem tudok jövőt mutatni neki. Nem tudom azt mondani, hogy: Figyi, már csak 3 hét és vége, azt már fél lábon is kibírjuk! És nem tudok példát mutatni sem. Mert én is most és minden egyes pillanat múlásával újra és újra tanulom ezt a helyzetet és ebben a helyzetben önmagamat.

És írhatnék még arról, hogy milyen tapasztalataim vannak az online oktatásról szülőként és végzett pedagógusként is. Írhatnék a hírekről és a kommentekről (leginkább a kommentekről) a social felületeken. És még annyi másról, amit látok magam körül. De nem teszem.

Inkább csak azt kívánom nektek: Legyetek JÓL!

Szóval, most egy kicsit átrendeződtek a napjaim, hasonlóképpen sokakhoz, ezért egy hónapig csak csütörtökönként jövök új poszttal.

ujbejegyzes_1.jpg

Legyetek jól!

Majdnem hamburger otthon

Be kell vallanom mára már roppantul meguntuk a "karanténkosztot". Na jó, inkább az egyébként szokásos, bab, borsó, lencsefőzelék, sültkrumpli és krumplipüré köröket. Így "Legkisebb" kezdeményezésére, meg némi youtubeos sütögetős videó hatására, gondoltuk, hogy most aztán jól belecsapunk a lecsóba és "hazai" hamburgert eszünk ebédre.

A recept roppant egyszerű és az elkészítése is gyors, bár Gordon Ramsay biztos kitérne a hitéből, hogy több mint tíz perc alatt készítettük el. Ráadásul úgy, hogy ketten csináltuk, mert beszélgettünk közben. De még így is elég volt hozzá 20 perc, hogy hármunknak elkészüljön az ebéd.

20200501_181043.jpg

Hozzávalók:

  • fél kiló darált marhahús (a zsírosabb fajta)
  • (ha a hús száraz egy kis tejszín)
  • vaj
  • paradicsom
  • saláta
  • ketchup, mustár, majonéz
  • lilahagyma / vöröshagyma
  • sajt
  • só, bors
  • buci, kenyér

Elkészítése:

Akkor kezdjük az elején. A marhahúst összekevertük sóval és borssal (ízlés szerinti mennyiség). Mi most nem tettünk hozzá tejszínt, de ha száraz a hús, egy kicsit lehet hozzá keverni. Egyébként a húst hagytuk egy kicsit melegedni, hogy nagyjából konyha hőmérsékletű legyen. Nem azonnal a hűtőből került a serpenyőbe.

Megpucoltuk és karikákra vágtuk a hagymát. Nekünk két nagyobb fej elég volt három személyre. A karikára vágott hagymákat serpenyőben egy kis adag vajon sütöttük. Mikor elkészült, kivettük egy tálkába. Ezután, a húst egyenlő adagokra osztottuk és pogácsákat formáltunk belőle. A fél kiló húsból 6 db kb. 7 cm átmérőjű és 1,5 cm magas húspogácsák lettek. Ezeket a forró, vajas serpenyőbe sütöttük meg úgy, hogy az egyik oldalát is 2 percig, majd a másikat is 2 percig. a második forduló felénél rátettük a sajtszeleteket,ami a mi esetünkben most "Trappista", (NEM, NEM, csak Cheddar lehetett) sajt volt. Így, az egy kicsit ráolvadt a húspogácsára.

Miután késznek ítéltük, ezeket is kivettük egy tálra. Ezután következik az, hogy a bucikat félbevágva, a vágott felével lefelé a vajas serpenyőbe kicsit megsütjük, egy pöccetnyit megpirítjuk. Nos, nem kaptam bucit és szánom bánom bűnömet, de csak szeletelt toast kenyér volt itthon. Pedig én mindent megpróbáltam, tényleg! De lemaradtam az élesztőbeszerzésről és már több mint egy hónapja nem kapok sehol. Ezért is van, hogy ha elfogy a kenyér indiai Purit készítünk miközben a vega korszakomon nosztalgiázom. (A pár zacskó szárítottat pedig kakaós csigára tartalékolom.)

Szóval, miután megpirítottam a szeletelt kenyér mindkét oldalát, már csak az építkezés volt hátra:

  • kenyér
  • saláta
  • húspogácsa sajttal
  • hagyma
  • paradicsom
  • ketchup, majonéz, mustár, egyéb szószok
  • kenyér

20200501_174932.jpg

Jó étvágyat kívánok!

---------

Ha kíváncsi vagy további receptekre a Látszol blogon ide kattintva találsz még párat.

----------

És Gondolkodj képekben!

Interjú Baracsi Gabriella illusztrátorral

Az "Egy portrékép, 5 kérdés" című interjúsorozatom következő része máris megérkezett. És ne feledjétek az idei év témája a KÖNYV. A mostani interjú kérdéseit Baracsi Gabriella - Gabillusztrátornak tettem fel.
Az "Egy portrékép, 5 kérdés" mostani részében ő válaszol a kérdéseimre: 

94182878_670809277028044_5028294302791368704_n.jpg

Baracsi Gabriella - Gabillusztrátor

Barti Magdolna: Illusztrátorként dolgozol, de honnan jött ez az egész, hogyan alakult ki, hogy te valóban ezzel fogsz foglalkozni?

Baracsi Gabriella: Még a 2000-es évek elején rajzfilmanimátorként dolgoztam, de a 2008-as válság idején eléggé bedőlt ez a szakma, legalábbis az országnak annak a felén, ahol én dolgoztam. Úgyhogy egy darabig csak keresgéltem, hogy mit is dolgozhatnék. Először csak képregényes munkák adódtak, illetve egy tankönyvkiadónak dolgoztam, de egyik sem tetszett igazán. Akkor még nem volt igény arra, hogy meséket illusztráljak, azokat inkább csak magamnak kedvtelésből készítettem. Létrehoztam ezeknek a munkáknak egy oldalt a Facebookon. Eleinte „egyszerű rajongók” találtak rám és gyorsan nőtt a közösség. Közben többször is fel akartam hagyni a rajzolással és olyankor ez a közösség lendített át a mélypontokon. Akkor kezdtem el már megírt könyvekhez illusztrálni, mikor a kiadók is rám találtak. 

B. M.: A Facebook és Instagram oldaladon most naponta osztasz meg kis rajzolós feladatokat kedves karakterekről. Én pár évvel ezelőtt Perecre a csíkos cicára figyeltem fel először. Te emlékszel még az elsőre? Milyen érzéssel készítetted a legelső karakteredet, amit nem csak úgy a fióknak, hanem másnak készítettél? 

B. G.: Nem emlékszem konkrétan a legelsőre, mert már szinte gyerekkoromtól kezdve rajzoltam másoknak is. Mindig kihívásnak éreztem azt, hogy más szavai mögött megtaláljam azt, amilyennek ő látja a karakterét, hogy úgy rajzoljam meg, ahogyan más elképzeli. Ez számomra mindig egy izgalmas játék.

B. M.: Készítesz saját magadnak, de tervezel megrendelésre is képeket, karaktereket. Van-e különbség a két munkafolyamat között?

B. G.: Ez elég sok mindentől függ. Amikor magamnak rajzolok, akkor az elképzelésem szerint alkotok. A megrendelésnél is nagyjából ez a helyzet, azonban a gondolataimat befolyásolják az ő szavai. Szükséges továbbá a folyamatos egyeztetés is, ami miatt a rajzolás folyamata lassabb és előfordul, hogy kompromisszumot kell kötnünk. A legutóbbi megrendelés alkalmával, én egy karaktert tetoválásokkal képzeltem el, ám a megrendelő annyira viszolygott a tetoválásoktól, hogy azok nélkül kellett megrajzolnom a karaktert.

De az egész attól függ, hogy mennyire tudunk egymásra hangolódni a megrendelővel. Van, hogy kifejezetten inspirál, azonban olyan is előfordulhat, hogy lassítja a munkát, sőt, teljesen ellehetetleníti.

B. M.: Van-e valami saját, „titkos” bevált módszered az „ihlet” előhívására? Van-e ilyesmire szükséged egyáltalán vagy számodra minden ötlet azonnal jön és csak finomítani kell a dolgokon?

B. G.: Én általában azzal szoktam küzdeni, hogy túl sok ötletem van és van, hogy pont azért nem tudnak megvalósulni, mert mind ott zsizseg a fejemben. Rájöttem, hogy ezen egy naplózási módszer tud segíteni. Először válogatás nélkül igyekszem kiírni magamból a képeket, aztán hagyok neki némi időt, hogy kikristályosodjon, leülepedjen, kicsit konkretizálódjon. A folyamat alatt némelyik ötlet elhalványul, míg mások erősödni kezdenek. Amiket végül megtartok, elkezdem részleteiben is végiggondolni és a fontos szempontokat lejegyzetelem. Ilyenek például a színkombinációk, kompozíció, technikai megoldások, arányok, részek kidolgozottsága, egyszerűsítése, de akár a vonalak milyensége is szóba jöhet.  Ezek után jöhetnek a vázlatok, próbálgatások, amik újabb ötleteket hozhatnak. Ha közben elakadok vagy tanácstalanná válok, akkor sokat segít, ha bevonhatok valakit és megbeszélhetem vele az elképzeléseimet. (Ez általában a lányom.) Ha sehogy sem jön az ötlet, az azt jelenti, hogy túl kimerült vagyok. Ilyenkor már csak a kirándulás segít, leginkább a természetben, valami csendes helyen. 

B. M.: Elmesélnél nekünk egy számodra kedves vagy vicces történetet, amelyik valamelyik karaktereddel, munkáddal kapcsolatban született?

B. G.: Számomra mindig azok a legmeglepőbb dolgok a munkámban, amikor másokat inspirálok vele. Van például egy karakterem, Virágbari, aki nagyon hamar sok embert ihletett meg. Így születtek amigurumi figurák, versek, több mese és még egy dal is az ő hatására. Kelt már életre festményem nemezfigura formájában is. De ugyanilyen kedves számomra, mikor azt kérik, hogy készüljön történet a karaktereimhez, rajzaimhoz és legyen belőle könyv.

Nekem Perec története volt a legviccesebb, mert én igazából sosem akartam macskát, mert nem vagyok a rajongójuk, de valahogy mindig került az életembe egy-egy. Emiatt aztán állandóan összetűzésbe kerültem velük. Perec tulajdonképpen ezeknek a vitáknak a mementója és gondoltam, hogy majd az emberek osztoznak velem „macskautálatomban”, ehelyett odavannak a „kis csíkos rohadékért”. Teljes egészében vele szimpatizálnak és nem velem…

B. M.: Köszönöm szépen a válaszokat!

Baracsi Gabriella Facebook oldala

Baracsi Gabriella által illusztrált könyvek közül néhány:

Remy Mazel: Pfuj

Deliága Éva – Lovász Hajnalka: Újratervezés

Honfi Gyöngyi – Vizslaságok

Αργυρώ Πιπίνη - Ο ευτυχισμένος πρίγκιπας

------

Ha lemaradtál az eddigi interjúkról vagy újra szeretnéd olvasni valamelyiket, itt megtalálod őket: Egy portrékép, 5 kérdés

----------

2020 a KÖNYV éve itt a blogon. A témához kapcsolódó blogbejegyzések linkjeit itt találod: 2020 a KÖNYV éve

------

és továbbra is:

Gondolkodj képekben!

Hiányoznak a nagy kirándulások

Mi, családilag sokat kirándultunk korábban. Most ezek, a helyzetre való tekintettel vagy inkább kényszer miatt elmaradnak, eltolódnak. Egy ilyen alkalom számomra mindig felér egy meditációs gyakorlattal. Ezek most nagyon hiányoznak, ezért elővettem a régi képeket.

Solymár közelében jártunk egy elhagyott bányató környékén, ahol a következő képeket is készítettem.

4_2.jpg

Nagyon hangulatos volt. Vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy meg volta hely sajátos hangulata. Mintha egy másik bolygóra csöppentünk volna.

1_2.jpg

Iszap, sár, homok, víz, kövek és némi növényzet.

3_2.jpg

Ilyen alkalmakkor igyekszem magamba szívni a tájat, amennyire ez egy kisgyerek és egy kutya mellett lehetséges és átadni magam egy üres, tiszta csendnek.

2_2.jpg

Alkotói munkám során van néhány hely, ahová ismétlődően el szoktam menni. Mert érdekel a változása vagy éppen változatlansága. Kíváncsi vagyok arra, hogy ugyanúgy hat-e rám következőleg is, mint az előtte lévő alkalommal. És vajon "meg tudom-e fogni" újra és újra? Vagy csak kapálózok össze-vissza és utána bután bámulom az üres kezeimet?

...hát... így...

----------

És tudod: Gondolkodj képekben!

Több, mint egy hónapja

Itthon. Nem tudom, ki hogy van vele, de én elfáradtam. Elfáradtam az online hírek olvasásába, az "aktualitások" követésébe. A hol, hányan és mennyien még adatok figyelésébe. Nem akarok már róla tudni. Persze, fontos és észben kell tartani, de, hogy ezzel foglalkozzak egész áldott nap..., hát köszönöm szépen, de nincs hozzá sem kedvem, sem energiám már.

6_1.jpg

Igen, mi is megteszünk itthon mindent, amit a helyzet megkíván: maradunk, rendelünk, ha tudunk (bár a legutóbbi nagy multinál a maszk nélküli és a kosztól fekete kesztyűben élelmiszert átadó ember, némiképp elgondolkodtatott - miközben közel egy hónapot vártunk az átadásra).

Szóval, elfáradtam. Inkább kikapcsolom a netet, a család legkisebbjével megértjük és megoldjuk a tananyagot naponta. Ami előfordul, hogy cirka 5 óra alatt készül el, mert hajtunk, hogy ne tartson estig. Aztán játszunk vagy beszélgetünk vagy csak ülünk a saját kis dolgunk felett. De ilyenkor már új dolgot létrehozni, alkotni, írni csak keveset bírok és azt inkább papíron, mert jólesik a csend, a madarak csicsergése az esti órákban az erkély felől.

Jólesik a szó szoros értelmében véve kikapcsolni. (Szerencsés és hálás vagyok, hogy megtehetem.)

Ilyen kikapcsolódás volt vasárnap az is, hogy reggelire pogácsát sütöttem. Valami sósat szerettünk volna és volt egy jó adag túró a hűtőben, ami nagyon nem akart elfogyni, pedig már igencsak muszáj lett volna a ráírt dátum alapján, így kerestem egy receptet a neten, amit aztán készítés közben önkényesen átalakítottam és ez lett belőle:

Túrós, sajtos pogácsa

20200419_113748.jpg

Hozzávalók:

  • 450 g túró
  • 20 dkg margarin / vaj / zsír
  • fél kiló liszt
  • egy nagy evőkanál tejföl
  • egy sütőpor
  • 2 egész tojás (egy a tésztába és egy a kenéshez)
  • só ízlés szerint
  • reszelt sajt a tetejére
  • összegyúrási idő kb. 15-20 perc
  • sütési idő 20-30 perc
  • 180 °C

Készítése:

A készítése roppant egyszerű. A túrót egy tálba kivéve villával összetörtem, majd beleütöttem egy egész tojást és a sót, jól összekevertem őket. Ezután rászórtam a lisztet, a sütőport és az olvasztott margarint és mivel kicsit keménynek éreztem a tésztát, tettem még bele egy jó kanálnyi tejfölt is. Így utólag gondolkodva, mehetett volna bele több is, azt hiszem, mert a tészta viszonylag tömör lett. Majd kis golyókat (3-4 cm) formáztam, amit összenyomva tettem a margarinnal kikent tepsibe. Ezután megkentem a felvert tojással a tetejüket és rátettem a reszelt sajtot. Zárásképp az előmelegített sütőben 20-30 percig sütöttem. Ha már a teteje szép aranybarna, biztos jó. Ebből az adagból Kb. 70 db kicsi pogácsa lett. Sütés közben fogyott ezért nem tudok pontos számot.

Legközelebb azt hiszem, a tésztába is teszek majd reszelt sajtot, meg némi plusz fűszeren is gondolkodom (paprika, köménymag, bors). De simán el tudom képzelni olajbogyó darabkákkal, szárított paradicsommal vagy márványsajttal megbolondítva is.

És leves vagy saláta mellé is fogyasztható szerintem.

Szóval, aki kedvet érez próbálja ki nyugodtan, bátran, érzéssel a saját ízlése szerint alakítva.

Jó étvágyat kívánok!

---------

Ha kíváncsi vagy további receptekre a Látszol blogon ide kattintva találsz még párat.

----------

És Gondolkodj képekben!

süti beállítások módosítása