2020 a könyv éve nálam erről itt írtam egy bevezetőt: KÖNYV.  Most megint az írás folyamatáról írnék egy kicsit azért, mert számomra roppant tanulságos és érdekes folyamat ez az egész. Ha úgy veszem a dolgot, már 28 éve írok, de ha a gyerekkori ez meg azt leszámítjuk, komolyabban véve, kisebb-nagyobb szüneteket leszámítva 10-12 éve. Viszont, ilyen hosszú szöveget, regényt még nem írtam. Ez egy teljesen új terület számomra. Így, nem csak írok, nem folyamatosan gondolkodom is rajta.

Úgy, mint pár napja is:

Kézzel írni, olyan mintha rajzolnék.

Egyébként mennyire fura dolog ez. Belegondoltál már? Én most kézzel írás közben. Gondolok valamit, hallom a fejemben a gondolatot vagy inkább mondom (diktálom) magamnak és a gondolattal párhuzamosan mozog a kezem a papír felett. Alakokat formál, amik betűvé lesznek. A betűk szavakká, azok mondatokká válnak és végül összeállnak egy hosszabb szöveggé.

Az utóbbi héten leálltam az írással, mert engem is az foglalkoztat, ami szinte mindenkit az egész világon. Az új vírus. És nem vagyok nyugodt. Látom magam körül az emberek reakcióit. Látom, ahogy gúnyolják egymást. A "hívők" és a "nem hívők". Mire jó ez? Nem értem.

Ezért inkább újra a saját dolgaimmal foglalkozom intenzívebben. Visszatértem az íráshoz is.

Nálam a regényírás több szakaszból áll:

1. Először többnyire kézzel írok. Leülök és írom a történetet, mintha mesélnék valakinek.
2. Azután ezt begépelem. Gépelés közben már van olyan rész, amit átírok, átfogalmazok az első variációhoz képet.
3. Ezt egy doksiba gépelem, aminek az elején szerepel egy kezdetleges szinopszis. Ennek annyi a értelme most, hogy mutatja a honnan hová és néhány főszereplő.
4. Alatta van egy megjegyzés rész, itt azok a menet közben eszembe jutó ötletek, gondolatok szerepelnek. Ezek még nem biztos, hogy felhasználásra kerülnek, de leírás nélkül biztos, hogy elfelejteném őket.
5. Utána gyűlnek felsorolva és bővülve, ahogy haladok a szereplők és helyszínek nevei, jelentésekkel, magyarázatokkal kiegészítve.
6. Ezek után pedig indul a történet, a begépelés időpontjával jelölve a haladást, a könnyebb követhetőség miatt.

Az így írt új fantazy regényemről és -ből osztok meg gondolatokat, apró részleteket az Instagram oldalamon, az alábbi videós bejegyzések alatt (már van 3): 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Ha hosszabb ideje követed figyelemmel a bejegyzéseimet, talán emlékszel rá, hogy az előző évben könyvírásba fogtam. � Az egyik ilyen könyv (a háromból, az egyik) alakulásának a történetét, egy-egy mondatot belőle és a hozzá kapcsolódó élményeimet fogom itt megosztani, bízva benne, hogy nem csak szórakoztató, de talán tanulságos is lesz valakinek. Ha kíváncsi vagy rá, keresd a hírfolyamban mindig ezt a képet, videót. � Hogy miért ez a kép? Mert ez és a hozzá kapcsolódó élmény nagy szerepet játszott bennem a történet hangulatában és egy nagyon fontos helyszín leírásában. Bár ez nem az első könyv helyszíne, talán megbocsájtható nekem ez a csúsztatás, mert az első részletek egy része ehhez kapcsolódóan született és innen indult el bennem a történet fonala és talán véglegesnek mondható váza, ami aztán végig kíséri a Vándort és társait, akikkel az Úton találkozik majd. Egyébként ezt a videót 2017 január elején Fonyódnál a Balaton jegén készítettem. Amiről körülbelül mostanáig azt gondoltam, hogy soha többé nem szeretnék oda kimenni ilyen szélben és hidegben, annyira átfagytam akkor. A széltől folyó könnyeim is azonnal elkezdtek az arcomra fagyni. És tudod: Gondolkodj képekben! �

Barti Magdolna (Látszol) (@barti_magdolna) által megosztott bejegyzés, Jan 11., 2020, időpont: 9:46 (PST időzóna szerint)

Könyvvel és könyvírással kapcsolatos egyéb bejegyzéseket is találhatsz még az Instámon. �

Itt a blogon az interjúk között találhatsz kapcsolódó tartalmat: ITT. És, ha már az interjúknál tartunk, halkan megsúgom, hogy már 4 újabb interjú esetében csak a válaszra várok és további 6 már készülőben. �

Szóval, mindenképp érdemes visszatérni olvasni!

A LÁTSZOL Instagram oldalt itt találod.

----

Gondolkodj képekben!