Nem, a receptet nem én találtam ki. Sőt, ami azt illeti egy fiatalok által készített vlogból jegyzeteltem le a lányom unszolására. A készítésnél viszont változtattam egy kicsit az arányokon. Ami leginkább abban merül ki, hogy a cukor mennyiségét csökkentettem körülbelül a felére. Mostanában azt tapasztalom, hogy a cukrászdák egy jó részében túl édesre csinálnak mindent. A fagylaltól kezdve a krémes és krém nélküli süteményeken át mindent. Ettől minden egyneműen gejj édes lesz. A változtatással viszont a különböző ízminőségek összejátszanak. Legalábbis ebben bízom. :)

Az előzmények tükrében következzen a recept:

Hozzávalók 10 db, 5 cm átmérőjű sütihez (cookies)

• 150g liszt
• fél mokkáskanál sütőpor
• fél mokkáskanál szódabikarbóna
• egy evőkanál kakaópor (én cukor nélkülit tettem bele)
• 1 tojás - 80 g vaj - összesen 150g nutella (tésztába kb. 80g, tölteléknek a többi).
• csokireszelék

Elkészítése

• Először összekevertem a lisztet, szódabikarbónát, sütőport, megolvasztott vajat, a nutellát (80g) és a tojást. Aztán fél órát pihentettem a hűtőben.
• Utána egyforma, kis adagokra osztottam, lapos kört formáztam belőlük. A közepére egy-egy kis adag nutellát tettem.
• Ezt becsomagoltam a tésztával, mint a szilvás gombóc készítésnél.
• Miután elkészültek a nutellával töltött lapos gombócok, betettem őket a mélyhűtőbe 2,5-3 órára.
• Ezután pedig megszórtam étcsoki reszelékkel a tetejét és előmelegített, 180 °C-os sütőben 15-20 percig sütöttem.

"Durva finom" lett a család szerint is. 5 percen belül már csak az illata volt a konyhában.

Erről eszembe jutott egy régebbi sztorim is:

A fiú csillogó szemmel nézett lányra. Egész bensőjében érezte, hogy szüksége van rá. De még nem merte bevallani. Nézte, nézte, azt a kék szempárt, a kedves arcot körülölelő világosbarna hajzuhatagot, az íves, karcsú nyakat. Végül vett egy mély lélegzetet, egy kicsit elpirult, és belekezdett: − Meg... ? − eddig, jutott, amikor fülig vörösödve elakadt. A lány, visszanézett rá, szemében vidám csillogással, ajkán nevető mosollyal, és azt felelte: − Igen, megeheted az utolsó sütit."

Hát, így... :)

Tavaly egy csomagolással kapcsolatban írtam húsvét alkalmával, ha gondolod, olvasd el ezt is. Itt a link hozzá

Amikor a medve hozza a nyulat avagy POM-BÄR a CHIO-tól (KATT)

 ----------

És tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Egy különös film, különleges élménnyel társítva.

Elindítottam a trailert, hallgattam a zenéjét, néztem a képeket, és folyamatosan azt éreztem, hogy nem, ez a film nem erről szól. Azután elolvastam a film leírását: "Francia, feliratos, dramatikus VÉGjáték...". Micsoda? - húztam fel a szemöldököm csodálkozva. VÉGjáték??? Elolvastam újra: VÉGjáték. Most már ráncoltam a szemöldököm. Nem, az nem lehet. Harmadszor futottam neki a dolognak, mikor már ezt olvastam: VÍGjáték. Ó! - csaptam a homlokomra. Értem már! De nem, mégsem értem. Lepörgettem újra az előzetest. A képek ellent mondtak a zenének. A képek mást sugalltak. A film végére kiderült számomra, hogy az első benyomásnál szerzett félreolvasás, a VÉGjáték, jobban illik a filmhez. Igaz, van egy-két komikusnak mondható jelenet, elhangzik egy-két viccesnek nevezhető mondat, de ezek inkább olyan "kínunkban már csak röhögünk" élethelyzetek, amikor a röhögés felszabadítja a régóta halmozódó, le nem vezetett feszültséget, és ami aztán egy kiadós bőgésbe megy át.
...

Anyák napja, lassan aktuális, gondoltam a vetítésre menet útközben, és ha ironikus akarnék lenni, még hozzágondolnám, hogy ez az utolsó nap a tavaszi szünet előtt. Közben megérkeztem, beültem a terembe és elkezdődött a film.

Ekkor már lehetett érezni, hogy nem lesz könnyű. Az első képek hangulata, a hatalmas óra, a hangok, mind-mind erre utaltak. Lassan indult. A képeken egymást váltották a szereplők, párhuzamosan több száll futott. Hirtelen csöppentem bele az életükbe, egy-egy párbeszéd közepébe. A benyomásokat, a következtetéseket, csak a képek alapján vonhattam le és találgathattam, vajon hogyan fog folytatódni. Túl sok minden történt és mégse történt semmi különös. Hétköznapi szereplők, hétköznapi helyzetekben. De érdemes volt kivárni a folytatást. A párhuzamos szereplők egyre több időt kaptak a vásznon külön-külön. Kezdett kibontakozni a személyes történetük, az életük. Az ebből adódó akár szakadéknyi különbségek. De volt valami közös. Mindannyian valakinek a gyerekei vagy szülei voltak. Az ezzel járó hétköznapi helyzetekkel, vélt vagy jogos feszültségekkel és felelősséggel. Mindenki, függetlenül attól, hogy elnök vagy épp örömlány.

Ahogy a film egyre mélyült, én is egyre mélyebbre kerültem. Éreztem, hogy egyre jobban nyom a felelősség, a világunkból adódó egyedüllét és a tökéletességre törekvő elvárások, amiket sokszor az ember, leginkább csak önmagával szemben támaszt.

- Egyszer tökéletes anyja leszek a leendő gyermekemnek.

Mindez azért, mert az ember anya lesz. Egyszer csak és visszafordíthatatlanul és végérvényesen. Nincs visszaút. Az újszülöttet odateszik az ember karjai közé és azt mondják: Gratulálunk anyuka! ... Így indul. És az anyuka fogja, nézi, még azt sem tudja éppen, hogy hány füle van, de már ő felel azért az apró életért. És ezt nem tanítják és nem lehet megtanulni sehol. Csak ott, onnantól éles helyzetben. Ahol, ha hibázom, nem tudom kiradírozni, csak remélni tudok...

- Érzi a bizonytalanságom.
- Te vagy az anyja! Ha tudna beszélni, azt mondaná: Nyugi, mama... szeretlek.

Itt, ekkor feloldódik az összes feszültség. Egy mondat, és fordul a film. Az idáig tartó több mint egy órás nyomás kienged, lassan szétfolyik.

Vége. Kimegyek a teremből, a moziból és a telefonom névjegyzékében görgetek...
"Mama"

....

ANYÁK NAPJA
Eredeti cím: LA FÉTE DES MÉRES
Francia, feliratos, dramatikus vígjáték, 103 perc
Rendező: Marie-Castille Mention-Schaar

Főszereplők: Audrey Fleurot, Clotilde Courau, Olivia Cote, Pascale Arbillot, Carmen Maura, Nicole Garcia & Vincent Dedienne

Bemutató: 2019. április 25.

Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott

Szinopszis: Lehet színésznő, nővér, gyerekorvos, virágárus, pék, tanár, munkanélküli vagy akár maga a köztársasági elnök. Lehet jóindulatú, ügyetlen, túlterhelt, zsarnoki, kényeztető, szerető, törékeny, fegyelmezett vagy őrült. Lehet hiányzó vagy mindenütt jelen lévő. Még köztünk élő vagy már csak emlék. Lehetünk a fia vagy a lánya, történjen bármi, a gyereke maradunk. Vágyunk rá, hogy végre elengedjen minket és félünk, hogy egyszer elhagy bennünket.

Anyák napja (COPYRIGHT Guy-Ferrandis ressources 2018)

A képek felhasználását a HungariCom engedélyezte.

----------

És tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Tudom, hogy ebben az online világban már ritkábban gondolkodunk kézzel fogható printekben, de azért ez még mindig rendszeresen előfordul, ha máshol nem legalább kiállítások, vásárok esetében. Ezzel kapcsolatos az alábbi rövid sztorim is.

Két németországi vásáron (Messe) dolgoztam ősszel. A 2018 Automechanika Frankfurt és az iba München-en raktunk össze standokat. Én dekoros-grafikusként vettem részt rajta. Egy ősdekorossal ketten kb. 70-100 nm printet toltunk fel a falakra.

Itt tapasztaltam azt, hogy a 2,5 m magas 4 m széles falra szánt printek (4 csík, 2,5x1 m + ráhagyás) pontosan, pöccre egymás folytatásai voltak. Ráfedés nélkül.
Mivel ez a történet földközelben zajlott, nem kellett közben nagyon küzdeni a magassággal, csak egy kis szobalétra hozta meg a dolog hangulatát, de azért keményen leizzadtunk.

Miért?

1. Fontos az illesztési sáv. A grafikus csinálja úgy a print csíkokat, hogy 1-2 cm fedés legyen (4 m magas printnél lehet picit nagyobb is akár). Ez azt jelenti, hogy a printek nem egymás folytatása pontosan, hanem a szélein egy csík ugyanaz a képrész, mint a mellette lévőnél. Egymásra kell ragasztani így a printek széleit. Miért célszerű? Így belefér 1-2 mm elcsúszás is akár, de könnyebb célon is tartani kasírozás közben. Ha pont illeszkednek a színes printek és úgy megy el az alja a más színű háttér kilátszik és élesen belevág a látványba. A betűk is sokkal pontosabban illeszthetők fedéssel. Létrán, rendes rálátás nélkül, néha 4-5 méter magasságban van esély a csúszásra.

2. És ne feledkezzünk meg a kifutóról sem. Az adott falmérethez képest a print rendszeresen nagyobb, szélesebb. Jó észben tartani a grafika tervezésénél, hogy a felesleg levágása a printek külső szélén történik, így oda vagy ahhoz közel lényeges elemet nem érdemes tenni.

----------

És tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

A mai napra néhány gyufacímke a Csepel Vas- és Fémművektől:

Az első csepeli  biciklik Weiss Manfréd nevéhez kötődnek, aki 1929-ben kezdett a készítésükkel foglalkozni.

A Csepel bicikligyár 1950-ben jött létre. Ekkor az új típusok között jelent meg a Robusta is, aminek a reklámja az alábbi gyufacímkén is látható. (A többi típus, ami sokak számára ismerős lehet: Túra, Mátra, Tihany, Karika, Toldi, Budapest.
Később a bicikligyár összeolvadt a ruhaipari gépgyárral és a varrógépgyárral és a rendszerváltásig így működött, amikor az amerikai Schwinn felvásárolta. (Forrás)

Az alábbi címkén már a Csepel Vas- és Fémművek  logója is fel van tüntetve a Csepel szó előtt, amit Tamássy Zoltán grafikus tervezett.

Ezek után pedig nem marad más hátra mint, bringára kapni a jó időben.

A korábbi gyufacímkés posztot láttad már? Nézd meg itt: SZIKRA

----------

És tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Mondhatnám, hogy nosztalgiázom, de ez nem lenne igaz, mert ekkor még csak gondolatként sem léteztem. Hogy miért hozok ide mégis ilyen dolgokat, mint például a gyufacímkék, vagy egy korábbi bejegyzésemben a 85-ös bélyegek, vagy a KOH-I-NOOR ceruzák, esetleg a desszertes doboz 69-ből? Mert engem mindig izgalommal tölt el, ha látom azt is, hogy régen milyen grafikákat készítettek? Hogyan nézett ki a látvány akkoriban? És az, hogy utána körbenézek és gondolatban összehasonlítom a maival ezeket: változott vagy sem, és a változott vajon milyen irányba. Egyáltalán lehet e mindig újat és újat kitalálni, vagy csak ismételgeti magát mindig minden körforgásszerűen?

A gyufacímkék különösen izgalmasak. Gondolj bele! Egy 3,5x5 vagy 3x4 centiméteres felületre kell készíteni egy olyan képet, ami jól beazonosítható, felismerhető kell legyen. Ráadásul célja is van: cégreklám, nevelés, tájékoztatás. Ezeket át kell tudni adni egy ilyen kis felületen. És még vannak kötelező dolgok is, amiket minden egyes darabra rá kell írni, rá kell nyomni függetlenül attól, hogy milyen funkciót tölt be a címke. (Ugyanezért jó a bélyegeken is gondolkodni, bélyegre grafikát tervezni.)

De most álljon itt a ma is létező Szikra gyufagyár címkéi közül néhány a '60-as évekből.

 Találtam a témával kapcsolatban egy "retro" felvételt is:

Valamint, aki kíváncsi lenne a gyár történetére a következő két linken olvashat róla:

A szegedi gyufagyár másfél évszázada

125 éves a szegedi gyufagyártás

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram