Akkor álljon itt az összegzése a szürke gémről posztolt néhány képnek.
A megosztott néhány kép egy sorozat részei. Az elmúlt körülbelül egy év alatt közel 250-300 fotót készítettem szürke gémről. Random módon.
Az első találkozás teljesen véletlen volt. Rengeteget járunk kirándulni, és az egyik ilyen alkalommal futottam össze az elsővel. Mázli, szerencse, véletlen... ki tudja? A lényeg az, hogy azóta szinte radarként működve keresem a lehetséges helyeken járva. Egyfajta koncentrációs gyakorlat. Kiterjeszteni a figyelmet. Régebben volt, hogy napi 5-6 órát töltöttem edzéssel. Ezeket jelenleg a napi több óra gyaloglás váltotta fel, de a koncentráció, a "figyelem-gyakorlat" megmaradt.
Miért?
Ki kell emelnem, hogy ez saját projekt. Így egyedül a saját művészeti koncepcióm a meghatározó, de más területen is alkalmazható ez a logika.
Keresem ugyanazt az elemet, motívumot különböző környezetben, helyzetben. Így van több száz fotóm mohákról, fenyőkről, sziklákról, vízről és még sorolhatnám. Ezek nem feltétlen művészi értékű fotók. Inkább amolyan jegyzetelés és alapanyaggyűjtés számomra, mivel kiállításokra készített munkáim jó részét a fotóimból, azok átalakításával készítem. Gondolkodás... és tanulás.
Miért készítek egy valamiről több száz vagy akár ezer képet?
Azt nézem, hogy ugyanaz az elem, kicsit más környezetben, kicsit vagy nagyon más fényeknél, változó színekkel, különböző kompozíciókban, hogyan működik, milyen hatást kelt? Ha úgy tetszik, ebben az esetben a szürke gém a "termékem", és különböző helyzetekben, különböző környezetben más érzést, jelentést, üzenetet közvetít. Ez egy izgalmas dolog.
Van egy pár oldalas "Lapozgatós" sorozatom (online), ennek a része ez a gémes is. A hatból, ez az ötödik. Ebből adódóan már van egy nagyjából közös kinézet, megjelenési forma. Az utolsó kettő már nem csak vázlat.
Az alábbi kép hozta az ötletet ennél a résznél:
"A szürke gém álma" lett a címe. Miért? A képi és színvilág és a kompozíció miatt.
Már nem emlékszem pontosan, hogy a kép születésekor olvastam-e éppen a Salvador Dali életéről szóló regényt. Mindenesetre valamikor akkortájt került megint a kezembe, és foglalkoztatott az a világ. A szürrealizmus.
Ez a kép így inkább illik egy szürreális álomvilágba, mint a valóságba.
A szöveg így szólt:
A szürke gém álma / Ott / Akkor / Az / Volt
A képek fókusza, szereplői alig változnak. (Néha beúszik egy kacsa is.) A lényeg inkább a hangulat, az érzés. A szöveg is ezt hozza. Nem magyaráz, nem mesél. Közöl. És mivel a cím kivételével minden egyes képhez egy szó tartozik csak, egy kép mellett az oldalpáron egyetlen szó olvasható, így az oldalpárok a többitől külön is élnek, működnek. A távolságot, a rálátást, a kívülről való betekintést a szavak "rámutató", távolra mutató jellege adja. Az egy szó, egy egész üres oldalon, már önmagában is erős tud lenni. Nagyon tud hatni.
Érezni, hogy ez valami hömpölygő folyamat része, a képkockák mégis merevek, mintha valami ragacs tartaná fogva őket. Ez alól kivétel az utolsó képkocka, ami magával hozza a kiszabadulást, mind a mozdulat, mind a "valósághoz" közeli színhasználattal.
A képi hangsúlyozás pedig többek között úgy is történik itt, hogy az első és a legutolsó képnél (itt már nincs szöveg sem) a madár balra néz, és repül, vagy legalábbis mozgásban van. Míg a belső oldalakon végig jobbra néz és a vízben áll. Statikus és mozgásban lévő.
Jövő-múlt. Melyik merre? Hogy ez kinek mit jelent? Jelent-e egyáltalán bármit is?
És hogy ez valóban a szürke gém álma, vagy...
--------------------
A LÁTSZOL Facebook oldalán találsz még érdekes dolgokat.
Nézd meg: Látszol Facebook
És az Instagramon is: Látszol Csak a több kép miatt.
Gondolkodj képekben!
