A korábbi gyufacímkés posztotokat láttad már? Nézd meg itt: SZIKRA, a Csepel Vas- és Fémművek,  a Ford és az Egészségre nevelés

----------

És tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Tavaszi „dobd össze” kínai, japán beütéssel.

Tudod, amit otthon a spájzban találsz, Jamie Oliver után szabadon. Amit meg nem, azért leugrasz a helyi közeli piacra, vagy maradjunk csak a helyi közelinél. Szóval, az elkészítése lehet, hogy először egy kicsit bonyolultnak tűnik, de röviden megfogalmazva annyi lenne: beteszem, kiveszem, beteszem, kiveszem és a végén beteszem. Na! Mégiscsak főzésről van szó. Nem egyszerre készítünk mindent, mert valaminek kevesebb, valaminek több időre van szüksége, hogy jó legyen. Hozzávalók egy ebédhez 3-4 ember részére

- 750 g csirkemell filé

- 500 g csiprkegomba (lehet laska is vagy más)

- 3-4 db nagyobb sárgarépa

- egy szál póréhagyma

- 1 gyömbér (mi egy gumónál kevesebbet tettünk bele)

- néhány kanálnyi mogyoróolaj

- 2-3 dcl szójaszósz

- köretnek rizs

Elkészítése Először mindent megtisztítunk és egyenlő darabokra vágunk. A húst felkockázzuk, a gyömbért vékony szeletek- re vágjuk, a hagymát egyenlő karikákra, stb. A wokban felforrósítjuk az olajat, megpirítjuk, sütjük a répát 1-2 kanál szójaszósszal. Ha kész, lecsöpögtetve ki- tesszük egy tálba. Utána sütjük a hagymát, plusz szója- szósszal. Kivesszük (répás tálba mindent). Jöhet a gomba szósszal. Legvégén a hús. Mikor a hús nagyjából kész, ráborítjuk a már kész zöldségeket, bőven öntünk rá szójaszószt (1 dcl legalább) és rádobjuk a gyömbért. Átforrósodik, rottyan egyet és kész vagyunk.

Ha kíváncsi vagy a korábbi receptekre, itt találod őket: Csak sali, Egy sütirecept NEM csak húsvétra

----------

és tudod:

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram és nézd meg az IGTv-n a rövid videóimat. Még van mit rajtuk fejleszteni, de így is találhattok benne hasznos dolgokat.

Én tényleg kíváncsi lennék, hogy ti milyen módszerrel írtok? Mindenfélét olvastam már. Mindenhol szokásokat írnak, amik között a teljesen hétköznapiaktól az egész furcsának tűnőkig sok minden előfordul. Ezek vagy igazak vagy nem, egy pár dolog közösnek tűnik bennük az én szememben. Pontosabban nem is pár, hanem kettő. Csak kettő.

Szerinted mire gondolok, mi ez a kettő?

• Az egyik a rendszeresség.
• A másik a szokások.

Ez a kettő tulajdonképpen vehető szerintem egy kalap alá is, de én egy árnyalatnyi különbséget tennék közöttük. Vagy inkább azt mondanám, hogy: rendszeressé tett szokások.

Neked vannak ilyen szokásaid?

Vannak rendszeressé tett szokásaid?

Nos, én ilyesmiken korábban nem gondolkodtam, de körülbelül egy éve érdekel ez a téma, és most az írással, még életszagúvá is vált számomra ez a dolog. Ezért egy kicsit jobban elgondolkodtam rajta a saját gyakorlatomat véve alapul.

Több dolgot is megfigyeltem, amik idáig inkább ösztönösen működtek nálam, nem annyira voltak tudatosak:

• Az egyik, hogy mindig van nálam egy vázlat-, vagy egy jegyzetfüzet. Bárhová megyek, viszem magammal. Többek között ezért is szeretem a kisebb méretűeket, ami elfér a zsebemben is akár.
• Otthon több füzet is forgalomban van a jegyzetelésre a számítógép és a telefon mellett. Ezek tartalma nem egyforma, nem ugyanaz a téma (most már), hogy jobban követhető és átlátható legyen. A jegyzetfüzet minősége, stílusa, milyensége, számomra a benne lévő tartalommal is összefügg. Ami igazán kedves nekem és ilyen szempontból a legfontosabb, annak alapja egy kemény kötésű, jó minőségű vázlatfüzet. A social felületek jegyzetei mehetnek a telefonba, vagy egy reklámot hordozó füzetbe. Már a látvány is tükrözi a benne lévő tartalmat. Egyébként meg így sokkal könnyebb megjegyezni és megkülönböztetni őket egymástól.
•  A fő trükk, viszont annak az állapotnak az elérése, hogy képes legyek írni. (Előfordul, hogy nagyon nem megy. Ilyenkor legtöbbször átnyergelek a képek készítésére. De, ha ez utóbbi is döcögő lenne már és kínszenvedés, előveszem a gitáromat és pötyögök rajta kicsit.) De a "képes legyek írni" pontnál jönnek képbe a rendszeressé tett szokások.

Mert jó lenne azt mondani, hogy az alkotás, legyen az írás vagy kép, vagy akár zene, csak úgy jön. És mindig. De ez - legalábbis nálam - koránt sincs így. Az a bizonyos hangulat ritkán jön. Ráadásul van úgy, hogy akkor épp nem érek rá. És ha ezt közlöm vele, fogja magát és szó nélkül továbbáll.

És ekkor kerül képbe a nem annyira lírai és még kevésbé romantikus hétköznapi gyakorlat. Az ember kitalál magának trükköket, amolyan Pavlovi reflexre hajazó önkondicionálási gyakorlatokat, tevékenységeket, szokásokat. Amikkel stimulálni tudja az agyát, a lelkét, a hangulatát, az állapotát. Sokan sokféle dolgot használnak. Nyilván te is tudsz kapásból néhányat, olyat is, ami káros lehet az egészségre és olyat is, ami nem.

Én jellemzően meditációs gyakorlatokat hívok segítségül. Mondjuk, ebben az esetben ez inkább egyfajta légzőgyakorlat. Mikor odajutok, hogy időm, helyem, alkalmam, lehetőségem van úgy igazán alkotni (És ez sokszor úgy néz ki, hogy kilépett a család az ajtón, a kutya alszik. Most!), készítem elő az eszközöket, lassan. (Ez linómetszet készítésénél hosszabb idő, mert több az eszköz, míg írásnál két-három toll és egy füzet, meg egy rajztábla. Sokszor törökülésben, az ölemben a táblával és rajta a füzettel írok és nem asztalnál ülve.) Az előkészítésnél már a mély lélegzetvétellel párhuzamosan lassulok, hangolódom. És a témának megfelelő helyiségbe megyek. Ez utóbbi kimerül két szobában és egy konyhában. Ha nem otthon írok, akkor van egy gyorsétterem is például, ahová csak ezért szoktam beülni. De ez, szerintem csak megszokás kérdése. Szóval megvan a hangulat, készülhet a "mű". :D

Ennyi? Merülhet fel a kérdés? Veszek két mély levegőt aztán uccu neki, kész kalap?

Nos, nem. Nálam biztos nem.

Az "uccu neki", előtt már nagyjából átgondoltam és kigondoltam a dolgot, hogy mit szeretnék és mivel szeretném. Más az ha valamilyen felhívásra készül valami, más ha megbízásra és megint más, ha saját "szórakoztatásra". Más a kifejezőeszköz, ha irodalmi írás. Más a követelmény, ha megnyitóbeszéd. Más, ha blogbejegyzés. Szóval a kinek, miről, mit és hogyan kérdésekre adott válasz nagy mértékben meghatározóak.

De mondhatom azt is válaszként, hogy: csak! Talán ezek a legizgalmasabbak és legélvezetesebbek. (De ez egy másik történet.)

Vannak neked is hasonlóan bevált és használt szokásaid, amik segítenek?

és tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

vagy nézz be a Látszol Facebook oldalra. 

Még egy ideig csak csütörtökön lesz bejegyzés:

A korábbi gyufacímkés posztotokat láttad már? Nézd meg itt: SZIKRA, a Csepel Vas- és Fémművek és a Ford

----------

És tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Egyrészt, imádom az édességet, másrészt a szép dobozokat, és a legnagyobb gyengém a papír. Ha ehhez még valamilyen grafika is társul, az már maga a gyönyörűség. Ebben az esetben mindegyik elmondható. Bár az édességről már csak említést tehetek itt (szerencsére). Egy díszdoboz valamikor a '60-as évekből.

Egyébként érdemes a mai grafikai trenddel összehasonlítani a doboz tetején lévő figurákat.

És egy kis Híradó részlet abból az időszakból:

Korábban is szerepelt itt egy desszertes doboz 1967-ből. Itt tudod megnézni: L'AMOUR dessert különlegesség (KATT)

Jó, tudom, zeller. Sok ember nem kedveli. Eleinte én is így voltam, még megkóstolni sem voltam hajlandó. De aztán erőt vettem magamon és láss csodát... Finom. A titka az, hogy még korán tavaszzal a friss szárat kell venni. Közel sincs olyan erős íze mint a zeller gumójának. Friss, ropogós, üdítő feelingű. Ennek ellenére simán elfogadom, hogy van aki így sem szereti. De egy próbát talán megér. Legfeljebb készüljön az ember „B” tervvel is mellé, hogy ne maradjon hoppon az ebédnél.

A hozzávalók:

- 1 csomag szárzeller

- 3 dcl natúr joghurt

- 2 evőkanál olívaolaj

- egy csipet só Elkészítése

Az elkészítésében semmi extra nincsen. A zellert alaposan megmossuk, levágjuk a végét. Ezután egyforma részekre daraboljuk. Egy tálba tesszük, majd ráöntjük a joghurtot, a sót, az olívaolajat és összekeverjük. Hűtőbe tesszük egy rövid időre. Én sokszor eszem csak úgy magában. Egy kis tállal ebéd- re, vagy vacsorára. De simán működik köretként is. Egy kis grillezett, enyhén fűszerezett csirkemellel is nagyon finom.

Próbáljátok ki!

----------

Aki követi a blogot, vagy legalább az előző bejegyzést olvasta, az tudja, hogy hétfő óta írok. Tudatosan, beleállva, időt szánva rá. Most az oldalszám 20 körüli. Én először kézzel füzetbe, utána gépre szoktam. És bár rövid szösszeneteket írtam már, ilyen terjedelemben és összefüggésben nem gondolkodtam még. Izgalmas ez. Majd talán később, ha már nem lesz ennyire friss a dolog, erről is írok egy bejegyzést. Egyébként, az Instagram oldalamon kaptam kedves biztatást, drukkolást is. Köszönöm szépen!

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Ezek már közhelyes dolgoknak tűnnek, de mégis fontosnak érzem.

Rengeteg inger ér minket egész nap. Sok olyan, amit nem tudunk kizárni. Jön, ha akarjuk, ha nem. És sok olyan is, mit "önként" veszünk magunkra... magunkba. Miért? Sietünk, nem akarunk lemaradni, fontosnak gondoljuk, érdekes, hasznos?

Most az jutott eszembe, hogy a jelenlegi oktatási rendszer egyik hibájának a felesleges információk töménytelen mennyiségű adagolását hozzák fel sokan. Te, ha ezt a bejegyzést olvasod, nagyobb eséllyel már nem jársz suliba, vagy ha mégis, akkor nem azért mert kötelező. Szóval, rengeteg, felesleges információ. De Te mit teszel nap mint nap? Mennyi felesleges cikket, kommentet, netes tartalmat olvasol el? Őszintén... Na!

Vagy te csak olyan dolgokat nézel, olvasol, hallgatsz, figyelsz, ami számodra hasznos, gyakorlatban alkalmazható azonnal és eredményt hoz? Egész nap csak ilyen dolgokkal foglalkozol?

Én nem. És be kell valljam, sokszor nem. És csinálhatnám sokkal tudatosabban a dolgokat. Igen, látom, ha beosztom és tartom magam a beosztáshoz és nem kényelmesedem el, sokkal jobban haladok. DE... Nem olyan régóta ezt úgy teszem, hogy a beosztás része a pihenés is. a kikapcsolódás. Van, hogy ez egy mozifilm megnézését jelenti, van, hogy egy fél óra szundi, de van olyan is, hogy egy könyvet olvasok, egy regényt, ami több száz oldalas. Mert kell. És nem a külvilág felé figyelés, hanem a befelé hallgatás.

Igen, ijesztő lehet néha. És nem is könnyű abbahagyni a folyamatos rugózást, amibe az ember pörgeti magát sokszor. De úgy érzem, nem erre vagyunk kitalálva. Azt akartam mondani az előbb, hogy nem vagyunk gépek, de ez nem lett volna helytálló megfogalmazás, mert a gépeknek is szükségük van időnként pihenésre, karbantartásra, energiafeltöltésre, hogy tovább működhessenek.

Nehéz megálljt parancsolni, pláne akkor, ha az ember még élvezi is, amit csinál. Tolja, tolja, pörög, pörög és ..., hogy is mondják? Kiég. Szükségszerű ez?

A pihenés, a kikapcsolódás (milyen jó kifejezés is ez), amikor kilépsz az állandó pörgésből, a megszokottból. Egy kicsit mást vagy másképp csinálod. És nem azt követve, bár lehet, hogy annak hatására, hogy mit írtak a legutóbb az általad követett oldalon, hanem úgy, ahogy neked jó.

Volt olyan időszakom, amikor hajnali 3-6-ig írtam, dolgoztam, alkottam. Utána ledőltem egy órára és 7-től indult a nap. Ezt két hétig csináltam, majd egy hét pihenés volt, vagy legalábbis a hajnali maraton kimaradt a napból. Majd újra két hét hajnali aktivitás és egy hét szünet. Egy idő után észrevettem, hogy az egy hét kevés lett kihagyásnak, elkezdett nőni a szükséges pihenőidő. Akkor változtattam. Most kezdek beállni a reggeli öt órás ébredésre. 5-től van kb. másfél órám írni. Én ilyen hajnali kelő vagyok (ilyenkor fog az agyam) és szeretek korán lefeküdni este, ha tehetem.

Miért is kezdtem el írni ezt az egészet?

Ja igen. Kell a "kikapcs". Kell legyen olyan idő, amikor nem egy újabb fontos, vagy fontosnak vélt információt tömsz magadba. Amikor hagyod magad leereszteni. Amikor végre van esély arra, hogy érezd, átérezd, megéld, hogy vagy, úgy igazán. És legyen esély arra, hogy felismerd, jól vagy. Hogy jó. Ha pedig nem... akkor miért nem, és mi lehet a megoldás? Ó, nem. Nem kell megváltani a világot, de ha mégis szeretnéd, kezd magaddal!

Mindezek tükrében, muszáj itt egy kicsit lazítanom... Uh, nézem a naptáramat. Most hatodika van... Itt ez, ott az. Kell egy kis tavaszi töltődés is. (Ami terveim szerint írással fog telni.Erről hetente egy rövid összefoglalót is írok ide az aktuális bejegyzés végére majd. Kíváncsi vagyok az alakulásra.) Szóval, most egy darabig csak csütörtökön lesz itt bejegyzés (hétfő és csütörtök helyett). Eredetileg egy hónapig tervezem ezt, de majd meglátom.

----------

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Vagy nézd meg a korábbi bejegyzéseket a Látszol Facebook oldalon.