Dániel András
Barti Magdolna: Annyira kedvesek és természetesek a figuráid. Nincsen bennük megjátszás, "mű"-ség. Felüdülés ilyen mesefigurákkal találkozni, ilyen meséket olvasni manapság. Most, hogy így gondolkodom, nekem a Zdeněk Miler Kisvakondja jut eszembe róluk. A jellegük, a kedvességük, az őszinteségük miatt. Egyszerű rajzok, egyszerű történetek. De valóban egyszerűek? Tényleg olyan könnyű, mint amilyen könnyűnek látszik? Hogyan születnek a karaktereid és az ő történetük?
Dániel András: A történeteim szereplői a legtöbb esetben számomra is váratlanul bukkannak fel – hogy honnan, az sokszor nekem is titok. És sosem jönnek üres kézzel, mindig hozzák magukkal a történeteiket is. Legalábbis egy rájuk jellemző világot, gondolkodásmódot, hangulatot, ami aztán meghatározza a róluk írt történeteket. Ami az egyszerűséget illeti, ezzel az a helyzet, hogy minél több időt töltök együtt egy szereplővel, annál inkább kiderül róla, hogy nem is annyira egyszerű fickó, mint amilyennek első látásra tűnt. Ez például igaz a kuflikra is, akiknek a személyisége fokozatosan körvonalazódott és alakult, ahogy sorban születtek a róluk szóló újabb és újabb mesék. Ezek a történetek sokszot valóban egy elég egyszerű, akár egyetlen mondatban elmondható ötleten alapulnak, ám megírni őket mégsem mindig olyan könnyű mint amilyennek látszik. Sok mindennek kell stimmelnie egy történetben, hogy tényleg működjön; hogy ne legyen se túl lapos, se túlbonyolított, hogy szórakoztató is legyen, és ha lehet, legyen benne valami kis plusz is, amiről talán el is lehet gondolkodni…
B. M.: Én először Kicsibácsi és Kicsinéni történeteivel találkoztam majd, valamivel később a Kuflikkal. Mi van most Kicsibácsiékkal? Tervezel-e új történeteket?
D. A.: Nagyon régen nem írtam róluk új történetet. Ez nem valamiféle elhatározás részemről, csak úgy vagyok vele, hogy semmiképp sem szeretném erőltetni – ha egyszer úgy akarják, hogy ismét írjak róluk, és eszembe jutnak új történetek, akkor biztos nem fogok ellenállni ennek. Most, hogy a járványveszély miatt bezártak az óvodák és az iskolák, elkeztem mesélni az interneten, az első videókon pont Kicsibácsi és Kicsinéni történeteket. Rég nem olvastam őket, és nagyon jólesett a találkozás. Ki tudja, lehet, hogy ez újra elindít valamit bennem velük kapcsoltban…
B. M.: Úgy látom, a Kuflik töretlen népszerűségnek örvendenek. Az a kérdés jutott eszembe, őket nézve, hogy vajon van-e olyan Kufli, akit végül nem tettél bele a könyvbe közéjük valamiért?
D. A.: Nem, nincs olyan kufli, aki valamiféle előzetes „casting” során kiesett volna a kezdő csapatból. Viszonylag hosszas folyamat volt, amíg kialakult a hét kufli karaktere, és ennek során születtek különféle korai változatok, afféle ős-kuflik, de ők csak afféle próbák voltak, név és személyiség nélkül.
B. M.: Már nem először kerülnek mozivászonra az általad rajzolt figurák, történetek. Milyen érzés a moziban látni őket? Te is be szoktál ülni a nézőtérre, hogy megnézd?
D. A.: Idén október elején készült el a kuflikról szóló rajzfilm sorozat második évada, úgyhogy volt időm hozzászokni, hogy a kuflik nem csak a könyvekben élnek, hanem a képernyőn és a mozivásznon is. A legfurább az a pillanat volt, amikor a KEDD rajzfilm stúdióban legelőször láttam egy monitoron megmozdulni őket. Ez még az első évad előkészítésének idején történt, és mit mondjak, elég fura érzés volt, amikor sorban elugrált a szemem előtt a hét kufli. Bár azóta megszoktam ezt, azért még mindig nagyon izgalmas végigkövetni, hogyan születik rajzfilm az általam írt és rajzolt történetekből! A sorozat munkálatai során többször is látom a készülő epizódokat, ahogy a kész filmet is. A bemutató után már nem nagyon szoktam beülni a moziba, hogy újranézzem a filmet. Ezzel is úgy vagyok, mint a könyvekkel: egy új kötet megjelenése után inkább már a következő feladatokra figyelek.
B. M.: Az általad megalkotott mesék szereplői, mint például Matild és Margaréta, az első könyved ikerpár boszorkányai is bábszínházi szereplők lettek. Hogyan kerültek a rajzasztalról a bábszínházba? Hogyan lesz egy mesekönyvből színházi előadás?
D. A.: Ez mindig egy színház vagy egy rendező választása. Engem ilyenkor megkeresnek, hogy engedélyt adok-e
a színházi adaptációra. Erre általában boldogan igent mondok, mert nagyon izgat a színház, a báb műfaja meg különösen, úgyhogy mindig nagyon kiváncsian várom az eredményt! Előadása válogatja, mennyire vonnak be az adaptáció készítésébe, van hogy jobban, van, hogy semennyire sem. De a próbák előtt az utóbbi esetben is megkapom a szövegkönyvet, hogy elolvashassam, és jelezhessem, ha valamit nagyon idegennek érzek benne az általam írtakhoz képest. Az elmúlt néhány évben több könyvemből is készült színpadi változat, így volt alkalmam kicsit beleszagolni ebbe a műfajba. Úgy érzem, el is kapott a gyógyíthatatlan „színház-fertőzés”, úgyhogy most az izgat a legjobban, hogy direkt színpadra dolgozhassak, tehát darabot írjak. Erre nem is olyan régen kaptam is lehetőséget: Somogyi Tamás rendezővel közösen jegyezzük a kecskeméti Ciróka bábszínházban februárban bemutatott Égigérő lift című színdarabot.
B. M.: Elmesélnék nekünk egy számodra kedves vagy vicces történetet valamelyik karaktereddel kapcsolatban?
D. A.: A legviccesebb, ugyanakkor legmeglepőbb az volt, amikor, még a múlt évben, azt olvastam valahol, hogy egy születendő kisgyereknek a Zödön nevet szerették volna adni a szülei. Azt hiszem, egy meseírót (ahogy egy kuflit is) aligha érhet ennél nagyobb megtiszteltetés! Őszintén sajnálom, hogy az illetékes bizottság elutasította a kérésüket…
B. M.: Köszönöm szépen a válaszokat! További sok sikert és alkotó erőt kívánok!
Ezeken a linkeken Dániel András olvassa fel saját meséit: Kicsibácsi és Kicsinéni 1., Kicsibácsi és Kicsinéni 2., Matilda és Margaréta és ez a sorozat valószínűleg folyatatódik még.
A Facebbok oldalát pedig itt találjátok: Dániel András író, illusztrátor
(A fotó Dániel András engedélyével került itt felhasználásra.)
------------
Az aranyos mesékhez kapcsolódóan ajánlanám még Agócs Írisz Facebook oldalát, aki itt is szerepelt már az interjúalanyok között (Ide KATTINTVA tudod elolvasni az interjút) és aki most kedves figurák rajzolására tanítja az érdeklődőket:
Agócs Írisz: „Sokan sokféleképpen igyekeznek az otthoni időtöltést érdekesebbé tenni online mutatványokkal. Ehhez csatlakozva, a személyes találkozókról sokak által ismerős - lépésről lépésre rajzolással szeretném a rajzolnivágyókat segíteni.”
Akinek szeretné egy ajándék rókás színezőt is letölthet ITT.
------
Ha lemaradtál az eddigi interjúkról vagy újra szeretnéd olvasni valamelyiket, itt megtalálod őket: Egy portrékép, 5 kérdés
----------
2020 a KÖNYV éve itt a blogon. A témához kapcsolódó blogbejegyzések linkjeit itt találod: 2020 a KÖNYV éve
------
és továbbra is:
Gondolkodj képekben!
