gondolkodj képekben

L á t s z o l

L á t s z o l

"Debrecenbe kéne menni..." (bélyegek a '60-as évekből)

2019. augusztus 05. - BartiMagdolna

A mai posztban a bélyeges sorozatot folytatom, ami most Debrecen néhány nevezetességéhez kalauzol minket.

A korábbi gyufacímkés posztotokat láttad már? Nézd meg itt: SZIKRA, a Csepel Vas- és Fémművek,  a Ford , az Egészségre nevelés és a Hogyan neveltek a gyufacímkével a '60-as években?, Gyufacímke, mint egyfajta "szórólap", Éttermek rendezvények

----------

És tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is, ahol már az IGTv-n is vannak rövid videók: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Nem kell mindenkinek logó

mit3.jpg

Sok helyen találkozom azzal a jelenséggel, hogy emberek beírnak csoportokba, mondván: "Sziasztok! Most indulok és szeretnék egy logót magamnak.". Vagy ami még hajmeresztőbb számomra, és biztos én vagyok az UFO, amiért nem értem, de olvastam már olyat is, hogy: "Sziasztok! Indítanék valami online vállalkozást. Van ötletetek, hogy mi legyen az? Meg valaki segítene készíteni hozzá honlapot, logót, arculatot?" Ezt én nem értem.

Gondolj bele!

Bemész egy étterembe, mert nagyon éhes vagy, vagy nem is vagy éhes, de sejted, hogy egy óra múlva az leszel és azt mondod a pincérnek, hogy hozzon valami ennivalót. Nem tudod mit, valamit.

Na, ilyen esetben lehet, hogy a pincér kihozza neked a legcsillagosabb Michelin menüt, megtoldva még kettővel. Vagy azt mondja, jó hát nézzünk valamit. Végigmér, van már tapasztalata, emberismerete, "jó lesz ez" jelleggel, kihoz egy Bécsi szeletet, mert az már mégiscsak valami. Még az is előfordulhat, hogy kapsz egy pohár vizet és egy étlapot. Dönts te! Majd, ha döntöttél szólj! Vagy egyszerűen elküld. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem leszel elégedett egyik megoldással sem teljesen.

Egy bármilyen tervező nem jós, nem kuruzsló, nem látnok és még csak nem is az X-aktákból jött. Ha nincs semmi útmutatód, nem tud számodra 100 %-ig megfelelőt tervezni.

Ezért szoktak Brief-et kérni, ami elsőre lehet, hogy ijesztőnek hangzik, de korántsem az ördögtől való dolog. Egy összefoglaló leírás arról, hogy mit szeretnél és magadról (a cégedről) - azért, hogy ahova idegenként bekopogtál, már ne legyél idegen -, a szóban forgó termékedről, határidőkről, elvárásokról, esetleges szűkítő körülményekről (pl.: költségek), célközönségről, előzményekről és akár ez még bővíthető is projekttől függően.

Te jó ég! Mennyi idő ezt összerakni!

Igen. Idő. De sok plusz kör, mellékút és keserűség (finoman fogalmazva) megelőzhető vele. És az sem árt, ha már az elején írásban rögzítésre kerülnek a dolgok. Idő a megrendelő részéről és a tervező részéről egyaránt és egyébként érdemes együtt összeállítani, mert egyrészt, akkor már az első órában kiderül, hogy egy hosszú távú közös munka működhet e majd. Másrészt, rengetegszer van az úgy, hogy a megrendelő egész mást gondol egy-egy kifejezés kapcsán, mint egy szakmabeli. Ezeket jó az elején tisztázni.

 

Szóval, ha étterembe mész ne rendelj "valamit"! Jó étvágyat!

----------

És tudod:

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Köszönöm

Ezt a blogot tavaly márciusban kezdtem írni. Azóta rengeteg dolog történt, de ezt talán majd 98 évesen egy életrajzi regényben fogom megírni. Ami viszont ennél érdekesebb és fontosabb számomra, hogy készítettem egy szűk összesítőt az idei évről, ami azért szűk, mert a kézzel írt jegyzetek, a Facebook posztok és az Instagram szövegmennyisége nincs benne. Így nagyon szűkítve ilyen adatok jöttek ki a 2019-es évre idáig: 

  • 131 046 db karakter írása
  • 664!!! db kép készítése és szerkesztése (Ezen a számon egészen meglepődtem.)
  • 54 db blogbejegyzés
  • 73 db poszt az Instagramon
  • 180 db Instastory és
  • 3 db IGTv (Ez a dolog számomra teljesen új. Még nagyon szoknom kell ezt a felületet. Te már láttad valamelyiket a 3 közül?)

  És a felsorolás legvégére hagytam, hogy a blog olvasottsága már elérte a

150 ezret

bartimagdolna_com_koszonom.jpgEz egyszerűen hihetetlen és megtisztelő számomra, hogy ennyiszer kíváncsiak voltatok az írásaimra. Azon gondolkodtam, hogy egy tanárnak hány évig tart, hogy ennyiszer eljusson a hallgatókhoz, ráadásul olyanokhoz, akik saját önszántukból ülnek be az előadására? :P

Ez a blog már kezdetektől fogva nem a szakmának szól. Bár tudom, hogy vannak szakmabeliek is, akik valamilyen szinten figyelemmel kísérik időről időre, hogy mi jelenik meg rajta. Ez a blog azoknak az érdeklődőknek szól, akik szeretik és használják is a képeket és kíváncsiak egy fajta képekkel kapcsolatos gondolkodásra. Arra, hogy szerintem, hogyan működik, ha képpel dolgozom, hogyan lesz belőle tényleg kép. Hogyan lesz története, mitől működik. Ez az én megoldásom és természetesen nem az egyetlen.

 Ennek ellenére van egy közös kiinduló pont, a gondolkodás. És bár szeretnek éles határt húzni az alkalmazott és az autonóm művészeti ágak között, nem lehet kettéválasztani őket. Most lehet, hogy sokan felhördülnek. De én mégis hasonló módszerrel indulok neki egy kiállításra készülő képnek és egy bélyegtervnek, vagy akár egy kiállítás plakátjának. A különbség, hogy ez utóbbiaknál több a konkrétum, több a szabály, aminek meg kell felelni. Mivel konkrét, összetett célja van, a formákat, színeket, a különböző eszközöket, felületeket, mind-mind figyelembe kell venni. Ezek miatt, olyan lesz mint egy társasjáték szabályokkal meghatározva. Míg az első esetében, inkább kicsit olyan, mint amikor a gyerekek játszanak egy játékot és a szabályokat aszerint alakítják, ahogy szeretnék. Bár a cél, ez utóbbi esetben is meghatározó tényező. Persze, ez egy nagyon leegyszerűsített példa.

De, hadd térjek még vissza az összesítés gondolatához egy kicsit, hogy mit tanultam meg ez alatt a kb. 1 év és 4 hónap alatt, amióta ezt a blogot írom. Ez a jelenlegi blog tulajdonképpen a 3., amit írok tizenöt éven belül. Vannak olyan emberek, akiket még akkor ismertem meg, mikor az elsőt írtam és még ma is tartjuk a kapcsolatot. Ez nagyon jó érzés. Ez a mostani blog viszont egész más, ha a stílust leszámítjuk. Itt a téma a vizuális kommunikáció bárki számára elérhető, hétköznapi példákon keresztül. Minden poszt erről szól.

Egyébként azt, hogy bármekkora is a kísértés ne kalandozzak másfelé, időnként elég nehéz volt megtartani. Aki hosszabb ideje követi a blogot, szerintem tud mondani ehhez kapcsolódó kiskapukat, mint például itt is: Tavaszi "dobd össze" kínai, japán beütéssel. Mert, hiszen ez csak egy étel a konyhánkból, de ugyanezt a képi formát használom a többi receptnél is itt a blogon. Így mégiscsak kapcsolódnak a vizuális kommunikációhoz a receptes bejegyzések is. Bár, ha nagyon belemegyünk a dologba, az is egyfajta üzenet, ha nincs más csak betű és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy milyen az a betű.

Másik folyománya ennek a blognak, hogy könyvet írok. Már korábban említettem, írtam is ezzel kapcsolatban néhány gondolatot itt. és fogok még írni szerintem, mert nem álltam le vele, de elég összetett lett és kicsit még rendeznem kell ezt az egészet.

 Ez lenne a rövid összefoglalóm nagy vonalakban.

Köszönöm.

----------

és tudod:

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram és nézd meg az IGTv-n a rövid videóimat. Még van mit rajtuk fejleszteni, de így is találhattok benne hasznos dolgokat.

Kikapcs

Az olvasás és a kirándulás mellett kikapcsolódásképp képeket készítek. Ez ugyanolyan tünetekkel jár, mint a munka, csak ez egy másmilyen állapot.

Itt nincs különösebb cél, inkább élvezet, lazulás, közben pedig tanulás. Az évek során már nem is tudom, hány sorozatot készítettem. De ez nem azért van mert, így szokás, vagy éppen divat. Jellemzően folyamatban gondolkodom és ami a sorozatokból még pluszban kihozható, az annak a megfigyelése, hogy egy téma, hogyan hat többféleképpen. Amolyan kísérletezés, amit megjegyzek, elteszek valahol az agyam egyik polcára és mikor szükséges előveszem és használom.

Ugyanilyen kikapcsolódás az itt lent látható sorozatom néhány darabja is. A kompozíció, a színek, a formák (a betű is egy forma) párbeszéde, egymásra és együtt hatása. És mindegyikhez tartozik egy-egy szó, aminek a képen látható betű és ami a kép együtt adja a hozzá tartozó hatást és a jelentést. Kis személyes sztorik ezek. Ugyan lehetne őket hosszan ecsetelni, de felesleges. Ami érdekesebb inkább, hogy a külső szemlélő, ha nyitott egy kis játékra, mit lát bennük? És ez már az ő saját történetét tükrözi.

 Az itt szereplő utolsó képről azért mégiscsak írok pár mondatot. Az ehhez tartozó szó a KIKAPCS. Az alapnak használt képet egy családi nyaralás alkalmával készítettem, talán két éve, de az is lehet, hogy három. Mindegy. Na, szóval! A rajta lévő állat nagyon mókás volt ott a réten, ahogy minket nézett. Közel s távol nem volt senki más. Tehát lefotóztam ezt az állatot, amit én kecskének hívok, de simán lehet, hogy inkább valamilyen juhféle. (A vizuális kommunikációhoz kapcsolódóan, itt megjegyezném, hogy a célközönség kulturális ismerete, tudása vagy jelen esetben nem tudása, az én nem tudásom, nagy mértékben befolyásolhatja az értelmezést.) Én most úgy döntöttem, hogy nekem ez kecske. Ezért passzol hozzá a K betű. Kikapcs úgy lett belőle, hogy van ez a furcsa, zizegős, erős hatású online világ, amiben rengeteg időt töltök és amiből tudom, sokszor tudatosan kell kikapcsolódnom. Ezt a kikapcsolódást pedig számomra a természet, a friss levegő, a kirándulások adják meg.

Játék ez. Különösebb mondandó nélkül.

bartimagdolna_com_abc_sorozat_k.jpg

Szóval, akkor most KIKAPCS!

----------

És tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Azt csak halkan súgom itt titokban, hogy az IGTv-n (terveim szerint) heti 3-szor jelentkezem, egy-egy kb. másfél perc erejéig tartó képekkel kapcsolatos észrevétellel, gyakorlati tippel.

Mekkora az influenszer felelőssége?

A minap láttam egy óriásplakátot, amin egy viszonylag ismert celeb fotója volt fehér háttérrel és mellette egy felirat, hogy ő is abba az üzletbe jár. Ezt nyilván azonnal elhitte mindenki, aki elolvasta. Gondolom. Aki mégsem, az legfeljebb röhögött egy jót, így elsőre. Mennyire hiteles ez az üzenet egy semmi háttérrel? 

De mennyire fontos a hitelesség? Fontos ez egyáltalán?

A másik kérdés, ami felmerül bennem, a felelősség kérdése. Van e felelőssége az influenszernek, a celebnek vagy egyáltalán bárkinek, aki "közkinccsé" teszi a gondolatait, véleményét, akár csak egy komment formájában is?

Mekkora a felelőssége annak az influenszernek, akinek a célközönsége kiskorú? A gyerekek számára ők a példakép és ennek minimum az a hatása, hogy a gyerekek nagy hányada a "Mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre azonnal rávágja, hogy videós.

De miért van ez, hiszen régen is ott voltak a filmek, az énekesek, miért lenne ez más, miért erősebb az ő hatásuk a filmeknél? Mert más a környezet. A színészek, az énekesek egy megközelíthetetlen közegben, egy álomvilágban léteztek. Valahogy mindenki érezte, tudta, hogy az nem a hétköznapi valóság. A mai videósok, akikre most gondolok, szinte még maguk is gyerekek és alig néhány évvel idősebbek a közönségüknél. Ráadásul, a felvételeken is teljesen hétköznapinak tűnnek. A néző azt érzi, hogy akár a szomszédjában is lakhat az, akit éppen néz. A köztük lévő különbség érzése nagyon kicsi, míg az "egy vérből valók vagyunk": hasonló korosztály, hasonló környezet, látszólag hasonló érdeklődési kör, mind-mind azt sugallja, hogy akár a nézők bármelyike is lehetne ott, a kamera másik oldalán. A gyerekek ezt valóságnak érzik. Azt gondolják, hogy az a videós egy barát, akivel lehet beszélgetni, akivel lehet játszani, aki ugyanolyan, mint ők, csak menőbb kivitelben.

bartimagdolna_com_grafikus_influenszer.jpg

De kié a felelősség?

  • A termékeket forgalmazó cégé, aki megbízza az influenszert a terméke a reklámozására?
  • Az influenszeré, akit megbíznak a reklámozással?
  • A gyereké?
  • Vagy a szülőé?

Ugye, hogy nem is olyan egyszerű ez a kérdés?

Kitágult világban élünk. Ez már régen nem a "kulcsos gyerekek" kora. Sok gyerek már csak a nagyszüleinél lát TV készüléket. Mindemellett pillanatok alatt megtanulják kezelni a számítógépet, a különböző programokat és teljesen otthonosan mozognak az online világban.

Hol itt a felelősség? Kinél?

Bármennyire is nehéz, de gondolom egyáltalán nem fog újdonság erejével hatni, hogy a felelősség nagy része a miénk, szülőké. Nem azt mondom, hogy tiltani kell a fent említett világtól a gyerekeket. (Ez már nem lenne életszerű.) De oda kell rá figyelni. Szinte állandóan. Állandó kommunikációt, párbeszédet igényel. Szülő és gyerek között. És mindezt úgy, hogy a jelenlegi szülők nagy része még nem ebben a világban nőtt fel. Ezt a kitágult világot még mi is ugyanúgy tanuljuk és ezzel párhuzamosan tanítjuk, legalább is a legelején. Nem könnyű és nem egyszerű, de! Az a bizonyos "de", ami nagyban leegyszerűsítheti a problémát. Mert mi is az, amit látunk? Egy óriási katyvasz, beleömlesztve mindenféle a világ minden tájáról. Jó, rossz. Való, nem való. Ez a része most lényegtelen és ez egy újabb téma lehetne. De, ami első lépésként fontos, hogy egyszerűsítsünk. Ugyanaz jön mindenhonnan. Egy kicsit másképp fogalmazva, egy kicsit más kinézettel, de ugyanaz. Alkothatunk akár kategóriákat is: felnőtt/gyerek, reklám/mese/film/játék, tanulás/szórakozás, stb. Így már szűkítjük és ez által könnyebben beazonosíthatóvá tesszük a nagy halmazt. 

Miért jó ez nekünk szülőknek? Mert átláthatóbbá válik számunkra is az egész. Miért jó a gyereknek? Mert számára érthetőbb és a folyamatos beszélgetéssel értelmezhetőbb lesz ez a világ.

Miért fontos az érthetőség? Mert a gyerekeink bármennyire is nagynak akarnak látszani, bármennyire is menőnek és vagánynak tűnnek, ez sokszor csak egy felvett szokás, ami egyfajta bizonytalanságot takar. Ráadásul, esetleg korukból adódóan sem tarthatnak még ott, amit láttatni szeretnének. Az, hogy érthetővé teszünk számukra valamit, akár azt is vállalva, hogy mi sem értünk mindenhez, már elindít bennük egy gondolatot és ez folyamatában az értelmezés képességét. 

De ez nem egyszeri alkalom. Ez egy rendszeres, állandó folyamat. Olyasmi, mint amikor a már járni tudó kisgyereknek elmondja az anyukája meg az apukája minden egyes alkalommal, mikor az úttesthez érnek: Úttest. Itt megállunk, körülnézünk, hogy jön e autó. Először balra, majd jobbra és megint balra. Ha nem jön autó, mehetünk. És ezt, egy séta alkalmával akár hússzor is, ha szükséges. Éveken keresztül. Mindig. Újra és újra. Már a kezdetektől fogva.

Józan, egyszerű gondolkodás és folyamatos párbeszéd a gyerek korának megfelelően. 

Ehhez viszont szükség van arra is, hogy figyelemmel kísérjük a tevékenységüket. És ezt időnként együtt is tegyük, időnként pedig csak távolról figyeljük. Csak így tudunk segíteni, ha szükséges. Azt gondolom, hogy a szülő felelőssége óriási.

Menjünk tovább az influenszerre. Ezen már jó ideje gondolkodom. Egy gyerek korú influenszer felelősségének mértéke hová tehető vajon a skálán? Nem gondolom, hogy azért mert valaki kiskorú létére valamilyen "népszerűségre" tett szert, érzelmileg és szellemileg nagy mértékben különbözne kortársaitól. Ezért itt, a szülő és akár a pedagógusok felelőssége még nagyobb. Ráadásul a baráti kör itt is nagyban befolyásoló tényező. Persze, aztán már kamaszként vagy fiatal felnőttként a súlypontok változnak, de az alapot mégis az előzmények adják. Vajon a befolyásoló szerepüknek és hatásuknak mennyire vannak tudatában ezek a fiatalok? Érzik e ennek a súlyát? Remélem, hogy egyre jobban.

Nézzük a cég felelősségét. Egy cég, amelyik az adott korosztálynak megfelelő, teljesen törvényes, tisztességes szolgáltatást, terméket kínál, reklámfelületnek használja az influenszert. Ebben az esetben, talán az ő felelőssége a legkisebb. Ő, "csak" hírt akar adni magáról. El akar jutni a közönséghez, hogy tudjanak róla és utána vásároljanak. Persze, ez is soktényezős.

Visszatérve a kiinduló kérdésre: Mekkora az influenszer felelőssége? Azt gondolom, hogy emberekre, mások életére hatni mindig felelősség. Ezen belül a gyerekek életét befolyásolni óriási. Óriási, mert jóval kevesebb az élettapasztalatuk és ezáltal sokkal sérülékenyebbek.

Felnőtt korú célközönség esetén, már kisebbnek érzem a súlyt, mert gondolkodó, döntésképes emberek felé történik a kommunikáció. Akik jobban meg tudják ítélni, hogy valami jó vagy rossz számukra, vagy legalábbis könnyebben megtehetik, hogy döntenek.

Pár héttel ezelőtt írtam egy hasonló bejegyzést influenszer témában. Itt el tudod olvasni: Hogyan használd kkv-ként az influenszert?

----------

Ez a mai cikkem megjelent a Minner.hu oldalán is.

----------

És tudod:

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Éttermek, rendezvények a '60-as évekből

És egy újabb adag címke:

A korábbi gyufacímkés posztotokat láttad már? Nézd meg itt: SZIKRA, a Csepel Vas- és Fémművek,  a Ford , az Egészségre nevelés és a Hogyan neveltek a gyufacímkével a '60-as években?, Gyufacímke, mint egyfajta "szórólap"

----------

És tudod...

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

Amire megtanított több mint 10 évnyi edzés

bartimagdolna_com_edzes_vizualis_kommunikacio.jpg

Már jó ideje nem edzek. Néha eszembe jut, de most nem ennek van itt az ideje, ezért mindig ritkul, aztán el is marad. Más foglalkoztat, vagy másképp érdekes számomra a mozgás. Majd lehet, hogy erről is mesélek egyszer. A sok kihagyás ellenére viszont több olyan hatása van még most is annak az időszaknak, amiket ma is hasznosítok és használok.

De előtte még pár gondolat arról, hogy miért is hozom itt rendszeresen példaképp a mozgást egy vizuális kommunikációval foglalkozó blogon? A test kinézete, ahogy az ember tartja magát, ahogy megy, ahogy áll, ül, mindegyik egy történet. Mindegyik mesél valamiről és ezt nagyban befolyásolja az, hogy az ember milyen állapotban van mind testileg, mind lelkileg.

Egy tánccal kombinált összetett példa a mozgásra, a testtel, képekkel mesélésre. Jó, jó tudom, hogy a film, a zene, a színhely, mind tesznek hozzá, de mégis:

A következő példát pedig egyszerűen imádom, ez régi kedvencem és már megszámolni sem tudom, hogy hányszor láttam. Marina Abramović művészete egyébként is elég erős. A testbeszéd, a mimika, a szem. Azért egy ilyet bevállalni, hát...

Most pedig a kis kitérő után visszatérve az edzésre.

Azzal kezdeném, hogy senki nem úgy indul neki, hogy ha belevágok ez vagy az lehet. Ilyesmiket csak utólag ismer fel az ember és jó esetben hasznosítja a megtapasztalt dolgokat.

Az első edzésen úgy kellett indítanom, hogy 12 percig kellett futnom egy futópályán, erőnléti felmérésként. Ma már tudom, hogy ennek Cooper-teszt a neve. Nos, némi túlzással, én életemben összesen addig nem futottam annyit, mint akkor. Utána meg olyan rosszul voltam és olyan hányinger kerülgetett, hogy kiegyenesedni sem bírtam egy darabig. Az edzést, ami ezután következett, már egész könnyűnek éreztem. Így indult és több mint 12 éven át tartott ezután, minden nap. Volt, hogy csak napi másfél órás edzéssel, de volt olyan időszak is, amikor naponta nyolc órás edzés volt a megszokott. Na, ez utóbbi elején előfordult olyan, hogy eszembe sem jutott leülni, mert utána a felállás egy sírva röhögős perceken át tartó eseményszámba ment. Röhögős, mert olyan szerencsétlenkedős, hova támaszkodjak, hova  kapaszkodjak jajgatós lett. Sírós, mert rettenetesen fájt minden izmom, még az is amelyikről nyilvánosan nem beszélünk.

Aztán elmúlt ez az időszak. Időnként még csinálok egy-egy ismerős mozdulatot. Jó barátként köszönnek vissza, még tíz évnyi kihagyás után is.

Ami viszont megmaradt tanulságnak és a hétköznapokra:

  1. Az ember megismeri önmagát. Minél tovább csinálja, annál inkább. Nem csak a külső, de a belső határait is, amikről újra és újra kiderül, hogy folyamatosan változnak és tolhatóak. (Ez az egyik legfontosabb szerintem.)
  2. A test adja fel hamarabb. Ezt jó észben tartani, ez segített nekem mostanában is.
  3. Az elme, a szellem, a lélek, a szív? (Nem tudom, minek nevezzem.) Sokkal erősebb, mint gondolnánk. Minden ezoterikus felhang nélkül, ha a szív/lélek irányítja a testet, ez ad erőt, sokkal tovább juthatunk. Olyan helyzetben is tudunk még egyet lépni, ahol a test már feladta és már nem is gondolnánk, hogy lehet. (...gondolnánk... hát, ez is megérne egy metafizikai kitérőt)
  4. A sporttal, a rendszeres edzéssel változik az ember személyisége is. Mivel jobban érzi magát testileg, lelkileg, nagy valószínűséggel az önbizalma is növekedni fog.
  5. A betegségek (gondolok itt az influenzára vagy hasonló téli járványokra) nehezebben döntik le a lábáról. Én legalábbis ez alatt az időszak alatt csak akkor voltam beteg, ha már év végén nagyon elég volt a dolgokból, a melóból.
  6. Az sem elhanyagolható szempont, hogy több, mint 10 év kihagyás után sem romlott a fizikai állapotom olyan sokat.
  7. Edzi az akaraterőt, kitartóbbá válik az ember.
  8. Kiváló stresszcsökkentő.
  9. Ugyan, az előbbivel összefügg, de szerintem fontos, hogy nyugodtabb lesz az ember. Mert a fentit nem feltétlenül úgy kell elképzelni, hogy mikor az ember szét akar robbanni a feszültségtől, akkor elmegy egy órát mozogni, hanem egyszerűen kevésbé vagy kevesebbszer kapja fel a cukrot.

És legyen még egy tizedik, ami inkább csak egy összegző, de ha már 10 év szerepel a címben, akkor:

Mozogj! Bármit. Nagyon fontos. Neked.

----------

És tudod:

Gondolkodj képekben!

Gyere és kövesd az Instagram oldalamat is: Barti Magdolna (Látszol) Instagram

süti beállítások módosítása