Imádok tanulni. Rajongó már gyerekkoromban sem igazán voltam. Egy együttes volt, amit szerettem kamaszkoromban, de a sikítozó, pólóletépős korszak valahogy elmaradt. Nem mintha hiányozna. Nem is igazán értem.

De most itt van ez a fiatal nő és na! Le a kalappal. Az amit csinál, és amilyen tudatosan teszi, mindenkinek példa lehet. Lehet, sok mindent mondani, gondolni, de azt gondolom, rendben van az ember. Több ilyen kellene.

És, hogy miért hozom őt többet ide a blogra? A látvány miatt. A koncertjeinek a látványa ki van találva nagyon és hatásos. És a vizuális kommunikációhoz tartozik az ember látványa is, a mozgása, a kinézete, egyszerűen ahogy kiáll a színpadra. Ezen a téren is van még sok tanulnivalóm.

Egyelőre a fizikai erőnlétemet igyekszem formába hozni, ami per pillanat az influenzából való kimászás utolsó métereit jelenti, mert az utóbbi pár napban egy rövid séta is köhögésbe fulladt. Pedig már kezdett eltűnni a kispárna több helyről is.

Én csak az utóbbi időben, kb. két hónapja edzek megint rendszeresen itthon. Nem gondolom, hogy azonnal testépítős edzőterembe kellene mennem, bár már kacérkodtam a gondolattal.  Talán 20 éve voltam ilyen helyen utoljára, akkor is csak néhány alkalommal. Akkoriban nem éreztem, hogy nekem való lenne. Bár lehet, hogy csak az volt a gond, hogy fogalmam sem volt mihez kezdjek ott és senki még csak rám se nézett. Így, inkább másik fajta mozgást űztem több mint 10 évig.

A közelmúltban inkább kirándulásokban, hegymászásban, gyaloglásban öltött testet az egészséges életmódnak ez a fajtája nálam. A gyaloglást értsd úgy, hogy erőltetett tempóban 20-30 km, mielőtt azt mondanád: Ja, hát én is le szoktam ugrani a boltba. Ennek meg is lett az eredménye. Mert tavaly volt egy kórházi kalandom, ami után majdnem olyan fitt voltam, mint előtte. Pár nappal azután, hogy hazaengedtek a kórházból, az utcán siettem a dolgomra mosolyogva, miközben azon gondolkodtam, hogy milyen jó érezni a levegőt, a napot és a testemet, hogy mozog és az izmaimat, ahogy dolgoznak minden egyes lépésnél, mikor szembejött egy nő. Nálam kicsit erősebb testalkattal, görnyedten battyogott felém az úton. Én mosolyogva ránéztem és siettem tovább. Azt még láttam, hogy az arca elsötétül miközben végignéz rajtam, tartása még görnyedtebb lesz és valami olyasmit gondolhatott, hogy: khm... pukkadj meg! Nos, nem pukkadtam meg. Eszembe jutott, hogy három napja még nem itthon voltam, és ma már itt sétálok a tavaszban, a saját lábamon vidáman. És még szélesebben mosolyogtam.

Szóval a jelszó: CSOKITORTAAAA

Jaj, nem, nem, bocs, dehogy is csokitorta. Inkább valami ilyesmi:

Tedd, amit kell! Mert: "... te is egyszer élsz!"

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

vagy likeolj a Facebookon  Látszol Facebook (Kattints)

A mai napra egy kis nosztalgia a Lego-tól. Néhány kép a katalógusokból, de inkább szociológia, mint játék.

És ez a Lego története animációval:

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

vagy likeolj a Facebookon  Látszol Facebook (Kattints)

Egy teljesen friss példa a jelenlegi trendre: ami megjelenik a klipben, a honlapon. A képi világ témája, megjelenítése, színei, hogy hány dolgot tesz a képekre, stb. És, ahogy ezek összességét a Dream Theater nevű együttes a gondolatai közvetítésére használja.

Őket ilyen szempontból is érdemes figyelni, nem csak a zenéjük miatt. Igaz, hogy nekem Mike Portnoy hiányzik a dobok mögül, de a tagok ellazulását tekintve, talán jó, hogy kilépett. Zenei szinten egy ideje nem hoznak sok újat, de még mindig érdemes meghallgatni őket. Nekem egyébként a Scenes from a Memory című lemez a kedvencem tőlük.

Dream Theater Offical (KATT)

De, hogy miért hoztam őket ide példának? Azt gondolom, hogy bár sokszor sokan morcosan nézik a művészeket az alkalmazott művészi világban, egy laikus elsősorban mégis ilyen területekről tud tájékozódni, ha érdekli a képi világ és profibbá akar válni a használatában. A képek megjelenítése, alkalmazása, megosztása nem merülhet ki annyiban, hogy van egy jó program és megtanultam használni, alkalmazni. Az igazán jó alkalmazás mögött gondolkodás, stratégia, tudás van, ami nem lehet csak technikai.

Egy gondolat, egy üzenet kifejezése képekkel sokkal megfoghatatlanabb ennél. Pszichológia, szociológia, hagyomány, a környezet ismerete, a gondolat (ha úgy tetszik, üzenet). Sok összetevőből áll.

Egy nem szakmabeli honnan vehet ezekhez példát? Egy kiállításon, moziban, színházban, könyvekből. Nem nehéz jó példát találni, de aki nehezebb igazodik el ezen a területen, talán kevésbé ismeri fel ezeket. Viszont ha kevésbé ismeri fel, valószínűleg alkalmazni is nehezebben fogja.

De térjünk vissza a példákhoz.

Gondolj bele!

Teljesen egyszerű példa. Figyeld meg a színészeket. Amelyikről elhiszed, hogy tényleg ő az, akit alakít, az a jó, a hiteles. Mikből adódik ez? A testbeszéd, a testtartás, a mimika, a hangszín, a hangsúly, a ruházat. Mind-mind a "szerep" része. Egy üzenetet, egy gondolatot, egy karaktert közvetítenek.

Nézz meg egy filmet! A színei, a képek ahogy beúsznak a vászonra, az összekötő zene, a különböző hangok, a fények, az idők. Mikor játszanak erős, erőteljes, lelkesítő zenét, szerinted? Amikor szakított a szerelmespár és egy esős kilátásra nyíló ablakban sír a nő? Ugye, hogy nem?

Mire jó egy kiállítás? Nem is kell érteni mindent. Megnézni sem fontos mindig mindent. Én jellemzően egy képet keresek mindig. Egyetlen egyet, amiről nekem szólhat a kiállítás. Na, de miért érdemes elmenni egy jó kiállításra? Nézd meg, hogyan épül fel egy kép? Hova kerülnek a formák, mik a hangsúlyok, milyenek a színek? Ilyen és ehhez hasonló tulajdonságok összessége  alakítja a kép hangulatát és az alkotó így mondja el a gondolatát.

Mint, ahogy te is szeretnéd elmondani a márkád üzenetét egy brand, egy reklám, egy csomagolás esetében. Ugyanaz. Na, jó... hasonló a két dolog. De az eszközök ugyanazok. Hogy mennyire sikerül kifejezned velük azt, amit el szeretnél mondani, az már a gondolkodásodon múlik.

A fent említett és a hasonló példákból sokat lehet meríteni, tanulni. A szórakozás mellett egy plusz érv, hogy miért is menj moziba.

Szóval, tudod...

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Kezembe került egy 1989-es Galaktika tudományos-fantasztikus folyóirat. Elsősorban a benne lévő grafikák miatt őriztem meg, de most rácsodálkoztam egyéb érdekességekre is benne. Például, hogy tartalmazott hirdetéseket, reklám hasábokat, ezekre eddig nem figyeltem. Az is érdekes, hogy kik, mit hirdettek benne és hogyan.

A másik érdekesség a filmekkel kapcsolatos "színes" hírek.

Egyébként ennek a számnak a tartalomjegyzéke így nézet ki:

Végül pedig, ami meglepett, a záró rész, ami arról tájékoztat, hogy hogyan terjesztették a folyóiratot

Mindez már történelem.

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Valószínűleg nem mondok nagy újdonságot és ha belegondolsz, biztosan te is rájössz a megoldásra. Ahogy az emberek jó része is tisztában van ezekkel, ennek ellenére mégis hat a dolog. Szimplán azért, mert emberi.

Szóval, szerinted milyen alapvető emberi tulajdonságok mozgatják az embereket, amik az évekig tartó sorozatokat is életben tartják?

Mondok néhányat: kíváncsiság, izgalom, drukk, pletyka.

És ez nem csak a filmeknél igaz. 

Én nagyon szeretem a kíváncsiságot, ami felvillanyozza a nézőt, felkelti az érdeklődését, izgalommal tölti el. Gondolj bele! Egy sorozat esetében, jön a legizgalmasabb rész, a néző már a fotel karfáját rágja izgalmában, mikor snitt és bevágják a feliratot: "FOLYTATJUK". Ugye sejthető, hogy ez nem véletlenül van ez.

És a fantáziát, asszociációt, a korábbi tapasztalatokból eredő reakciót. Itt most egy tizennyolc karikás példa jut eszembe. Képet nem hoztam, mert azért mégse menjünk el ebbe az irányba. De gondolj bele, elég csak egy ráközelített részletet mutatni, még csak nem is kell pont azt, csak valami utalót, és a felnőtt emberek többsége reagál rá. Az persze más kérdés, hogy ki mit.

Izgalmas feladat egy ilyen sorozat típusú megoldás egy kampány keretén belül is, akár plakátok, reklám képek formájában is. Akár te is kipróbálhatnád, ha képeket is használsz a kommunikációdhoz: egy új termék bevezetésénél, valami meglepetésnél, egy rendezvény kapcsán.

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

A mai napra egy kis érdekesség... vagy inkább átfogalmazom :), egy példa arra, hogyan működnek együtt a fejünkben lévő képek, illatok, és a hangulatok.

Ez az írásom az Arnolfini Kantin oldalán jelent meg először. Tudom, hogy a szó szoros értelmében, látszólag talán nem passzol ide, de én azt gondolom, hogy mégis itt a helye.

Bámulok kifelé. Esik a hó. Pedig tegnap már itt volt a tavasz. A szürke hajnalba lassan, észrevétlenül lopakodik be a világosság. Ellépek az ablaktól, vissza a konyhába. A lámpa sárgás fénye, a fehér konyhapult, …

A következő pillanatban már kint vagyok az utcán, a sötét hajnali hidegben. Nem fázom, mert sietünk. Csak onnan tudom, hogy hideg van, hogy az arcomat csípi a levegő. Senkit sem látok kint, a házak ablakai sötétek, mit sem törődnek azzal az 5 éves kisgyerekkel ott kint.

Nem látom az arcát, csak érzem, hogy erősen fogja a kezem, érzem a púder, a hajlakk illatát, hallom a kabát zizegését, a cipő szapora kopogását az aszfalton. Nekem szinte futnom kell. A megállóban egy-két ember. A buszon, ami meleg sárga fénnyel érkezik éppen, már néhányan ülnek. Kíváncsian nézek körbe. Az emberek nem fordulnak felém, kifelé bámulnak az ablakon, de az üveg tükröződésében látom az arcukat. Milyen öregek, gondolom. Leülünk két szabad helyre, nagy zöttyenéssel kanyarodik ki a busz a megállóból. Érzem a szék koszos bőrszagát, a kipufogó bűzét. Inkább én is az ablak felé fordulok, odanyomom az arcom a hideg laphoz, valahol a réseken át kinti friss levegő szivárog az orrom felé.

– Leszállunk – hallom valahonnan távolról, de az is lehet, hogy csak a húzást érzem a kezemen, hogy induljak már. A sötét gyár utcáján visszhangzik végig a cipő kopogása. A portás nyitja a kaput, a fülkéből állott szag áramlik felém és gyenge lámpafény. Nehézkes, puffadt kabát hangját hallom. Egészen más, mint a mama kiskabátjának a hangja. Köszönünk. Nem várjuk meg, hogy a kapu bezáródjon, már sietünk is tovább.

A gyár ébredezik lassan. Súlyos kulcscsomó zörög, belépünk az épületbe, egy kis folyosón át egy konyhába jutunk. Tudom. Kattanás és sárgás fény tölti be a helyiséget. Csak állok és nézem, már nem kell sietni. Tudat alatt hallom, hogy nyílik, majd csukódik az öltözőszekrény ajtaja, ahogy a cipők hol erre, hol arra kopognak.

Hallom a hűtőajtó tompa puffanását, ahogy kattan és enged a konyhaszekrény ajtaján a mágnes, tömött papírzacskó tompa zörgését és a kanál kaparászását a fémen. Folyik a víz, ahogy telik az edény úgy változik a hangja. Tekeredik a tető. Egy pattintás és csend.

Még csend van kint a tájon, a gyáron, a folyosón, …a konyhában. Bennem. Meleg fényű csend. …érzem a kávé illatát.

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

A mai napra egy kis nosztalgia képekben.

"Mik kerülhetnek elő egy költözés során?" jeligére.

A Fővárosi Fotó Vállalat logója egy kb. 60 éves képen.

A kép sarkára "szolidan" elhelyezve.

Egyébként ez egy klasszikus, korra jellemző portréfotó volt.

A kép hátulján. Vagyis a kép mögött, a keret hátuljába még egy kartonlapot is rögzíttek, amibe belenyomták: Takács László, üveges és képkeretező, Budapest és még az utca név, amit már nem tudtam kiolvasni.

Egy rövid írás ehhez kapcsolódóan a Fotóművészet oldalán (KATT)

 ----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram