gondolkodj képekben

L á t s z o l

L á t s z o l

Ne csak a zenét hallgasd, nézd a képet is!

2019. február 14. - BartiMagdolna

Egy teljesen friss példa a jelenlegi trendre: ami megjelenik a klipben, a honlapon. A képi világ témája, megjelenítése, színei, hogy hány dolgot tesz a képekre, stb. És, ahogy ezek összességét a Dream Theater nevű együttes a gondolatai közvetítésére használja.

Őket ilyen szempontból is érdemes figyelni, nem csak a zenéjük miatt. Igaz, hogy nekem Mike Portnoy hiányzik a dobok mögül, de a tagok ellazulását tekintve, talán jó, hogy kilépett. Zenei szinten egy ideje nem hoznak sok újat, de még mindig érdemes meghallgatni őket. Nekem egyébként a Scenes from a Memory című lemez a kedvencem tőlük.

dt.jpg

Dream Theater Offical (KATT)

De, hogy miért hoztam őket ide példának? Azt gondolom, hogy bár sokszor sokan morcosan nézik a művészeket az alkalmazott művészi világban, egy laikus elsősorban mégis ilyen területekről tud tájékozódni, ha érdekli a képi világ és profibbá akar válni a használatában. A képek megjelenítése, alkalmazása, megosztása nem merülhet ki annyiban, hogy van egy jó program és megtanultam használni, alkalmazni. Az igazán jó alkalmazás mögött gondolkodás, stratégia, tudás van, ami nem lehet csak technikai.

Egy gondolat, egy üzenet kifejezése képekkel sokkal megfoghatatlanabb ennél. Pszichológia, szociológia, hagyomány, a környezet ismerete, a gondolat (ha úgy tetszik, üzenet). Sok összetevőből áll.

Egy nem szakmabeli honnan vehet ezekhez példát? Egy kiállításon, moziban, színházban, könyvekből. Nem nehéz jó példát találni, de aki nehezebb igazodik el ezen a területen, talán kevésbé ismeri fel ezeket. Viszont ha kevésbé ismeri fel, valószínűleg alkalmazni is nehezebben fogja.

De térjünk vissza a példákhoz.

Gondolj bele!

Teljesen egyszerű példa. Figyeld meg a színészeket. Amelyikről elhiszed, hogy tényleg ő az, akit alakít, az a jó, a hiteles. Mikből adódik ez? A testbeszéd, a testtartás, a mimika, a hangszín, a hangsúly, a ruházat. Mind-mind a "szerep" része. Egy üzenetet, egy gondolatot, egy karaktert közvetítenek.

Nézz meg egy filmet! A színei, a képek ahogy beúsznak a vászonra, az összekötő zene, a különböző hangok, a fények, az idők. Mikor játszanak erős, erőteljes, lelkesítő zenét, szerinted? Amikor szakított a szerelmespár és egy esős kilátásra nyíló ablakban sír a nő? Ugye, hogy nem?

Mire jó egy kiállítás? Nem is kell érteni mindent. Megnézni sem fontos mindig mindent. Én jellemzően egy képet keresek mindig. Egyetlen egyet, amiről nekem szólhat a kiállítás. Na, de miért érdemes elmenni egy jó kiállításra? Nézd meg, hogyan épül fel egy kép? Hova kerülnek a formák, mik a hangsúlyok, milyenek a színek? Ilyen és ehhez hasonló tulajdonságok összessége  alakítja a kép hangulatát és az alkotó így mondja el a gondolatát.

Mint, ahogy te is szeretnéd elmondani a márkád üzenetét egy brand, egy reklám, egy csomagolás esetében. Ugyanaz. Na, jó... hasonló a két dolog. De az eszközök ugyanazok. Hogy mennyire sikerül kifejezned velük azt, amit el szeretnél mondani, az már a gondolkodásodon múlik.

A fent említett és a hasonló példákból sokat lehet meríteni, tanulni. A szórakozás mellett egy plusz érv, hogy miért is menj moziba.

Szóval, tudod...

gondolkodj_kepekben_copy.jpg

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Galaktika (1989/2.)

20190208_142601.jpg

Kezembe került egy 1989-es Galaktika tudományos-fantasztikus folyóirat. Elsősorban a benne lévő grafikák miatt őriztem meg, de most rácsodálkoztam egyéb érdekességekre is benne. Például, hogy tartalmazott hirdetéseket, reklám hasábokat, ezekre eddig nem figyeltem. Az is érdekes, hogy kik, mit hirdettek benne és hogyan.

20190208_142628.jpg

20190208_142845.jpg

20190208_143025.jpg

A másik érdekesség a filmekkel kapcsolatos "színes" hírek.

20190208_142910.jpg

20190208_142740.jpg

Egyébként ennek a számnak a tartalomjegyzéke így nézet ki:

20190208_142946.jpg

Végül pedig, ami meglepett, a záró rész, ami arról tájékoztat, hogy hogyan terjesztették a folyóiratot

gpost.jpg

Mindez már történelem.

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Mi az egyik trükkje a sorozatfilmeknek?

Valószínűleg nem mondok nagy újdonságot és ha belegondolsz, biztosan te is rájössz a megoldásra. Ahogy az emberek jó része is tisztában van ezekkel, ennek ellenére mégis hat a dolog. Szimplán azért, mert emberi.

mitgondolsz1_1.jpg

mitgondolsz1_2.jpg

mitgondolsz1_3.jpg

mitgondolsz1_4.jpg

Szóval, szerinted milyen alapvető emberi tulajdonságok mozgatják az embereket, amik az évekig tartó sorozatokat is életben tartják?

Mondok néhányat: kíváncsiság, izgalom, drukk, pletyka.

És ez nem csak a filmeknél igaz. 

Én nagyon szeretem a kíváncsiságot, ami felvillanyozza a nézőt, felkelti az érdeklődését, izgalommal tölti el. Gondolj bele! Egy sorozat esetében, jön a legizgalmasabb rész, a néző már a fotel karfáját rágja izgalmában, mikor snitt és bevágják a feliratot: "FOLYTATJUK". Ugye sejthető, hogy ez nem véletlenül van ez.

És a fantáziát, asszociációt, a korábbi tapasztalatokból eredő reakciót. Itt most egy tizennyolc karikás példa jut eszembe. Képet nem hoztam, mert azért mégse menjünk el ebbe az irányba. De gondolj bele, elég csak egy ráközelített részletet mutatni, még csak nem is kell pont azt, csak valami utalót, és a felnőtt emberek többsége reagál rá. Az persze más kérdés, hogy ki mit.

Izgalmas feladat egy ilyen sorozat típusú megoldás egy kampány keretén belül is, akár plakátok, reklám képek formájában is. Akár te is kipróbálhatnád, ha képeket is használsz a kommunikációdhoz: egy új termék bevezetésénél, valami meglepetésnél, egy rendezvény kapcsán.

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Ahogy az öt érzék és az ember hangulatot teremt

A mai napra egy kis érdekesség... vagy inkább átfogalmazom , egy példa arra, hogyan működnek együtt a fejünkben lévő képek, illatok, és a hangulatok.

Ez az írásom az Arnolfini Kantin oldalán jelent meg először. Tudom, hogy a szó szoros értelmében, látszólag talán nem passzol ide, de én azt gondolom, hogy mégis itt a helye.

illatat.jpg

Bámulok kifelé. Esik a hó. Pedig tegnap már itt volt a tavasz. A szürke hajnalba lassan, észrevétlenül lopakodik be a világosság. Ellépek az ablaktól, vissza a konyhába. A lámpa sárgás fénye, a fehér konyhapult, …

A következő pillanatban már kint vagyok az utcán, a sötét hajnali hidegben. Nem fázom, mert sietünk. Csak onnan tudom, hogy hideg van, hogy az arcomat csípi a levegő. Senkit sem látok kint, a házak ablakai sötétek, mit sem törődnek azzal az 5 éves kisgyerekkel ott kint.

Nem látom az arcát, csak érzem, hogy erősen fogja a kezem, érzem a púder, a hajlakk illatát, hallom a kabát zizegését, a cipő szapora kopogását az aszfalton. Nekem szinte futnom kell. A megállóban egy-két ember. A buszon, ami meleg sárga fénnyel érkezik éppen, már néhányan ülnek. Kíváncsian nézek körbe. Az emberek nem fordulnak felém, kifelé bámulnak az ablakon, de az üveg tükröződésében látom az arcukat. Milyen öregek, gondolom. Leülünk két szabad helyre, nagy zöttyenéssel kanyarodik ki a busz a megállóból. Érzem a szék koszos bőrszagát, a kipufogó bűzét. Inkább én is az ablak felé fordulok, odanyomom az arcom a hideg laphoz, valahol a réseken át kinti friss levegő szivárog az orrom felé.

– Leszállunk – hallom valahonnan távolról, de az is lehet, hogy csak a húzást érzem a kezemen, hogy induljak már. A sötét gyár utcáján visszhangzik végig a cipő kopogása. A portás nyitja a kaput, a fülkéből állott szag áramlik felém és gyenge lámpafény. Nehézkes, puffadt kabát hangját hallom. Egészen más, mint a mama kiskabátjának a hangja. Köszönünk. Nem várjuk meg, hogy a kapu bezáródjon, már sietünk is tovább.

A gyár ébredezik lassan. Súlyos kulcscsomó zörög, belépünk az épületbe, egy kis folyosón át egy konyhába jutunk. Tudom. Kattanás és sárgás fény tölti be a helyiséget. Csak állok és nézem, már nem kell sietni. Tudat alatt hallom, hogy nyílik, majd csukódik az öltözőszekrény ajtaja, ahogy a cipők hol erre, hol arra kopognak.

Hallom a hűtőajtó tompa puffanását, ahogy kattan és enged a konyhaszekrény ajtaján a mágnes, tömött papírzacskó tompa zörgését és a kanál kaparászását a fémen. Folyik a víz, ahogy telik az edény úgy változik a hangja. Tekeredik a tető. Egy pattintás és csend.

Még csend van kint a tájon, a gyáron, a folyosón, …a konyhában. Bennem. Meleg fényű csend. …érzem a kávé illatát.

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Fővárosi Fotó Vállalat logója

A mai napra egy kis nosztalgia képekben.

"Mik kerülhetnek elő egy költözés során?" jeligére.

A Fővárosi Fotó Vállalat logója egy kb. 60 éves képen.

20181209_152046.jpg

A kép sarkára "szolidan" elhelyezve.

20181209_152034.jpg

Egyébként ez egy klasszikus, korra jellemző portréfotó volt.

20181209_152022.jpg

A kép hátulján. Vagyis a kép mögött, a keret hátuljába még egy kartonlapot is rögzíttek, amibe belenyomták: Takács László, üveges és képkeretező, Budapest és még az utca név, amit már nem tudtam kiolvasni.

20181209_152110.jpg

Egy rövid írás ehhez kapcsolódóan a Fotóművészet oldalán (KATT)

 ----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Minecinema volt a hétvégén

Nos, őszinte leszek, én még nagyon mazsola vagyok ezen a területen. Például, ott szembesültem vele, hogy ez a film már a nyolcadik volt a sorban. Egy kicsit le vagyok maradva. De nem gondolom, hogy most ez probléma lenne. :) Ráadásul, ha valami nagyon érdekel és foglalkoztat, gyorsan igyekszem pótolni a hiányosságaimat. 

Hogyan is kerültem erre a rendezvényre? Családi programként. Mostanában én tanulok keményen, mert elértük azt az életkort, amikor már itthon a legkisebbnek is határozott véleménye és érdeklődési köre van. Ez ellen lehet hadakozni, kapálózni, de teljesen felesleges. Ráadásul csak negatív dolgokat szülhet. Viszont így továbbra is van miről beszélgetni itthon, lelkes meséléseket hallgatok, nevetünk azon, hogy egyszerűen képtelen vagyok bemenni az egy blokkos ajtókon, úgyhogy számomra legalább két blokk széleseket kell építeni. Mert ugye a Minecraftot is letöltöttem én is és már az egész család épít egy játékban. Már nem csak a Badacsonyt, a Pilist járjuk együtt, de a virtuális tájakat is. Igen, lehet ezen vitatkozni, szörnyülködni, de ez a virtuális világ már szerves része ennek a kornak. És az is igaz, hogy még sok területen gyerekcipőben jár és erősen finomításra szorul. Meglátjuk, nem szeretnék most jóslásokba bocsátkozni.

Visszatérve a Minecinema rendezvényére. Ez volt a nyolcadik film a sorban és A Főorvos címet kapta. Tulajdonképpen nem voltak elvárásaim, még elképzelésem sem arról, hogy milyen lesz. (Ebből is látható, hogy nekem ez volt az első.) De a trailerek után kíváncsi lettem:

És mivel már körülbelül 3 hetes minecraftos, és majdnem két hónapos videós ki kicsoda tanulmányokon voltam túl, bátran vágtam neki a rendezvénynek.

Amire leginkább kíváncsi voltam a film mellett, hogy ezek a "Sziasztok srácok!", hogyan csinálják ezt a az egészet. Mi zsDav miatt mentünk elsősorban, de én kíváncsi voltam a "sipítozó bácsira" is. Bocsánat, bocsánat! Jánosik Gergőre. Mentségemre legyen szólva, hogy a rendezvényen az első kérés hozzá a műsorvezetőtől is az volt, hogy sikítson! (Nem tette meg.) És a videókból, amiket itthon félfüllel hallok már az első szó után tudom, hogy na, már megint ő az. És kíváncsi voltam még DoggyAndira, Sajt32-re is.

Az egész műsort Székely Martin, a MartinVlogol csatorna szereplője vezette energikusan, viccesen. Jó, hogy ott volt. Mi a reggeli 9 órás vetítésre mentünk, utána volt egy kis beszélgetés. Itt végig azon gondolkodtam, hogy ez nagyon nem lehet egyszerű. Hiszen a célközönség 7-14 évesek. Az átlag szerintem 10 éves volt, több volt a fiatal. Velük meg elég nehéz egy "hagyományosnak" mondható beszélgetést csinálni. Kérdezni sem tudnak úgy, mint az idősebbek. Ráadásul nagyon nagy különbség van gyerek és gyerek között az adott korosztályban is. Az interaktív rész viszont, ahol kimehettek és játszhattak egy kicsit, élővé tette a dolgot. (Talán erre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni.)

Izgalmas volt még számomra a dedikálás is, ahol nem csak az volt érdekes, hogy a videókban látott kép mögött élő emberek vannak (és sokan már nem is olyan "gyerekek"), hanem az is, hogy ott egy szerepet játszanak, itt meg jobban saját maguk voltak. 

Ami viszont igazán tiszteletet váltott ki belőlem, az két dolog. Az egyik, hogy ennek az egész filmes rendezvénynek, ha jól értettem, zsDav volt a megálmodója és fő mozgatórugója. Wow. A másik, hogy így együtt tudnak dolgozni. Nem harcolnak egymás ellen és nem mindenki a saját dombját igyekszik kapargatni, hanem képesek együtt létrehozni valami nagyobbat. Jó volt ilyet látni.

A résztvevők:

zsDav, DoggyAndi, IceBlueBird, luckeY, Anett és Ancsa, Walrusz, Chabinho, OwnMcKendry, Baluka, UborCraft, Sajt32 és Jánosik Gergő

minec9.jpg

minec6.jpg

minec7.jpg

minec2.jpg

minec3.jpg

minec4.jpg

minec5.jpg

Amire kíváncsi vagyok még, hogy vajon meddig csinálják ezt majd. Lehet, hogy lassan kinőnek ezekből a szerepekből? Lesz-e folytatás?

Meglátjuk...

Ez pedig a legelső film volt:

 ----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Árnyék és a fény

folytonosag.jpg

Nincs új a nap alatt, tartja a mondás. :)

Én nagyon szeretem ezt a fenti játékot. Ennek az alkalmazását. Izgalmas ezen gondolkodni, és alkalmazni a gyakorlatban.

Biztosan tudsz te is olyan területet mondani, ahol találkoztál vele.

Most csak egy példát hoztam. Ismerős ugye?

Itt írtak róla: WWF logó története (angol)

wwf.jpg

A kép forrása a WWF hivatalos oldala (KATT).

süti beállítások módosítása