Most a Magyar Múzeumok oldalán megjelent írásomat ajánlom figyelmetekbe, ami az elmúlt időszak online kiállításaival kapcsolatban íródott. A cikket itt olvashatjátok (KATT).
------------
Ha kíváncsi vagy rá hogyan készítem a képeimet és az írásaimat kövesd a Látszol Facebook oldalát, hogy ne maradj le a következő bejegyzésről sem! :D
------------
⠀
Gondolkodj képekben! ;)
"Várakozás" - ez a címe ennek a körülbelül két évvel ezelőtt készült elektrográfiámnak, ami egy sorozat egyik darabja. Idáig egy önálló és egy országos kiállításon mutatkozott be a közönség előtt. Egyik fő ihletforrásom, ahogy ezen a képen is látszik, a természet, a természeti formák, természeti elemek és színek. Általában maximum 3-4 saját készítésű fotót használok egy egy elektrográfia elkészítéséhez. Az is előfordul, hogy egy kép egyes részleteit többször is felhasználom egy kicsit átalakítva.�⠀
⠀
Talán, ilyen szemszögből értelmet nyer az is, hogy miért osztok meg olyan sokszor természettel kapcsolatos, természetben készült fotókat. Ezek a fotók számomra nem dokumentációt jelentenek. Ezek nem családi fotók, nem emlékek a jövő számára, hanem nyersanyagok. Egy új művészeti alkotás darabjai, lehetséges alkotóelemei.⠀
⠀
A Várakozás-on, ha jól megnézed, felfedezhetsz fagyökeret, mohos sziklákat, mohát, nádast, utat. Hogy milyen a hangulata? Te mit gondolsz? Ez egy nyugodt, csendes várakozás? �⠀
------------
� Ha kíváncsi vagy rá hogyan készítem a képeimet és az írásaimat kövesd a Látszol Facebook oldalát, hogy ne maradj le a következő bejegyzésről sem! �
------------
⠀
Gondolkodj képekben! �
Gondoltam, hosszú idő után először, írok arról, hogy mi a helyzet a könyvvel.⠀
⠀
Nos, az utóbbi hónapok és az online leckeírás, -küldés annyi energiát és időt vett el minden mástól, hogy a könyv írásával és készítésével lelassultam. Egy darabig haladtam vele, de egy idő után be kellett lássam, hogy vagy lassítok és elengedem egy kis időre a dolgot vagy a kimerültség miatt teljesen szétesik minden körülöttem, velem együtt.⠀
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Amire viszont nagyon jó volt ez az időszak nekem. Teljesen leszűkítette a felesleges ez meg azt. Sokkal könnyebb volt a látszólag naaaagyon fontos dolgokat kiválogatni. Sokról kiderült, hogy nemhogy nem fontosak, de feleslegesek is.⠀
Amivel viszont sikerült haladnom mégis ebben a szétdarabolt helyzetben a korábbi vázlatok pontosítása, bennük szereplő részletek kibővítése és volt olyan logikai rész is a történetben, ami eddig sánta lábakon állt, aztán el is dőlt. De most már sikerült rá megoldást találnom. Ami izgalmas volt még számomra a könyv történetének alakulásával kapcsolatban, hogy bekerült olyan új szereplő is, akire azelőtt nem gondoltam, most viszont kulcsfontosságú szerepet kapott.⠀
⠀
Szóval, alakul minden, még ha kicsit másképp is, mint ahogy év elején gondoltam volna. :)⠀
⠀
Gondolkodj képekben! ;)
Nem tudok pontos dátumot mondani most.
Nemsokára...
Köszönöm a türelmet!
Most már kezdek fáradni, a napi feladatok mellett Legkisebb napi szintű oktatása, a család ellátása és a kutya is kinézi a számból a reggelit, szóval úgy érzem, már sok ilyen körülmények között. Ezt a bejegyzést is egy hete kezdtem el írni és minden egyes alkalommal, mikor leültem, hogy folytassam, inkább csak húztam belőle.
Ti, hogy érzitek magatokat?
Én úgy érzem, mintha valami sűrű tésztaszerű zavarosan áttetsző folyadékban kellene evickélnem. Úsznék, én ha lehetne, de ahhoz jó lenne tudni, hogy hol van a felfelé és hol a lefelé és egyébként meg, hogy merre az előre és a hátra.
És aggódom. Nos, nem magam miatt. A Legkisebbért, aki most már napi rendszerességgel nyilvánítja ki hangosan is, hogy elég volt. És én nem tudok neki mit mondani. Nem tudom biztatni. Nem tudok jövőt mutatni neki. Nem tudom azt mondani, hogy: Figyi, már csak 3 hét és vége, azt már fél lábon is kibírjuk! És nem tudok példát mutatni sem. Mert én is most és minden egyes pillanat múlásával újra és újra tanulom ezt a helyzetet és ebben a helyzetben önmagamat.
És írhatnék még arról, hogy milyen tapasztalataim vannak az online oktatásról szülőként és végzett pedagógusként is. Írhatnék a hírekről és a kommentekről (leginkább a kommentekről) a social felületeken. És még annyi másról, amit látok magam körül. De nem teszem.
Inkább csak azt kívánom nektek: Legyetek JÓL!
Szóval, most egy kicsit átrendeződtek a napjaim, hasonlóképpen sokakhoz, ezért egy hónapig csak csütörtökönként jövök új poszttal.
Legyetek jól!
Be kell vallanom mára már roppantul meguntuk a "karanténkosztot". Na jó, inkább az egyébként szokásos, bab, borsó, lencsefőzelék, sültkrumpli és krumplipüré köröket. Így "Legkisebb" kezdeményezésére, meg némi youtubeos sütögetős videó hatására, gondoltuk, hogy most aztán jól belecsapunk a lecsóba és "hazai" hamburgert eszünk ebédre.
A recept roppant egyszerű és az elkészítése is gyors, bár Gordon Ramsay biztos kitérne a hitéből, hogy több mint tíz perc alatt készítettük el. Ráadásul úgy, hogy ketten csináltuk, mert beszélgettünk közben. De még így is elég volt hozzá 20 perc, hogy hármunknak elkészüljön az ebéd.
Hozzávalók:
Elkészítése:
Akkor kezdjük az elején. A marhahúst összekevertük sóval és borssal (ízlés szerinti mennyiség). Mi most nem tettünk hozzá tejszínt, de ha száraz a hús, egy kicsit lehet hozzá keverni. Egyébként a húst hagytuk egy kicsit melegedni, hogy nagyjából konyha hőmérsékletű legyen. Nem azonnal a hűtőből került a serpenyőbe.
Megpucoltuk és karikákra vágtuk a hagymát. Nekünk két nagyobb fej elég volt három személyre. A karikára vágott hagymákat serpenyőben egy kis adag vajon sütöttük. Mikor elkészült, kivettük egy tálkába. Ezután, a húst egyenlő adagokra osztottuk és pogácsákat formáltunk belőle. A fél kiló húsból 6 db kb. 7 cm átmérőjű és 1,5 cm magas húspogácsák lettek. Ezeket a forró, vajas serpenyőbe sütöttük meg úgy, hogy az egyik oldalát is 2 percig, majd a másikat is 2 percig. a második forduló felénél rátettük a sajtszeleteket,ami a mi esetünkben most "Trappista", (NEM, NEM, csak Cheddar lehetett) sajt volt. Így, az egy kicsit ráolvadt a húspogácsára.
Miután késznek ítéltük, ezeket is kivettük egy tálra. Ezután következik az, hogy a bucikat félbevágva, a vágott felével lefelé a vajas serpenyőbe kicsit megsütjük, egy pöccetnyit megpirítjuk. Nos, nem kaptam bucit és szánom bánom bűnömet, de csak szeletelt toast kenyér volt itthon. Pedig én mindent megpróbáltam, tényleg! De lemaradtam az élesztőbeszerzésről és már több mint egy hónapja nem kapok sehol. Ezért is van, hogy ha elfogy a kenyér indiai Purit készítünk miközben a vega korszakomon nosztalgiázom. (A pár zacskó szárítottat pedig kakaós csigára tartalékolom.)
Szóval, miután megpirítottam a szeletelt kenyér mindkét oldalát, már csak az építkezés volt hátra:
Jó étvágyat kívánok!
---------
Ha kíváncsi vagy további receptekre a Látszol blogon ide kattintva találsz még párat.
----------
És Gondolkodj képekben!
Az őszi Pilisben kirándultam ma, gondolatban.
Ég és föld
Teve-szikla, "Egri" vár és környéke (galéria)
Pilis
----------
És tudod: Gondolkodj képekben!