</>
Nem, nem akartam ma írni. Tényleg nem. Komolyan. De annyira felhúztam magam egy "mirelit logókat" áruló oldalon, hogy muszáj írnom mégis.
Tudom, hogy a vizuális kommunikáció, a képekkel, látvánnyal való gondolkodás, egy külön műfaj, egy külön nyelv. Tudom, hogy egy újabb útvesztő. De gondolkodj! Te is szórod a képeket mindenfelé.
Hogy mi bosszantott fel ma reggel? Szembejött egy oldal, ahol "mirelit logókat" árultak.
Mi bajom az előre gyártott logókkal, ahová csak a vevő nevét kell beírni a kipontozott helyre? Csak annyi, SEMMI köze annak a logónak a Cégedhez, Hozzád. Ja, hogy tetszik a színe. Akkor vegyél egy pólót magadnak abban a színben az otthoni kicsi szundihoz. De tényleg.
Most, mikor mindenki mindenféle. Te jó ég, értsd úgy MINDENféle! Sokszor egy-egy kép felér egy fizikai támadással. Képekkel, formákkal, látványelemekkel bombáznak mindenhol, és ebből kellene kilógni valahogy, már ha egyszer marketingre adtad a fejed. Ennél még a fekete-fehér txt (egyszerű szöveg) is jobb azon a névjegykártyán. Bár igaz, hogy a betűtípus már egy látványelem. De, kérlek, ha már valami egyedit akarsz, ami tényleg visszaadja, tükrözi a cégedet, ami felismerhetővé tesz, ne vegyél "mirelit logót".
Tudom, tudom. Esetleg nem érzed át ennek a fontosságát, és azt gondolod hazabeszélek. De figyi, egy egyszerű példa. Valentin nap. Melyik csokit veszed észre leghamarabb a polcon? Mert, ugye rohansz, majdnem elfelejtetted, de azért mégis... Szóval, melyik az, amelyik hirtelen beugrik a kosaradba a sok, szinte ugyanolyan táblás között? A piros, szív alakú, aranymasnis. Mi akarsz lenni, egy 100 gr-os lapos tábla, vagy egy fő helyen elhelyezett, a többi közül kimagasodó, figyelmet vonzó, kosárba ugró díszdobozos?
Kövess az Instán is: Látszol
És gyere a Facebookra is és kommentelj! Látszol
