gondolkodj képekben

L á t s z o l

L á t s z o l

Mert mindig lehet felfelé...

2018. március 31. - BartiMagdolna

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mert mindig lehet felfelé... #marketing #oktatás #kommunikáció #vizuális #látszol #bartimagdolna #bloghu #kép #grafika #termék #brand #kkv #vállalkozás #vállalatikommunikáció

Barti Magdolna (Látszol) (@barti_magdolna) által megosztott bejegyzés,

Szeretek tanulni. Mindig új dolgokat felfedezni. Mert ez megmozgat, feltölt, új tapasztalatokat gyűjtök általuk. Ezért szeretek olyan emberek között lenni, olyan emberekkel találkozni, akiktől tudok tanulni. Sok ilyen ember van.

A következő bejegyzés, ha minden igaz, egy új sorozat első része lesz itt a blogon, aminek a címe: 1 portrékép, 5 kérdés lesz

Mert mindig lehet felfelé...

-----------------------------------

Egy megjegyzés a fenti tájfotóval kapcsolatban, csak a gondolkodás kedvéért.

Ez egy kicsi kivágott része a teljes fotónak. A Pilisben készítettem egy kirándulás során. Az eredeti képen sokkal több látszik a sziklafalból, és az égből is vágtam le. Miért így lett? Némi pszichológia. Ha a sziklából mutatok jóval többet, a nehézséget, a küzdelmet, a további fáradalmakra teszem a hangsúlyt. Ha csak az eget mutatom, nem látszik a valós világ, nincs kapaszkodó, nincs kiindulópont. Nincs hely, ahonnan el lehet rugaszkodni. Így viszont, a nézőpontból, a kevés kemény sziklából és a felette lévő sok égből látszik a lehetőség, az esély. Gondoltad volna?

Várlak...

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Várlak... #marketing #oktatás #kommunikáció #vizuális #látszol #bartimagdolna #bloghu #kép #grafika #termék #brand #kkv #vállalkozás #vállalatikommunikáció

Barti Magdolna (Látszol) (@barti_magdolna) által megosztott bejegyzés,

 

Néhány napja gondolkodóba estem. Arra keresem a választ magamban, hogy pontosan hogyan is segíthetnék így általánosságokban. Ha valaki konkrét példát hoz, arra személyre szabottan lehet válaszolni. Ha viszont hozok egy általános példát, ha valaki csak egyszerűen lemásolja azt, csak az X helyére beírja a saját Y-ját, attól az még egyáltalán nem biztos, hogy működni fog. Vagy ha működik is, elég iskolaszagúra sikeredhet a próbálkozás.

Fontos, hogy saját bőrén szerezzen tapasztalatokat az ember. Mert ekkor érti meg igazán, akkor jegyzi meg, érzi át a lényegét, és így válhat gyakorlattá és rutinná.

Az ez előtti bejegyzésemben felhasznált képem. Nézd meg, kérlek, ha nem láttad. Séta közben készült. Képes vagyok sokszor órákon keresztül gyalogolni A-ból B-be mellőzve a közlekedési eszközöket. Erre szükségem van, az alkotási folyamathoz.Szóval, az a kép. Megnézted? Egy pillanat töredéke volt arra, hogy elkészítsem. Annyi szerencsém volt, hogy a gép a kezemben volt és nem a táskájában.

Egy pillanattöredék, de... megelőzte több mint 25 év, ami alatt sokféle módon foglalkoztam már képekkel. Megelőzte, ezzel a géppel, már kb. 15 ezer db fotó készítése. Séta közben egy felröppenő varjú fejére, testére fókuszálva, akinek mozognak a szárnyai. És még megelőzte közel 30 évnyi koncentrációs gyakorlás, ami ahhoz a tudatállapothoz segített, hogy ezt észrevegyem. A felröppenő varjút egy emberektől zajos rakpart mellett, tőlem 25-30 méter távolságra.

Érted?

Azt mégsem mondhatom, hogy most menj és gyere vissza 10-20-30 év múlva, és akkor adok egy gépet a kezedbe és egy fotót készíthetsz! És ha sikerült, átmentél a vizsgán!

Szóval, gondolkodom. Talán, egy rövid feladatsor lesz belőle. Csak a játék kedvéért. Semmi kötelezettséggel. Én szívesen megbeszélném végig a folyamatot és az eredményt is, mondjuk 5 fővel. Így online. Csak a játék kedvéért és, hogy gondolkodjunk képekben! 2018. Április 6. reggel 8-ig él az ajánlat.

Ha érdekelne egy ilyen a Facebookon jelezd! Fotók, képek, szövegek összképe.

Műhelytitkok

 

Végre feltöltődtél. Úgy érzed, hogy minden megvan az induláshoz. Lendületet veszel, fókuszálsz, és...

 --------------

Nem teljesen ugyanazt láthatod az Instagram oldalamon, és a Látszol Facebook oldalán - ahol írhatsz is, én meg reagálok rá - mint itt a blogon, de folyamat szempontjából összefüggnek.. Ez, gondolom nem meglepő hír. Viszont fontos dolog. Más eszközök, másra valók. Orvosok se machetevel műtenek jó esetben. Erről eszembe jutott egy ismerősöm, aki boncnoknak tanult, és mindig magánál hordta a zsebében az orvosi szikéjét, amivel boncolást végzett. Elég bizarr volt.

---------------

Szóval, miről szól itt minden? A vizuális kommunikációról, a képekben való gondolkodásról. Direkt vagy közvetett módon. Akkor is, ha első pillantásra nem teljesen egyértelmű.

A képeimet tudatosan szerkesztem. A kompozíció, a színválasztás, a téma, még a vízjelek is (mindegyik képen több). Aki ránézett a blogomra, az látta, hogy kétféle stílusú képet használok. Egyszerű rajzos, szöveges és természetfotós. Mindegyik saját rajz és saját fotó. Szeretem ezeket, ez az én kommunikációm, kicsit olyan koan jellegűek. A képzőművészeti munkáim is ilyenek. Ez egy több évtizedes történet, most nem is ez a fontos.

Visszakanyarodva a fenti képhez.

A szerkesztésnél figyelembe vettem, néztem:

- a kép és az alsó fehér csík arányát.

- a fehér csíkban a portré elhelyezését. Alul és felül nem ugyanakkora a távolság. Ha közelebb lenne a fotóhoz zavarnák egymást.

- a szöveg elhelyezése a portréképen lévő szem és áll közé esik. Ez egy olyan jelleget ad neki, mintha az a figura mondaná a szöveget. Talán képregényhez hasonlíthatnám.

- a portréképet nem most készítettem, de azon is fontos, hogy mi van és hogyan, és mi nincs rajta. Jelentéssel bír.

Miért ez a fotó?

- kapcsolódhat a szöveghez, asszociáció, ez nem termékfotó.

- megvan rajta a lendület, a mozgás, az elrugaszkodás.

- de rajta van a pillanat is, a: Na! Most!

- a nézőre néz: mert így jobban átérezni az erőt, a cselekvés erejét. A néző azt érezheti, hogy: "Huh, ez jön!" A szövegkapcsolásból tudja, hogy az ő, aki ilyen lendülettel indul. 

- a fotó vágva van. Valójában nem volt sokkal nagyobb, inkább az arányokon, hangsúlyokon változtattam a vágással. Miért? A kifeszített szárnyak adnak egy feszültséget, egy bal lentről jobbra felfelé irányt. Ellensúlyozzák a madár közepére eső fókusz kimerevített pillanatát. Benne a van a múltból induló, jövő felé tartó lehetőség.

- fontos a kút aránya és elhelyezkedése a kép többi részével (az egésszel és a varjúhoz viszonyítva is). Kompozíció.

- a madár csőre lenne a fotó közepe, DE egy kicsit közelebb tettem a bal oldalhoz. Miért? A kúthoz és a felfröcskölő vízhez való arányok ezt megengedik. Így több a lehetőség a jövő, haladó, elkövetkező, több mozgást is tartalmazó oldalon. Pozitívabb jelentéssel bír.

- a folytatás ígéretét jelzem a szöveg végén lévő "..."-tal is.

- ami szöveg párhuzamos a szárnnyal jobbra nyitott (jövő), balra lezárt (múlt).

Talán nem hagytam ki sok mindent a folyamatból. Lehet, hogy valamit írhattam volna részletesebben is. Ez egy kép. Egy kép kommunikációja, jelentése, üzenete. Nagy vonalakban, a "hogyan" rész.

NE vegyél "mirelit logót", legyél díszdobozos

</>

Nem, nem akartam ma írni. Tényleg nem. Komolyan. De annyira felhúztam magam egy "mirelit logókat" áruló oldalon, hogy muszáj írnom mégis.

Tudom, hogy a vizuális kommunikáció, a képekkel, látvánnyal való gondolkodás, egy külön műfaj, egy külön nyelv. Tudom, hogy egy újabb útvesztő. De gondolkodj! Te is szórod a képeket mindenfelé.

 

Hogy mi bosszantott fel ma reggel? Szembejött egy oldal, ahol "mirelit logókat" árultak.

Mi bajom az előre gyártott logókkal, ahová csak a vevő nevét kell beírni a kipontozott helyre? Csak annyi, SEMMI köze annak a logónak a Cégedhez, Hozzád. Ja, hogy tetszik a színe. Akkor vegyél egy pólót magadnak abban a színben az otthoni kicsi szundihoz. De tényleg.

Most, mikor mindenki mindenféle. Te jó ég, értsd úgy MINDENféle! Sokszor egy-egy kép felér egy fizikai támadással. Képekkel, formákkal, látványelemekkel bombáznak mindenhol, és ebből kellene kilógni valahogy, már ha egyszer marketingre adtad a fejed. Ennél még a fekete-fehér txt (egyszerű szöveg) is jobb azon a névjegykártyán. Bár igaz, hogy a betűtípus már egy látványelem. De, kérlek, ha már valami egyedit akarsz, ami tényleg visszaadja, tükrözi a cégedet, ami felismerhetővé tesz, ne vegyél "mirelit logót".

Tudom, tudom. Esetleg nem érzed át ennek a fontosságát, és azt gondolod hazabeszélek. De figyi, egy egyszerű példa. Valentin nap. Melyik csokit veszed észre leghamarabb a polcon? Mert, ugye rohansz, majdnem elfelejtetted, de azért mégis... Szóval, melyik az, amelyik hirtelen beugrik a kosaradba a sok, szinte ugyanolyan táblás között? A piros, szív alakú, aranymasnis. Mi akarsz lenni, egy 100 gr-os lapos tábla, vagy egy fő helyen elhelyezett, a többi közül kimagasodó, figyelmet vonzó, kosárba ugró díszdobozos?

Kövess az Instán is: Látszol

És gyere a Facebookra is és kommentelj! Látszol

Kurátorként és csak kiállítás látogatóként is

Egyfolytában keresem a kapcsolódási pontokat, az összefüggéseket. Ezért nagyon izgalmas számomra az is, hogy egy kiállítás rendezés milyen módon történik? Milyen szempontok vezérlik a rendezőt?

Gondolj csak bele! (Persze, lehet, hogy néhány művész, ha ezt hallaná, fordulna kettőt a tengelye körül.)

Egyéni kiállítást nézve, a márka az adott, kiállító művész. A munkáknak, képeknek valamilyen logikai rendben célszerű elhelyezkedniük a kiállítótérben. Kell, hogy legyen valami hangulat, valami folyamat, ami végigviszi a nézőt a kiállításon. Ami vezet. Nagy valószínűséggel a kiállításnak van valamilyen promója. Legalább egy meghívója. Ezen a meghívón kiemelnek  egy munkát. Van a kiállításnak címe. A kiemelt munka és a cím között van egy összefüggés, ami az egész kiállítás logikájára utal jó esetben.

Egy csoportos kiállítás esetén valamivel bonyolultabb a helyzet. Két eset lehetséges. A kurátor személy szerint hív kiállító művészeket, hívószót, támpontot, tematikát adva a kifejtendő témával kapcsolatban. A másik eshetőség, ha teljesen nyílt a pályázat,  bárki küldhet munkát és azokból választanak a kiállításra. Ez utóbbi esetekben is valami logika szerint vannak kitéve a munkák. Itt több márka van. A hívó szó, az üzenet, a téma, az alkalom az összefogó erő.

Ezek a dolgok egy nagy kiállításon, egy nagy helyen sokkal szembetűnőbbek (ajánlom az MNG kiállításait ilyen tekintetben). Alakítják a teret formailag, színileg, mint egy üzlet berendezését. A kisebb kiállításokon, ahol ilyen nagy téralakításra nincs mód, kevésbé szembeötlő a rendezési logika.

23270235_1546842988730277_6558455390936555294_o.jpg

Ez a fotó Mauer Dóra kiállításán készült a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol látogatóként voltam jelen.

Önnek új üzenete érkezett

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Önnek új üzenete érkezett #marketing #oktatás #kommunikáció #vizuális #látszol #bartimagdolna #bloghu #kép #grafika #termék #brand

Barti Magdolna (Látszol) (@barti_magdolna) által megosztott bejegyzés,

 

Ki ne ismerné ezt a fenti mondatot? És van -e olyan, aki a fenti kis rajz alapján, nem rögtön a telefonjára, vagy az email fiókjára gondol?

De mi is történik pontosan?

(A továbbiakban szereplő személyek a képzelet szüleményei, minden valósággal való hasonlatosság csak a véletlen műve.)

Szóval...

Mária áll az ablaknál, nézi a ház előtti buszmegálló forgalmát. Már-már elkezd unatkozni, mikor a megállóban várakozva észreveszi Erzsébet szomszédasszonyt, akivel olyan jókat szokott beszélgetni. Rögtön felélénkül. Eszébe jut, hogy milyen jó lenne meginni egy kávét közösen és elbeszélgetni a fenti lakó bosszantó lakásrendezési szokásairól. Elkezd kalimpálni, hadonászni, kiabálni a csukott ablakon keresztül. Rájön, hogy ez nem túl eredményes, ezért gyorsan kinyitja az ablakot, és úgy folytatja tovább. Ekkor Erzsébet már észreveszi, de mivel kicsit nagyot hall és az utcazaj is elég erős, nem érti, hogy mit kiabál neki Mária. Mária ekkor már activityzik az ablakban, de a megérkező busz eltakarja Erzsébetet. Erzsébet pedig felszáll rá. Ezzel pedig az ablakban játszódó pantomim végleg érvényét veszti. Máriának eszébe jut, mert nem adja fel, hogy van ám mobilja, ír egy sms-t Erzsébetnek, amiben meghívja egy délutáni kávézásra. Erzsébet, pedig észreveszi ezt, válaszol rá, és délután együtt kávéznak.

Mi történik a fenti történetben a kommunikáció nyelvére fordítva?

Mária - a feladó

Gyere kávézni, beszélgetni. - üzenet

Integet, kiabál, sms-t küld - különböző csatornák, módok, amelyekkel igyekszik továbbítani az üzenetet. Médiumok.

Zárt ablak, hangos utca, busz - zaj, zavaró tényezők.

Erzsébet - vevő, fogadó, ő a célzott személy, akihez el kell jusson az üzenet.

Egy egyszerű hétköznapi példa, amiből máris komoly kommunikációs feladatsort lehet összerakni. Mindezt a gondolkodás, a rutin elsajátítása érdekében.

Le tudod fordítani a saját példádra?

A termék nem egyenlő a kommunikációval

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

A termék nem egyenlő a kommunikációval #marketing #oktatás #kommunikáció #vizuális #látszol #bartimagdolna #bloghu #kép #grafika #termék #brand

Barti Magdolna (Látszol) (@barti_magdolna) által megosztott bejegyzés,

 

Sok emberben van egy kis zavar ilyen tekintetben.

De ha tetszik, ha nem, a szolgáltatás, a termék NEM egyenlő a vállalati kommunikációval. Annak része. Igen. Kell, hogy szerepeljen a kommunikációban, de ha valaki csak erre korlátozza a piac felé a kommunikációt, hát...

Eszembe jut ilyenkor a helyi kínai bolt, vagy a mindent áruló boltok. Persze, már ezeknek is van szóróanyaguk amiben az aktuális ömlesztett, akciós termékek fotói vannak. Olcsó papíron, olcsó fotók, olcsó termékhegyekről. Összetűzve néhány oldal. Az ember átfutja míg várja, hogy felforr a teavíz, aztán arra pucolja a krumplit. Vajon ki a célközönség?

Elismerem, nem egyszerű ez. És rengeteg összetevője van. A megjelenés, a szöveg, a termék, az ember, a célközönség, a konkurencia, és még sorolhatnám.

Annak idején, lassan 20 éve, a Johnson & Johnson Kft.-nél írtam az egyik szakdolgozatomat. Az ő egyik egészségügyi betétjüket hasonlítottam össze egy konkurens cég betétjével. A tervezéstől a piaci megjelenés utánig. Úgy indítottak, hogy kaptam egy több kilós könyvet, amiben benne volt a cég története, hitvallása, termékei, mivel foglalkoznak, mit szeretnének. A könyvben lévő dolgokkal teljesen összhangban volt az irodaépület, az irodák berendezése, az alkalmazottak megjelenése. És az egésznek csak parányi része volt az a betétfajta itt a magyarországi piacon. Parányi, de mégis szervesen illeszkedő része. Hihetetlen élmény volt.

Ilyen tapasztalatokért mindenképp érdemes nyitott szemmel járni a világban, és meglátni azokat az elemeket, amik egy-egy cégre jellemzőek. És megéri elgondolkodni az összefüggésen csupán szórakozásképp is. Egész érdekes kapcsolódásokat és eltéréseket lehet felfedezni, és rengeteget lehet tanulni.

süti beállítások módosítása