gondolkodj képekben

L á t s z o l

L á t s z o l

Mozgás házinéni módra, mert igenis kell

2019. január 10. - BartiMagdolna

Erősen gondolkodtam, hogy erről itt a blogban írjak vagy ne írjak, mivel nem kapcsolódik szorosan a szakmai tartalomhoz. Aztán a héten olvastam egy rosszalló bejegyzést egy csoportban, amire aztán szinte azonnal rengetegen kontráztak is. És a saját szemszögükből biztosan igazuk volt.

A posztot most nem idézném. Azt cikizték, aki arról ír rendszeresen, hogy az edzés, az egészséges életmód, vízivás mennyire fontos és tudatosan hozzátartozik az életéhez, és persze mindez időbeosztással. És igen, számomra is, mint ahogy gondolom a cikizők számára is, mesebelinek tűnik az idézett állapot. 

De miért akarnék megfelelni egy mesebeli állapotnak, mikor van sajátom? Ami simán lehet, hogy sokak számára szintén mesebeli, mások számára meg nem.

Fiatalabb koromban valamivel több, mint 10 éven keresztül egy hétből 7 napon edzettem. Volt olyan nap, amikor napi 3 edzésen is részt vettem a saját, egyéni, kötelező edzésemen kívül. Suli mellett simán ment a napi 6-8 óra edzés. Jó, a 8 órát nem csináltam gyakran, de érdekes tapasztalat volt az is. Nem voltam élsportoló, de álltam nemzetközi verseny dobogóján. Aztán abbahagytam. De ma is sokat köszönhetek annak az időszaknak.

És ez a múltbeli időszak, ami a sajátom volt, jelenleg akár tündérmesébe illő állapot is lehetne. De a célom miért lenne a múlt? Hiszen annyi minden változott azóta.

Most a napi másfél óra elérése lebeg a szemeim előtt. Nyújtás, lassú erőnlétnövelés, és koncentráció fejlesztés. Egy év alatt szeretném formába hozni magam egy új projekthez, kísérlethez, ami már egy ideje foglalkoztat. A "lassú" fejlődést fontos észben tartanom. Nagyon könnyű átesni a ló másik oldalára.

Valamikor ősszel kezdtem kocogni a kutyával hetente kétszer, és itthon tornáztam heti kétszer. Aztán jött a taknyos, köhögős szezon lázzal, de legalább hőemelkedéssel, hogy legyen valami zavaró mégis, ha már teljesen mégsem. Akinek kisiskolás vagy óvodás gyermeke van, ismeri ezt az állapotot biztosan. És elkényelmesedtem.

Igen, sokkal jobban esett a szabad percekben beülnöm a takarókupacba és kakaót vagy teát kortyolni. De éreztem, hogy megint elkezdek punnyadni. A pár héttel ezelőtti fitt állapot gyorsan úszott tova.

És nem olyan régen, karácsony másnapján újrakezdtem a mozgást. 40 perc minden másnap (ennyi). Ez most jó. Nekem. Először még a nyakam is izomlázas volt tőle.

edzes.jpg

Ugyan, két távolabbi cél is lebeg a szemeim előtt. Mégsem ez a döntő érv.

Tudod, miért érte meg már most is? Mert két órán keresztül tartó embernél nagyobb hóemberek építése után, még fogócskázni is tudtam egy bő fél órát a hóban. És utána levittem a kutyát sétálni még majdnem egy órára. És ezek után még írtam is.

És tudod milyen jó érzés hangosan nevetni lent hógolyózás közben? Megfizethetetlen.

-----

Szóval, tudod...

Gondolkodj...

képekben!

Gyere nézd meg és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

A bejegyzés trackback címe:

https://latszol.blog.hu/api/trackback/id/tr9814547654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása