gondolkodj képekben

L á t s z o l

Minecinema: Simlis banda

2019. december 09. - BartiMagdolna

simlisbanda_13.jpg

Minecinema újratöltve. Életem második ilyen vetítésén voltam hétvégén, ugyanúgy családi programként, mint tavaly.

A múltkori után, már nem ért meglepetésként a koreográfia és emiatt talán több időm is volt nézelődni.

Egy kicsit későn értünk a helyszínre, kezdés előtt kb. 10 perccel, de a regisztrációnál nagyon jó csapat ült. A telefonos kódleolvasás is jól sikerült, csak az egyik jegyet olvastattam be kétszer siettemben. :) Szóval, jó fejek voltak. A vetítést pedig rutinosan kicsit később kezdték el. Erre már tavaly is felfigyeltem, hogy figyelik az érkezőket, a sorban állást és ha pl.: a regisztrációnál még sokan állnak, egy kicsit később kezdenek. Mondjuk, ez később (sejtésem szerint) az interaktív részből vesz el.

Az idei műsort Jánosik Gergő vezette, szerintem teljesen jól. A stílusa és a fellépése, a kérdései, ahogy a gyerekekkel beszélt teljesen rendben volt. És mivel ismeri a többieket, jól tudott tőlük kérdezni is.

A film. Nekem kicsit fura volt a történet, viszont a látvány tetszett. Azt sem tudtam benne eldönteni többször, hogy az a szöveg éppen kritika, vélemény vagy vicc akar lenni. A tavalyi történetet kerekebbnek éreztem. A karakterek beszédjén még talán lehet csiszolni kicsit. Tudom, ők nem szinkronszínészek, nem is színészek. Nem lehet könnyű átéléssel, figyelve a képeket mikrofonba mondani a szöveget.

Nekem a kedvencem DoggyAndi volt most a filmből, de tulajdonképpen nem miattam mentünk.

Az sokkal fontosabb, hogy a családból a legkisebbnek tetszett.

És néhány kép a rendezvényről:

Végül pedig az előzetes:

A tavalyi élménybeszámolót pedig itt találod: Minecinema volt a hétvégén

 ----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

A tiszta víz érték!

Újabb adag gyufacímke a '60-as évekből. A téma pedig újra és újra aktuális.

A korábbi gyufacímkés posztotokat láttad már? Nézd meg itt: SZIKRA, a Csepel Vas- és Fémművek,  a Ford , az Egészségre nevelés és a Hogyan neveltek a gyufacímkével a '60-as években?, Gyufacímke, mint egyfajta "szórólap", Éttermek rendezvények , "Debrecenbe kéne menni..." (bélyegek a '60-as évekből), Hirdessen gyufacímkén!

-------

ÚJ VÁLTOZÁS!!! 

Elindult az új honlapom itt: Barti Magdolna, ami annyiban érinti az itteni blogot, hogy a szakmaibb jellegű bejegyzéseket ezentúl ott fogom írni, míg ezen az oldalon maradnak az érdekességek és az élmények.

 -------

És...

Gondolkodj képekben!

Jégvarázs 2.

Megérkezett a Jégvarázs 2., amit meg is néztünk a hétvégén. De mielőtt rátérnék egy rövid összefoglalóra előbb még az első résszel kapcsolatban osztanám meg a kedvenc videómat. Legyen hó 25 nyelven énekelve 

A következő két videóban pedig egy dal, ami mindkét részben szerepel. Az elsőnél én nagyon nem értettem, hogy hogyan passzol bele ebbe a környezetbe, de most, a másodikban erre választ kapunk.

Most pedig jöjjön egy rövid személyes összefoglaló.

Bár az első rész sem volt habos és könnyed, ha valaki arra számít, hogy ugyanolyan lesz ez is, akkor ki kell ábrándítsam. Igazából, ez a rész valamivel nehezebb és inkább a történet vezetése és nem az "akciók" a döntők. Egy kis zavar is van bennem, mert nem tudtam eldönteni, hogy mennyire gondolták ezt kisgyerekeknek szóló mesének. Lehet, hogy ennek eldöntése a készítőknek sem sikerült igazán. Mind-e mellett nekem és a családomnak tetszett.

Vannak benne poénok, vicces szereplők (nem csak Olaf), akik adnak egy jó érzést a nehezebb részeknél is. Az aranyosságuk és viccességük kiemel a szomorúságból. A grafika pedig... Tudom, én mindig a természet megrajzolását emelem nagyon ki, de hát egyszerűen imádom a természetet. Az erdőt, a hegyeket, a sziklákat és itt megint olyan látványt sikerült készíteni, ami egyszerűen lenyűgöz. Jó, a figurák, az emberek nem élethűek, de nem is akarnak azok lenni. Viszont a ruhájuk részletei, szövetmintázata sokszor döbbenetesen jó.

A rénszarvas, Sven, arckifejezése és viselkedése nagyon vicces, inkább egy kutya jut róla eszembe. Ez viszont ad neki egy plusz feelinget. (Igaz, rénszarvast kevesebbszer láttam közelről.)

Szóval, szerettem ezt a részt is. Talán nagyon kicsi gyerekeket nem vinnék megnézni (a korhatár egyébként is 6 év). Lehet, hogy unalmas lenne számukra és túl hosszú is a közel két órányi időtartam. Egyébként múltkor a Jetikölyök című filmen egy 3-4 éves kisgyerek teljesen meg volt ijedve a Jetikölyöktől. Ki is kellett vinni a teremből.

És aki még nem látta volna, annak következzenek a magyar nyelvű előzetesek:

 

  

 És néhány kedvcsináló a Disney hivatalos Instagram oldaláról:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Walt Disney Studios (@disneystudios) által megosztott bejegyzés,

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Walt Disney Studios (@disneystudios) által megosztott bejegyzés,

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Walt Disney Studios (@disneystudios) által megosztott bejegyzés,

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Walt Disney Studios (@disneystudios) által megosztott bejegyzés,

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Walt Disney Studios (@disneystudios) által megosztott bejegyzés,

És a végére néhány plakát:

(A képek forrása: ITT)

Jó szórakozást kívánok mindenkinek! 

-------

ÚJ VÁLTOZÁS!!! 

Elindult az új honlapom itt: Barti Magdolna, ami annyiban érinti az itteni blogot, hogy a szakmaibb jellegű bejegyzéseket ezentúl ott fogom írni, míg ezen az oldalon maradnak az érdekességek és az élmények.

 -------

És...

Gondolkodj képekben!

Így neveld a sárkányodat - Hazatérés

Most már teljesen biztos, hogy az Így neveld a sárkányodat szereplői visszatérnek. Itt, a legutóbbi rész után írtam arról, hogy szerintem lesz még folytatás. Igaz, hogy én nem pont erre gondoltam, de ki tudja, mi lesz még?

Szóval, most visszatérnek egy rövid 30 perces ünnepi kiadás erejéig. A történet alapja az, hogy az új generáció már nem emlékszik a sárkányokra, ezért egy nagy ünnepséget szerveznek, hogy a sárkányok és az emberek kötődése örökre emlékezetes maradjon.

https_www_dreamworks_com_storage_cms-uploads_httydh-poster.jpg

A DreamWorks egy külön oldalt is készített erre az alkalomra: Homecoming

Azért lássuk be azt is, hogy ez nem egy hirtelen, egyik pillanatról a másikra megszülető dolog. Utalások voltak rá eddig is: 

„...

„ Ezért szeretnénk visszahozni a Snoggletog Pageant-t! ... Tehát azt gondoltuk, szeretnénk visszahozni a Snoggletog Pageant-t. [SRC] ”  - Jay Baruchel  2019. február 12-én Jay Baruchel említettee az Instagram-történeteiben az ünnepnapok első ötletét. A hangkabinban egy nyolc másodperces klip szerepelt, amely sorokat rögzített egy Snoggletog Pageantról .

A 2019. júniusbeli Annecy filmfesztiválon DeBlois megerősítette, hogy a rajongók részvételével ünnepi ünnepség érkezik. Később egy interjúban megemlíti. Az interjú francia nyelven zajlott, de az angol fordítás " Az ünnepi idõszak esetleges külön epizódján kívül - tudomásom szerint - nincs más fejlesztés alatt álló projekt ". [3]

Richard Hamilton július 21-én egy tweetben elismerte a különlegességet, mondván, hogy " bármi lehetséges ". [4]

Szeptember 8 körül a Universal Pictures elküldte a speciális cím címlapját, logóval és összefoglalóval együtt PDF formátumban. [5]

Ugyanebben az időben az európai hivatalos Playmobil weboldalak engedéllyel rendelkező játékot mutattak be, amely kíséri a különleges játékot. Jellemzője a Zephyr , a Nuffink és a havas háttérű éjszakai fények . [6]

Szeptember 21-én az Best Buy amerikai elektronikai kiskereskedelmi vállalat egy Homecoming DVD-t jegyzett be, amelyet 2019. december 3-án jelentettek meg. [7]

Október 8-án körül a speciális könyv formájában felbukkantak a Target.com és az Amazon oldalakon, amelyeket egy hónappal a DVD elõtt jelentek meg.

Október 11-én a DreamWorks hivatalosan bejelentette a december 3-i különleges és dátum időpontját, hivatalos poszterrel, néhány fotóval a DVD-ről és a borítóról.

Október 15-én a DreamWorks elindította a különleges hivatalos weboldalt ."

(Az adatok forrása ez a gyűjtőoldal)

És akkor végül az előzetes :-)

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

DreamWorks (@dreamworks) által megosztott bejegyzés,

 -------

ÚJ VÁLTOZÁS!!! 

Elindult az új honlapom itt: Barti Magdolna, ami annyiban érinti az itteni blogot, hogy a szakmaibb jellegű bejegyzéseket ezentúl ott fogom írni, míg ezen az oldalon maradnak az érdekességek és az élmények.

-------

És...

Gondolkodj képekben!

Ország László képzőművész (interjú)

Következő interjúalanyom, Ország László képzőművész. A Kaposvári Egyetem Művészeti Karának (most már Rippl-Rónai Művészeti kar) volt oktatója, egy ideig vezetője és egyik alapító, indító tanára.
Nehéz róla elfogultság nélkül beszélnem. Ország László a Mesterem volt a főiskolán és később az egyetemen is. Ő indított el igazán a pályán. Olyan lelkiismeretes tanár, aki önmagától (ha nem nagyobb mértékben), ugyanúgy követel, mint a diáktól. Követel? Ez nagyon rossz szó itt, mert ami leginkább távol áll tőle, az a követelés, de valahogy mindig elérte, hogy a leadásra kért munkák leadásra kerüljenek. Csendesen, odafigyelve, nem csak a munkákra, de az emberre is. Ő tartotta az osztálynak a vizuális kommunikáció (nekünk csak: "viz.kom.") órát. Nála hittem el, hogy lehetséges...
Szóval, az "Egy portrékép, 5 kérdés" sorozat következő szereplője Ország László képzőművész

ol.jpg

Ország László

Nehéz kérdezni. Tulajdonképpen mindegyik interjú nehéz ilyen szempontból, mert szeretnék olyan kérdést feltenni, amire én kíváncsi vagyok, de remélem, hogy az olvasó számára is érdekes lehet a válasz. És azt is szeretném, hogy a válaszadó kicsit kilépjen a napi pörgésből, legyen önmaga és érezze úgy, mintha csak teáznánk éppen. (Persze, ez problémát jelenthet annál, aki nem szereti a teát.)
Akkor jöjjenek a kérdések:
Barti Magdolna: 1. Mit jelent számodra a vizuális kommunikáció? Miért a képek, miért ez a terület?


Ország László: Kérdések… olyan egyszerűnek látszanak. Az „egyszerű” dolgok a legnehezebbek és az első kérdés mindjárt három.

Jelent egy elméletet, középpontjában a „közleménnyel” (és persze a közleménybe kódolt üzenetet), amelyet indulási oldalon az „alkotó”, érkezési oldalon pedig a „befogadó” jegyez (és időnként a szerepek felcserélődnek). „Az elméletek a valóság térképei” – ahogy Em Griffin írja. Ez az elmélet a gyakorlatból jön és oda tér vissza. Jelent sokféle modellt Shanon-tól Westli-ig, amelyek a kommunikáció, benne a vizuális kommunikáció (VK) valamely szűkebb-tágabb területén igyekszik eligazodni, értelmezési kereteket adni… Jelenti Bálványos Hubát, aki idehaza elsőként csoportosította funkciójuk szerint: primer-, direkt-, indirekt- és személyes-közlésekre a VK produktumait és ezzel a VK értelmezési területét a vizuális kultúra széles területére kiterjesztette: a teljes látható és láthatóvá tett tárgy- és jelenségvilág (beleértve a képzelet világát is) használatára és alakítására, ahogy a NAT is fogalmaz.
Jelent egy tanárképzési szakot, amelynek képzési programját összeállítani és a szakot indítani izgalmas feladat volt , a rajztanár szakkal párban komplex képzést lehetett megvalósítani a tanárképzésben. Jelent sok év elméleti-gyakorlati oktatói munkát is…

A képekről elsőként egy találós kérdés jut eszembe (az első VK órát is ezzel szoktam indítani): Nekem nincs, nem is kívánom, hogy legyen, de, ha lenne, a világ minden kincséért sem adnám oda. Mi az? (a megfejtés valahol a szövegben, ha „szabad a gazda”) „Képkorszak”-ban élünk (Michell), vagy „Gép-képkorszak”-ban (Kárpáti A.), amelyben a kép „…nem egyszerűen része a mindennapi életnek, hanem maga a mindennapi élet” – ahogy Mirzoeff írja. Olyan dolgok is képbe költöznek, amelyek önmagukban nem is vizuálisak, (gondoljunk az orvostudományra pl. EEG, ÉKG, csillagászatra, számítástechnikára… vagy éppen a befolyásolás hangsúlyozottan képies formáira). A mindennapi élet mellett a tudomány is szöveg helyett (mellett) képi modellt alkot a világról. A látás, a képi gondolkodás meghatározó információ-gyűjtő, felhasználó, raktározási formái a képek.

Leonardo írja A festészetről című könyvében: „A szem a test ablaka, általa tekint a lélek a világ szépségére nagy gyönyörűséggel”. A világ persze olyan amilyen, látni benne szépet is csúnyát is, de mindezt látni valóban gyönyörűség. Örülök hát, hogy ehhez két szemem is van (mint szerencsés esetben általában), de, ha csak fél szemem (azaz egy) lenne, azt a „világ minden kincséért sem adnám oda”.

B.M.: 2. Többféle médiummal dolgozol. Miért? Ezek a médiumok elkülönülnek egymástól, van közöttük valami éles határ, vagy esetleg egy dolognak más és más oldalát jelentik.

O. L.: Nem a másik oldalát jelentik, hanem magát a dolgot. Minden „dolognak” megvan a hozzáillő médiuma, amelyben a legtisztábban tud megszólalni. Nem technikában, eljárásban gondolkodom, hanem a gondolathoz, (szándékhoz, megérzéshez) keresek technikát, eljárást. Így aztán gyakran kerülök határterületre, olyan megjelenítési kísérletekbe, amelyeknek nincs igazán kitaposott útja… (és a kísérlet többnyire kísérlet is marad). Van amihez falat kell vésni, vagy papírhajókat hajtogatni (készítettem ilyen installációkat), vagy vaslemezre fekete mezőgazdasági-fóliát olvasztani (…tihany…sorozat), vagy mozgóképre, animációra van szükség (Hangya-könyv), vagy nádtollal, tussal gesztusjeleket rajzolni papírra (Föld sorozat), vannak témák, amelyek a „klasszikusnak” nevezhető eljárásokban érzik jól magukat, mások fényképre, kivetítésre, számítógépes feldolgozásra kívánkoznak és van amihez a szöveg illik. Nem a műfajtól lesz egységes egy „ anyag”, hanem a gondolattól, intuíciótól, (mert a gondolat önmagában kevés, kell a gondolaton túli, a tudat alatti és feletti egyaránt), hogy engedni lehessen, hogy a kép magát is „rajzolja”…és, ha engedem egyre inkább rólam szól. Nem akarok többet és kevesebbet sem, mint amire képes lehetek, persze az mindig több, mint amire éppen képes is vagyok. Valahol persze mégis csak van egy határ, de az nem igazán a médiumok közötti elválasztás, inkább a „kifelé” és a „befelé” figyelés között húzódik, de ez már a hitelesség kérdése…

B.M.: 3. Foglalkoztál, foglalkozol tehetség gomdozással is. Ez mit jelent pontosan? Hogyan lehet a tehetséget gondozni? Van olyan, hogy valaki semmiben sem tehetséges?

O. L.: Azt tapasztalom és így azt is gondolom, hogy minden ember tehetséges. Minden ember teljes világ, benne valami olyan „program” működik, mint senki másban. Ha e szerint a saját program szerint haladhat, (ha a körülmények engedik és ezek között egyik fontos elemként a képzés ezt segíti), boldog ember lehet. Végül is – ahogy Goethe mondta: „a boldogság nem más, mint képességeink fejlődése”. Valahol joga, (hogy tehesse) és dolga, (hogy tegye is) lenne az embernek, hogy képességei mentén lehessen, legyen önmaga. Ez érdeke az egyénnek és közösségnek egyaránt. A tehetséggondozás, mint a kertész dolga. Tanulni a növénytől, hogy mire van annak szüksége és ezek mentén a szükségletek mentén „gondozni”. Persze az ember nem növény és a tehetséggondozás is csak egymásra-utalt ember-ember viszonylatban működik. Különösen fontosnak gondolom ebben a közegben a serkentő légkör megteremtését, azt a személy-központú viszonyulást, amelynek feltételeit – empatikus megértés, elfogadás, hitelesség – Rogers fogalmazta meg. Külön is kiemelésre kívánkozik az „elfogadás”, mivel elfogadni is csak azt lehet, amit már ismerünk. Erre a megismerésre épülhet az egyénre szabott gyakorlat, konkrét feladatokkal, tevékenységekkel, amelyektől a fejlesztést várjuk. A „tehetséggondozásban” (is) a teljes személyiség érintett, így számolni kell az egyén „mindennapos” képességeivel, motivációival, helyzeteivel, ezekkel összhangban lehet igazán jól haladni a kiemelkedő (tehetség) területen. Nem lehet mindent előre eltervezni: a feladatok nyitottak, komplex jellegűek, összekapcsolódnak, benne van az egyén döntése, választása, útkeresése, a tévedés lehetősége…vagyis többnyire a projekt-módszer szerint szerveződnek.

B. M.: 4. Jelenleg is látható kiállításod. Mesélnél róla egy kicsit, miből áll, hogyan gondolkodtál az összeállításnál? 

O. L.: 21 képből állna, de hozzátettem még kettőt. (Nem babonából, … vagy mégis?) A kiállításnak” Kép-táj…” címet adtam. A táj elemeiből szőtt képek, de nem tájképek (szándékom szerint). Fényképezőgéppel készültek, némi számítógépes utómunkával, de ez csak azért érdekes, mert a képre olyan dolgok kerülnek, amelyek a valóságban materiálisan is léteznek, léteztek, (ez nekem fontos volt) és ezt a „fényképnek” még mindig jobban elhisszük, mint rajznak, festménynek. (A valós világban több a fantázia, mint a fantázia világában, végül is így vagy úgy, de a fantázia is a valós világból táplálkozik.) Írtam hozzá egy szöveget (némi Brodszkij áthallással). Nem magyarázat, vagy magyarázkodás gyanánt, hanem, hogy a magam számára is próbáljam közelíteni a motiváció értelmezési-hangulati illúzióját…(alább a szöveg)

Kép-táj…
Valahová
…ha indulsz, vadak
útján járj! az út mindig
vezet…(valahol)…

Úton vagyunk. A lépések monotóniájában ott a létezés igazsága, az unalom sajátos szépsége… és ebben a vontatott tér-időben feltűnik néha a „hiba”… a létezésben az „élet”… ezért az út… helyszínek, történet nélküli események helyei… képbe-költözőn szín-terek, ahol a vándorlás zarándoklattá változik… és a természet részévé válsz…

ol2.jpg

Kaszó…(egy kép a sorozatból)

B. M.: 5. Van e olyan dolog, amit szeretnél, amit tevezel mostanában akár autonóm művészként, akár tanárként?

O. L.: Amit szeretnék és amit tervezek csak részben fedik egymás. Kísérnek a gyermekkori álmok (az álmodásnak akkor van leginkább ideje), a tervek később épülnek belőle; azon vagyok, hogy ezekből valamit meg is valósítsak. Nincsenek külön „tanári” és „művészeti” terveim, együtt vannak azok a mindennapokkal. Az óceánról álmodtam és mostanra a Balatonig jutottam, (ahogy egy másik helyen írtam is); szóval vissza lenne még az út java – haladok kicsit még, azt tervezem, bár a Balaton hazai táj és csak a kíváncsiság hajt tovább, de ide mindig visszatérőn. Az úton többnyire gyalog akarok menni, nem a gyaloglás kedvéért, hanem, hogy közel legyek (érintési távolságra) helyekhez, helyszínekhez, amelyeket az ember elhagyott, vagy egy időre legalább megfeledkezett róla, esetleg próbál óvni (lelkiismeret furdalását enyhítendő) saját kapzsiságától, helyek, ahol a fák még lábon száradhatnak el.
Tudva, hogy csak vendég lehetek a múló tájban. Tervezek egy műtermet is… Műtermet? inkább csak szobát, ami a méretét illeti. Mű-szobának mégsem nevezhetem, elég esetlenül hangzana. Azt a látszatot keltené, hogy vannak olyan szobák is, amelyek önállóan jönnek létre, nőnek, mint a fű, pedig hát minden szoba „mű”, emberek hozzák létre. A „terem” pedig azért sem találó, mert a mű nem terem, hanem előállítják (emelkedettebb szóhasználattal: alkotják), esetleg termelik, (de ha termelik akkor még „mű” a mű?) Mű-szernek sem nevezhetem (bár a „szerre” vagy a fészerre gondolva megint egy épített hajléknál vagyok), mert, hogy ez a fogalom jó ideje másra van lefoglalva. Lehetne még „műhely”, a mű helye; a műhelyben azonban praktikus protéziseket hoznak létre a mindennapokhoz. Erre sem gondolhatok, mivel csupa haszontalan, felesleges dolog készítésére tervezem,…de kell…egy hely ahol ezek a „haszontalan” dolgok formát ölthetnek. Akkor már leginkább mégis csak műhely, pontosabban „mű-hely”, esetleg: mű-hely. Tervezek egy könyvet, ha csak bedolgozóként is…, egy kiállítást, ahova hívtak… …aztán szeretnék húzni egy vonalat, egyetlen egyet…, amely egyet most még csak nagyon sokkal tudom. Tudom?... próbálgatom. Reménytelen vállalkozás, de talán éppen ezért…

B. M.: Köszönöm szépen az interjút!

Ország László jelenlegi kiállítása Kép-táj // fotókiállítás címmel megtekinthető 2019.11.20-ig a Nagyatádi Kulturális és Sport Központban (Nagyatád Nagy Imre Tér 1.)

honlapja: Ország László

-------

ÚJ VÁLTOZÁS!!! 

Elindult az új honlapom itt: Barti Magdolna, ami annyiban érinti az itteni blogot, hogy a szakmaibb jellegű bejegyzéseket ezentúl ott fogom írni, míg ezen az oldalon maradnak az érdekességek és az élmények.

-------

És...

Gondolkodj képekben!

Egy könyv születésének folyamata 5 lépésre bontva

Egy könyv tervezése, megszületése mindig izgalmas dolog, mind a megbízónak (akinek ezáltal fizikai testet ölthet egy álma) és mind a tervezőnek, aki segíthet ebben.

 De mit is takar ez pontosan? Vegyük sorba.

09_barti_magdolna_konyvtervezes.jpg

 1. MEGBÍZÁS

 A megbízó elküldi a meglévő szöveget. Ez már rengetegféle lehet. Előfordulhat,hogy kézirat, pdf, word, jpg, e-mail... Mindenféle variáció lehetséges. Ettől függ viszont az, hogy a szöveg előkészítésével mennyit kell ezután foglalkozni. Mert ezeket nem lehet egyszerűen bemásolni egy kiadványszerkesztőbe. Lehet, hogy begépelésre is szükség van, lehet, hogy csak átalakításra, hogy ne legyenek benne formázások.

 2. KORREKTÚRA

A korrektúra vagy korrektúraolvasás azt a munkafolyamatot jelöli, amelynek során a korrektor kijavítja a helyesírási, nyelvhelyességi és tipográfiai hibákat a közlésre szánt nyomtatott vagy elektronikus szövegben. (Forrás: Wikipédia/korrektúra)

 Gondolj bele! Ha te egy könyvet olvasol csak úgy szórakozásból, az mennyi időt vesz igénybe? Ráadásul, ilyenkor az emberi agy nem olvas el minden betűt. Nem ezt olvasod: A Z E M B E R T R A G É D I Á J A. Hanem ránézel, csoportosítasz, felismered és már haladsz is tovább. Ehhez képest, egy korrektor betűről betűre, helyközről helyközre, ponttól pontig M.I.N.D.E.N.T. átnéz. Van-e elgépelés, van-e elütés, van-e helyesírási hiba, nyelvtanilag jó-e az a szöveg. M.I.N.D.E.N.T!

Szerinted így mennyivel tart tovább egy könyv elolvasása?

 Ezért van az is, hogy sokszor a korrektor a díjazását a leütésekhez szabja. Ahány leütés, annyiszor X összeg. Így követhető, nincs elcsúszás. Mert, ha azt mondod, egy könyvet írtál, mennyiért nézné át? A könyv lehet 800, de lehet 120 oldalas is. Ráadásul az sem mindegy, hogy szépirodalom, vagy képregény. Ugye érzed a különbséget?

 3. TERVEZÉS

 A könyvet meg kell tervezni. Vagyis, ki kell gondolni, hogy milyen méretű legyen? Milyen legyen a betű, a szövegrészek elkülönítése, kiemelése egymáshoz képest, hogyan legyen tördelve, legyen-e közöttük plusz elem, forma, design? A design grafika, fotó, színfolt vagy mi legyen? És akkor még ott van a borító is. A képeket, a színeket, a szöveget kitalálni és összehangolni egymáshoz és a felülethez, formához képest, hogy működjön, elérje a kívánt hatást. Mindezt a célpiac, a megbízó, a versenytársak, a kultúra és egyéb felmerülő tényezők tükrében. És azért, ha tágabb értelemben nézzük, a gondolkodás, a kreatív része a munkának, nem úgy működik, hogy az ember azt mondja, hogy jó, ezen gondolkodom 8:25-től 9:35-ig és utána átkapcsol másik csatornára. Simán előfordul, hogy gondolkodik rajta utazás közben, vacsora előtt, várakozás alatt.

De nézzük tovább.

 4. TÖRDELÉS

A tördelés. Ez NEM azt jelenti, hogy az ember fogja CTRL+C, CTRL+V és kész. A szöveget sok helyen igazítani kell. Csak két egyszerű példa: ne a sorok végére essen a névelő (a, az), hanem a hozzá tartozó folytatás mellett legyen. Vagy, hogy a szövegben ne legyenek féloldalakon át tartó utcák. Ez az, amikor az egymás alatt lévő sorok úgy helyezkednek el, hogy a szóközök nagyjából egymás fölé esnek és ettől egy fehér csík alakul ki a szövegben, amit az agyunk egy csoportba rak és összeköti őket, ez pedig olvasás közben roppant zavaró tud lenni. Eltereli a figyelmet.

Ráadásul, én azt sem bánom, ha a korrektor tördelés után vet még egy ellenőrző pillantást rá. (Az ellenőrzés mindenképp ajánlott kötelező.)

5. NYOMTATÁS

 És ezek után a megfelelő formátumú képekből és szövegekből szerkesztett könyvet a nyomtatásnak megfelelő formátumban elmentve lehet átadni.

-------

ÚJ VÁLTOZÁS!!! 

Elindult az új honlapom itt: Barti Magdolna, ami annyiban érinti az itteni blogot, hogy a szakmaibb jellegű bejegyzéseket ezentúl ott fogom írni, míg ezen az oldalon maradnak az érdekességek és az élmények.

Ezért, ha ehhez a maihoz hasonló bejegyzéseket szeretnél olvasni. Az új honlapomon találod őket. Ezeknek a linkjét a Látszol Facebook oldalán fogom megosztani.

-------

És...

Gondolkodj képekben!