gondolkodj képekben

L á t s z o l

Interjú Baracsi Gabriella illusztrátorral

2020. április 27. - BartiMagdolna

Az "Egy portrékép, 5 kérdés" című interjúsorozatom következő része máris megérkezett. És ne feledjétek az idei év témája a KÖNYV. A mostani interjú kérdéseit Baracsi Gabriella - Gabillusztrátornak tettem fel.
Az "Egy portrékép, 5 kérdés" mostani részében ő válaszol a kérdéseimre: 

94182878_670809277028044_5028294302791368704_n.jpg

Baracsi Gabriella - Gabillusztrátor

Barti Magdolna: Illusztrátorként dolgozol, de honnan jött ez az egész, hogyan alakult ki, hogy te valóban ezzel fogsz foglalkozni?

Baracsi Gabriella: Még a 2000-es évek elején rajzfilmanimátorként dolgoztam, de a 2008-as válság idején eléggé bedőlt ez a szakma, legalábbis az országnak annak a felén, ahol én dolgoztam. Úgyhogy egy darabig csak keresgéltem, hogy mit is dolgozhatnék. Először csak képregényes munkák adódtak, illetve egy tankönyvkiadónak dolgoztam, de egyik sem tetszett igazán. Akkor még nem volt igény arra, hogy meséket illusztráljak, azokat inkább csak magamnak kedvtelésből készítettem. Létrehoztam ezeknek a munkáknak egy oldalt a Facebookon. Eleinte „egyszerű rajongók” találtak rám és gyorsan nőtt a közösség. Közben többször is fel akartam hagyni a rajzolással és olyankor ez a közösség lendített át a mélypontokon. Akkor kezdtem el már megírt könyvekhez illusztrálni, mikor a kiadók is rám találtak. 

B. M.: A Facebook és Instagram oldaladon most naponta osztasz meg kis rajzolós feladatokat kedves karakterekről. Én pár évvel ezelőtt Perecre a csíkos cicára figyeltem fel először. Te emlékszel még az elsőre? Milyen érzéssel készítetted a legelső karakteredet, amit nem csak úgy a fióknak, hanem másnak készítettél? 

B. G.: Nem emlékszem konkrétan a legelsőre, mert már szinte gyerekkoromtól kezdve rajzoltam másoknak is. Mindig kihívásnak éreztem azt, hogy más szavai mögött megtaláljam azt, amilyennek ő látja a karakterét, hogy úgy rajzoljam meg, ahogyan más elképzeli. Ez számomra mindig egy izgalmas játék.

B. M.: Készítesz saját magadnak, de tervezel megrendelésre is képeket, karaktereket. Van-e különbség a két munkafolyamat között?

B. G.: Ez elég sok mindentől függ. Amikor magamnak rajzolok, akkor az elképzelésem szerint alkotok. A megrendelésnél is nagyjából ez a helyzet, azonban a gondolataimat befolyásolják az ő szavai. Szükséges továbbá a folyamatos egyeztetés is, ami miatt a rajzolás folyamata lassabb és előfordul, hogy kompromisszumot kell kötnünk. A legutóbbi megrendelés alkalmával, én egy karaktert tetoválásokkal képzeltem el, ám a megrendelő annyira viszolygott a tetoválásoktól, hogy azok nélkül kellett megrajzolnom a karaktert.

De az egész attól függ, hogy mennyire tudunk egymásra hangolódni a megrendelővel. Van, hogy kifejezetten inspirál, azonban olyan is előfordulhat, hogy lassítja a munkát, sőt, teljesen ellehetetleníti.

B. M.: Van-e valami saját, „titkos” bevált módszered az „ihlet” előhívására? Van-e ilyesmire szükséged egyáltalán vagy számodra minden ötlet azonnal jön és csak finomítani kell a dolgokon?

B. G.: Én általában azzal szoktam küzdeni, hogy túl sok ötletem van és van, hogy pont azért nem tudnak megvalósulni, mert mind ott zsizseg a fejemben. Rájöttem, hogy ezen egy naplózási módszer tud segíteni. Először válogatás nélkül igyekszem kiírni magamból a képeket, aztán hagyok neki némi időt, hogy kikristályosodjon, leülepedjen, kicsit konkretizálódjon. A folyamat alatt némelyik ötlet elhalványul, míg mások erősödni kezdenek. Amiket végül megtartok, elkezdem részleteiben is végiggondolni és a fontos szempontokat lejegyzetelem. Ilyenek például a színkombinációk, kompozíció, technikai megoldások, arányok, részek kidolgozottsága, egyszerűsítése, de akár a vonalak milyensége is szóba jöhet.  Ezek után jöhetnek a vázlatok, próbálgatások, amik újabb ötleteket hozhatnak. Ha közben elakadok vagy tanácstalanná válok, akkor sokat segít, ha bevonhatok valakit és megbeszélhetem vele az elképzeléseimet. (Ez általában a lányom.) Ha sehogy sem jön az ötlet, az azt jelenti, hogy túl kimerült vagyok. Ilyenkor már csak a kirándulás segít, leginkább a természetben, valami csendes helyen. 

B. M.: Elmesélnél nekünk egy számodra kedves vagy vicces történetet, amelyik valamelyik karaktereddel, munkáddal kapcsolatban született?

B. G.: Számomra mindig azok a legmeglepőbb dolgok a munkámban, amikor másokat inspirálok vele. Van például egy karakterem, Virágbari, aki nagyon hamar sok embert ihletett meg. Így születtek amigurumi figurák, versek, több mese és még egy dal is az ő hatására. Kelt már életre festményem nemezfigura formájában is. De ugyanilyen kedves számomra, mikor azt kérik, hogy készüljön történet a karaktereimhez, rajzaimhoz és legyen belőle könyv.

Nekem Perec története volt a legviccesebb, mert én igazából sosem akartam macskát, mert nem vagyok a rajongójuk, de valahogy mindig került az életembe egy-egy. Emiatt aztán állandóan összetűzésbe kerültem velük. Perec tulajdonképpen ezeknek a vitáknak a mementója és gondoltam, hogy majd az emberek osztoznak velem „macskautálatomban”, ehelyett odavannak a „kis csíkos rohadékért”. Teljes egészében vele szimpatizálnak és nem velem…

B. M.: Köszönöm szépen a válaszokat!

Baracsi Gabriella Facebook oldala

Baracsi Gabriella által illusztrált könyvek közül néhány:

Remy Mazel: Pfuj

Deliága Éva – Lovász Hajnalka: Újratervezés

Honfi Gyöngyi – Vizslaságok

Αργυρώ Πιπίνη - Ο ευτυχισμένος πρίγκιπας

------

Ha lemaradtál az eddigi interjúkról vagy újra szeretnéd olvasni valamelyiket, itt megtalálod őket: Egy portrékép, 5 kérdés

----------

2020 a KÖNYV éve itt a blogon. A témához kapcsolódó blogbejegyzések linkjeit itt találod: 2020 a KÖNYV éve

------

és továbbra is:

Gondolkodj képekben!

A bejegyzés trackback címe:

https://latszol.blog.hu/api/trackback/id/tr7615634518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.