A kertmozinak van valami bája, hangulata. Nyoma sincs a bevásárlóközpontok mozijaiban lévő csillogásnak, ridegségének. Itt inkább a családiasabb, kupacolós hangulat az uralkodó. A pénztáros és a tőle pár lépésnyi távolságra álló jegyellenőr is kedvesek voltak, köszöntek, teljesen emberi módon válaszoltak az időjárással kapcsolatos aggodalmainkra. A kupacolás hangulatát pedig növeli, hogy a rutinosabbak pokróccal érkeznek a moziba, amibe beburkolóznak a film alatt. Kis terület a szabad ég alatt. (Bár az igaz, hogy a hangerő miatt a mozi mellett lévő házakban lakókat nem irigylem. Nagyobb távolságban is jól hallható.)

De száz szónak is egy a vége, Balatonakaliban moziztunk. Fövenyesen szerettünk volna, de az ottani vetítésről éppen lemaradtunk, ezért mentünk át a szomszédba.

 Az első részt nem láttam, így nem tudtam pontosan, hogy mire is számítsak. A bemutatókból tudtam, hogy van egy nagy macska is benne, meg több kutya de, hogy mit csinálnak és miért, arról fogalmam sem volt.

Tulajdonképpen egy fő szál volt a történetben, ami Maxhez kötődik. Kedves és megható szál, ez végigkísérte az egész történetet. Mellette pedig több apró sztori bontakozott ki. A karakterek jópofák, nálam a macskás öreg néni vitte a prímet. Kedves film volt, egy kertimozizást megért a dolog. Rajongó nem lettem, de ez nem is baj.

Viszont még egy dolog volt, ami miatt gondoltam, hogy írok erről az élményről. Ez pedig a mozi logója, vagy a mozira utaló grafika, amivel a popcornos zacskón találkoztam:

Ez nagyon megtetszett. Biztos lehet, még szépíteni meg minden. De nekem bejött. Semmi flikk-flakk és cicoma. Azt adja, ami: kertimozi. Ezek a székek vannak a nézőtéren, ez a feeling. Ennyi.

Ezután pedig összefutottam a fövenyesivel is:

Teljesen jó! És tényleg a fövenyesi kertmoziban a székek több színűek. Akaliban meg mindegyik piros.

Nem is kell ennél több.

-----------

Pihenés alatt is:

Gondolkodj képekben!