Végre feltöltődtél. Úgy érzed, hogy minden megvan az induláshoz. Lendületet veszel, fókuszálsz, és...
--------------
Nem teljesen ugyanazt láthatod az Instagram oldalamon, és a Látszol Facebook oldalán - ahol írhatsz is, én meg reagálok rá - mint itt a blogon, de folyamat szempontjából összefüggnek.. Ez, gondolom nem meglepő hír. Viszont fontos dolog. Más eszközök, másra valók. Orvosok se machetevel műtenek jó esetben. Erről eszembe jutott egy ismerősöm, aki boncnoknak tanult, és mindig magánál hordta a zsebében az orvosi szikéjét, amivel boncolást végzett. Elég bizarr volt.
---------------
Szóval, miről szól itt minden? A vizuális kommunikációról, a képekben való gondolkodásról. Direkt vagy közvetett módon. Akkor is, ha első pillantásra nem teljesen egyértelmű.
A képeimet tudatosan szerkesztem. A kompozíció, a színválasztás, a téma, még a vízjelek is (mindegyik képen több). Aki ránézett a blogomra, az látta, hogy kétféle stílusú képet használok. Egyszerű rajzos, szöveges és természetfotós. Mindegyik saját rajz és saját fotó. Szeretem ezeket, ez az én kommunikációm, kicsit olyan koan jellegűek. A képzőművészeti munkáim is ilyenek. Ez egy több évtizedes történet, most nem is ez a fontos.
Visszakanyarodva a fenti képhez.
A szerkesztésnél figyelembe vettem, néztem:
- a kép és az alsó fehér csík arányát.
- a fehér csíkban a portré elhelyezését. Alul és felül nem ugyanakkora a távolság. Ha közelebb lenne a fotóhoz zavarnák egymást.
- a szöveg elhelyezése a portréképen lévő szem és áll közé esik. Ez egy olyan jelleget ad neki, mintha az a figura mondaná a szöveget. Talán képregényhez hasonlíthatnám.
- a portréképet nem most készítettem, de azon is fontos, hogy mi van és hogyan, és mi nincs rajta. Jelentéssel bír.
Miért ez a fotó?
- kapcsolódhat a szöveghez, asszociáció, ez nem termékfotó.
- megvan rajta a lendület, a mozgás, az elrugaszkodás.
- de rajta van a pillanat is, a: Na! Most!
- a nézőre néz: mert így jobban átérezni az erőt, a cselekvés erejét. A néző azt érezheti, hogy: "Huh, ez jön!" A szövegkapcsolásból tudja, hogy az ő, aki ilyen lendülettel indul.
- a fotó vágva van. Valójában nem volt sokkal nagyobb, inkább az arányokon, hangsúlyokon változtattam a vágással. Miért? A kifeszített szárnyak adnak egy feszültséget, egy bal lentről jobbra felfelé irányt. Ellensúlyozzák a madár közepére eső fókusz kimerevített pillanatát. Benne a van a múltból induló, jövő felé tartó lehetőség.
- fontos a kút aránya és elhelyezkedése a kép többi részével (az egésszel és a varjúhoz viszonyítva is). Kompozíció.
- a madár csőre lenne a fotó közepe, DE egy kicsit közelebb tettem a bal oldalhoz. Miért? A kúthoz és a felfröcskölő vízhez való arányok ezt megengedik. Így több a lehetőség a jövő, haladó, elkövetkező, több mozgást is tartalmazó oldalon. Pozitívabb jelentéssel bír.
- a folytatás ígéretét jelzem a szöveg végén lévő "..."-tal is.
- ami szöveg párhuzamos a szárnnyal jobbra nyitott (jövő), balra lezárt (múlt).
Talán nem hagytam ki sok mindent a folyamatból. Lehet, hogy valamit írhattam volna részletesebben is. Ez egy kép. Egy kép kommunikációja, jelentése, üzenete. Nagy vonalakban, a "hogyan" rész.
