"Mik kerülhetnek elő egy költözés során?" jeligére.
A Fővárosi Fotó Vállalat logója egy kb. 60 éves képen.
A kép sarkára "szolidan" elhelyezve.
Egyébként ez egy klasszikus, korra jellemző portréfotó volt.
A kép hátulján. Vagyis a kép mögött, a keret hátuljába még egy kartonlapot is rögzíttek, amibe belenyomták: Takács László, üveges és képkeretező, Budapest és még az utca név, amit már nem tudtam kiolvasni.
Nos, őszinte leszek, én még nagyon mazsola vagyok ezen a területen. Például, ott szembesültem vele, hogy ez a film már a nyolcadik volt a sorban. Egy kicsit le vagyok maradva. De nem gondolom, hogy most ez probléma lenne. :) Ráadásul, ha valami nagyon érdekel és foglalkoztat, gyorsan igyekszem pótolni a hiányosságaimat.
Hogyan is kerültem erre a rendezvényre? Családi programként. Mostanában én tanulok keményen, mert elértük azt az életkort, amikor már itthon a legkisebbnek is határozott véleménye és érdeklődési köre van. Ez ellen lehet hadakozni, kapálózni, de teljesen felesleges. Ráadásul csak negatív dolgokat szülhet. Viszont így továbbra is van miről beszélgetni itthon, lelkes meséléseket hallgatok, nevetünk azon, hogy egyszerűen képtelen vagyok bemenni az egy blokkos ajtókon, úgyhogy számomra legalább két blokk széleseket kell építeni. Mert ugye a Minecraftot is letöltöttem én is és már az egész család épít egy játékban. Már nem csak a Badacsonyt, a Pilist járjuk együtt, de a virtuális tájakat is. Igen, lehet ezen vitatkozni, szörnyülködni, de ez a virtuális világ már szerves része ennek a kornak. És az is igaz, hogy még sok területen gyerekcipőben jár és erősen finomításra szorul. Meglátjuk, nem szeretnék most jóslásokba bocsátkozni.
Visszatérve a Minecinema rendezvényére. Ez volt a nyolcadik film a sorban és A Főorvos címet kapta. Tulajdonképpen nem voltak elvárásaim, még elképzelésem sem arról, hogy milyen lesz. (Ebből is látható, hogy nekem ez volt az első.) De a trailerek után kíváncsi lettem:
És mivel már körülbelül 3 hetes minecraftos, és majdnem két hónapos videós ki kicsoda tanulmányokon voltam túl, bátran vágtam neki a rendezvénynek.
Amire leginkább kíváncsi voltam a film mellett, hogy ezek a "Sziasztok srácok!", hogyan csinálják ezt a az egészet. Mi zsDav miatt mentünk elsősorban, de én kíváncsi voltam a "sipítozó bácsira" is. Bocsánat, bocsánat! Jánosik Gergőre. Mentségemre legyen szólva, hogy a rendezvényen az első kérés hozzá a műsorvezetőtől is az volt, hogy sikítson! (Nem tette meg.) És a videókból, amiket itthon félfüllel hallok már az első szó után tudom, hogy na, már megint ő az. És kíváncsi voltam még DoggyAndira, Sajt32-re is.
Az egész műsort Székely Martin, a MartinVlogol csatorna szereplője vezette energikusan, viccesen. Jó, hogy ott volt. Mi a reggeli 9 órás vetítésre mentünk, utána volt egy kis beszélgetés. Itt végig azon gondolkodtam, hogy ez nagyon nem lehet egyszerű. Hiszen a célközönség 7-14 évesek. Az átlag szerintem 10 éves volt, több volt a fiatal. Velük meg elég nehéz egy "hagyományosnak" mondható beszélgetést csinálni. Kérdezni sem tudnak úgy, mint az idősebbek. Ráadásul nagyon nagy különbség van gyerek és gyerek között az adott korosztályban is. Az interaktív rész viszont, ahol kimehettek és játszhattak egy kicsit, élővé tette a dolgot. (Talán erre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni.)
Izgalmas volt még számomra a dedikálás is, ahol nem csak az volt érdekes, hogy a videókban látott kép mögött élő emberek vannak (és sokan már nem is olyan "gyerekek"), hanem az is, hogy ott egy szerepet játszanak, itt meg jobban saját maguk voltak.
Ami viszont igazán tiszteletet váltott ki belőlem, az két dolog. Az egyik, hogy ennek az egész filmes rendezvénynek, ha jól értettem, zsDav volt a megálmodója és fő mozgatórugója. Wow. A másik, hogy így együtt tudnak dolgozni. Nem harcolnak egymás ellen és nem mindenki a saját dombját igyekszik kapargatni, hanem képesek együtt létrehozni valami nagyobbat. Jó volt ilyet látni.
A résztvevők:
zsDav, DoggyAndi, IceBlueBird, luckeY, Anett és Ancsa, Walrusz, Chabinho, OwnMcKendry, Baluka, UborCraft, Sajt32 és Jánosik Gergő
Amire kíváncsi vagyok még, hogy vajon meddig csinálják ezt majd. Lehet, hogy lassan kinőnek ezekből a szerepekből? Lesz-e folytatás?
A 16-1546-os kóddal jelölt szín a "Living Coral", a Korall. Ezt a Pantone tette közzé, mint ahogy már hosszú ideje teszi minden évben. Az alábbi leírást és képet a Pantone hivatalos oldalán találtam.
De azért én tennék egy kis csavart a dologba. Figyelj, ha azon gondolkozol éppen, hogy gyorsan használni kezded mindenhol.
Milyen színűek voltak a figurák?
Mindegyik színes képen: Korall. Az év színe.
Te nem ilyennek láttad?
A megoldás a Munker–White-illúzió, egy optikai csalódás, egy izgalmas játék. De talán arra is jó, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy nagyon nem mindegy, hogy mi mi mellé, milyen arányban, hová kerül, mert nagyban befolyásolja a végeredményt.
Még december elején voltam a Szentendrén. Ide az ember kiállításra megy, persze, ha nem ott lakik. Vagy ha erre keveredik muszáj valamelyik kiállítást is megnéznie. És most nagy Vajda kiállítás van. Vajda Lajos az egyik helyen és Vajda Júlia a másikon. Én kimondottan Vajda Lajos miatt mentem. Régóta nagy kedvencem. Már ha szabad ilyet mondani ebben a szövegkörnyezetben.
Vajda Lajos. Van egy szűrt könyvem róla. Arról szól, amit a címe is jelez: Vajda Lajos emlékkönyv. Emlékkönyv. Kevés életrajzi összefoglaló mellett mások írnak róla, hozzá. Egy vékony gyűjtemény, mégis nagyon erősnek gondolom. Bár lehet, hogy ez is "csak" Vajda Lajos munkái miatt lehetséges. A könyv egyébként '72-es, még a Magvető Könyvkiadó adta ki.
Ebben a könyvben vannak ezek képek is, nem sokkal a halála előtti időszakban készített munkáiról. Elismerem, itt olyan kis csip-csup dolgoknak tűnhetnek, de élőben teljesen más.
Láttam nagyon híres képeit is ott, például a Felmutató ikonos önarcképet vagy az Önarckép koponyával című munkát is (ez utóbbi is nagy hatással volt rám), de én kimondottan a fent említettekhez hasonló képek miatt mentem.
Ezekről lőttem pár gyors képet is, annak a jegyében: amiről nem készítesz fotót, az nincs is vagy valami hasonló. Viszont, nem szeretek fotózni olyan kiállításon, ami érdekel. Mert akkor kivesz a hatás alól, nem tudom átengedni magamon a képeket. Egy kiállításra azért megyek, hogy érezzem. Ma már ebből "sportot" űzök. Mintegy plusz szórakozásképp saját magamnak, minden önálló kiállításon egy képet keresek, eggyel megelégszem. Azt az igazit keresem, ami számomra az egész kiállítás lehetne.
Itt több ilyen is volt.
A következő képek szerintem túl közel kerültek egymáshoz. Tudom, kevés a hely. De úgy éreztem, jó lenne nekik sokkal nagyobb tér, hogy jobban tudjanak élni. Próbáltam, őket külön-külön is nézni, de a mellette lévő mindig bezavart egy kicsit a látványba. Ha meg túl közel mentem, hogy jobban kizárjam a látóteremből a mellette lévőket, nem tudtam teljes nagyságában élvezni. Igaz, részleteiben sem utolsó látvány... sőt. Persze, elfogult vagyok, számomra ez a hat kép mindegyike megérdemelt volna egy-egy külön falat. Imádom ezeket a munkákat, órákig tudnám nézni őket nap mint nap.
A lenti a videóban 3:24-nél mondanak róluk néhány szót. De inkább a méretekre, a képek erejére érdemes figyelni. Igaz, ehhez a legjobb, ha személyesen, ott helyben nézi meg az ember.
A következő kép a kiállításon vetített animáció egy "kockája". A rajzok folyamatos alakulása, és a szén hangja a papíron rajzolás közben, hang és kép együtt működnek, egyszerre hatnak. Érdekes ez is. Nekem ehhez is a "meghitt tér" hiányzott. Hogy olyan helyen legyen, ahol más kép és azok megvilágítása nem játszik bele a látványba.
Jó, jó, tudom, a tér adott. Nem lehet a falakat tetszés szerint tologatni ki-be, és a kiállítások nagy része arról szól, hogy minél több munkát mutassanak be egyszerre. És valahol jogos is, mert a nézők többsége egy kép miatt nem fogja kifizetni a belépőt. Míg, ha több olyan képpel is találkozik, amit már valahonnan ismer, nyitott lehet a többire is, amivel még sosem találkozott. És nem biztos, hogy az az egy, amit a kurátor kiemel, ugyanúgy érinti őt is.
De mégis. Nekem álmom az, volt már rá próbálkozásom is, hogy olyan kiállítást rendezzek, ahol alig van kiállított munka. Hú, ez hatalmas feladat, ha belegondolsz. Úgy eltalálni az arányokat, színeket, fényeket. Térben, jó térben úgy elhelyezni mindent, hogy önmagukban is éljenek, de együtt is egy nagyon erős, új, más, párbeszédes dolog alakuljon ki. Ehhez a munkáknak önmagukban is erősnek kell lenniük, és együtt kell tudni működniük. Ez kemény meló. Ha hiba van, azonnal látszik, érződik. Míg egy telepakolt vagy túlzsúfolt kiállítás esetében könnyebb átsiklani felette a tömegben. Persze, azért az se semmi meló, amikor egy csoportos kiállítást kell összerakni a falakon, akár száznál több munkából, mikor azok jó része különböző stílusú, anyagú, más kerettel...
Na, de ezután a kitérő után visszatérve még pár mondat erejéig Szentendrére.
Vajda Lajos kiállításához szorosan kapcsolódik és vele párhuzamos Vajda Júlia kiállítása is, ami a„Mégis legyen kiállítás…” – Vajda Júlia élete és művészetecímet kapta. A kiállítás leírását sok helyen így kezdik: "Vajda Lajos felesége, a szintén jelentős festőművész Vajda Júlia (1913–1982)..." És ez a házassági viszony bár fontos tényező, én talán mégis maradnék ennél: Vajda Júlia festőművész kiállítása. Mivel nem szeretném a két kiállítást egybemosni, ezért csak egy képet hoztam kedvcsinálóként a második teremből.
Ha jól emlékszem, 10 éves korom óta rajongok a harcművészetekért, a hősökért. Első találkozásom ezzel a műfajjal egy képregény formájában öltött testet, ami a Shaolin történetéről, a kolostor pusztulásáról szólt. (Még ma is őrzöm.) Ez eldöntötte a "sorsomat". Onnantól kezdve állandóan lestem, kerestem a kapcsolódó információkat, témákat, filozófiát. (Ennek már több mint negyed évszázada. Te jó ég! Persze, ha azt írom, hogy több mint 25 éve, kevésbé érzem magam furcsán, de azért ez is ledöbbent.) Na, mindegy!
Szóval, most a képi világ példái közül az IP MAN című filmet hoztam Donnie Yen főszereplésével. Már három részt láttam és kíváncsian várom a negyediket. Nos, nem azért mert valami nagy titok fog kiderülni, vagy valami eddig teljesen váratlan dolog történne. Hanem, mert egyszerűen élvezem az ilyen "egyszerű", viszonylag hagyományos filmeket. Érdekel, hogyan oldják meg a hangulatot, milyen összhangban a zene a képi világgal (ez mindig nagyot tud lendíteni a dolgokon).
De figyelj, hoztam pár plakátot a filmhez!
A film első részéhez kapcsolódó a következő. Nem kell túlbonyolítani a dolgot, sem túlmisztifikálni. Egyetlen magányos hős, akinek van tartása. Gazdag, hagyományos, kínai környezet a háttérben. Az ellenség pedig... nem hiszem, hogy túl nehéz lenne kitalálni, a japánok.
Ha kicsit túlmegyünk a témán. Figyeld meg, hogyan vezet minden a formák: a házak, a zászlós kard, a jobb oldali befelé vezető kard is a fő figura irányába! Egyébként a jobb oldalon lévő két kard esetében izgalmas játék észrevenni azt, hogy ha nem lenne ott a kék 8 szög, a 15-ös számmal, a kép szétesne a jobbra dőlő kard miatt? Mellesleg a 8-szög utalás lehet a harcművészetekben jól ismert alap formára, vagy akár a Ji King-re is.
De nézd meg a színeket is! Hogyan válaszolnak egymásnak a piros foltok, vagy az arany. Vagy hogyan ad egy nagy alapot a lenti sötét csík és hogyan zárja le a kép tetején lévő vékony fekete. ez utóbbi, akár kényszerből odarakott rész is lehet, mert nagyon különválik a többi résztől. Valahova tenni kellett kategória.
De haladjunk tovább!
A következő már a második rész. A magányos hős alakja itt is a fő motívum. Valami azonban változott. Sehol sincs az előző képen lévő nemesi arany és a kék halhatatlanság. Itt már teljesen puritán, egyszerű környezetet látunk. A magányos, személyes küzdelmet a "vérrel" írt kettes jelképezi. És, hogy miért teszem itt a személyes küzdelemre a hangsúlyt? A képen nem valaki az ellenség, hanem egy edzés pillanatát látjuk.
És térjünk rá a harmadik részre. Ide több képet hoztam. Mind a három nagyon fontos a film történetét nézve.
Itt újra a nemes, halhatatlan hős a fókuszban.
Ezen egy küzdelem, de vajon vele, vagy ellene?
És a harmadik nagyon fontos motívum, a család. Itt megint előkerül az arany, a vörös és a fehér. Az arany a gazdagság, jólét. Vörös a küzdelem. Mondhatnád, persze, hogy Kínában a vörös a jószerencsét is jelenti, ebben az esetben nem hiszem, hogy ezt jelképezné. Az meg már tényleg csak az én személyes fikciómhoz tartozik, hogy vajon mennyire tudatos itt a fehér szín használata, ami a halált, gyászt is jelképezheti?
A negyedik részhez tartozó plakát, pedig is sok mindent elmond előszóként...
Te mit gondolsz róla? Miről fog szólni?
Na, meglátjuk!
Egyébként, ha megnézed a a film részeinek a trailereit, látszik a fejlődés, változás is, ahogy nőtt a nézettség és a siker. Az első filmről nem láttam jó minőségű tarilert fent a neten (igaz, nem kerestem hosszú órákon keresztül).
A másodikról és a harmadikról már igen, de ezek között is érződik különbség.
A negyedik részről pedig, amit 2019-re ígérnek, még nincs használható fent.
Erősen gondolkodtam, hogy erről itt a blogban írjak vagy ne írjak, mivel nem kapcsolódik szorosan a szakmai tartalomhoz. Aztán a héten olvastam egy rosszalló bejegyzést egy csoportban, amire aztán szinte azonnal rengetegen kontráztak is. És a saját szemszögükből biztosan igazuk volt.
A posztot most nem idézném. Azt cikizték, aki arról ír rendszeresen, hogy az edzés, az egészséges életmód, vízivás mennyire fontos és tudatosan hozzátartozik az életéhez, és persze mindez időbeosztással. És igen, számomra is, mint ahogy gondolom a cikizők számára is, mesebelinek tűnik az idézett állapot.
De miért akarnék megfelelni egy mesebeli állapotnak, mikor van sajátom? Ami simán lehet, hogy sokak számára szintén mesebeli, mások számára meg nem.
Fiatalabb koromban valamivel több, mint 10 éven keresztül egy hétből 7 napon edzettem. Volt olyan nap, amikor napi 3 edzésen is részt vettem a saját, egyéni, kötelező edzésemen kívül. Suli mellett simán ment a napi 6-8 óra edzés. Jó, a 8 órát nem csináltam gyakran, de érdekes tapasztalat volt az is. Nem voltam élsportoló, de álltam nemzetközi verseny dobogóján. Aztán abbahagytam. De ma is sokat köszönhetek annak az időszaknak.
És ez a múltbeli időszak, ami a sajátom volt, jelenleg akár tündérmesébe illő állapot is lehetne. De a célom miért lenne a múlt? Hiszen annyi minden változott azóta.
Most a napi másfél óra elérése lebeg a szemeim előtt. Nyújtás, lassú erőnlétnövelés, és koncentráció fejlesztés. Egy év alatt szeretném formába hozni magam egy új projekthez, kísérlethez, ami már egy ideje foglalkoztat. A "lassú" fejlődést fontos észben tartanom. Nagyon könnyű átesni a ló másik oldalára.
Valamikor ősszel kezdtem kocogni a kutyával hetente kétszer, és itthon tornáztam heti kétszer. Aztán jött a taknyos, köhögős szezon lázzal, de legalább hőemelkedéssel, hogy legyen valami zavaró mégis, ha már teljesen mégsem. Akinek kisiskolás vagy óvodás gyermeke van, ismeri ezt az állapotot biztosan. És elkényelmesedtem.
Igen, sokkal jobban esett a szabad percekben beülnöm a takarókupacba és kakaót vagy teát kortyolni. De éreztem, hogy megint elkezdek punnyadni. A pár héttel ezelőtti fitt állapot gyorsan úszott tova.
És nem olyan régen, karácsony másnapján újrakezdtem a mozgást. 40 perc minden másnap (ennyi). Ez most jó. Nekem. Először még a nyakam is izomlázas volt tőle.
Ugyan, két távolabbi cél is lebeg a szemeim előtt. Mégsem ez a döntő érv.
Tudod, miért érte meg már most is? Mert két órán keresztül tartó embernél nagyobb hóemberek építése után, még fogócskázni is tudtam egy bő fél órát a hóban. És utána levittem a kutyát sétálni még majdnem egy órára. És ezek után még írtam is.
És tudod milyen jó érzés hangosan nevetni lent hógolyózás közben? Megfizethetetlen.
