Ezek már közhelyes dolgoknak tűnnek, de mégis fontosnak érzem.

Rengeteg inger ér minket egész nap. Sok olyan, amit nem tudunk kizárni. Jön, ha akarjuk, ha nem. És sok olyan is, mit "önként" veszünk magunkra... magunkba. Miért? Sietünk, nem akarunk lemaradni, fontosnak gondoljuk, érdekes, hasznos?

Most az jutott eszembe, hogy a jelenlegi oktatási rendszer egyik hibájának a felesleges információk töménytelen mennyiségű adagolását hozzák fel sokan. Te, ha ezt a bejegyzést olvasod, nagyobb eséllyel már nem jársz suliba, vagy ha mégis, akkor nem azért mert kötelező. Szóval, rengeteg, felesleges információ. De Te mit teszel nap mint nap? Mennyi felesleges cikket, kommentet, netes tartalmat olvasol el? Őszintén... Na!

Vagy te csak olyan dolgokat nézel, olvasol, hallgatsz, figyelsz, ami számodra hasznos, gyakorlatban alkalmazható azonnal és eredményt hoz? Egész nap csak ilyen dolgokkal foglalkozol?

Én nem. És be kell valljam, sokszor nem. És csinálhatnám sokkal tudatosabban a dolgokat. Igen, látom, ha beosztom és tartom magam a beosztáshoz és nem kényelmesedem el, sokkal jobban haladok. DE... Nem olyan régóta ezt úgy teszem, hogy a beosztás része a pihenés is. a kikapcsolódás. Van, hogy ez egy mozifilm megnézését jelenti, van, hogy egy fél óra szundi, de van olyan is, hogy egy könyvet olvasok, egy regényt, ami több száz oldalas. Mert kell. És nem a külvilág felé figyelés, hanem a befelé hallgatás.

Igen, ijesztő lehet néha. És nem is könnyű abbahagyni a folyamatos rugózást, amibe az ember pörgeti magát sokszor. De úgy érzem, nem erre vagyunk kitalálva. Azt akartam mondani az előbb, hogy nem vagyunk gépek, de ez nem lett volna helytálló megfogalmazás, mert a gépeknek is szükségük van időnként pihenésre, karbantartásra, energiafeltöltésre, hogy tovább működhessenek.

Nehéz megálljt parancsolni, pláne akkor, ha az ember még élvezi is, amit csinál. Tolja, tolja, pörög, pörög és ..., hogy is mondják? Kiég. Szükségszerű ez?

A pihenés, a kikapcsolódás (milyen jó kifejezés is ez), amikor kilépsz az állandó pörgésből, a megszokottból. Egy kicsit mást vagy másképp csinálod. És nem azt követve, bár lehet, hogy annak hatására, hogy mit írtak a legutóbb az általad követett oldalon, hanem úgy, ahogy neked jó.

Volt olyan időszakom, amikor hajnali 3-6-ig írtam, dolgoztam, alkottam. Utána ledőltem egy órára és 7-től indult a nap. Ezt két hétig csináltam, majd egy hét pihenés volt, vagy legalábbis a hajnali maraton kimaradt a napból. Majd újra két hét hajnali aktivitás és egy hét szünet. Egy idő után észrevettem, hogy az egy hét kevés lett kihagyásnak, elkezdett nőni a szükséges pihenőidő. Akkor változtattam. Most kezdek beállni a reggeli öt órás ébredésre. 5-től van kb. másfél órám írni. Én ilyen hajnali kelő vagyok (ilyenkor fog az agyam) és szeretek korán lefeküdni este, ha tehetem.

Miért is kezdtem el írni ezt az egészet?

Ja igen. Kell a "kikapcs". Kell legyen olyan idő, amikor nem egy újabb fontos, vagy fontosnak vélt információt tömsz magadba. Amikor hagyod magad leereszteni. Amikor végre van esély arra, hogy érezd, átérezd, megéld, hogy vagy, úgy igazán. És legyen esély arra, hogy felismerd, jól vagy. Hogy jó. Ha pedig nem... akkor miért nem, és mi lehet a megoldás? Ó, nem. Nem kell megváltani a világot, de ha mégis szeretnéd, kezd magaddal!

Mindezek tükrében, muszáj itt egy kicsit lazítanom... Uh, nézem a naptáramat. Most hatodika van... Itt ez, ott az. Kell egy kis tavaszi töltődés is. (Ami terveim szerint írással fog telni.Erről hetente egy rövid összefoglalót is írok ide az aktuális bejegyzés végére majd. Kíváncsi vagyok az alakulásra.) Szóval, most egy darabig csak csütörtökön lesz itt bejegyzés (hétfő és csütörtök helyett). Eredetileg egy hónapig tervezem ezt, de majd meglátom.

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Vagy nézd meg a korábbi bejegyzéseket a Látszol Facebook oldalon.