És egy újabb adag címke:
A korábbi gyufacímkés posztotokat láttad már? Nézd meg itt: SZIKRA, a Csepel Vas- és Fémművek, a Ford , az Egészségre nevelés és a Hogyan neveltek a gyufacímkével a '60-as években?, Gyufacímke, mint egyfajta "szórólap"
----------
És tudod...
Gondolkodj képekben!
Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram
Már jó ideje nem edzek. Néha eszembe jut, de most nem ennek van itt az ideje, ezért mindig ritkul, aztán el is marad. Más foglalkoztat, vagy másképp érdekes számomra a mozgás. Majd lehet, hogy erről is mesélek egyszer. A sok kihagyás ellenére viszont több olyan hatása van még most is annak az időszaknak, amiket ma is hasznosítok és használok.
De előtte még pár gondolat arról, hogy miért is hozom itt rendszeresen példaképp a mozgást egy vizuális kommunikációval foglalkozó blogon? A test kinézete, ahogy az ember tartja magát, ahogy megy, ahogy áll, ül, mindegyik egy történet. Mindegyik mesél valamiről és ezt nagyban befolyásolja az, hogy az ember milyen állapotban van mind testileg, mind lelkileg.
Egy tánccal kombinált összetett példa a mozgásra, a testtel, képekkel mesélésre. Jó, jó tudom, hogy a film, a zene, a színhely, mind tesznek hozzá, de mégis:
A következő példát pedig egyszerűen imádom, ez régi kedvencem és már megszámolni sem tudom, hogy hányszor láttam. Marina Abramović művészete egyébként is elég erős. A testbeszéd, a mimika, a szem. Azért egy ilyet bevállalni, hát...
Most pedig a kis kitérő után visszatérve az edzésre.
Azzal kezdeném, hogy senki nem úgy indul neki, hogy ha belevágok ez vagy az lehet. Ilyesmiket csak utólag ismer fel az ember és jó esetben hasznosítja a megtapasztalt dolgokat.
Az első edzésen úgy kellett indítanom, hogy 12 percig kellett futnom egy futópályán, erőnléti felmérésként. Ma már tudom, hogy ennek Cooper-teszt a neve. Nos, némi túlzással, én életemben összesen addig nem futottam annyit, mint akkor. Utána meg olyan rosszul voltam és olyan hányinger kerülgetett, hogy kiegyenesedni sem bírtam egy darabig. Az edzést, ami ezután következett, már egész könnyűnek éreztem. Így indult és több mint 12 éven át tartott ezután, minden nap. Volt, hogy csak napi másfél órás edzéssel, de volt olyan időszak is, amikor naponta nyolc órás edzés volt a megszokott. Na, ez utóbbi elején előfordult olyan, hogy eszembe sem jutott leülni, mert utána a felállás egy sírva röhögős perceken át tartó eseményszámba ment. Röhögős, mert olyan szerencsétlenkedős, hova támaszkodjak, hova kapaszkodjak jajgatós lett. Sírós, mert rettenetesen fájt minden izmom, még az is amelyikről nyilvánosan nem beszélünk.
Aztán elmúlt ez az időszak. Időnként még csinálok egy-egy ismerős mozdulatot. Jó barátként köszönnek vissza, még tíz évnyi kihagyás után is.
Ami viszont megmaradt tanulságnak és a hétköznapokra:
És legyen még egy tizedik, ami inkább csak egy összegző, de ha már 10 év szerepel a címben, akkor:
Mozogj! Bármit. Nagyon fontos. Neked.
----------
És tudod:
Gondolkodj képekben!
Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram
Megnéztem a Szerelem második látásra című filmet. Egyszerűen jó a film. Sokkal több, mint amit a trailer mutat. Az előzetes alapján egy kis lötyögős szórakozásra számítottam és kellemesen csalódtam. A film tele van érzelmekkel, így egy randi mellé tökéletes lehet. Félix (akit Benjamin Lavernhe alakít) a jó barát, tökéletes színfolt. Nélküle csak egy szerelmi szál lenne az egész, de vele együtt még humoros is, ami sokat dob a történet menetén.
Egy érzelmekkel teli kikapcsolódás, humorral fűszerezve.
Most azon gondolkodom, hogy van e olyan rész, amit kiemelnék belőle, ami igazán megragadott és amit elmondhatok anélkül, hogy spoilerezném a poénokat? Nos, van egy dolog, ami tulajdonképpen két jelenetben jelenik meg nagyon erősen. A művészi és a hétköznapi élet találkozása, egybefonódása. Az, hogy hogyan lesz egy alkotás része az alkotó hétköznapi érzelme, élete. Persze, ez nem állandó és nem általános érvényű dolog, de óhatatlanul is előfordul. Az egyik ilyen jelenet a Raphael által írt könyv befejezése, ahogy lezárja a történetet. A másik ilyen rész pedig Olivia egyik fellépése, ami a film vége felé látható. Ez az a két katarzis, ami...
De, hogy mi is pontosan? Nézzétek meg ti magatok! :)
---------
SZERELEM MÁSODIK LÁTÁSRA
Eredeti cím: MON INCONNUE
francia, szinkronizált, romantikus vígjáték, 117 perc
Rendező: Hugo Gélin (Derült égből apu)
Főszereplők:
Raphaël Ramisse / Zoltan - François Civil
Olivia Marigny / Shadow - Joséphine Japy
Gabrielle - Edith Scob
Félix / Gumpar - Benjamin Lavernhe
Rendező: Hugo Gélin
Forgatókönyvíró: Hugo Gélin, Igor Gotesman, Benjamin Parent
Producer: Laetitia Galitzine, Hugo Gélin
Operatőr: Nicolas Massart
Vágó: Virginie Bruant
Bemutató: 2019. július 11.
Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott
Raphael és Olivia első találkozása a gimiben szerelem volt első látásra. 10 év boldog házasság és sikeres írói karrier mellett Raphael élete tökéletes; legalábbis ő így gondolja.
Önmaga sikerességétől megrészegülve észre sem veszi, mennyire elhanyagolja feleségét.
Egy viharos estén a probléma felszínre kerül és veszekedésbe torkollik. Másnap reggel Raphael egy párhuzamos világban ébred, amelyben ő egy nőtlen középiskolai tanár átlagos életét éli, a híres és gazdag Olivia pedig nem is ismeri őt. Vajon sikerül-e másodszor is meghódítania imádott szerelmét?
----------
Gondolkodj képekben!
Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram
Mit fejezhetsz ki a színekkel? Hangulatot, érzelmeket, életérzést. Üzenhetsz vele, elmesélheted, hogy ki, mi vagy azoknak, akiknek szeretnéd elmesélni. De ha rossz színt (most maradjunk csak a színeknél) használsz, nem az lesz a legnagyobb gondod, hogy nem megy át az üzeneted, hanem az, hogy rossz üzenet megy át. Vegyünk egy egyszerű példát. A fehér nálunk lehet a tisztaság, átláthatóság színe, míg más országban a gyászt jelképezi. Érted? Ezért nem elég, hogy tudat alatt hatnak, még kultúrafüggő is a dolog. Hiába tetszik valamelyik trend, hiába gondolod, hogy átvennéd valakitől az ötletét és saját képedre fordítanád, attól még simán mellélőhetsz, ha nem gondolod át a miérteket. Hogy miért az, miért itt, miért kinek, miért most? Ehhez tudnod kell, mi a cél! A vállalkozásod célja, mit szeretnél kommunikálni és utána úgy alakítani, hogy az jöjjön át a képeken keresztül is, ami vagy, a közönség számára érthetően.
Itt lentebb egy képet láthatsz többféle megoldással, csak a színeken változtattam. Nézd meg és próbáld megfogalmazni, melyik milyen hatású szerinted és vajon melyik milyen közönségnek szólhatna!
Nézd meg ezt az utolsó két képet! Ugyanolyan a kettő. Ugyanaz a két kép. A különbség a szöveg tálalásában van. Az elsőn a szöveg színe a kék és a szöveg alatti sáv a barnás. A másodikon ezt megfordítottam. Egyébként a szöveg és a háttérsáv színét is az alatta lévő képről választottam. De mit láthatsz. A két kép teljesen ugyanaz, a felirat és a csík miatt mégis más hatást keltenek. Az elsőn inkább háttérbe szorul az üveg. Az egész kép egyneműbb homogénebb, kevésbé erős. Míg a másodikon a szöveg színe és az üveg barnás részei erősítik egymást, élénkebbnek tűnik, jobban kiemelkednek. a síkból. Nem nagy változtatás, a különbség mégis óriási. És, hogy melyik típust, mikor érdemes használni? Na itt jön a gondolkodás arról, hogy mit is szeretnél elmondani? (Ez a példa igaz az első két képre is egyébként.)
Még egy apró titok. Tudod, hogy csináltam az eredeti fotót? (Az első kettő képen ezt láthatod.) Néztem egy profi videót egy profi stúdióról, ahol robotkarok mozgatják a tárgyakat, tartanak, öntenek, innen lámpa, onnan lámpa, ernyők, stb. és közben eszembe jutott ez a poszt, meg az is, hogy csináljak ehhez új képet. Fogtam ezt az üveget - először üvegpoháron gondolkodtam, de az üvegnek izgalmasabb az alakja, - bevittem az ablak nélküli fürdőszobába, a mosógép tetejére tettem egy fekete pólót és még próbáltam a harmadik kezembe fogni és irányítani egy biciklis lámpát, miközben igyekeztem exponálni a telefonnal úgy, hogy ne dobjam el közben. Példának és hozzá látványnak megteszi, ugye? Aztán a többit már a gépen alakítottam. Izgalmas dolog ez.
Nem mondom, hogy ez profi fotó, de szeretném, hogy egyfajta szemléletmódot tükrözzön. Például, hogy ha képről, fotókról beszélek, magam csinálok hozzá példaképet és ezeket a képeket is ugyanúgy megtervezem, elgondolkodom rajtuk, mint a munkáimon. Hogy miért? Mert egyszerűen élvezem, hogy ilyesmivel foglalkozom.
És mi mást írhatnék így a végére, mint azt, hogy:
Gondolkodj képekben!
Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram
Szinte már rajongok ezekért a pici grafikákért. (Na, jó! Nem csak szinte.) Terveztem már hasonló méretűeket és egyszerűen élvezet ilyen piciben úgy kigondolni, összerakni, hogy minden elem látható, olvasható, értelmezhető legyen. Ez adja ezeknek a pikantériáját.
Ezek után itt a következő adag a gyufacímkékből. Most pár régi cég "szórólapjaként" brandépítés céljával:
A korábbi gyufacímkés posztotokat láttad már? Nézd meg itt: SZIKRA, a Csepel Vas- és Fémművek, a Ford , az Egészségre nevelés és a Hogyan neveltek a gyufacímkével a '60-as években?
----------
És tudod...
Gondolkodj képekben!
Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram
Felkértél egy influenszert, hogy promózza a termékedet, de nem nem történt semmi változás?
Most csalódott vagy, úgy érzed behúztak a csőbe és egyébként is már megint egy újabb hülyeség és te hagytad magad rábeszélni. Teljesen meg tudlak érteni és lehet, hogy igazad is van, de hadd kérdezzek valamit!
Mire gondoltál, mi fog történni?
Elkészült a legújabb terméked, és erről ország-világnak tudnia kell. Ezért egyszer, esetleg kétszer megbíztál egy influenszert, beszéljen róla a közönségnek. Ő megtette és... és te vártál és még mindig vársz egyre keserűbben?
Hol itt a hiba?
Az első, amit érdemes tudni, hogy az influenszer nem a te salesesed. Nem ő fogja eladni a termékedet. Ő csak egy (hát valljuk be őszintén) marketing eszköz. Egy modern szórólap. Egy. Gondolj bele, hányféle marketing eszközt használsz egyébként? Honlap, Insta, Facebook, Youtube, rendezvény, szórólap, katalógus, személyes kapcsolatok és még sorolhatnám. Gondoltad azt valaha, hogy csak az egyiket használod és ennek a hatására jön az összes bevételed?
Na, de visszatérve az influenszer irányvonalhoz. Ha felkérsz egyet egyszer egy alkalomra, csak úgy a levegőbe, az szinte biztos, hogy semmit nem fog érni. De, ha már volt a dolognak előzménye (pl.: hirdettél a célközönségre rendszeresen, ami fedésben van az influenszer közönségével). Esetleg már több formában, több csatornán megtetted ezt és ennek a startégiai folyamatnak egy következő állomása az influenszer, akkor már lehet némi eredmény. De, ha még jobb eredményt szeretnél elérni, a stratégiai tervezést továbbviszed, megtámogatod remarketinggel is a folyamatot. Vagyis a korábbi érdeklődőket újra megkeresed.
Tudod, "Egy fecske nem csinál nyarat", tartja a közmondás.
Szóval, gondolkodj kampányszerűen, legyen stratégiád. Mit miért és mikor szükséges csinálni? Ha ezeket tudod, a költségeket is könnyebb belőni. Mindjárt kevesebb a stressz is. Tiszta előny. Ha nem csináltál még ilyet, bízz meg valakit legalább egyszer, hogy lásd, hogyan zajlik egy ilyen. És bízz meg valakit akkor is, ha nem érsz rá, esetleg egyszerűen nincs kedved hozzá, hogy a projekttel ilyen szinten foglalkozz! Érdemes.
A korábban említett stratégiai folyamatnak a része lehet az influenszer:
1. Ez lehet egy vagy több alkalomra szóló megbízás is.
2. Ha a célcsoportod a közönsége része.
3. Ha hitelesen tudja képviselni a termékedet. Nagyon bénán tud hatni, ha a felkért személy kellemetlenül érzi magát, miközben a termékedet promózza. Mivel sokszor elárulja a testbeszéde, mimikája, hanghordozása, még akkor is, ha csupa szépet mond, csak árthat vele.
4. Ha beleillik a koncepcióba. (Azért, mert divat, egyáltalán nem biztos, hogy szükséged van rá. Lehet más eszköz is, ami a te esetedben sokkal hatékonyabban működik.)
----
5. És, ami szintén lényeges a hosszú távú gondolkodás jegyében, végezz utánkövetést. Kérj véleményt a közönségtől, a csapattól, kövesd a sajtót, figyeld és elemezd a statisztikát. Vonj le következtetéseket, összegezz! Ezeket pedig használd fel a következő alkalommal, hogy az még jobb lehessen!
Már mindenhol hivatalosan is lezárták a 2018-2019-es tanévet. Megvoltak a tanévzáró értekezletek, az összesítések, az utolsó tanakodások és ezek záró pontjaként végül kiosztották a bizonyítványokat.
De még egy utolsó pillantást vessünk a kiosztott kemény fedelűre, mielőtt elsüllyesztenénk olyan mélyre, hogy a szeptemberi kezdésnél is éppen, hogy csak megtaláljuk majd. Ki mit lát benne? Milyen jegyek, osztályzatok sorakoznak aktuálisan ott? Vajon kit lep meg? Van olyan, aki elcsodálkozik rajtuk egyáltalán? Szeretném azt hinni, hogy nem túl sokan. Hiszen, ez egy egész év munkája. Gyereké, tanároké, szülőké egyaránt és nem most, az utóbbi pár napban születtek. Egy összesítő, talán egy összefoglaló arról, milyen volt az elmúlt kilenc hónap.
Kinek könnyebb, kinek nehezebb, de ez nem csak a lexikális tudást, a tananyag visszabiflázását jelenti. Jó esetben mutatja a diák lelkiállapotát, tükrözi a pedagógus munkáját, és egyfajta átvitt értelmű képet mutat gyerek és szülő kapcsolatáról egyaránt.
Ezek a jegyek nem most születtek. Hosszú idejű munkát vagy épp annak hiányát mutatják. Ezért talán nem is úgy fontosak, ahogy azt először gondolnánk.
Mert nem jelenthet meglepetést az épp aktuális számsor abban a kemény fedelű könyvben. Nem lehet a teljes felelősséget a gyerekre hárítani. A teljeset nem.
Végre itt a vakáció, hagyjuk magunkat lélegezni, élni.
Szóval, Ó ... IÓ ... CIÓ ... ÁCIÓ ..., néhány játék VARIÁCIÓ a vakációra, ha mégis esne az eső. Nekünk ezek jöttek be itthon többek között.
Egy örök "klasszikus" nem csak gyerekeknek, az UNO kártya. Nagyon izgalmas tud lenni, pláne ha legalább hárman játszák és akár több csomagot is össze lehet rakni, ha kevés lenne egy pakli. Természetesen, mindenféle designolt változata van. Innen is tájékozódhatunk a leginkább aktuális és trendi rajzfilmekről, filmekről. Nekünk például Monster High-os, ami, mint ahogy utólag kiderült, csak nekem volt fontos. Simán megtette volna az egyszerűbb kivitel is kb. feleannyiért.
A másik játékot nem olyan rég fedeztük fel. A Labirintus táblás játék tábla nélküli változata. (A táblás verziót a játék ajánló leírása ellenére már nyolc évesen kinőttük.) Ennek egy nagyobb zsebben elfér a doboza, és talán még izgalmasabb is, mint a táblához kötött, mert rugalmasabban alakítható a pálya, több kártyából áll és a szabályok is kicsit másabbak. Az egyik hátránya viszont, hogy hiába könnyű elvinni bárhová a kisebb méret miatt, a játszáshoz mindenképp szükséges egy asztal vagy valami hasonló dolog, hogy átlátható legyen és legyen tartása az egésznek. Mi egy 50x70 cm-es rajztáblán szoktuk játszani és pont elférünk rajta, ha nagyjából a közepén kezdünk. A másik hátrány, hogy a grafikája, a színei nem könnyen befogadhatóak. A játékidőt hosszabbítja és az élvezetet csökkenti, hogy nem könnyen átlátható, kicsit egynemű az egész, és a kis képeket nehéz beazonosítani játék közben. Nem nagyon vészes, inkább bosszantó. Egyébként, ha már a grafikánál tartunk, nézd meg a különbséget az UNO kártyához képest. Ott a pörgés is fontos. A képek nincsenek túlbonyolítva, egyértelmű és hiába van meséhez kötve, nem az az elsődleges a kártyákon, hanem az, hogy a kártya mi tud: szám, kizárás, fordítás. Ezek a funkciók vannak igazán kiemelve..
És, hogy kicsit formabontó legyek egy tableten, telefonon, számítógépen is működik, egy animáció készítő program. Nem túl bonyolult. A telefonon kicsit nehezebb, a kisebb felület mérete miatt, de egy egyszerű tablet már kényelmes lehet hozzá. Egyébként, ezt a programot érdemes lehet akár tanórán is bevetni. Mivel vannak megadott, használható ingyenes hátterek is, de akár saját képet is be lehet tenni háttérnek nem kell mindent megrajzolni. Ami nagyon fontos, hogy ne gondolkodjunk rögtön profi Disney figurákban. Nem kell stresszelni sem a gyerekeket, sem magunkat vele. Persze, ha megy, lehet azt is rajzolni, de szerintem egy pattogó labda (kör), kezdetnek épp elég lehet ahhoz, hogy a programot kiismerjük és megértsük azt a folyamatot, ahogy az animáció felépül. Egy 8 éves már simán el tud boldogulni vele és még a felnőttnek is jó szórakozás lehet. Játéknak, poénnak. Ja és, hogy melyik ez a program? A FlipaClip. Az ingyenes verziónál a kész animáció aljára a jobb sarokba teszi a logójukat. Ajánlom, annak, aki szereti a rajzfilmeket, szeret rajzolni és egy kicsit belekóstolna a régi típusú animációkészítésbe. (Az egyik fontos trükk, hogy a képkockákat többszörözni (másolni) kell, hogy kellő ideig látszódjon az a rész.)
Ennyi elég lesz mára, mert a kinti hőmérsékletből ítélve, már ez a három is sok és nem is lesz rájuk szükség.
----------
És ami nem maradhat el...
Gondolkodj képekben!
Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram