Barti Magdolna: Zsubori Ervinnel és munkáival körülbelül öt évvel ezelőtt, az Arnolfini Archívum e-mail art projektje, az Arnolfini Mini[e]MailArt révén kerültem először személyes kapcsolatba.
Zsubori Ervin - Szóról szóra portré (forrás: Zsubori Ervin)
Infografikus, szerkesztő, művészetszervező, elektrografikus.
Az InfoTandem infografikai projekt vezetőszerkesztője és társalapítója; a Forbes magazin korrektora; a Képírás internetes folyóirat honlapszerkesztője; prezentációkészítéssel is foglalkozik.
Az Árnyékkötők Alkotócsoport társalapítója; az Arnolfini Archívum társalapítója feleségével, Horváth Irával; az Arnolfini Szalon esszéportál és az Arnolfini Kantin gasztrokulturális honlap alapító szerkesztője.
Verseskötetei: Állati Állati Ábécé, Állati Növényi Ábécé (mindkettő Tenke István illusztrációival).
B.M.: 1. Azt gondolom, a képekkel való munka és az írás egyaránt fontos szerepet játszanak az életedben. A kettő közül melyiket érzed hangsúlyosabbnak? Hangsúlyosabb egyik a másiknál, vagy ugyanolyan fontos mindkettő, csak az éppen aktuális témától függ, hogy melyik jelenik meg erőteljesebben?
Zs. E.: Három évtizedet dolgoztam újságíróként, így az írás már csak ezért is meghatározó számomra. Igaz, lényegében ezzel párhuzamosan jelentek meg az életemben a képek is. Amikor ugyanis a közgazdász diploma megszerzése után, a Közgazdász című egyetemi lap gyakornokaként, jelentkeztem az újságíró iskolába, akkor a kultúrpolitika szakot választottam, ahol egyik csoporttársam és barátom Dárdai Zsuzsa lett. Az ő révén ismertem meg a festő-szobrász Szász Janit – Zsuzsa társát –, majd közös barátjukat, Tenke Istvánt, s ezzel egyszer csak egy képzőművész társaságban találtam magam. Így négyen alapítottuk meg 1989-ben az Árnyékkötők Alkotócsoportot, majd jegyeztettük be az Árnyékkötők electrographic art művészeti folyóiratot, amelyet másfél évtizeden át szerkesztettünk, számos elektrografikai kiállítást is rendezve közben. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy elektrografikusként én leginkább a szöveg-alapú sorozatokban mélyedtem el, akkor azt mondhatom: a két terület – szöveg és kép – nagyjából egyensúlyban van az életemben.
B.M.: 2. Az írás és a képi kommunikáció együtt. Kiegészítik egymást? Magyarázza egyik a másikat? A kép csak illusztráció? A szöveg csak megjegyzés? Hogyan működnek együtt? Hogyan használod őket?
Zs. E.: Újságíró mivoltomból – szabadúszóként – mára főként különféle szerkesztői feladatok maradtak; ezek egy része kifejezetten grafikai kötődésű: infografikák szerkesztése. Itt az a feladat, hogy megtaláljam, az adott tartalom miként vizualizálható a legmeggyőzőbben, a legkönnyebben befogadható módon, ugyanakkor tartalmilag és formailag is szépen, hitelesen. Ha művészeti indíttatásból írok, például esszét valakinek a munkáiról, vagy épp kiállításmegnyitón felolvasandó szöveget, akkor nyilván a képekből indulok ki, de nem annyira az egyes alkotásokat próbálom értelmezni, sokkal inkább a koncepciót, az összhatást, a mögöttes tartalmat. Elektrografikusként, mint már említettem, szintén gyakran dolgozom szövegekkel, de a grafikai eredmény sohasem illusztráció, hanem önálló alkotás, amely a felhasznált szövegek vagy szövegalkotó elemek saját jelentését, identitását, kisugárzását is képalkotó elemként építi be, használja fel. Mindezek alapján ismét az rajzolódik ki, hogy szöveg és kép nálam a legtöbb esetben ugyanannak a dolognak a két oldalát, kétféle megjelenési módját jelenti; összetartozók, együtt adják ki az egészet.
B.M.: 3. „InfoTandem, infografika, mutatós mutatók” – közös projektetek Dániel Andrással. Mutatós mutatók? Mit takar ez pontosan?
Zs. E.: Andrással a Figyelő hetilapnál dolgoztunk együtt, jó pár évig úgy, hogy ő volt a művészeti vezető, én pedig a vezetőszerkesztő. Miután mindketten szabadúszókká váltunk, felmerült, hogy együtt is próbálkozhatnánk valamivel, például infografikával; ez lett aztán az InfoTandem-projekt, amely 2012 nyarán indult, ugyanazzal a feladatmegosztással – szerkesztés, illetve grafikai kivitelezés –, mint annak idején a hetilapnál is volt. A tandemhez később csatlakozott András párja, Pikler Éva grafikus is; mára több száz infografikát készítettünk együtt. A „Mutatós mutatók” szlogen nekem ugrott be, s az infografika lényegére próbál utalni: miként lehet első megközelítésben száraznak tűnő számsorokat, statisztikákat, ilyen-olyan információcsomagokat, mutatókat úgy tálalni grafikus módon, hogy azzal egyfelől képesek legyünk megragadni a figyelmet, másfelől a tartalmat érdekesen, izgalmasan, sőt szórakoztatóan, de mindenképpen könnyen befogadhatóan mutathassuk fel.
B.M.: 4. Kiemelném az egyik ilyen munkát, ami jelenleg nem aktuális, de szerintem mindenki számára közérthető módon példázza ezt a projektet:
(Boldog karácsonyt kíván az infotandem! - forrás: infotandem.hu)
Hogyan született ez a kép? Mi a története (formák, színek, szöveg)? Ültél otthon a fotelben, körüllengett a karácsonyi ebéd hangulata, előtted a feldíszített fa, és elkezdted számolni a „hozzávalókat”?
Zs. E.: Ez az infografikánk azok közül való, amiket nem megrendelésre, hanem a magunk – illetve barátaink és partnereink – szórakoztatására raktunk össze, jelesül az InfoTandem karácsonyi üdvözleteként. Igen, ültem otthon, nem a fotelben, hanem az íróasztalnál, 2015. december 22-én este, és beugrott – persze az utolsó pillanatban –, hogy mindjárt itt a karácsony, jó lenne egy alkalmi infografika. Ami karácsonyi, könnyed, lehetőleg vicces, ugyanakkor ízig-vérig infografika, a profilnak megfelelően, de jellegében más, mint az egy évvel korábbi volt. Valahogy egyből adódott a koncepció, a „statisztikai” részét „szám-esztétikai” alapon generáltam (44/33/22/11/1), majd felskicceltem, hogy mire gondolok. Az e-mailhez csatoltam a vázlatot, s ennyit: „Szia András, valami ilyesmi, csak ihletettebben, levegősebben.” Válasz, még éjfél előtt: „Oké, holnap összerakom!” Másnap délben megjött, így 23-án délután feltölthettük a közösségi oldalunkra, ahol, ha igaz, 756 embert ért el…
B.M.: 5. Hol állítasz ki legközelebb, hol találkozhatunk mostanában munkáiddal?
Zs. E.: Elektrografikusként rendszeresen ott vannak a munkáim különféle csoportos kiállításokon, de most egy egyéni tárlatra kaptam felkérést, ráadásul Szigetszentmiklóson, ahol több évtizede élek, a Városi Galériában mutathatom be a dolgaimat. A tematika tervezésekor arra jutottam, hogy retrospektív jellegű anyagot állítok össze, és a szövegközpontú ciklusaimat próbálom meg áttekinteni, a kezdetektől napjainkig. Szóról szóra – elektrografikus szövegszövetekek 1991–2018, ez lett a címe, április 5-én nyílik. (A portrékép is ehhez az alkalomhoz van igazítva, egy elektro- és infografikus Hamlet-adaptáció részlete tűnik fel a háttérben.) A legelső kép ebből a vonalból 1991-ben készült, fénymásológéppel, Az ember című Árnyékkötők-kiállításra: Máté Evangyéliomának teljes szövege egyetlen lapon. A legfrissebb munka számítógépes grafika, most márciusban állt össze; egy olyan kép (és koncepció) újragondolt változata, amely 1999-ben volt kiállítva a Műcsarnokban.
Köszönöm szépen a válaszokat, és sok sikert kívánok a kiállításhoz!
-----------
Itt találod a többi interjút: EGY PORTRÉKÉP, 5 KÉRDÉS (Kattints!)
