Most már kezdek fáradni, a napi feladatok mellett Legkisebb napi szintű oktatása, a család ellátása és a kutya is kinézi a számból a reggelit, szóval úgy érzem, már sok ilyen körülmények között. Ezt a bejegyzést is egy hete kezdtem el írni és minden egyes alkalommal, mikor leültem, hogy folytassam, inkább csak húztam belőle.

Ti, hogy érzitek magatokat?

Én úgy érzem, mintha valami sűrű tésztaszerű zavarosan áttetsző folyadékban kellene evickélnem. Úsznék, én ha lehetne, de ahhoz jó lenne tudni, hogy hol van a felfelé és hol a lefelé és egyébként meg, hogy merre az előre és a hátra.

És aggódom. Nos, nem magam miatt. A Legkisebbért, aki most már napi rendszerességgel nyilvánítja ki hangosan is, hogy elég volt. És én nem tudok neki mit mondani. Nem tudom biztatni. Nem tudok jövőt mutatni neki. Nem tudom azt mondani, hogy: Figyi, már csak 3 hét és vége, azt már fél lábon is kibírjuk! És nem tudok példát mutatni sem. Mert én is most és minden egyes pillanat múlásával újra és újra tanulom ezt a helyzetet és ebben a helyzetben önmagamat.

És írhatnék még arról, hogy milyen tapasztalataim vannak az online oktatásról szülőként és végzett pedagógusként is. Írhatnék a hírekről és a kommentekről (leginkább a kommentekről) a social felületeken. És még annyi másról, amit látok magam körül. De nem teszem.

Inkább csak azt kívánom nektek: Legyetek JÓL!

Szóval, most egy kicsit átrendeződtek a napjaim, hasonlóképpen sokakhoz, ezért egy hónapig csak csütörtökönként jövök új poszttal.

Legyetek jól!