Egyszerűen muszáj megemlítenem itt is Henri de Toulouse-Lautrec nevét itt. Gondolom, elég sokan ismerik a történetét: grófi családból származott. Fiatal korában egy betegség következtében a lábainak növekedése megállt, így ezzel a fogyatékossággal kellett leélnie rövid életét (36 év). Ez a fogyatékosság súlyosan rányomta bélyegét apjával való viszonyára, amin anyja határtalan szeretete enyhített talán egy kicsit. 1890-es évek, Franciaország, Párizs, Monmartre... Moulin Rouge...avantgard. Erről nem is ejtenék több szót.

Amit kiemelnék, egy pár általa tervezett plakát. Sajnos, így neten, vagy könyvben nyomtatva nem adják át azt a hatást, amit élőben. Néhány éve volt Budapesten kiállítása a munkáiból, amit volt szerencsém látni. Beléptem a kiállítótérbe, és a következő plakát két verziója rögtön letaglózott. Ott álltam alattuk, a majdnem embernyi nagyságú plakátok alatt, és még az is lehet, hogy a szám is tátva maradt az ámulattól. Menthetetlenül és végleg rajongó lettem.

Melyik plakát volt ez?

Reine de Joie (1892, litográfia, 136.8 x 93.3 cm) forrás: My modern met oldala

Mellette pedig ugyanez annyi különbséggel, hogy hiányzott a férfi alak sárga gombja. Hihetetlen nagy volt a különbség. A hiányérzet. Megbomlott a kompozíció, elvesztek az irányok. Szétesett a kép.

Nézd meg!

Alig pár színt használt: piros, fekete, sárga, zöldes barnás, meg a papír színe (tört fehér). Ahogy irányít a feketével. Ahogy a piros szín erre válaszol. Ahogy a történetet közrefogja a sárga. És ahogy a figurát összeköti a betűk színével. A fő férfialak haja, is olyan színű, mint a betűk. Ha nem olyan lenne, két részre válna szét a kép. És, ahogy az aláírását is kiteszi diszkréten, szinte kívülállóként, leválasztva a történésekről. Döbbenet.

És ugyanez a gondolatmenet eljátszható a formákkal is. És még lehetne sorolni. Próbáld ki te is!

Ez nem művészettörténeti elemzés, nem vagyok művészettörténész.

Egy kis játék.

Gondolj bele! Milyen kevés szín, kevés alak. De pont ott van minden, ahol lennie kell. Pontos vonalakkal. Beazonosítható formákkal és még szöveggel is ellátva, hogy minden tényleg beazonosítható legyen. Miről, kiről, hol, mikor, mi, ki? Minden. Persze, mindez úgy, ahogy Toulouse-Lautrec csinálta.

E fentiekre pár példa, amit bejelöltem:

------------------------------

Gondolkodj képekben!

Kövess a Facebookon is: Látszol és az Instagramon is: Látszol