Minecinema újratöltve. Életem második ilyen vetítésén voltam hétvégén, ugyanúgy családi programként, mint tavaly.

A múltkori után, már nem ért meglepetésként a koreográfia és emiatt talán több időm is volt nézelődni.

Egy kicsit későn értünk a helyszínre, kezdés előtt kb. 10 perccel, de a regisztrációnál nagyon jó csapat ült. A telefonos kódleolvasás is jól sikerült, csak az egyik jegyet olvastattam be kétszer siettemben. :) Szóval, jó fejek voltak. A vetítést pedig rutinosan kicsit később kezdték el. Erre már tavaly is felfigyeltem, hogy figyelik az érkezőket, a sorban állást és ha pl.: a regisztrációnál még sokan állnak, egy kicsit később kezdenek. Mondjuk, ez később (sejtésem szerint) az interaktív részből vesz el.

Az idei műsort Jánosik Gergő vezette, szerintem teljesen jól. A stílusa és a fellépése, a kérdései, ahogy a gyerekekkel beszélt teljesen rendben volt. És mivel ismeri a többieket, jól tudott tőlük kérdezni is.

A film. Nekem kicsit fura volt a történet, viszont a látvány tetszett. Azt sem tudtam benne eldönteni többször, hogy az a szöveg éppen kritika, vélemény vagy vicc akar lenni. A tavalyi történetet kerekebbnek éreztem. A karakterek beszédjén még talán lehet csiszolni kicsit. Tudom, ők nem szinkronszínészek, nem is színészek. Nem lehet könnyű átéléssel, figyelve a képeket mikrofonba mondani a szöveget.

Nekem a kedvencem DoggyAndi volt most a filmből, de tulajdonképpen nem miattam mentünk.

Az sokkal fontosabb, hogy a családból a legkisebbnek tetszett.

És néhány kép a rendezvényről:

Végül pedig az előzetes:

A tavalyi élménybeszámolót pedig itt találod: Minecinema volt a hétvégén