Én tényleg kíváncsi lennék, hogy ti milyen módszerrel írtok? Mindenfélét olvastam már. Mindenhol szokásokat írnak, amik között a teljesen hétköznapiaktól az egész furcsának tűnőkig sok minden előfordul. Ezek vagy igazak vagy nem, egy pár dolog közösnek tűnik bennük az én szememben. Pontosabban nem is pár, hanem kettő. Csak kettő.

Szerinted mire gondolok, mi ez a kettő?

• Az egyik a rendszeresség.
• A másik a szokások.

Ez a kettő tulajdonképpen vehető szerintem egy kalap alá is, de én egy árnyalatnyi különbséget tennék közöttük. Vagy inkább azt mondanám, hogy: rendszeressé tett szokások.

Neked vannak ilyen szokásaid?

Vannak rendszeressé tett szokásaid?

Nos, én ilyesmiken korábban nem gondolkodtam, de körülbelül egy éve érdekel ez a téma, és most az írással, még életszagúvá is vált számomra ez a dolog. Ezért egy kicsit jobban elgondolkodtam rajta a saját gyakorlatomat véve alapul.

Több dolgot is megfigyeltem, amik idáig inkább ösztönösen működtek nálam, nem annyira voltak tudatosak:

• Az egyik, hogy mindig van nálam egy vázlat-, vagy egy jegyzetfüzet. Bárhová megyek, viszem magammal. Többek között ezért is szeretem a kisebb méretűeket, ami elfér a zsebemben is akár.
• Otthon több füzet is forgalomban van a jegyzetelésre a számítógép és a telefon mellett. Ezek tartalma nem egyforma, nem ugyanaz a téma (most már), hogy jobban követhető és átlátható legyen. A jegyzetfüzet minősége, stílusa, milyensége, számomra a benne lévő tartalommal is összefügg. Ami igazán kedves nekem és ilyen szempontból a legfontosabb, annak alapja egy kemény kötésű, jó minőségű vázlatfüzet. A social felületek jegyzetei mehetnek a telefonba, vagy egy reklámot hordozó füzetbe. Már a látvány is tükrözi a benne lévő tartalmat. Egyébként meg így sokkal könnyebb megjegyezni és megkülönböztetni őket egymástól.
•  A fő trükk, viszont annak az állapotnak az elérése, hogy képes legyek írni. (Előfordul, hogy nagyon nem megy. Ilyenkor legtöbbször átnyergelek a képek készítésére. De, ha ez utóbbi is döcögő lenne már és kínszenvedés, előveszem a gitáromat és pötyögök rajta kicsit.) De a "képes legyek írni" pontnál jönnek képbe a rendszeressé tett szokások.

Mert jó lenne azt mondani, hogy az alkotás, legyen az írás vagy kép, vagy akár zene, csak úgy jön. És mindig. De ez - legalábbis nálam - koránt sincs így. Az a bizonyos hangulat ritkán jön. Ráadásul van úgy, hogy akkor épp nem érek rá. És ha ezt közlöm vele, fogja magát és szó nélkül továbbáll.

És ekkor kerül képbe a nem annyira lírai és még kevésbé romantikus hétköznapi gyakorlat. Az ember kitalál magának trükköket, amolyan Pavlovi reflexre hajazó önkondicionálási gyakorlatokat, tevékenységeket, szokásokat. Amikkel stimulálni tudja az agyát, a lelkét, a hangulatát, az állapotát. Sokan sokféle dolgot használnak. Nyilván te is tudsz kapásból néhányat, olyat is, ami káros lehet az egészségre és olyat is, ami nem.

Én jellemzően meditációs gyakorlatokat hívok segítségül. Mondjuk, ebben az esetben ez inkább egyfajta légzőgyakorlat. Mikor odajutok, hogy időm, helyem, alkalmam, lehetőségem van úgy igazán alkotni (És ez sokszor úgy néz ki, hogy kilépett a család az ajtón, a kutya alszik. Most!), készítem elő az eszközöket, lassan. (Ez linómetszet készítésénél hosszabb idő, mert több az eszköz, míg írásnál két-három toll és egy füzet, meg egy rajztábla. Sokszor törökülésben, az ölemben a táblával és rajta a füzettel írok és nem asztalnál ülve.) Az előkészítésnél már a mély lélegzetvétellel párhuzamosan lassulok, hangolódom. És a témának megfelelő helyiségbe megyek. Ez utóbbi kimerül két szobában és egy konyhában. Ha nem otthon írok, akkor van egy gyorsétterem is például, ahová csak ezért szoktam beülni. De ez, szerintem csak megszokás kérdése. Szóval megvan a hangulat, készülhet a "mű". :D

Ennyi? Merülhet fel a kérdés? Veszek két mély levegőt aztán uccu neki, kész kalap?

Nos, nem. Nálam biztos nem.

Az "uccu neki", előtt már nagyjából átgondoltam és kigondoltam a dolgot, hogy mit szeretnék és mivel szeretném. Más az ha valamilyen felhívásra készül valami, más ha megbízásra és megint más, ha saját "szórakoztatásra". Más a kifejezőeszköz, ha irodalmi írás. Más a követelmény, ha megnyitóbeszéd. Más, ha blogbejegyzés. Szóval a kinek, miről, mit és hogyan kérdésekre adott válasz nagy mértékben meghatározóak.

De mondhatom azt is válaszként, hogy: csak! Talán ezek a legizgalmasabbak és legélvezetesebbek. (De ez egy másik történet.)

Vannak neked is hasonlóan bevált és használt szokásaid, amik segítenek?

és tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

vagy nézz be a Látszol Facebook oldalra. 

Még egy ideig csak csütörtökön lesz bejegyzés: