gondolkodj képekben

L á t s z o l

L á t s z o l

Egodetox

ahol az egonak tényleg nincs helye

2018. december 10. - BartiMagdolna

Kaptam egy kedves meghívást Tóth Artintól a legújabb filmjének bemutatójára és a vetítés utáni beszélgetésre. December 7-én Szentendrén a P'Art Moziban. Pár órával korábban mentem, mert meg akartam nézni a Vajda Lajos és Vajda Júlia kiállításokat is. Vajda Lajos munkáit nagyon szeretem. Főként a halálához közelebb készítetteket. De ez legyen egy másik bejegyzés itt a blogon.

Most kanyarodjunk vissza a filmhez.

Szóval, Tóth Artin legújabb dokumentumfilmjét láthatta egy szűk közönség pénteken, a hivatalos nagyközönségnek szóló bemutató előtt.

44402498_382723722265881_7203378896694149120_n.png

Fotó: Drahos-Pintér Kata, plakát: Tóth Artin

Egodetox

Rendező: Tóth Artin
Szereplők: Drahos István
Kamera: Kiss Aurél

A film címe elsőre megfogott, ezért egy korábban készült interjú során rá is kérdeztem. Tóth Artin ezt a választ adta a kérdésemre:

"Amikor Istvánnal (Drahos István a szánhúzókutyák irányítója, gazdája. A film főszereplője. - a szerk.) elkezdtünk gondolkodni a filmen, hogy egyáltalán miről szóljon, mit akar megmutatni ő és mit én, akkor elég sokat beszélgettünk. Kértem tőle archív filmfelvételeket, cikkeket, interjúkat, amiket aztán alaposan végigböngésztem. Ezek közül az egyik vele készült interjúban olvastam azt a mondatot, miszerint: “Ezt a sportot nem lehet egóból csinálni -itt nem a hajtók dicsőülnek meg, hanem a kutyák.” Ezen a mondaton elgondolkodtam: ez tényleg akkora alázatot követel meg a kutyaszánostól, hogy erre érdemes lehet felfűzni az egész filmet. Így lett a film címe Egodetox."

Miről szól a film?

Egy szimbiózisról kutya és ember között. Amikor a kutya feltétel nélküli bizalma és szeretete gazdájuk iránt és az értük vállalt felelősség mindent felülír. A film a szentendrei Drahos István musher (kutyaszánhajtó) életébe enged betekintést. Látható, mennyire fontos az, hogy a kutyákat kölyökkoruk óta ő és felesége látja el és neveli, edzi és ez egyben a saját edzését és tanulását is folyamatosan megköveteli. Nem lehet eredmény, ha bármelyik is hiányzik a közös munkából. A filmben archív filmfelvételek és fotók is láthatók, amelyekben látszik az indulás, a kezdetek. Hogy honnan indult, és hogyan jutott el oda, ahol most tart.

Persze, azért semmi sem olyan egyszerű, mint aminek látszik. Ez kiderült a film utáni beszélgetésből, ahol Tóth Artin mesélt a forgatás kalandjairól, alakulásáról is. Apróságok, gondolhatná az ember, és ma már talán nem csak kínjukban vicsorognak rajta a forgatás résztvevői. Olyan dolgok, amik alapjában borítanak mindent, tervet, elképzelést... Mindent, ami emberi.

Hogy csak néhányat említsek meg közülük:

Magyarországon, még az indulás előtt születtek meg a kiskutyák, ezért meg kellett szakítani egy időre az utazást, míg a befogadó ország (Svédország) oltási szabályainak (első veszettség elleni oltás) megfelelő időintervallum letelik. Hogy legyen valami pozitív is a kényszerpihenővel kapcsolatban: a jávorszarvasok kíváncsian nézegették a stábot, ezért bekerülhettek ők is a filmbe.

Az eredeti forgatóköny 3 alapilléréből, csak 3 nem teljesült. Ebből az egyik, hogy: nem esett a hó Norvégia legészakibb területén, ahol a film szereplői élnek, dolgoznak, edzenek. E miatt az edzéstervet nem tudták tartani, így a versenyre sem tudtak felkészülni, és ezért le kellett mondani a nevezést is, amire eredetileg készültek.

A szereplők még sosem dolgoztak filmesekkel. Egy eleve rettenetesen monoton, és magányos életstílusba most belecsöppent plusz 5 ember. Akikhez alkalmazkodni, akikre figyelni kellett. Mivel a forgatásra nem volt sok idő: egyszer 2 hét ősszel a Magyarországról Finnországba tartó út alatt, majd márciusban 2x6 nap a versenyen, és a szezon végén. Ez az idő elég kevés az összeszokáshoz, miközben élesben megy a forgatás.

Nehézséget okozott még a technika. Az volt a mondás, hogy -40 fokra készüljenek. Igaz, hogy ebből csak -25 fok teljesült, de már ehhez is külön melegítő kellett a kamerákhoz. De ilyen melegítősátrat a drónra nem lehett szerelni, így mire el lehetett indítani a felvételt, a drón feladta. 25 percre lehetett számítani, ebből gyakorlatilag 5-10 percig bírta a levegőben, utána le kellett szállnia, és melegíteni, tölteni kellett az akummulátort.

Ember tervez...

Snitt.

A nehézségek ellenére, a film elkészült. Érdemes megnézni. És én már várom a folytatást a jelenlegi kölykökkel...

 

További képeket és filmdarabkákat a forgatásról az Egodetox-dokumentumfilm és a Balansz Film Facebook oldalán is nézhetsz:

Egodetox dokumentumfilm
Balansz Film

A korábban készült interjút Tóth Artinnal itt tudod elolvasni: interjú (katt)

Ha minden igaz, december 30-án várható a film vetítése a televízióban.

Jó filmnézést kívánok!

KOH-I-NOOR 1965-ből

Újra turbó fokozat. Időnként kell egy kis lélegzetvétel, egy kis lassítás, elmélyülés, hogy újult erővel menjen tovább, aminek mennie kell.

Ezt a posztot is, már régóta készülök megírni, de...

De... Ebből biztosan sok van mindenkinek a polcon, az asztalon, egyéb helyeken. Nekem is, de :) igyekszem egyre kevesebbet használni. Tulajdonképpen egyfolytában csinálok valamit. Cikket, bejegyzéseket írok. Egy logón gondolkodom (nem sajáton, mert az már nagyjából kész, de még nincs beizzítva). Mesét találok ki és veszek fel hanganyagként kutyasétáltatás közben. (Mindig furán néztem az olyanokra, akik látszólag magukban beszélnek az utcán... :) ). Tervezek. Már egy januári interjúkérdései is készülőben, a decemberire a válaszokat várom. A héten pedig egy céghez ugrok be segíteni néhányszor.

 De térjünk vissza a KOH-I-NOOR-hoz. Egy pakolásnál került elő ez a doboz és benne a még akkori ceruzák, alig használt állapotban. A dátum szerint, ami a doboz alján van, és ami sejtésem szerint a gyártási évet jelöli: 1965. 

 datum.jpg

Ezen a dobozon 1965-öt írtak, de a cég tulajdonképpen már 1790 óta létezik. Az már azért jelent valamit. Alakulásának történetéről röviden a honlapjukon is lehet olvasni (angolul): KOH-I-NOR története.

Ugyanezen az oldalon néhány érdekesség is olvasható: KOH-I-NOR érdekességek.

A dobozomnál maradva, nagyon érdekes az oldala is:

A mostani cégnév már csak HARDTMUTH, míg ezen L. & C. is szerepel még:

old2.jpg

És persze a készítés helye: Csehszlovákia

old1.jpg

A ceruzák alakja is változott az évek alatt. A fenti volt a dobozban, a "bold" változat a mostani.

ceruzak.jpg

Ugyanúgy, ahogy a logó is:

Az 1965-ös dobozon:

eleje.jpg

 Ma:

untitled_1.jpg

(A kép forrása: a cég oldala.)

Hogy kinek melyik tetszik jobban? Vajon szebb az egyik, mint a másik, vagy csak egyszerűen más és a korral változó? Döntse el mindenki maga!

vege.jpg

 

Korábban is írtam hasonló jellegű bejegyzéseket itt a blogon. Olvastad már őket? Az egyike a húsvéti POM-BÄR csomagolásáról szól. A másik pedig egy 1969-es lejáratú LAMOUR desszerttel kapcsolatban íródott.

És tudod:

Gondolkodj képekben!

LIKE-old LÁTSZOL Facebook oldalát:  Látszol Facebook (Kattints)

És az Instagramon is követhetsz: Látszol (Kattints) Csak a több kép miatt.

Tanulhatunk a World of Warcraft játék promo videójából is

Miért hozok ide játékot példának?

Legtöbbször rajzolt, animáció példákat hozok itt "valós világban" játszódó filmek helyett. Ennek egyszerű oka van. A megszokott világunkban forgatott filmképek nehezebben értelmezhetőek. Nagyon hasonlítanak a hétköznapi világunkra, és túl sok az információ. Nehezebb elvonatkoztatni.

A játékgrafikák, animációs filmek sokszor jó példák arra, hogy milyen hatást milyen eszközzel, képalkotással, színvilággal, kompozícióval lehet elérni. Ráadásul mutatják az éppen aktuális trendeket is sokszor.

Ez nem azt jelenti, hogy most mindenki ilyen képeket készítsen vagy csináltasson a honlapjára, mint amit ebben a videóban lát. Hanem azt, hogy érdemes megnézni egy-egy képfelépítést (hogy vannak benne tömegek, irányok, sötét-fény, nagyobb-kisebb, éles-életlen, arányok, stb.)

 

 --------------------

A LÁTSZOL Facebook oldalán találsz még érdekes dolgokat.

Nézd meg:  Látszol Facebook

És az Instagramon isLátszol Csak a több kép miatt.

Gondolkodj képekben!

Ruben Brandt, a gyűjtő

Elvárásaim voltak. Igen, mielőtt beültem a filmre elvárásaim voltak vele szemben. Magasra tettem a mércét. (Ilyet nagyon ritkán teszek. Talán érthető okokból.)

És...

Ennyi. Elkezdődött a vetítés, és megszűnt minden más, minden elvárás, minden gondolat. A nézőközönség, a moziterem. Csak a film létezett. Vitt magával. Már az első pillanattól kezdve élveztem minden apró részletet, próbáltam magamba szívni minden képet, rajzocskát, minden egyes vonalat, és váltott, ugrott a jelenet újra és újra, és én meg akartam állítani, hogy ne még, hadd nézzem még meg rendesen. De a képek vitték tovább a tekintetemet, a hangok, a zene pedig a lelkemet. Azok a hangok, milyen összhangban vannak a képi világgal... Hihetetlen. Ahogy szinte játszva, észrevétlenül vittek tovább. A vizuális és az audió igazi audióvizuális élménnyé állt össze.A látványt még feljebb emelte a hang, és a hangot még feljebb a látvány.

Ennyi. Nincs tovább.

Vége lett. A nézők ültek és olvasták a stáblistát, a felhasznált alkotások listáját (ezt nagyon elolvasnám újra), és felkapcsolták a villanyt. Senki nem mozdult. A taps gondolata rezgett a levegőben, mint színházban előadás után. Mert ez igazi előadás volt.

Mikor végre sikerült annyira  magamhoz térni, hogy kijöttem a teremből, a plázába csöppenve nem értettem, az emberek miért nem három vagy hat szeműek, miért ez a csillogó ünnepi dekoráció mindenütt. Fejbe vágott a kontraszt, és azt éreztem én vissza akarok menni. Újra át akarom élni, újra élvezni akarom a keresés izgalmát amivel az apró részleleteket néztem, a történetet, az egészet. Mert végre valami, ami megmozgat, gondolkodtat, és élményt ad másképp és nyíltan. És jó értelemben.

gyujto.jpg

MEG KELL NÉZNI ÚJRA!

- ennyi -

(A film Facebook oldala itt KATT!)

----

Gondolkodj képekben!

A LÁTSZOL Facebook oldalán találsz még érdekes dolgokat.

Nézd meg:  Látszol Facebook (Kattints)

És az Instagramon is: Látszol (Kattints) Csak a több kép miatt.

süti beállítások módosítása