1. Feladó vagy másképp kibocsájtó, tervező, aki az üzenetet elindítja. Fontos résztvevő, nélküle nem lenne üzenet, nem lenne szükség a folyamat vizsgálására, tervezésére. Ez te vagy. A céged. Te akarsz valamit eljuttatni a piacra, a közönség felé. Az, hogy most ez egy termék, egy új termék, vagy te magad vagy, hogy létezel, itt most nem fontos. A lényeg, hogy valamiről hírt szeretnél adni, tudatni szeretnéd a létezését.

2. Címzett vagy más néven (terveid szerint) a vevő. Az ő fontosságát sem kell hangsúlyoznom, gondolom. Hiszen, az egész kommunikációnak a célja, egy vállalkozás esetében a potenciális vásárlók, ügyfelek elérése. Ha ilyen nincs, akkor vállalkozásról sem beszélünk.

3. Információ, amit tudatni szeretnél a közönségeddel vagy hívhatjuk tartalomnak is. Vizuális kommunikáció esetén képpel, tárggyal kifejezve.

4.Csatorna: az az eszköz, amely eljuttatja az üzenetet a fogadóhoz. A médium. Egy fotó a neten, egy hirdetés valamelyik újságban, printben, egy reklámhordozó ajándéktárgy, a fogadópult az irodában, a saleses ruházata, mikor tárgyalásra megy, stb.

5. Kód: az anyag- és eszközrendszer által meghatározott vizuális nyelvi rendszer, formavilág, stílus, stb. A jeleknek az összessége, amelyek segítségével az információt a feladó közleménnyé alakítja. Ez hihetetlenül fontos mozzanat. Jól kell kiválasztani az eszközhöz, a legmegfelelőbb jelrendszert (mit teszel rá, hogyan fogalmazol, hogyan építed fel). Mondok egy nagyon egyszerű példát. Ha szétnézel, láthatod te is, hogy az óriásplakátokat rengetegszer nem a legjobb módon használják. Csak egy hibát emelnék itt most ki. Sokszor előfordul, hogy az út mentén lévő óriásplakátokat teleírják szöveggel. Mindig ledöbbent, hogy vajon ki gondolja azt, hogy miközben (legalább) 110-zel hajtanak az emberek az autópályán, majd nekiállnak elolvasni az ő "kisregényét"? Egy óriásplakát nem erre való.

6. Kódolás, átalakítás: az információ üzenetté alakítása. Az információt, amit el szeretnél juttatni a célközönséghez, át kell kódolni annak az eszköznek a nyelvére, amit használsz. Itt is mondok egy példát, még az óriásplakátoknál maradva. Pár hónapja nyílt a soroksári Ikea. Ahogy közeledünk a lehajtóhoz, egy óriásplakát. A szokásos kék alap, rajta, a jobb oldalon hatalmas Ikea logó:sárga alapon, a kék név. (Figyeld, milyen érdekes! Az Ikea épülete viszont kék és azon a felirat a sárga.) A plakáton még egy hatalmas kanyarodó sárga nyíl, amibe beleírva kékkel, hogy 35m. Minden fontos info rajta van. A már működő Ikeához (megerősítő színek, logó), itt kell hamarosan lehajtani. Rövid, lényegre törő, könnyen beazonosítható, értelmezhető.

7. Üzenet: ez maga a megfogalmazott, a szükséges formát kapott, képpé, tárggyá alakított információ. Egy nagyon egyszerű minipélda erre: egy új termék a boltodban, most kezded forgalmazni, a neve ZX-1026 Portfőző Express. Fotó róla, "új" - figyelemfelkeltő elem.

8. Dekódolás: a befogadó tevékenysége, amely révén a címzett az üzenetből információhoz jut. Nos, igen. Ez egy kritikus pont. Vajon sikerült-e jól megfogalmazni az üzenetet? A célközönség (kor, nem, kultúra, stb. fügvénye) érti-e, amit mondasz? Az ő nyelvén szóltál, üzentél? Az általuk figyelt csatornán szóltál? Tudják értelmezni, amit küldtél?

-----------

9. "Zaj", ami nem a kommunikáció része, de nagy mértékben befolyásolja a hatékonyságát, és amivel napjainkban egyre inkább meg kell küzdeni. Hiszen, nem csak te akarsz üzenni, rajtad kívül sok millió ember, cég egy-egy csatornán keresztül. Így meg kell küzdeni nem csak a konkurenciával, hanem az egyéb - a céged szempontjából talán lényegtelen -, zavaró információáradattal is, amelyek elterelik a közönséged figyelmét. De ez már másik szakma.

(Zombori Béla: A vizuális nevelés új dimenziói című tanulmányát használtam alapul)

------------------------------

Gondolkodj képekben!

Kövess a Facebookon is: Látszol és az Instagramon is: Látszol

Miért hoztam ide ezt a sebtiben készített fotót? Hol is vagyunk? Magyarország, Budapest, 3-as Metro (az a fehér színű kocsi). Ez a vésznyitó a kocsiban. Egy ilyen utazás. - TE JÓ ÉG! - Annyi minden vesz körül, hogy hihetetlen. Sosem unatkozom. Folyamatosan nézek, látok, elemzek, figyelem az összefüggéseket, összehasonlítok, raktározok. Ezért imádok utazni.

Figyelj! Az "igazi" vizuális kommunikáció nem áll meg a Facebookra posztolt üzleti ebéd fotónál. Hogy a logó? Ja, persze, az egy morzsája.

Nézd csak meg! Csak ezt az egy vésznyitót! Annyira gyönyörű! Milyen gondolatok jutnak az eszembe róla? Honnan származik a szerelvény, kik tervezték, kik használták ezelőtt? Ott milyen volt a kultúra, milyenek az emberek, mit tudok róluk? Most itt van nálunk. Mi milyenek vagyunk hozzájuk képest? Itt a szerelvény funkcióját tekintve mennyire telitalálat vagy sem? Szeretjük, nem szeretjük? (Nézem az utazóközönséget.) És itt van ez a vésznyitó. Milyenek a színei, a formája, a részei, a felépítése, hová tették pontosan, mi veszi körül? A felirat alatta. Annak a színe, a rajzok mennyire egyértelműek rajta (előbb azt igyekszem értelmezni olvasás nélkül). Elgondolkodom: Ha beszorulnánk, tűz lenne, beragadna, a stressz és feszültség hatása alatt tudnám-e értelmezni? Ki tudnám-e nyitni?

A vizuális kommunikáció sokkal több, mint egy-egy jó fotó. Egy cég esetében pláne több. A boltban lévő eladó hajszálának állásától kezdve, a wc papír gurigán át, az utolsó szeg is. Az online, az offline, az emberek testbeszéde, az egész környezet. Minden, ami látható. Szemmel érzékelhető.

Hú, mekkora meló egy ilyen. És mindezt úgy, hogy természetes összhanggal. Ez egy igazi kihívás. Egy ilyen rendszert felépíteni. És mindez egyben az egész vállalati kommunikációval, üzenettel. Jó, tudom, ez rengeteg macera. Az elején. De gondolj bele, mekkorát szól, ha kész!

Gondoltam, hozok ide egy olyan terméket, amivel bárki találkozhat akár minden nap.

POM-BÄR

Tudom, tudom, már elmúlt Húsvét, de ezt a zacskó chipset még előtte vettük, és el is tettem akkor a csomagolást. Most gyorsan lefotóztam, hogy végre bejegyzés születhessen belőle.

Aki szeret rágcsálni, gyereke vagy unokája van, biztosan találkozott már ezzel a termékkel. Azt gondolom, elég széles ez a kör.

Egy kis érdekesség a cégről.

Mit gondolsz, melyik cég forgalmazza ezt. A CHIO. - vágnák rá sokan a választ, gondolkodás nélkül. De ez nem igaz. A cég neve:Intersnack Group's.

Hogy honnan jött a CHIO?

A ma már 30 országban elérhető, Chio Chips, 1962-ben indult útjára az Opel család által. (Ismerős a név?) A Chio a családtagok nevének kezdőbetűiből állt össze: Carlo, Heinz and Irmgard von Opel. A gyárat és márkát 1977-ben vette meg az Intersnack. (forrás: Intersnack.com)

De térjünk vissza a fenti képhez. Mit látunk rajta rögtön?

Chio és POM-BÄR. A figurából már korábbról tudjuk, hogy gyerekeknek szól. De, valami furcsa most. A csomagolás alapszíne nem a megszokott piros, hanem zöld. Hiszen tavasz van! Fű és virágok. Na de, hogy még aktuálisabb legyen, mit tettek rá ezen kívül? Nyulat. Húsvét. A benne lévő chips is nyúl alakú, ami ha nem lenne elég felismerhető, még az elsőt a sorban meg is rajzolták mosolygósra. A medve kezében és lábánál festett tojások. És a POM-BÄR felirat alatt is egy plusz felirat: BUNNIES. A medve, befelé halad a csomagoláson és a chipsekre irányítja a figyelmet, mintegy bemutatva azokat (ennek a megoldása változott valamennyit az évek során). És, ami még nagyon fontos elem, hogy rá van írva a következő: Limited Edition, tehát nem lesz elérhető a végtelenségig. Meg persze, szerepelnek rajta elöl és hátul egyaránt a kötelező dolgok, feliratok.

Ehhez hasonló megoldású POM-BÄR-t találtam ebben a régebbi cseh reklámban is:

További "Brand és Termékek" a cégtől országokra bontva a honlapjukon pár mondatban, amit érdekes lehet megnézni: Intersnack.com

-----------------------------

Gondolkodj képekben!

Kövess a Facebookon is: Látszol és az Instagramon is: Látszol

Egyszerűen muszáj megemlítenem itt is Henri de Toulouse-Lautrec nevét itt. Gondolom, elég sokan ismerik a történetét: grófi családból származott. Fiatal korában egy betegség következtében a lábainak növekedése megállt, így ezzel a fogyatékossággal kellett leélnie rövid életét (36 év). Ez a fogyatékosság súlyosan rányomta bélyegét apjával való viszonyára, amin anyja határtalan szeretete enyhített talán egy kicsit. 1890-es évek, Franciaország, Párizs, Monmartre... Moulin Rouge...avantgard. Erről nem is ejtenék több szót.

Amit kiemelnék, egy pár általa tervezett plakát. Sajnos, így neten, vagy könyvben nyomtatva nem adják át azt a hatást, amit élőben. Néhány éve volt Budapesten kiállítása a munkáiból, amit volt szerencsém látni. Beléptem a kiállítótérbe, és a következő plakát két verziója rögtön letaglózott. Ott álltam alattuk, a majdnem embernyi nagyságú plakátok alatt, és még az is lehet, hogy a szám is tátva maradt az ámulattól. Menthetetlenül és végleg rajongó lettem.

Melyik plakát volt ez?

Reine de Joie (1892, litográfia, 136.8 x 93.3 cm) forrás: My modern met oldala

Mellette pedig ugyanez annyi különbséggel, hogy hiányzott a férfi alak sárga gombja. Hihetetlen nagy volt a különbség. A hiányérzet. Megbomlott a kompozíció, elvesztek az irányok. Szétesett a kép.

Nézd meg!

Alig pár színt használt: piros, fekete, sárga, zöldes barnás, meg a papír színe (tört fehér). Ahogy irányít a feketével. Ahogy a piros szín erre válaszol. Ahogy a történetet közrefogja a sárga. És ahogy a figurát összeköti a betűk színével. A fő férfialak haja, is olyan színű, mint a betűk. Ha nem olyan lenne, két részre válna szét a kép. És, ahogy az aláírását is kiteszi diszkréten, szinte kívülállóként, leválasztva a történésekről. Döbbenet.

És ugyanez a gondolatmenet eljátszható a formákkal is. És még lehetne sorolni. Próbáld ki te is!

Ez nem művészettörténeti elemzés, nem vagyok művészettörténész.

Egy kis játék.

Gondolj bele! Milyen kevés szín, kevés alak. De pont ott van minden, ahol lennie kell. Pontos vonalakkal. Beazonosítható formákkal és még szöveggel is ellátva, hogy minden tényleg beazonosítható legyen. Miről, kiről, hol, mikor, mi, ki? Minden. Persze, mindez úgy, ahogy Toulouse-Lautrec csinálta.

E fentiekre pár példa, amit bejelöltem:

------------------------------

Gondolkodj képekben!

Kövess a Facebookon is: Látszol és az Instagramon is: Látszol