A minap láttam egy óriásplakátot, amin egy viszonylag ismert celeb fotója volt fehér háttérrel és mellette egy felirat, hogy ő is abba az üzletbe jár. Ezt nyilván azonnal elhitte mindenki, aki elolvasta. Gondolom. Aki mégsem, az legfeljebb röhögött egy jót, így elsőre. Mennyire hiteles ez az üzenet egy semmi háttérrel?
De mennyire fontos a hitelesség? Fontos ez egyáltalán?
A másik kérdés, ami felmerül bennem, a felelősség kérdése. Van e felelőssége az influenszernek, a celebnek vagy egyáltalán bárkinek, aki "közkinccsé" teszi a gondolatait, véleményét, akár csak egy komment formájában is?
Mekkora a felelőssége annak az influenszernek, akinek a célközönsége kiskorú? A gyerekek számára ők a példakép és ennek minimum az a hatása, hogy a gyerekek nagy hányada a "Mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre azonnal rávágja, hogy videós.
De miért van ez, hiszen régen is ott voltak a filmek, az énekesek, miért lenne ez más, miért erősebb az ő hatásuk a filmeknél? Mert más a környezet. A színészek, az énekesek egy megközelíthetetlen közegben, egy álomvilágban léteztek. Valahogy mindenki érezte, tudta, hogy az nem a hétköznapi valóság. A mai videósok, akikre most gondolok, szinte még maguk is gyerekek és alig néhány évvel idősebbek a közönségüknél. Ráadásul, a felvételeken is teljesen hétköznapinak tűnnek. A néző azt érzi, hogy akár a szomszédjában is lakhat az, akit éppen néz. A köztük lévő különbség érzése nagyon kicsi, míg az "egy vérből valók vagyunk": hasonló korosztály, hasonló környezet, látszólag hasonló érdeklődési kör, mind-mind azt sugallja, hogy akár a nézők bármelyike is lehetne ott, a kamera másik oldalán. A gyerekek ezt valóságnak érzik. Azt gondolják, hogy az a videós egy barát, akivel lehet beszélgetni, akivel lehet játszani, aki ugyanolyan, mint ők, csak menőbb kivitelben.
De kié a felelősség?
- A termékeket forgalmazó cégé, aki megbízza az influenszert a terméke a reklámozására?
- Az influenszeré, akit megbíznak a reklámozással?
- A gyereké?
- Vagy a szülőé?
Ugye, hogy nem is olyan egyszerű ez a kérdés?
Kitágult világban élünk. Ez már régen nem a "kulcsos gyerekek" kora. Sok gyerek már csak a nagyszüleinél lát TV készüléket. Mindemellett pillanatok alatt megtanulják kezelni a számítógépet, a különböző programokat és teljesen otthonosan mozognak az online világban.
Hol itt a felelősség? Kinél?
Bármennyire is nehéz, de gondolom egyáltalán nem fog újdonság erejével hatni, hogy a felelősség nagy része a miénk, szülőké. Nem azt mondom, hogy tiltani kell a fent említett világtól a gyerekeket. (Ez már nem lenne életszerű.) De oda kell rá figyelni. Szinte állandóan. Állandó kommunikációt, párbeszédet igényel. Szülő és gyerek között. És mindezt úgy, hogy a jelenlegi szülők nagy része még nem ebben a világban nőtt fel. Ezt a kitágult világot még mi is ugyanúgy tanuljuk és ezzel párhuzamosan tanítjuk, legalább is a legelején. Nem könnyű és nem egyszerű, de! Az a bizonyos "de", ami nagyban leegyszerűsítheti a problémát. Mert mi is az, amit látunk? Egy óriási katyvasz, beleömlesztve mindenféle a világ minden tájáról. Jó, rossz. Való, nem való. Ez a része most lényegtelen és ez egy újabb téma lehetne. De, ami első lépésként fontos, hogy egyszerűsítsünk. Ugyanaz jön mindenhonnan. Egy kicsit másképp fogalmazva, egy kicsit más kinézettel, de ugyanaz. Alkothatunk akár kategóriákat is: felnőtt/gyerek, reklám/mese/film/játék, tanulás/szórakozás, stb. Így már szűkítjük és ez által könnyebben beazonosíthatóvá tesszük a nagy halmazt.
Miért jó ez nekünk szülőknek? Mert átláthatóbbá válik számunkra is az egész. Miért jó a gyereknek? Mert számára érthetőbb és a folyamatos beszélgetéssel értelmezhetőbb lesz ez a világ.
Miért fontos az érthetőség? Mert a gyerekeink bármennyire is nagynak akarnak látszani, bármennyire is menőnek és vagánynak tűnnek, ez sokszor csak egy felvett szokás, ami egyfajta bizonytalanságot takar. Ráadásul, esetleg korukból adódóan sem tarthatnak még ott, amit láttatni szeretnének. Az, hogy érthetővé teszünk számukra valamit, akár azt is vállalva, hogy mi sem értünk mindenhez, már elindít bennük egy gondolatot és ez folyamatában az értelmezés képességét.
De ez nem egyszeri alkalom. Ez egy rendszeres, állandó folyamat. Olyasmi, mint amikor a már járni tudó kisgyereknek elmondja az anyukája meg az apukája minden egyes alkalommal, mikor az úttesthez érnek: Úttest. Itt megállunk, körülnézünk, hogy jön e autó. Először balra, majd jobbra és megint balra. Ha nem jön autó, mehetünk. És ezt, egy séta alkalmával akár hússzor is, ha szükséges. Éveken keresztül. Mindig. Újra és újra. Már a kezdetektől fogva.
Józan, egyszerű gondolkodás és folyamatos párbeszéd a gyerek korának megfelelően.
Ehhez viszont szükség van arra is, hogy figyelemmel kísérjük a tevékenységüket. És ezt időnként együtt is tegyük, időnként pedig csak távolról figyeljük. Csak így tudunk segíteni, ha szükséges. Azt gondolom, hogy a szülő felelőssége óriási.
Menjünk tovább az influenszerre. Ezen már jó ideje gondolkodom. Egy gyerek korú influenszer felelősségének mértéke hová tehető vajon a skálán? Nem gondolom, hogy azért mert valaki kiskorú létére valamilyen "népszerűségre" tett szert, érzelmileg és szellemileg nagy mértékben különbözne kortársaitól. Ezért itt, a szülő és akár a pedagógusok felelőssége még nagyobb. Ráadásul a baráti kör itt is nagyban befolyásoló tényező. Persze, aztán már kamaszként vagy fiatal felnőttként a súlypontok változnak, de az alapot mégis az előzmények adják. Vajon a befolyásoló szerepüknek és hatásuknak mennyire vannak tudatában ezek a fiatalok? Érzik e ennek a súlyát? Remélem, hogy egyre jobban.
Nézzük a cég felelősségét. Egy cég, amelyik az adott korosztálynak megfelelő, teljesen törvényes, tisztességes szolgáltatást, terméket kínál, reklámfelületnek használja az influenszert. Ebben az esetben, talán az ő felelőssége a legkisebb. Ő, "csak" hírt akar adni magáról. El akar jutni a közönséghez, hogy tudjanak róla és utána vásároljanak. Persze, ez is soktényezős.
Visszatérve a kiinduló kérdésre: Mekkora az influenszer felelőssége? Azt gondolom, hogy emberekre, mások életére hatni mindig felelősség. Ezen belül a gyerekek életét befolyásolni óriási. Óriási, mert jóval kevesebb az élettapasztalatuk és ezáltal sokkal sérülékenyebbek.
Felnőtt korú célközönség esetén, már kisebbnek érzem a súlyt, mert gondolkodó, döntésképes emberek felé történik a kommunikáció. Akik jobban meg tudják ítélni, hogy valami jó vagy rossz számukra, vagy legalábbis könnyebben megtehetik, hogy döntenek.
Pár héttel ezelőtt írtam egy hasonló bejegyzést influenszer témában. Itt el tudod olvasni: Hogyan használd kkv-ként az influenszert?
----------
Ez a mai cikkem megjelent a Minner.hu oldalán is.
----------
És tudod:
Gondolkodj képekben!
Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram
Ez egyszerűen hihetetlen és megtisztelő számomra, hogy ennyiszer kíváncsiak voltatok az írásaimra. Azon gondolkodtam, hogy egy tanárnak hány évig tart, hogy ennyiszer eljusson a hallgatókhoz, ráadásul olyanokhoz, akik saját önszántukból ülnek be az előadására? :P
