Az idei év hívószava itt a blogon a KÖNYV. Ennek szellemében készülnek most az interjúk is. És az "Egy portrékép, 5 kérdés" című interjúsorozatom következő része máris megérkezett. És ne feledjétek az idei év témája a KÖNYV. Ezért a mostani interjú kérdéseit Berg Juditnak tettem fel.
Az "Egy portrékép, 5 kérdés" mostani részében ő válaszol a kérdéseimre:
Berg Judit
(Fotó: Kenéz Kíra)
Barti Magdolna: 1. Mi az esti mesefelolvasós időszakunkban találkoztunk először az általad írt történetekkel. Rumini kalandjairól szóló sorozatot egymás után olvastuk el. Most pedig a legújabb részét írod, ráadásul nem is akárhol, Peruban. A járvány miatt rekedtél ott. Ez a mostani állapot mennyire befolyásolja az írói hangulatodat? Vannak esetleg ottani helyszínek, történések, amiket valamilyen formában a könyvbe is áthozol?
Berg Judit: Időközben hazaértünk Magyarországra, és jelenleg a két hét hatósági karantén idejét töltjük, de sok élményt hoztam magammal Peruból. A járvány kitörése és az ország váratlan, teljes lezárása is sok érdekes tapasztalatot hozott: európaiként a helyiek abszolút bűnbakként kezeltek minket, mintha két lábon járó vírushordozók volnánk mindannyian, és a média erős uszításának hála megtapasztaltuk, milyen üldözött, el nem fogadott, rettegett kisebbségnek lenni egy idegen országban. Ennek tükrében még erősebben érzem, milyen fontos a mai gyereknek megtanítanunk az elfogadást, toleranciát és a másik ember tiszteletét. De, ami igazán hatott rám Peruban, az a természet. Az Andok öt-hatezer méter magas csúcsai, a kanyonok, szakadékok, vad vízesések és az Altiplano fennsíkjai, ahol szinte képtelenség légszomj nélkül sétálni. Ezek az európai szemnek teljességgel idegen, fenséges tájak egész biztosan be fognak kerülni valamelyik könyvembe.
B. M.: 2. Hogyan születnek az új történetek, karakterek? Amikor leülsz írni már tudod, hogy miről szól majd a történet, elejétől a végéig látod magadban az egészet vagy időközben alakulnak a dolgok?
B. J.: Általában előre megtervezem a könyvet, kitalálom a fő karaktereket, a helyszíneket, a világot, ahol történet játszódik majd a fő állat- és növényvilággal, a tájjal és lakókkal. Ugyanígy eltervezem előre a fő konfliktusokat és rejtélyeket, szóval felépítem a történet vázát, kialakítom a dramaturgiai ívét, hogy tudjam, honnan hová kell eljutnom. A részleteket, apróbb fordulatokat viszont mindig írás közben találom ki, sok ötlet rám is a meglepetés erejével hat, de ezek a friss gondolatok és szikrák adják végül a regény dinamikáját.
B. M.: 3. Hogyan születnek sz illusztrációk a könyveidhez? Mennyire veszel részt a kialakításukban?
B. J.: A legtöbb illusztrátorommal megbízható, régi, jó munkaviszonyban vagyok, némelyekkel pedig barátok is lettünk. Megtanultam elfogadni, hogy ők ugyanúgy önálló, művészi munkát végeznek, amit nem lehet a végsőkig kontrollálnom. Sokszor előfordul, hogy egy szereplőt vagy helyszínt nem pont olyannak ábrázolnak, mint ahogy én eredetileg elképzeltem, de ilyenkor az ő rajzaik is beépülnek a tudatomba. Persze ha valamivel nagyon nem tudok azonosulni, meg szoktam kérni, hogy rajzolják újra. Azt is megtanultam, hogy amihez ragaszkodom, azt bele kell írnom a szövegbe. Ha nem szeretném, hogy főszereplőm szőke legyen a rajzon, muszáj megemlítenem, hogy valójában fekete, nem elég, ha én így gondolok rá. Időnként kérem, hogy bizonyos jelenet vagy szereplő feltétlenül jelenjen meg a rajzokon, de igyekszem szabad kezet adni az illusztrátoroknak, amennyire lehet.
B. M.: 4. Van-e olyan mese-, történet gondolat a fejedben, ami teljesen új, esetleg teljesen más mint az eddigiek? Tervezel-e új karaktereket, új világot létrehozni?
B. J.: Jelenleg inkább a meglevő sorozataimnak tervezek folytatást – lesz még Rumini, Lengemesék, Két kis dínó, Maszat, Sári, de ha minden jól megy, a Driftert és Az őrzőket is folytatom majd. Persze ezek mindegyikében lesznek új helyszínek és karakterek, de nem kell teljesen új világot teremtenem. Vágyom arra is, de a következő egy-másfél évben erre biztosan nem lesz időm.
B. M.: 5. Elmesélnék nekünk egy számodra kedves vagy vicces történetet amelyik valamelyik könyveddel, karaktereddel, a munkáddal kapcsolatban született? Köszönöm szépen a válaszokat!
B. J.: Sokféle módon köszönnek vissza az általam írt mesék. Egyszer a barátaim kislánya azzal fogadott sírva, hogy Rumini meghalt. Csak néztem döbbenten, én elég biztos voltam benne, hogy Rumini él és virul. Aztán kiderült, hogy Bogi az aranyhörcsögét nevezte így, aki aznap valóban megtért az örök gabonamezőkre. De találkoztam már boldog családokkal, ahol a játék Cipelő cicák elkészítése óta valóságos csodák történtek, sőt, olyan szülőkkel is, akik a két kis dínó történetek olvasása után vitték el a gyerekeiket Krétára, hogy megnézzék, valójában milyen labirintusban is élt a Minótaurusz, akit Trikó és Nyamm következetesen miniszaurusznak hitt.
B. M.: Köszönöm szépen a válaszokat!
(a fotó felhasználása Berg Judit engedélyével történt)
Innen letölthető Berg Judit: Rumini című meseregényének rádióváltozata
------
Ha lemaradtál az eddigi interjúkról vagy újra szeretnéd olvasni valamelyiket, itt megtalálod őket: Egy portrékép, 5 kérdés
----------
2020 a KÖNYV éve itt a blogon. A témához kapcsolódó blogbejegyzések linkjeit itt találod: 2020 a KÖNYV éve
------
és továbbra is:
Gondolkodj képekben!
