A időjárás-jelentés szerint "igazi" tél még nem várható. Ezért, arra gondoltam, hogy mivel sok ember ilyenkor átgondolja és értékeli az elmúlt évet - esetleg éveket -, én a visszatekintéshez néhány téli képemet hozom a korábbiak közül. A téma a Balaton és a Duna.
És mindezek mellett szeretném megköszönni, hogy itt voltatok, olvastatok és követtétek a bejegyzéseket egész 2019-ben!
1,5-2 dl tej (Apránként adagoljuk a gesztenyemasszához
1 rúdhoz 1db 250g-os gesztenyemassza (Lehet cukrozott, vagy cukor nélküli is. Ez utóbbit ízlés szerint édesítjük.)
Elkészítés:
A langyos tejfölben elmorzsoljuk az élesztőt. A lisztben elmorzsoljuk a margarint, a cukrot, a sót és a tojást, majd összedolgozzuk az élesztős tejföllel. A masszából 4 db cipót készítünk, folpackba csomagoljuk, és másnapig a hűtőbe tesszük. Én ha sietek vagyok és csak néhány órát szoktam pihenni hagyni a tésztát. Így is jó lesz, de az tészta állaga kicsit más.
Egy tálban villával összetörjük és elkeverjük a gesztenyemasszát és a tejet. A tejet lassan adjuk hozzá, figyeljük mennyit vesz fel a massza. (Ha szükséges, a cukrot is adagoljuk ízlés szerint.) Egy nagyon sűrű krémet kell kapjunk, hogy el tudjuk kenni a tésztán, de ne legyen túl híg, mert akkor a felesleges tejet kiengedi később.
Másnap lisztezett deszkán kinyújtjuk mind a 4 tésztát, és mindegyik belsejét megkenjük tojásfehérjével. A tésztára rákenjük a gesztenyés tölteléket. Feltekerjük, és mindegyik tetejét megkenjük tojássárgájával, majd ha megszáradt, megkenjük tojásfehérjével is.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra, és sütőpapírral bélelt tepsiben 15-20 perc alatt készre sütjük a bejgliket.
25 dkg vajat és 40 dkg mézet összeolvasztunk (mikróban), nem forraljuk! Hozzáadunk 90 dkg lisztet, 3-4 teáskanál szódabikarbónát, 25 dkg cukrot, 1 csomag mézeskalács fűszert és 2 db tojássárgát. Összegyúrjuk, és alufóliában a hűtőbe tesszük 1 éjszakára.
Másnap elővesszük pár órát szobahőmérsékleten pihentetjük, hogy gyúrható legyen, átgyúrjuk, és nagy maroknyi adagokban kinyújtjuk kb. 3 mm vastagra.
Felmelegítjük a sütőt 180 fokra, közben kiszaggatjuk a tésztát, sütőpapíros tepsibe tesszük, megkenjük tojásfehérjével.
Visszavesszük a sütőt 150 fokra, és betoljuk a tepsit a sütivel. Nem szabad otthagyni, mert nagyon gyorsan, 6-7 perc alatt megsül, és mehet be a következő adag.
1 bögre cukor (ez lehet 2/3 vagy alig több, mint fél bögre is)
1 bögre darált dió (de ez lehet darált mák, vagy akár kakaó is)
1 1/2 bögre liszt
1 tojás
5 dkg vaj
1 sütőpor
Elkészítés:
Ez a mennyiség egy kis tepsire való. Mi legtöbbször a dupláját szoktuk elkészíteni, de ha sok másmilyen süti is van, lehet, hogy elég egy kis adag is belőle.
Szerintem ezt a fajta sütit mindenki ismeri, aki sütni szokott.
Ami esetleg érdekes lehet, hogy a keverést én kézi habverővel szoktam csinálni és a lisztet kicsit szűkebben mérem és kevesebb cukrot használok. Ettől a tészta kicsit könnyebb és habosabb lesz. És kevésbé édes. Ez utóbbi jó lehet, ha valaki még krémet, lekvárt ken rá. De tökéletes kávé, tea mellé is.
Az elkészítése roppant egyszerű. Összekeverjük a hozzávalókat és kivajazott tepsiben, előmelegített (180°C) sütőben megsütjük (kb. 35 perc).
Ebben a sorrendben szoktam adagolni keverésnél: tojást jól elkeverem a cukorral, majd a lassan adagolva a tejjel, majd a megolvasztott vajjal (ez ne legyen forró), utána apránként a dió és a liszt, valamint a sütőpor.
Így egy teljesen egynemű, folyékony masszát kapunk. Amit tepsibe öntünk és megsütünk.
(Lehet fakanállal is keverni, úgy (tapasztalataim szerint) tömörebb lesz a tészta.) Képem nincs hozzá, mert elfelejtettem készíteni.
Mi elég sokat olvasunk itthon és nem csak online formában, ezért nálunk ünnepek alkalmával mindig jó ötlet egy könyv ajándékozása kicsinek és nagynak egyaránt.
Így arra gondoltam, körbenézek a könyvespolcunkon és válogatok pár kedvencet közülük. Párat az esti mesefelolvasós időszakból és párat a már az olvasós időszakból.
Kezdem a mesefelolvasós időszaktól.
Vlagyimir Szutyejev: Vidám meséit gondolom nem kell bemutatni a negyven vagy a feletti korosztálynak. Én is némi nosztalgiával nézegettem a régről ismert képeket és olvastam újra nagy átéléssel a történeteket. Egyébként ez is egy sorozat része. Több kötet is kiadásra került. (Ez még a Pöttyös Pannis időszak, amiből szintén olvastunk, de lehet, hogy akkor még korai volt kicsit.) Szóval, a Vidám meséknél kis és középcsoportos ovisok előnyben.
A következő inkább közép- és nagycsoportos korosztálynak vagy még elsősöknek is jó lehet. Ebből 4 könyv jelent már meg. Kedvesek a rajzok. Ez is a nosztalgia kategória az idősebbek számára: Csukás István: Mirr-Murr kalandjai 1.-4.
A következő kettő már nagyobbaknak való, bár mi az egyiket még felolvasásnál ismertük meg és biztosan nem mondok egyikkel sem újat.
Berg Judit: Rumini könyvsorozata, ami tulajdonképpen izgalmas, aranyos. Bár lehet, hogy nem kellett volna az összes kötetet egymás után rögtön elolvasni.
És a Harry Potter első részei. Ezt már nehezebb olvasni, könnyű benne elfáradni és én a történet alakulása miatt azért nem egyszerre olvastatnám el az egészet. Megnézni is csak egy darabig néztük közösen.
És van egy régi nagy kedvencünk. Ez annyira aranyos és kedves és Agócs Írisz grafikái nagyon jók, hogy ezt már óvoda végén kívülről fújtuk, de azóta is elővesszük időnként, bár a család legkisebbje már egyedül olvassa a történeteket. Ovisoknak, kisiskolásoknak egyaránt jó lehet.
És a végére hagytam a mostani nagy kedvencünket: Margit Auer: Mágikus állatok iskolája című sorozatot Ezt a legkisebb október végén kezdte olvasni és azóta már a harmadik kötet végén jár. Egyedül, magától, mert érdekli.
Azért az nagyon fontos sokszor, hogy a történet mellett a szöveg is könnyen befogadható, átlátható legyen. Itt az utóbbinál például, ezért vannak nagyobb betűk, nagyobb sortávolságok, egy oldal kevésbé van teleírva. Mindez a gyerekeknek segít, hogy könnyebb legyen az olvasás. Így könnyebben megszeretik az olvasást és később is igényük lesz rá, ami nagyon fontos. Ebből a szempontból is a Rumini és a Harry Potter nem a kezdő kategóriába tartozik már.
Tavaly egy játék leírását hoztam példának itthonról:
Minecinema újratöltve. Életem második ilyen vetítésén voltam hétvégén, ugyanúgy családi programként, mint tavaly.
A múltkori után, már nem ért meglepetésként a koreográfia és emiatt talán több időm is volt nézelődni.
Egy kicsit későn értünk a helyszínre, kezdés előtt kb. 10 perccel, de a regisztrációnál nagyon jó csapat ült. A telefonos kódleolvasás is jól sikerült, csak az egyik jegyet olvastattam be kétszer siettemben. :) Szóval, jó fejek voltak. A vetítést pedig rutinosan kicsit később kezdték el. Erre már tavaly is felfigyeltem, hogy figyelik az érkezőket, a sorban állást és ha pl.: a regisztrációnál még sokan állnak, egy kicsit később kezdenek. Mondjuk, ez később (sejtésem szerint) az interaktív részből vesz el.
Az idei műsort Jánosik Gergő vezette, szerintem teljesen jól. A stílusa és a fellépése, a kérdései, ahogy a gyerekekkel beszélt teljesen rendben volt. És mivel ismeri a többieket, jól tudott tőlük kérdezni is.
A film. Nekem kicsit fura volt a történet, viszont a látvány tetszett. Azt sem tudtam benne eldönteni többször, hogy az a szöveg éppen kritika, vélemény vagy vicc akar lenni. A tavalyi történetet kerekebbnek éreztem. A karakterek beszédjén még talán lehet csiszolni kicsit. Tudom, ők nem szinkronszínészek, nem is színészek. Nem lehet könnyű átéléssel, figyelve a képeket mikrofonba mondani a szöveget.
Nekem a kedvencem DoggyAndi volt most a filmből, de tulajdonképpen nem miattam mentünk.
Az sokkal fontosabb, hogy a családból a legkisebbnek tetszett.
Elindult az új honlapom itt: Barti Magdolna, ami annyiban érinti az itteni blogot, hogy a szakmaibb jellegű bejegyzéseket ezentúl ott fogom írni, míg ezen az oldalon maradnak az érdekességek és az élmények.
Megérkezett a Jégvarázs 2., amit meg is néztünk a hétvégén. De mielőtt rátérnék egy rövid összefoglalóra előbb még az első résszel kapcsolatban osztanám meg a kedvenc videómat. Legyen hó 25 nyelven énekelve
A következő két videóban pedig egy dal, ami mindkét részben szerepel. Az elsőnél én nagyon nem értettem, hogy hogyan passzol bele ebbe a környezetbe, de most, a másodikban erre választ kapunk.
Most pedig jöjjön egy rövid személyes összefoglaló.
Bár az első rész sem volt habos és könnyed, ha valaki arra számít, hogy ugyanolyan lesz ez is, akkor ki kell ábrándítsam. Igazából, ez a rész valamivel nehezebb és inkább a történet vezetése és nem az "akciók" a döntők. Egy kis zavar is van bennem, mert nem tudtam eldönteni, hogy mennyire gondolták ezt kisgyerekeknek szóló mesének. Lehet, hogy ennek eldöntése a készítőknek sem sikerült igazán. Mind-e mellett nekem és a családomnak tetszett.
Vannak benne poénok, vicces szereplők (nem csak Olaf), akik adnak egy jó érzést a nehezebb részeknél is. Az aranyosságuk és viccességük kiemel a szomorúságból. A grafika pedig... Tudom, én mindig a természet megrajzolását emelem nagyon ki, de hát egyszerűen imádom a természetet. Az erdőt, a hegyeket, a sziklákat és itt megint olyan látványt sikerült készíteni, ami egyszerűen lenyűgöz. Jó, a figurák, az emberek nem élethűek, de nem is akarnak azok lenni. Viszont a ruhájuk részletei, szövetmintázata sokszor döbbenetesen jó.
A rénszarvas, Sven, arckifejezése és viselkedése nagyon vicces, inkább egy kutya jut róla eszembe. Ez viszont ad neki egy plusz feelinget. (Igaz, rénszarvast kevesebbszer láttam közelről.)
Szóval, szerettem ezt a részt is. Talán nagyon kicsi gyerekeket nem vinnék megnézni (a korhatár egyébként is 6 év). Lehet, hogy unalmas lenne számukra és túl hosszú is a közel két órányi időtartam. Egyébként múltkor a Jetikölyök című filmen egy 3-4 éves kisgyerek teljesen meg volt ijedve a Jetikölyöktől. Ki is kellett vinni a teremből.
És aki még nem látta volna, annak következzenek a magyar nyelvű előzetesek:
És néhány kedvcsináló a Disney hivatalos Instagram oldaláról:
Elindult az új honlapom itt: Barti Magdolna, ami annyiban érinti az itteni blogot, hogy a szakmaibb jellegű bejegyzéseket ezentúl ott fogom írni, míg ezen az oldalon maradnak az érdekességek és az élmények.
