Ez most egy ilyen mozis időszak. Hétvégén a Pókembert néztük meg.
Ez a Trailer volt az egyik kedvcsináló. Ahogy a moziban körbenéztem és végignéztem a közönségen sokak számára ez volt. Nem erre számítottunk. Igaz, a karika 12-es, és ez nem véletlenül van, de talán lehetne egy kicsit magasabb is, mondjuk 14 (ilyen viszont nincs). Nem is annyira a cselekmény miatt, bár vannak erőszakosabb jelenetek benne (úgyhogy lehet, hogy mégis). Hanem a sztori miatt. Hosszú, sokszor már unalmas, egy gyerek számára mindenképp. Ez az előzetes pedig a cukorkákat mutatja a filmből, ami félre viheti az embert.
De, a kicsit nagyobbaknak, és/vagy a szakma iránt érdeklődőknek mindenképp ajánlanám. Jó, van a szokásos: rohanós, üvöltős stílus. A rajzos megoldások viszont, ahogy a képregényt és az animációt ötvözik nagyon tetszettek. Megjelent a múlt a jelen és a jövőre utalás is a filmben. A szemfülesebbek már felfedezhetik a jövő évi szín és képmegoldási "trendet" is az idei mellett. (Bár a trendekkel mindig okosan kell bánni, szerintem.) Szakmai szempontból nagyon tetszett, feltöltött és elgondolkodtatott.
Az apró humorok is jók, amik inkább felnőttek számára érthetőek. Érdekes élmény volt a gyerekkorom képregény élményeit, rajongását újraélni, így felnőtt fejjel.
És persze nem felejtkezhetünk el a nemrég elhunyt Stan Lee-ről sem. Ennek a világnak a megálmodójáról. A mögöttünk lévő sorban 3 srác ült, akik kimondottan azért jöttek, hogy őt is felfedezhessék a rajzolt karakterek között.
Szóval, kisgyerekkel inkább ne, hacsak nem ő is nagy rajongó. Viszont, ha téged gyerekfejjel érdekelt ez a világ, és te is hős akartál lenni, ne szégyelld magad, ülj be és nézd meg!
Ha két rövid mondatban kellene összefoglalnom a véleményemet vele kapcsolatban, azt mondanám: Látványos. Zavaros (vagy kérdéseket hagy maga után).
Látványos. A képek, a mai tempóhoz igazodva sokszor gyorsan váltják egymást, mintegy ezzel is növelve a feszültséget. Nos, a feszültség bennem is nőtt, csak én bosszúságnak nevezném, mert zavart, hogy nem tudom a látványt befogadni ilyen gyorsan, nem is látom, mi van a képen. A másik, hogy nekem kicsit sok volt a láng, a tűz. Így inkább túltolt, mondhatnám, hogy habos lett (mondjuk Warner Bros produkció, ami persze azért nem Disney) volna, ha a hab nem füst és korom. Hogy a világháborús jelenteket ne is említsem. Társadalmi célú üzenetnek szánták, gondolom. Mindez mellett a főgonosz Gellert Grindelwald, akit Johnny Depp alakít, hozza a szerepét. Elhiszem amit alakít. Göthe Salmandertől (Eddie Redmayne) viszont többet vártam. Az első rész után több hasonló jelenetre az állatokkal, kicsit nyugisabb "elvarázsolóbb" világra számítottam. Ezeket a jelenteket az állandó robbanásszerű tűzvihar gyorsan elégette. Még az emlékét sem hagyta meg bennem, mert rohanni kellett tovább a képekkel.
Jacob Kowalsky (Dan Fogler) figuráját nagyon szerettem az előző részben, remélem, a mostani "szerepbetegségei" elmúlnak a következő részre.
Ha egy szereplőt ki kellene emelnem a filmből, akit nem kedvelek az Albus Dumbledore (Jude Law) figurája. Kicsit olyan minden lében kanál, itt is, akit sokan szeretnek, ezért követik, és megteszik, amit mond, de nem játszik nyílt lapokkal még azokkal szemben sem, akiket halálosan veszélyes helyzetbe küld.
És megjelenik Nicolas Flamel (Brontis Jodorowsky), a közel 600 éves varázsló. Miért kellett belőle ilyen totyogós, nevetséges valakit csinálni? Jó, jó, igaz, ki tudja én hogy néznék ki 600 évesen, de hát én csak egy mugli vagyok, nem?
Az egyetlen "szinte mellékszereplő" Nagini (Claudia Kim) az, aki miatt várom és valószínűleg megnézem majd a folytatást is. Hogyan lesz majd ő Voldemort kígyója?
És itt van két előzetes, annak, aki még nem látta:
A cím alapján másra számítottam, de ez legyen a legkevesebb. A 12-es karikát viszont még tolnám egy kicsit feljebb. Nem gondolom, hogy ezt egy 12 évesnek kellene néznie.
És mivel már rég olvastam a Harry Pottert és nem emlékszem sok dologra, most megint van mit olvasnom. Hogy jobban képben legyek a mostani résszel, és ki tudja, talán a következő 3-mal is.
A látszat ellenére ez sem reklám. Ez egy társasjáték, ami itthon van a szekrényben a többi között, és időnként elővesszük ezt is.
Ennek a cégnek a játékait már több éve nézegetjük a játéküzletben. Ezt két éve vásároltuk karácsonyra. 8 pluszos játéknak írják, de mi már hamarabb kinőttük sajnos, és mivel ez a kis méretű tábla, ketten játszva kicsit unalmas lesz rövid időn belül. Hárman játszva már sokkal izgalmasabb. Négy személlyel meg már (2-4 személynek ajánlják), szerintem kevés a hely, a lehetőség ekkora táblán.
A dobozban, ami nagyon igényesen van megcsinálva, találunk egy fatáblát, négy bábut, falakat (ez utóbbi kettő egy közös kis zsákban) és egy kis szabálykönyvet Nagyon jól néz ki az egész.
De én nem is ezért kezdtem róla írni. Hanem azért, mert legutóbb, amikor elővettük, hamar elmúlt a lelkesedésünk, és új szabályokat sem volt kedvünk most kitalálni, ezért egész más szórakozásba fogtunk. Ugye, ugye, a social média hatása? Szóval, smilekat találtunk ki. Ugyanazok az elemek, minimális mennyiségben, minimális változtatással. Mind egy picit más, egy picit más hatással. Izgalmas volt. Elég sokat sikerült kitalálnunk rövid idő alatt.
Neked mennyi sikerülne?
Egyébként szívből ajánlom ezt a játékot akár karácsonyra is. És ha már simán megy, találjatok ki új szabályokat hozzá!
Kaptam egy kedves meghívást Tóth Artintól a legújabb filmjének bemutatójára és a vetítés utáni beszélgetésre. December 7-én Szentendrén a P'Art Moziban. Pár órával korábban mentem, mert meg akartam nézni a Vajda Lajos és Vajda Júlia kiállításokat is. Vajda Lajos munkáit nagyon szeretem. Főként a halálához közelebb készítetteket. De ez legyen egy másik bejegyzés itt a blogon.
Most kanyarodjunk vissza a filmhez.
Szóval, Tóth Artin legújabb dokumentumfilmjét láthatta egy szűk közönség pénteken, a hivatalos nagyközönségnek szóló bemutató előtt.
Fotó: Drahos-Pintér Kata, plakát: Tóth Artin
Egodetox
Rendező: Tóth Artin Szereplők: Drahos István Kamera: Kiss Aurél
A film címe elsőre megfogott, ezért egy korábban készült interjú során rá is kérdeztem. Tóth Artin ezt a választ adta a kérdésemre:
"Amikor Istvánnal (Drahos István a szánhúzókutyák irányítója, gazdája. A film főszereplője. - a szerk.) elkezdtünk gondolkodni a filmen, hogy egyáltalán miről szóljon, mit akar megmutatni ő és mit én, akkor elég sokat beszélgettünk. Kértem tőle archív filmfelvételeket, cikkeket, interjúkat, amiket aztán alaposan végigböngésztem. Ezek közül az egyik vele készült interjúban olvastam azt a mondatot, miszerint: “Ezt a sportot nem lehet egóból csinálni -itt nem a hajtók dicsőülnek meg, hanem a kutyák.” Ezen a mondaton elgondolkodtam: ez tényleg akkora alázatot követel meg a kutyaszánostól, hogy erre érdemes lehet felfűzni az egész filmet. Így lett a film címe Egodetox."
Miről szól a film?
Egy szimbiózisról kutya és ember között. Amikor a kutya feltétel nélküli bizalma és szeretete gazdájuk iránt és az értük vállalt felelősség mindent felülír. A film a szentendrei Drahos István musher (kutyaszánhajtó) életébe enged betekintést. Látható, mennyire fontos az, hogy a kutyákat kölyökkoruk óta ő és felesége látja el és neveli, edzi és ez egyben a saját edzését és tanulását is folyamatosan megköveteli. Nem lehet eredmény, ha bármelyik is hiányzik a közös munkából. A filmben archív filmfelvételek és fotók is láthatók, amelyekben látszik az indulás, a kezdetek. Hogy honnan indult, és hogyan jutott el oda, ahol most tart.
Persze, azért semmi sem olyan egyszerű, mint aminek látszik. Ez kiderült a film utáni beszélgetésből, ahol Tóth Artin mesélt a forgatás kalandjairól, alakulásáról is. Apróságok, gondolhatná az ember, és ma már talán nem csak kínjukban vicsorognak rajta a forgatás résztvevői. Olyan dolgok, amik alapjában borítanak mindent, tervet, elképzelést... Mindent, ami emberi.
Hogy csak néhányat említsek meg közülük:
Magyarországon, még az indulás előtt születtek meg a kiskutyák, ezért meg kellett szakítani egy időre az utazást, míg a befogadó ország (Svédország) oltási szabályainak (első veszettség elleni oltás) megfelelő időintervallum letelik. Hogy legyen valami pozitív is a kényszerpihenővel kapcsolatban: a jávorszarvasok kíváncsian nézegették a stábot, ezért bekerülhettek ők is a filmbe.
Az eredeti forgatóköny 3 alapilléréből, csak 3 nem teljesült. Ebből az egyik, hogy: nem esett a hó Norvégia legészakibb területén, ahol a film szereplői élnek, dolgoznak, edzenek. E miatt az edzéstervet nem tudták tartani, így a versenyre sem tudtak felkészülni, és ezért le kellett mondani a nevezést is, amire eredetileg készültek.
A szereplők még sosem dolgoztak filmesekkel. Egy eleve rettenetesen monoton, és magányos életstílusba most belecsöppent plusz 5 ember. Akikhez alkalmazkodni, akikre figyelni kellett. Mivel a forgatásra nem volt sok idő: egyszer 2 hét ősszel a Magyarországról Finnországba tartó út alatt, majd márciusban 2x6 nap a versenyen, és a szezon végén. Ez az idő elég kevés az összeszokáshoz, miközben élesben megy a forgatás.
Nehézséget okozott még a technika. Az volt a mondás, hogy -40 fokra készüljenek. Igaz, hogy ebből csak -25 fok teljesült, de már ehhez is külön melegítő kellett a kamerákhoz. De ilyen melegítősátrat a drónra nem lehett szerelni, így mire el lehetett indítani a felvételt, a drón feladta. 25 percre lehetett számítani, ebből gyakorlatilag 5-10 percig bírta a levegőben, utána le kellett szállnia, és melegíteni, tölteni kellett az akummulátort.
Ember tervez...
Snitt.
A nehézségek ellenére, a film elkészült. Érdemes megnézni. És én már várom a folytatást a jelenlegi kölykökkel...
További képeket és filmdarabkákat a forgatásról az Egodetox-dokumentumfilm és a Balansz Film Facebook oldalán is nézhetsz:
Egy kicsit összetorlódtak a dolgok, és pihenni is kell időnkét közben. Ezért itt a következő másfél hét most kimarad. Új bejegyzés legközelebb december 10-én, már előre izgulok.
Újra turbó fokozat. Időnként kell egy kis lélegzetvétel, egy kis lassítás, elmélyülés, hogy újult erővel menjen tovább, aminek mennie kell.
Ezt a posztot is, már régóta készülök megírni, de...
De... Ebből biztosan sok van mindenkinek a polcon, az asztalon, egyéb helyeken. Nekem is, de :) igyekszem egyre kevesebbet használni. Tulajdonképpen egyfolytában csinálok valamit. Cikket, bejegyzéseket írok. Egy logón gondolkodom (nem sajáton, mert az már nagyjából kész, de még nincs beizzítva). Mesét találok ki és veszek fel hanganyagként kutyasétáltatás közben. (Mindig furán néztem az olyanokra, akik látszólag magukban beszélnek az utcán... :) ). Tervezek. Már egy januári interjúkérdései is készülőben, a decemberire a válaszokat várom. A héten pedig egy céghez ugrok be segíteni néhányszor.
De térjünk vissza a KOH-I-NOOR-hoz. Egy pakolásnál került elő ez a doboz és benne a még akkori ceruzák, alig használt állapotban. A dátum szerint, ami a doboz alján van, és ami sejtésem szerint a gyártási évet jelöli: 1965.
Ezen a dobozon 1965-öt írtak, de a cég tulajdonképpen már 1790 óta létezik. Az már azért jelent valamit. Alakulásának történetéről röviden a honlapjukon is lehet olvasni (angolul): KOH-I-NOR története.
Hogy kinek melyik tetszik jobban? Vajon szebb az egyik, mint a másik, vagy csak egyszerűen más és a korral változó? Döntse el mindenki maga!
Korábban is írtam hasonló jellegű bejegyzéseket itt a blogon. Olvastad már őket? Az egyike a húsvéti POM-BÄR csomagolásáról szól. A másik pedig egy 1969-es lejáratú LAMOUR desszerttel kapcsolatban íródott.
Legtöbbször rajzolt, animáció példákat hozok itt "valós világban" játszódó filmek helyett. Ennek egyszerű oka van. A megszokott világunkban forgatott filmképek nehezebben értelmezhetőek. Nagyon hasonlítanak a hétköznapi világunkra, és túl sok az információ. Nehezebb elvonatkoztatni.
A játékgrafikák, animációs filmek sokszor jó példák arra, hogy milyen hatást milyen eszközzel, képalkotással, színvilággal, kompozícióval lehet elérni. Ráadásul mutatják az éppen aktuális trendeket is sokszor.
Ez nem azt jelenti, hogy most mindenki ilyen képeket készítsen vagy csináltasson a honlapjára, mint amit ebben a videóban lát. Hanem azt, hogy érdemes megnézni egy-egy képfelépítést (hogy vannak benne tömegek, irányok, sötét-fény, nagyobb-kisebb, éles-életlen, arányok, stb.)
--------------------
A LÁTSZOL Facebook oldalán találsz még érdekes dolgokat.
