Amikor eljön az ideje, hogy Te és a körülmények is készen állnak az indulásra és már csak egy ugrás és ...
Nos, ilyen nincs, hogy minden tökéletesen készen álljon. Valahol mindig van egy "de".
Mikor elkezdtem írni ezt a blogot, valamikor 2018 március elején egész más elképzelésem volt az alakulásáról. Azóta sok minden történt. Ezalatt a fél év alatt a bloggal kapcsolatban voltak pozitív visszajelzések, amikért nagyon hálás vagyok. De voltak negatív vélemények is. Volt olyan ember, aki minden személyes találkozásnál csak destruktív véleményt tudott formálni, de azt mindig megtette. Ezeknél mindig azt gondoltam, hogy ... vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy toll a fülébe. De meg lett ezeknek is a pozitív vonzata.
Most már valamivel több, mint hat hónap után, látom, hogy mennyit tanultam (szinte roham tempóban) és még mennyit kell, és remélem, aki olvassa a blogot, az is talált magának érdekes dolgot. Bízom, benne, hogy ez ezután sem fog változni. Rengeteg tervem van még, amit egyelőre titokban tartanék. Lassan úgyis kiderül.
Igazándiból sok mindent írhatnék még ebbe a posztba, és sorra jutnak eszembe a mondatok, de a legfontosabb mégis csak ez az egy a sok közül:
Köszönöm, hogy itt vagy, olvasol és követed a tartalmaimat! Nagyon szépen köszönöm!
--------------------
A LÁTSZOL Facebook oldalán találsz még érdekes dolgokat. Másoktól hozott példákat.
Messe. Két vásáron dolgoztam dekoros-grafikusként szeptember elején. Az egyik Frankfurtban egy autómechanikai, a másik Münchenben az Iba volt. Ez utóbbin tésztagyártó, -készítő (kenyér, pizza, perec, stb.) gépek, gyártósorok és díszítők, kiegészítők (csokireszelék, kávé, tea, tortadíszítő ez meg az és hasonlók) voltak kiállítva.
Csináltam néhány képet (most így utólag visszanézve tényleg csak néhányat), azt is többnyire az müncheni kiállításon, mert ott kevésbé volt hajtás.
Szóval, a néhány fotó mellé, néhány gondolat is.
A poszt első képét a Messe épületének tetején, a parkolóból készítettem. Frankfurt. Üveg, beton, tornyok minden mennyiségben, némi zölddel. Az üveg és beton számtalan kombinációja és variációja. Elég látványos volt a tetőről nézve, de kb. ennyire futotta a városnézésből.
A következő kép, nem a szelfi kedvéért (pedig de), hanem a háttér miatt. A látogató nem is gondolná, hogy a nyitás előtt néhány órával, még létrák, raklapok, flakonok, rongyok, szerszámok, hulladékanyagok minden mennyiségben a legkülönbözőbb helyeken. Itt még a megrendelőt vártuk, aki kézipoggyászként a repülőgépen hozta magával a stand habbetűit. Ő csak a habbetűt.
A következő kép, már München. Az egyik cég tábláján ez a fiatal hölgynek látszó valaki, akit a kép alapján kb. 130 cm magasnak tudok elképzelni, a karjai viszont simán leérnek a sípcsontjáig.
A következő képen látható nő volt látható mindenütt ezen a kék standon, aki az egy tenyerével simán betakarja az egész arcát, és a zsemlével töri a fogai közé a lyukat valószínűleg, mert nem férhet el a többi része a szája és a fogai előtt.
Az alábbi kép pedig már München. A kamion oldalán lévő print grafikusa is dolgozott, nem csak a fotós. A táj és a kamion sosem találkoztak valójában.
Hogy csak pár példát hozzak. Az a két barna folt a kerítés előtt egy tehén klónozva. A kerítés és a fák is ismétlik önmagukat. A kamion orránál lévő ágak, meg zöld kupacok is kísértetiesen hasonlítanak. És persze, izgalmas a vezetőfülke üvege, az árnyékok. És...
Ezek olyan érdekes részletek voltak számomra, mivel sokat foglalkozom (szinte állandóan) képekkel, látvánnyal.
De, hogy ne csak negatív példát hozzak. Volt egy stand, ez rögtön megtetszett. Látványos volt, különbözött, összhangban volt. Csak az a térbe elhelyezett (desszertcsomagoláshoz is el tudnám képzelni ezt a formát), a fotelt körülvevő váz a printekkel nagyon hatásos volt. Tetszett.
Most gyorsan rákerestem a honlapjukra is. Hát... nagyon érdemes megnézni azt is: Callebaut (KATT)
Ez volt a másik, ami rögtön megragadta a figyelmemet. A céget már nem jegyeztem meg, pedig megnéztem kik ők. Ez a "pixeles" dekoráció már messziről hívogatott.
Műanyag poharakból. Ha jól emlékszem, valami ilyesmivel foglalkozott a cég.
A vásárokon nem fotóztam többet. Időm sem volt rá, meg érthető okokból nem is vették jó néven a fotózást.
Végül kicsit visszaugorva még a franfurti plázába. Ott láttam ezt az étterem díszletet. Mellette az a "fa" is hozzátartozik és a "váz" feelinget hozza a mobilos app-jukat hirdető reklámtáblájuk is.
--------------------
A LÁTSZOL Facebook oldalán találsz még érdekes dolgokat.
Pakolás közben jött velem szembe ez a doboz. Csavarok, szegek meg hasonlók voltak benne. (A desszert szerencsére már nem.)
Teljesen elolvadtam a gyönyörűségtől. 13,5 x 15 x 3 cm-es doboz keménypapírból. Kasírozott, ragasztott borítással. Grafikával! És nem a virág, masni kombináció, hanem "klasszikus" párok: "ROMEO - JULIA", "ANTONIUS - CLEOPATRA", "AMOR - PSYCHE", "MANRICO - LEONORA", "OTELLO - DESDEMONA", "ORPHEUS - EURYDIKE", "TRISTAN - IZOLDA", "AUCASSIN - NICOLETTE".
És a "klasszikus" szalag motívumba írt díszes középkort idéző L'AMOUR felirat.
Az egyik legfontosabb rész pedig a szavatossági idő lejárta:
Azért, az ékezetek már akkoriban is okoztak meglepetéseket:
Kiegészítés: a Facebookon kaptam a tippet "Kara Orsi" nevű olvasótól, hogy a grafika stílusából kiindulva a tervezője, talán Lukáts Kató Lehetett, akiről itt egy összefoglaló a wikipédián: Lukáts Kató, és további munkák, amik között tényleg vannak hasonló darabok, az Iparművészeti Múzeum honlapján: Lukáts Kató (1900-1990). És végül egy archív cikk az Artmagazin oldalán: Mesebolt.
--------------------
A LÁTSZOL Facebook oldalán találsz még érdekes dolgokat.
DELSEY – WHAT MATTERS IS INSIDE Bellissimo cortometraggio 3D cartoonizzato. Wonderful 3D “cartoon” short film.
Souen Le Van, 27, is a french Art Director. She started her career at Marcel Paris in January 2008 under the guidance of Anne de Maupeou. Souen has worked for several high-profile brands such as Orange International, Ray-Ban, Coca-Cola, Contrex (Nestlé Waters), France 24 and Editions Points Publishing House. Souen has been lucky to win many international and national awards, including 8 Cannes Lions (3 Gold, 2 Silver, 3 Bronze and more than 10 Shortlists), a Grand Clio, a Grand Prix Eurobest, Oneshow, ADC, Andy, D&AD, LIA, French Art Directors Club, FWA… Her campaigns helped Marcel become Agency of the Year at Eurobest 2011 and Clios 2013.
A mai interjú rendhagyónak mondható, mivel megfordultak a szerepek. Volt egyetemi Mesteremmel Ország Lászlóval beszélgettem, mikor megkérdezte, én miért nem szerepelek a sorozatban. Én? - kérdeztem vissza. Igen. - felelte. Sokáig vakargattam a fejemet, mire végül rábólintottam. Ennek egyetlen célja volt, hogy itt is legyen okom elmondani, hamarosan megnyílik a következő önálló kiállításom, ami számomra nagyon fontos mérföldkőnek számít az alkotói munkásságomban.
Előbb azonban jöjjenek a kérdések és a válaszok. (És be kell valljam, sokkal nehezebb volt válaszolni, mint kérdezni.)
Barti Magdolna
Ország László: Képzőművészet, irodalom, zene… képek, szövegek, hangok… vizuális nevelés, művészeti-szervezés… és még? Sok terület foglalkoztat, sok műfajban fejezed ki magad. Vagy valójában ez egyetlen „terület”, ahol a műfaji határoknak kevés szerep jut, ahol inkább az aktuális motiváció keres magának megjelenési formát?
Barti Magdolna: Igen, nos… valóban sok terület foglalkoztat. Így elgondolkodva ezen a kérdésen, tulajdonképpen az összes egyfajta kommunikáció. (Itt még talán hozzátenném a felsoroláshoz a testbeszédet, vagy a test által kifejeződő és kifejezhető üzeneteket. Nagyon érdekes terület ez is.) De, hogy a kérdésedre közelebbi választ adjak, ezt az a sokféle területet egy-egy eszközként használom a kommunikációm során. Más a “feladata” egy képzőművészeti alkotásnak, másképp történik egy harcművészeti alkalmazás mozdulatának elmagyarázása, másképp hatnak a hangok. Más eszközöket használnak, mégis kifejeznek valamit. Valamit el akarnak mondani. Hadd mondjak egy példát itt is. Legutóbb egy matiné filmet néztem meg, a történet a szokásos. Fiatal táncosok szerepeltek benne. Balett és street dance volt egymással szemben felállítva. Hihetetlenül érdekes volt a két különböző mozgáskultúrát, nyelvet egymás mellett látni. Hogy hogyan beszélgetnek,és egy-egy mozdulat hogyan fejez ki dolgokat.
O. L.: Mi volt az indító „aha-élmény”, amely eldöntötte, hogy a művészet területén keresed majd a boldogulást? Szakmai haladásodnak melyek voltak a meghatározó, irányt-mutató állomásai?
B. M.: Az indító? Nem tudom, mire gondolsz itt pontosan. Mondhatnám, hogy ceruzával a kezemben születtem, de ez nem lenne igaz. 12-13 éves koromban kezdtem el rajzolni a környezetemben lévő embereket, akik valamiért megragadtak. Ezek gyors rajzocskák, inkább karikatúra jellegűek voltak, amik hasonlítottak is valamennyire, de a karakterekre legjellemzőbb érzet, tulajdonság kiemelése miatt voltak leginkább felismerhetőek. Akkoriban kezdtem el művész-életrajzi regényeket is olvasni, és eldöntöttem, hogy “művész” leszek. Hosszú, kacskaringós és összetett volt az út és még tart a ma is. A jég az első önálló kiállításom után tört meg 2013 elején, azelőtt csak pár csoportos kiállításon vettem részt. Azóta már több mint félszáz csoportos és további két önállón szerepeltem kiállítóként, szervezőként vagy kurátorként. Felvettek két országos művészeti csoportba is a Magyar Elektrográfiai Társaságba (MET) és a Magyar Alkotók Országos Egyesületébe (MAOE) is. Jelenleg a szeptember elején nyíló Változás című önálló kiállításomra készülök teljes erőkkel.
O. L.: Az autonóm és az alkalmazott műfajokban is alkotsz. Szabadság és kötöttség vagy a kötöttség szabadsága? Melyek azok a formai- tartalmi elemek, amelyek visszatérően, meghatározóan személyessé, egyedivé formálják stílusodat mindkét területen?
B. M.: Hú, ez nehéz kérdés. Mert élvezem az alkotást, megmozgat, feltölt, ettől olyan, mintha könnyű játék lenne. Lehet, hogy az is. De azt hiszem, attól lesz azzá, hogy az odáig vezető utat is élvezem. Ami állandó gondolkodást, megfigyelést, elraktározást jelent. Hadd mondjak itt is egy konkrét példát. Rengeteget járok kirándulni, sokat gyalogolok, eközben rendszeresen fotózom. Van több száz moháról készített makrofotóm. Mindegyik más. Más érzetük, jelentésük, sugallatuk van. Mindegyik moha (még olyan is van, hogy ugyanaz a moha), de más a fény, a háttér, a környezet, a szín, a tömeg. És van, hogy csak egy apróság a különbség, de a képet teljesen megváltoztatja. Nagyon jó tanulás ez. Megjegyzem, aztán felhasználom az ilyen alkalmakkor megtalált szerkezetet, a képfelépítést, a színvilágot máshol, máskor. Hogy válaszoljak a kérdésed másik felére is. Szeretem a minimál stílust, szeretem, ha valami szinte koanként hat. Meglátod és letaglóz. Ott, akkor, azt mondja, amit kell. Persze, nem állítom, hogy ez mindig sikerül, de törekszem rá. Szinte mindig használok valamilyen természeti formát. Tervezéses munkánál is hasonlóképp dolgozom. Ott, ugye a megrendelő üzenete, stílusa, célja a döntő.
Egy ilyen "jegyzet" az egyik kirándulásról. Ezeknél az átélt élmény a fontos számomra. A hatás, ami átmegy rajtam és átalakul, amikből aztán dolgozom. Utálok fázni. Ott, a szélben az arcomra fagyott a szememből kicsorduló könny. Az ujjaim annyira fájtak a hidegtől, hogy nem is tudom mi tartotta a gépet a kezemben. De ott állni a befagyott Balatonon, látni és hallani a jég hangját, érezni, hogy milyen kicsi és törékeny is vagyok. Hát...
O. L.: Munkáid alapján az látszik, hogy egy-egy téma hosszan, elmélyedően foglalkoztat. Projektjeid közül melyikeket tartod a legsikeresebbeknek és melyikeket a számodra legkedvesebbnek?
B. M.: A legsikeresebbnek? Ezt nehéz megmondani, mert mit is jelent az, hogy siker? Jelenleg az egyik legnépszerűbb, ha a nézőszámot veszem figyelembe, az “Egy portrékép, 5 kérdés” című sorozatom, van olyan, amelyiknek ezer feletti az olvasottsága jelenleg. Azt gondolom, hogy ezek azért érdekesek, mert egyszerű megfogalmazással betekintést engednek egy-egy bonyolult alkotó folyamatba. Közelebb hozza a sok esetben “elvarázsoltnak” gondolt művészt. Kiderül belőlük, hogy ő is ember. A legkedvesebb és számomra a legnehezebb is ugyanebből az okból adódóan (tökéletesre szeretném), egy mesevilág formába öntése, amit a lányommal és a lányomnak alakítok körülbelül három éve. Érdekes tapasztalat, amikor ő mutat rá a logikai hibákra. Jelenleg a leírásánál, karakterek tervezésénél tartok.
O. L.: A. C. Danto írja a művészet egy lehetséges definíciójaként, hogy az nem más, mint „az igazság mozgásba-hozatala”. Ez művészként imponáló, felemelő érzés lehet. Milyen „igazságok” érintenek meg leginkább a hétköznapokon és ünnepnapokon? Milyen tervek foglalkoztatnak?
Ezeket én túl nagy szavaknak érzem. Teljesen emberi dolgok érdekelnek. Embernek lenni sem olyan egyszerű, azt gondolom. Egy ideje nagyon foglalkoztat a testtel, a mozdulattal való kifejezés, és ezt összehozni esetleg hangokkal, zenével. De ez még egy távolabbi terv. Jelenleg az írás, az alakuló mesevilág és a szeptember 4-én nyíló kiállításom vannak előtérben.
